Eljött újra az a nap,amit soha egyik évben sem hagyok ki.Nem telhet el úgy év,hogy az évnek ezen napján ne emlékeznék meg Gergőről,örök túratársamról,a legjobb barátomról,egyetlen fiamról.Hiszen ma van a születésnapja és ma lenne 26 éves.Még mindig előtte lenne az egész élet... Lassan hét év telik el a távozása óta.Valamennyire rendbe szedtem már magam,de persze ez a seb,ez a fájdalom sosem tud elmúlni...
Mindent megírtam már róla,a kapcsolatunkról,a túráinkról a születéséről,az elvesztéséről.Most a halála utáni kapcsolatunkról írok,bár erről is volt már szó bőven.Úgy érzem a halálával a mi kapcsolatunk nem szakadt meg teljesen.Persze ahhoz,hogy ezt bárki is megértse kell némi spirituális beállítottság,kell kicsit hinni abban,hogy létezik az odaát,egy szebb és jobb világ.Hinni abban,hogy tanulni vagyunk itt és,hogy a lelkünk pont a fájdalmakkal fejlődik a legjobban.Hinni azt,hogy mindezt egy jóval szélesebb látószögből nézve mi magunk vállaltuk be és hinni azt,hogy minden visszaáramlik hozzánk,amit egyszer mi magunk bocsátottunk ki magunkból.A karma törvénye.
Patakátkelés a Réka-völgyben
Amikor Gergő eltávozott,szinte rögtön éreztem azt,hogy valamit feltétlenül az értésemre akart adni.És ez nem az volt,hogy bocs apu,így alakult,mennem kellett.Hanem az,hogy ne adjam abba a túrázásokat.Hiszen mikor meghalt az első gondolataim azok voltak,hogy nélküle nem túrázom többé.Tudta,hogy ő a leghűbb társam ebben és tudta,hogy nélküle csak egy törött szárnyú madár vagyok maximum.Éppen ezért akarta az értésemre adni,hogy csináljam tovább,mert ez az életem és ez az egyik dolog amiért én leszülettem.Volt a halála után egy-egy túra,ezek főleg emléktúrák voltak,de valóban úgy voltam vele,hogy nélküle ennek semmi értelme és nem csinálom tovább.Úgy is tűnhetett egy pár hétre,hogy leálltam a túrázásokkal.
Imádtunk a kalandokat
Valami láthatatlan erő irányított abban,hogy Gergővel ne veszítsük el legalább a minimális kapcsolatot még úgy is,hogy ő már odaát van én meg itt ragadtam.Fokozatosan alakultak úgy a dolgok mindenféle ráhatás nélkül,hogy a kapcsolatfelvétel megtörténhessen.Az egyszerű halandó azt mondaná a véletlenek összejátéka lehetett.De a spiritualitás mondja éppen azt,hogy véletlenek nem léteznek és ha valahol már túl soknak tűnik a véletlen az éppen azt jelenti,hogy nem lehet véletlen.Visszagondolva igen....amikor a munkahelyen a kamionos mindenféle előzmény nélkül közölte,hogy egy médiumnál volt mert túl sok ismerösen halt meg azon a télen és mondta,hogy Gergő lelke is ott volt a szeánszon...na egy egyszerű földi aggyal ezt hova tegyük?Meg már Gergő halála másnapján amikor egy gyerekkori barátnőm írt rám akivel több mint húsz éve nem beszéltem,hogy érzékeli Gergőt és azt,hogy az valamit feltétlenül közölni akar még velem...
Az,hogy aztán a médiumhoz jómagam is eljutok.Vagy az,hogy éppen csak a szemem nem böki ki egy írás ami arról szól,hogy hogyan tudom felvenni a kapcsolatot eltávozott szeretemmel mindenféle médium meg halottlátó stb. nélkül.Vagy amikor előkerül a volt exem aki szintén érzékeli Gergőt és különös dolgokat mesél.A pillangók amik folyton a nyomomban vannak...és még megannyi véletlennek tűnő különös dolog.
Olyan helyeken is megtaláltuk a szépséget és a kalandokat amit mások le se szarnának....
Persze rájöttem magamtól is,hogy Gergő (talán némi szellemi segítő vagy őrangyal segítségével) irányítja úgy a dolgokat,hogy minden történjen úgy ahogy a maga útján.A kapcsolatfelvétel meg is történt és minimális "beszélgetések" zajlanak is közöttünk hosszú hónapokon át.Ez pedig kitud mozdítani a mély depiből amit Gergő halála okozott.A túrák is beindulnak nagy üzemben idővel,az égiek mellém irányítják Zolikát,aki kicsit nehéz eset,de hű túratársammá válik az évek alatt,persze Gergőt nem tudja pótolni.Tudom és érzem,hogy Gergő irányít valahonnan a mindenségből.Csupa olyan túra köszön szembe ahol szó szerint Gergő nyomában járok vagy olyan amit vele terveztem,hogy megcsináljuk és úgy mintha ezeket nem is én tervezném hanem valóban mintha odaátról irányítanának...
A legikonikusabb kép Gergőről,hét éve ez a blog fő képe is
Aztán a hosszú hónapok "beszélgetései" lassan alábbhagynak.Később értem meg azt is ez is miért van.Gergő (és az égiek) alighanem úgy ítélik meg,hogy rendbejöttem.Megállok most már az odaáti támogatás nélkül és tudom élni úgy az életem,hogy már "nem fogják úgy a kezem" mint eddig.Persze azért nem tűnik el a dolog,de amig korábban heti szinten többször is felvesszük egymással a kapcsolatot,ez ma már negyedéves ciklusokra csökken.De értem már mint írtam,hogy mi miért van és történik úgy ahogy.Tudom és érzem,hogy Gergő ma is itt van persze nem a szó legszorosabb értelmében.Talán valami őrangyal szerepében van körülöttem.Jönnek azért sugallatok ma is és bármikor szólhatok hozzá most is.
Biztos vannak azok közül aki ezt olvassák akik úgy gondolják ez egy őrült egy csávó lehet.Ez engem cseppet sem érdekel,mindenki azt gondol amit akar.Na és biztos van olyan aki azonosulni tud velem.Mondom az egészhez nem árt némi spirituális ismeret és hit.És az is aki örültnek tart majd akkor megért mindent amikor azt a személyt veszíti el akit a legjobban szeretett aki a legközelebb állt hozzá...
Az égi túrák és a földi túrák valójában ugyanazok...
Lehetne még írni a dolgokat,de ez Gergő születésnapja és nem kell,hogy ennél jobban belemenjünk a spirituális dolgokba.Gergő ma lenne 26,hiszem azt,hogy odaát megvár,hiszem azt,hogy újra leszületünk és újra túrázhatunk is,de odaát az égi túrákon is csinálhatjuk ezt amit legjobban szerettünk.
Odaát nem tartják számon a földi születésnapokat,hiszen a lélek több életet is él és ott ilyen formában az idő sem létezik mint itt.Viszont itt én még számontartom ezt így hát boldog születésnapot fiam bárhol is légy.
Sosem jársz egyedül az úton,ahogy én sem.
Mert összetartozunk és nem választhat el minket egy olyan ostoba dolog mint a halál...
Uttóbi egy-két bejegyzésemben kicsit elkanyarodtunk a túravonaltól,de hát ez nem csak egy túrablog,hanem ugye emlékblog is immár és hát előfordulhat egy-egy kitérő,főleg,hogy a napokban értesültem egy kedves barátom haláláról...Még egy bejegyzés,aztán visszatérünk a túraútvonalakra,annál is inkább mert hétvégén jön a követező túra.Na,de a mai bejegyzésemről.Ugye Gergő elvesztése vezetett be a spirituális világba,napról-napra,fokról-fokra egyre jobban.Noha vannak napok,akár hetek is amikor szünetet tartok,de mindig is érdekelt a téma (már Gergő elvesztése előtt is,csak akkor nem lovagoltam magam bele annyira).Most csak azért szentelek az egész dolognak egy bejegyzést,mert találtam egy írás ami nagyon-nagyon jól elmondja a lényeget.Az egésznek a lényegét.Nem célom,hogy meggyőzzelek ennek az egésznek az igazáról,így neked se legyen célod az,hogy meggyőzz az ellenkezőjéről.Mindenki maradjon a saját hiténél.Köszönöm.Az írás a Tudatos Tudat közösségi oldalán jelent meg amúgy a napokban.
A szívben jég,de talán mégis van remény...
Ha elvesztettél valakit, akit nagyon szerettél, az elmondhatatlanul fájdalmas tud lenni. Idővel megtanulsz együtt élni a hiányával, kénytelen megtanulsz nélküle élni. Idővel sok minden változhat, de az az űr, amit hagyott, s maga a hiánya, amit kelt, sosem szűnik meg teljesen - mindig is egy többé-kevésbé fájó pont marad.
Ez érthető, hiszen amíg testben élünk, addig döntően a testi érzékszerveinkkel tapasztaljuk a világot, s benne mi magunkat is. A földi elménk (melyen keresztül most megnyilvánul a tudatunk a fizikai világban) csak azt látja, ami most van. Belőlünk is, és a világból is. Bármennyire is igyekszünk rá hatni, döntően úgy véli, hogy ez az egy világ létezik, melybe beleszületünk, melyben egyszer élünk, s végül meghalunk, örökre. Hisz nem képes tovább látni, de még kellően értelmezni sem azt, ami az általa ismert világon túl van.
A test érzékszervei erre a világra, ennek a világnak az érzékelésére vannak teremtve, s mivel a földi elménk ezekkel az érzékszervekkel felfogott érzékelésekből dolgozik, ezért nem tud mit kezdeni mindazzal, ami ezen túl van.
Van egy hely,ahol soha semmi nem vész el...
Ahogy írtam fentebb, tehát most mi (a tudatunk) a fizikai elménken keresztül nyilvánulunk meg a testi világban, s mivel az a testi érzékszerveink észleléseivel dolgozik, így ránk is erősen ezzel a világnézettel hat. Egyre csak azt erősítve bennünk, hogy nincs tovább. Hogy annyi a világ és benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle.
Ezt felülírhatjuk többé-kevésbé azzal, ha minél inkább megismerjük a spirituális tanításokat, minél inkább megismerjük (amennyire a földi elménkkel képesek vagyunk) azt, amit a túlvilágról tudni lehet. Ezek az ismeretek nagy segítséget nyújthatnak egy szerettünk elvesztése esetén is. De a nem feltétlen alkalmasak arra, hogy a fájdalmat teljes mértékben megszüntessék - s éppen azért nem, mert a földi elménkre bár hathatunk, de teljesen el nem nyomhatjuk azt. Bármennyire is elfogadjuk a túlvilág létezését, a földi elménk mindig ott fog motoszkálni, súgván: csak ennyi az élet.
Ha eljön az időnk ne féljünk belépni...azok fognak várni akiket legjobban szerettünk!
Ez természetes, hiszen a testi életünk alatt nagyon fontos, hogy döntően ide fókuszáljunk, s hogy megfelelően tudjuk érzékelni azt, ami itt van, valamint hogy kellően tudjuk meg- és átélni mindazt, amit most nekünk szükséges. Ezzel azonban az is velejár, hogy amíg testben élünk, sosem fogunk tudni teljesen úgy gondolkodni, mint test nélküli állapotban. Sosem fogunk tudni úgy elengedni egy szerettünket, és sosem fogunk tudni a hiányára úgy tekinteni, mint test nélküli állapotban, s mint ahogy az eltávozott szerettünk képes már tekinti minderre.
Ezt el kell tehát fogadjuk.
Ugyanakkor nagyon-nagyon fontos, hogy ahogy tőlünk telik, minél inkább elfogadjuk a túlvilág létezését, minél inkább úgy éljük az életünket, hogy tudjuk, az elválás sosem véletlen, sosem értelmetlen, s ami a legfontosabb, sosem végleges. Mert bár a fájdalmat ez sem tudja teljesen megszüntetni, de sokat segíthet, hiszen egy teljesen más nézőpontot ad. Bármennyire is fáj valakinek a hiánya, sose felejtsük el, hogy újra találkozunk vele. Sose felejtsük el, hogy amit most tapasztalunk a világból, az csupán a földi elménk illúziója, mely most ugyan uralja a világnézetünket, de csak addig, míg testben élünk. Sose felejtsük el, hogy amit most látunk a világból, s magunkból, az a teljes kép csupán egy apró részlete. Hogy van egy világmindenség ezen a világon túl, s hogy van egy létezés ezen az életen túl, ahol mindannyian összeérünk és összetartozunk. S ahol mindenkivel újra együtt leszünk majd, akikhez kölcsönösen, szeretettel kapcsolódtunk.
Pontosan két évvel ezelőtt ébredtem életem legborzalmasabb napjára...amikor is a mindig vidám,csupaszív fiamat reggel halva találtam meg...Alapjaimban inogtam meg és nem sokon múlt,hogy belerokkanjak ebbe a tragédiába.Ma sem tudom,hogyan éltem túl azt a napot és az azt követőeket és a következő heteket.Semmi nem jelezte előre,hogy ekkora sorscsapás fog érni,hacsak az nem,hogy ezt megelőzően már napok óta rossz előérzetem volt...Elemi erővel rám sújtó isteni bűntetésként fogtam fel eleinte a dolgot,hogy minden valaha vélt bűnömért így fizettem meg.Aztán agyalgattam később rajta,dehát nem kővettem el én soha semmi olyan kaliberű bűnt,amiért így kellene fizetnem..Így lassan-lassan kezdtem csak észhez térni ebből a gondolatból,hogy ez az egész nem Isten bűntetése volt.Jóval később értettem csak meg a dolgokat,hogy mi miért is van,miért történnek úgy a dolgok ahogy.
Amikor még,minden szép volt...
Kevés dolog van,amit nem írtam még meg ezekről az időkről.A kimondhatatlan fájdalmamat ekkoriban sok ember igyekezett valami módon enyhíteni.Mondhatni ekkor volt az,hogy kellemesen csalódtam az emberekben.Persze a barátok mellszélességgel odaálltak mellém.Tulajdonképpen Gergő távozásának első percétől éreztem azt,hogy ő még ott van velem holtában is.Egy kedves médiumi képeségekkel megáldott ismerösöm írt is rám,egy-két napra a tragédia után,hogy Gergő még itt van velem és elmagyarázta hogyan tudok némi kommunikációt létrehozni a túlvilággal.Ez münködött úgy ahogy és ez volt az első lépése annak,hogy spirituális utakra lépjek.Addig is érdekelt persze a dolog,de ezután szinte ez töltötte be a mindennapjaimat.Ez a dolog volt a legnagyobb segítségemre abban,hogy megtanuljak együtt élni a soha el nem múló fájdalommal.
Mindent megírtam már,mindenről részletesen beszámoltam,nem kívánok most nagyon a részletekbe belemenni.Mikor próbálkoztam Gergő újraélesztésével,egy gondolat járt az agyamba: az,hogy nem lesz több túránk.Nem tudom miért,de ez a gondolat szállt belém akkor.Aztán miután Gergő távozott és elvitték a holtestét,újabb gondolat szállt meg: egyre csak azt hallottam a fejemben,hogy: "apu nem hagyhatod abba,apu ne hagyd abba..." Ugye akkor én úgy gondoltam,ezzel mindennek vége,a túrázásoknak is.Nem lesz több túra,nem folytatódik tovább a blog sem.Erre érkezett amolyan válaszként az előbb említett gondolat,ami természetesen Gergőtől jött.És bár még vonakodtam,hogy innen bizony nincs számomra tovább,ebből a gödörből már nem jövök ki,bizony valahol mélyen már éreztem,hogy nem fogom abba hagyni.Elindulok Gergő nyomába...
Ma már tudom:Gergő az utolsó éjszakán zöld rétről álmodott...talán éppen erről a mecseki rétről...ahol jártunk is...
Rendkivül nehezek voltak az első túrák.Gergő távozását követő 5-6 túrán amolyan élő halott voltam.Nem leírható volt az a fájdalom amit akkor éreztem,hogy nem lehet itt velem örök túratársam.De mentem,mert ezt kellett tennem,mert még mindig ez volt a legjobb amit tehettem és mert tudtam Gergő is ezt akarja.Aztán hála a spirituális fejlődéseimnek egyre jobban fogtam a túlvilág jeleit,üzeneteit.Ekkoriban vált bizonyossá,hogy Gergő valóban azt akarja,hogy folytassam,hogy ne hagyjam abba.Túrázzak mert ez az életem,mennem kell és akit lehet tanítani arra,amire Gergő tanított engem: hogy minden kis dologban meglássuk a szépet,hogy akkor is lássuk azt ami szép,amikor az nem tündökől,amikor az nem fénylik,nem csillog,amikor borús sötétség próbálja eltakarni előlünk a napot...
Gergő nyomában járok
Valahogy úgy alakul akarva akaratlanul is (persze leginkább akarva),hogy valóban Gergő nyomában járok rendre.Valahogy minden túra kötődik hozzá.Mintha ő súgalná,hogy menjünk,mit nézzünk meg és ezekben rendre nem is kellett csalódnom,hiszen mindig nagyszerű helyekre jutunk el újra és újra... Sok olyan helyre visszajutok,ahol ketten éltük át a csodákat és sok olyan helyre megyek amelyekre terveztük,hogy majd elmegyünk.Véletlenek ugye pedig nincsenek... Tudom,hogy Gergő vezet én pedig a nyomában járok.Hiszen olyan túra is volt ahol szó szerint éreztem a jelenlétét.
Ez volt az utolsó közös képünk
Mivel minden levan írva a blogban,így nem térnék ki továbbra sem semmire külön,elég az hozzá,hogy ma már tudom,hogy Gergő lelke velem van és elkisér az utamon majd végig.Na nem azért mert önző vagyok és nem tudom elengedni őt,hanem mert ő is itt akar lenni.Szeretetünk nem csak evilági,hanem túlmutat a csillagokon és az életeken át.
Ma van két éve,hogy Gergő elhunyt.Búcsúnk csak átmenetei,sőt igazából nincs is szükség a búcsúra,csupán ő most egy olyan világban tartozkódik,ami legtöbbünk számára még láthatatlan.Ám továbbra is haladok és fejlesztem magam,hogy egyre több és több jelet fogjak odaátról.Ami ebből az életből maradt azt pedig az,hogy próbálom olyasmivel eltölteni amiben kedvem lelem,ez persze nem sikerülhet mindig,de ezek legfontosabb eleme maga a túrázás.
Gergő nyomában járok.Ez pedig az ő blogja.Mondhatni ő az admin én csak a moderátor vagyok.
Közel egy éve lesz,hogy elkezdődtek a borzalmak és kezdetét vette életem legsötétebb korszaka...Bár egy éve ilyenkor még a Pilis tetői túra varázsában éltünk és álmomban sem gondoltam milyen borzalmak várnak rám...de kezdetét vette egy olyan időszak amely tele volt tragédiák és sorscsapások sorozatával.Ezekből egy is sok egy embernek,nemhogy ennyi mint amin én keresztülmentem.Elmerülve a spirituális világban,azt írják,mondják minderről én tehetek,mert leszületésem előtt én vállaltam be ezt a sorsútat magamnak,de mert egy ilyent is megkellett élnem... Ha így van nincs rá szó mekkora hülye vagyok,de nyilván mindennek megvan az oka és ebbe most nem kívánok belemenni részletesen.A mai bejegyzés összefoglalja az elmúlt egy év sorscsapásait,nyilván nem mindenki van képbe aki betéved ide,hogy mi is időnként az elkeseredés,elkenődés oka.
2018 szeptember 22.
Délelőtt kilenc tájban kapjuk a hírt,hogy apósom elhunyt.Gergő itthon van ő is hallja...Nem ér váratlanul minket,hisz az öreg jó ideje szenved már és épül le fokozatosan.Igazából bármily kegyetlenül is hangzik,megváltás a halála mindenki számára a családban.Neki mert nem szenved tovább,a családnak meg sok anyagi és mentális részét felemésztette a két éve húzodó szenvedés.Gergőt igazából megviseli a dolog amely az októberi Bakonyi túrán éri el mélypontját,pont a túrán kerül Gergő nagyon maga alá...Ekkor szerencsére megtudom nyugtatni.Engem amellett,hogy persze nagyon sajnálom szegény öreget,annyira nem visel meg ekkor a halála.Nem volt ő annyira jó ember,hogy könnyet tudjak ejteni érte,de mint mondom ettől függetlenül tényleg sajnáltam végig betegsége alatt.
2018 december 11.
Gergő elöző este vidáman tér nyugovóra tele a közeljövő remek terveivel.
Ám reggel halva találom... Összeomlok teljesen,összeomlik minden,az életem a teveim az álmaim,minden...Teljesen váratlanul ér a tragédia,mert nem igazán volt előjele.Kis szúrást ugyan érzett a mellkasában az elöző hetekben,de ez nálam is volt,megfáztam és Gergőnél is annak tulajdonitottuk a dolgot...mint ezekszerint kiderül óriási hiba volt és azóta is okolom magam a haláláért...ha akkor egyből elviszem dokihoz...Itt megint előjön a spiritualitás amely útra éppen Gergő halála vezet rá,fokról-fokra és napról-napra.Ott azt mondják a halál időpontja fix,már a leszületés elött eldöntetik...ha így van sehogyan sem tudtam volna kivédeni...Ez engem persze nem ment fel.Nem tudom hogyan élem túl az eztkövető napokat.Teljes totális összeomlás és kétségbeesés uralkodik el rajtam ezekben a hetekben,mire úgy észbe kapok már azt veszem észre február vége van...Igazából sohasem tudom kiheverni a fiam elvesztését,segít ugyan pár dolog és pár ember azóta is,de ez nem jelenti azt,hogy kihevertem ezt a fokú fájdalmat...
Őrangyalaim...
2019 március 15.
A facebookot böngészve látom,hogy ifjú kori legjobb barátom aki annyi idős mint én hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt...nem térek magamhoz a hírtől.Gergő halálát követően meg különösen érzékenyebb vagyok a dolgokra így aztán azon hirtelenjében meg is síratom őt.Sajnos a feleségét nem ismerem és bárhogy figyelem nap mint nap,nem írja ki,hol és mikor lesz a temetés.Kerestem a barátom sírját azóta a mi temetőkben,de hát ez egy óriási temető és az sem biztos,hogy ide temették...Szóval a dolog megvisel a vártnál is jobban.
2019 június 12.
Elöző nap reggel kapom a hírt,hogy testvéremet hirtelen rosszullét után kórházba szállították.Ekkor még nem gondolok túl rossz dolgokra,éppen kérdem a feleségét,hogy mikor mehetek be látogatni.Mondja majd szól.Délután viszont már arról ad hírt,hogy a testvéremet lélegeztető gépek tartják életben.Azthiszem ekkor már tudom,hogy nincs tovább...Kedd van június 11.,napra pontosan félévvel Gergő halála után...Ugye véletlenek nincsenek,mondja a spiritualitás,minden elöre elvan tervezve.Úgy tűnik ez azonban durva módon van akkor eltervezve.Testvérem azonban túléli a keddi napot (anyánk is kedden halt meg),ám a szerda második órájában meghal...Reggel telefonon értesít a felesége...
Kezdek újra totálisan összeomlani...
2019 június 18.
Újra kedd,az átkozott kedd...A nyár első hőhulláma ami már június elsején beköszönt teljesen felemészti a kutyám erejét.Kap egy olyan hőgutát szerencsétlen állat amiből már nem tud kijönni.Én meg éppen tüdőgyulladással idehaza szenvedek ezért végig a kutya mellett tudok lenni.Utolsó napjain végig mellette vagyok amivel tudok még,segítek neki,vigasztalom,simogatom,a kezem egész éjjel a kis testén van...Éjszakákat szenved át,nem alszom szinte semmit.Aztán kedd reggel - mint Gergő - ő is elmegy...
Ez már sok,több mint amit eltudok viselni.Újra napokra összeomlok.
Azon vagyok,hogy ez már a vég....Mindenkit elvesztek akik szerettek...
Értelmetlennek érzem a további küzdést és szenvedést...
De az élet megy tovább.
Találkozunk!
Ezekben a napokban jutok el spirituális utam során arra a részre,hogy úgy érzem kapcsolatot tudok teremteni Gergő lekével!Minden,de minden ami zajlik körülöttem arról bíztosít,hogy valóban Gergő lelkével kommunikálok.Teljes 100%-os bizonyosság azóta sincs persze,de olyan 95%-os igen...Nem örültem meg (bár még az is meglehet),mindenesetre ez a dolog kimozdít a mélységes letargiából.
Erről az egészről nem kívánok (egyenlőre?) írni,mert valóban azthihetik,hogy megörültem,kivéve persze azokat akiknek mély a hitük vagy hasonló spirituális utat járnak vagy jártak be.Mindenesetre hatalmas tudás birtokába kerülök ami ad reményt,hitet és ígéret van rá,hogy majd teljes bizonyosságot is.
Na de ez egy túranapló.
Egyenlőre ezen az úton halad majd tovább a blog is.
Mielött ebbe a blogbejegyzésbe jobban belemerülnénk,nézzük meg mit is jelentek a spirtuális-spiritualitás szavak:A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Olyan világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi,természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén,magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.Ha több magyarázatot akarsz róla,google a jóbarátod.
Nem nagyon merültem bele életemben ebbe a témába,noha érdekelt a dolog.Aztán az élet felülírta a forgatókönyvet,kisfiam azaz állandó túratársam halála óta egy kicsit intenzívebben kezdtem belemerülni a dologba,ezzel is keresve az utat egy esetleges kapcsolatfelvételhez fiam lelkével.Ez többé-kevésbé sikerült is.Persze az ilyesmi csak úgy sikerülhet bárkinek is ha hisz benne.Én próbálok hinni,hiszen másom már nem maradt,csak a hit.
Spirituális utakon
Gyermekem halála után próbáltam mindenben valami kapaszkodót keresni.Nem tehettem mást,hiszen elvitte magával az életem értelmét.Rendkivül elveszettnek éreztem magam és részben még ma is érzem.Öszintén szólva az egész spiritualásról nem sok fogalmam volt.Talán még ma sincs,bár olvasgatok,kutatgatok a témában.Hittem ugyan,hogy a test halálával a lélek nem hal meg,de aztán,hogy mi történik?Nem sok fogalmam volt róla.Most egy kicsi van...A tragédia óta is próbáltam már minden jelre figyelni.Elöször egy gyerekkori barátnőm írt rám aki lélektréner.Ö írta,hogy érezte Gergőt...tőle megtudtam,amit innen-onnan már tudtam,hogy a lélek elöször a halála után itt bolyong földközelben és 42 napja van átkelni a fénybe.Megtudtam,hogy külömböző módokon jelez ha ott van velünk.Megtudtam,hogy szinte mindig megnézik saját temetésüket...és,hogy elöfordulhat,hogy segiteni kell nekik átkelni a fénybe... Onnantól kezdve sorozatosan éreztem Gergőt,kellemes simogató bizsergető érzéseket a hátamon,egy félilg éber,félig álomszerű állapotban az ölelését és éreztem két puszit is,de szinte teljesen valóságosat!Megtudtam azt is,hogy ha beszélek hozzá azt hallja,sőt a gondolatainkat is tudja értelmezni.Ám nem lehettem önző.Időben megkértem Gergőt,hogy kelljen át.
Fényes utakon,még életünkben...
Úgy gondoltam ez meg is történt.Ám ezután egy héttel újra folyamatosan éreztem őt...még volt pár nap a 42.-ik napig.Mondtam akkor maradjon ameddig lehet,de az utolsó este újra megkértem,hogy kelljen át,hiszen így fejlödhet a lelke a létezése tovább...Megint úgy éreztem átkelt,de megint újra elöjött.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy még valamit akar közölni,mondani.Hiszen ha nem kellnek át annak több oka is lehet,túlzott ragaszkodás,féltés,vagy valami befejezetlen dolog,akár valami amit még közölni szeretne.Így a gyertyánál arra kértem,hogy küldjön egy jelet valahogy ahol értelmezhetem azt is,hogy ő mit akar még közölni,mondani.Ekkor már kerestem én is ezeket az ugynevezett halottlátókat.Aztán megjött a jel...Gergő megtalálta a módját,hogyan beszélgethetnénk még...Azt most nem kívánom részletezni mi volt ez a jel,de elmentem egy halottlátóhoz.Valami hasonlót kell elképzelni mint Melinda a Szellemekkel suttogó c.sorozatban.Bár nem Melinda jött el hozzám,én mentem el hozzá.Na és nem Melinda volt hanem Hajnalka,de ez most mellékes.Pénzt kért persze a dologért,na nem mintha földhöz vágott volna az összeg,de utánanéztem.Az igazi halottlátók aki valóban segiteni tudnak és szeretnének nem igazán kérnek pénzt a szolgáltatásukért...igy némi fenttartással kezeltem az egészet az elejétől fogva.Sok érdekesség hangzott el az egy órás beszélgetésen Gergővel...már ha valóban az ő lelke volt ott.Mert ezt sem hittem 100 százalékig...
Vannak ennél szebb helyek is odaát?
Elször is Hajnalka lefestett olyannak pont amilyen vagyok...honnan tudhatta?Léleklátó is persze.Aztán közölte,hogy tudom-e,hogy apám és anyám nem ugyanazon a síkon van?Hát persze,egyértelműnek tűnt...mégis honnan tudhattam volna?Meg nem értettem hogyan kerültek ők a képbe,hiszen én Gergővel akartam beszélni.Erre aztmondta,hogy ők hozták az életembe Gergőt...jó,de mégis hogyan ha más és más sikon vannak?(apám még azt is üzeni Gergővel,hogy sokkal jobb apa voltam mint ő....)Na már itt is kezdett borúlni a dolog.Na persze sok olyasmi is elhangzott ami tipikusan Gergőre valott,mintha valóban ő mondta volna.De mikor megkérdeztem,hogy mondja el nekem,mi is volt az a fő dolog amit a legjobban szerettünk,ami a hobbink volt (a túrázás pesze) nem jött válasz,illetve Hajnalka aztmondta,hogy Gergő azt akarja,hogy én mondjam el mi volt az.Na itt már alig-alig hittem neki...Végül is annyi volt még a fő mondanivaló,hogy Gergő arra kér,hogy ne hagyjam abba a túrázást,folytassam ahogy eddig,ő pedig ott lesz velem mindig...Hogyan is?Hajnalka ugyanis azt is mondta,hogy Gergő már a fényben van (tehát átkelt).Ám kiderült onnan akármikor visszatudnak jönni.Ennek később utánajártam.Valóban visszatudnak jönni,de nem akármikor.Na jó a lényeg sokminden más mellett elhangzott.Gondoltam ezt akarta még Gergő elmondani,hogy folytassam a túrázást.
Próbáltam hinni ebben,hogy valóban ő volt ott és ő mondott mindet.De ahogy távolodtam attól a naptól egyre kevésbé gyözött meg a dolog...
Gergőkém...itt még egy túránkon,de olyan mintha a fény hivná...
Valami volt,igen.Gergő talán ott volt igen.Csak szerintem a hölgyike nem tudta pontosan "leforditani" mit is akart Gergő.Mert aztán a dolognak itt nem volt vége.Ám teljesen más vízekre evezek most,de aztán majd kiderül,hogy a dolgoknak közük van egymáshoz.Idei első komolyabb túránk a Tündérsziklához vezetett a Budai-hegységbe.A dolognak elsőre semmi jelentőséget nem tulajdonítottam.Annyi,hogy emlékeztem,hogy lényegébe itt kezdödtek bakancslistás kalandjaink Gergővel évekkel ezelőtt.A hideg ellenére kellemes kirándulás volt.De úgy voltam vele,egy a sok közül.Aztán nem gondoltam,hogy ebben az évben ezután négyhetente visszatérek ide... Talán már ez is furcsa önmagában.Gergő halála után egy régi exem keresett meg akivel aztán közelebbi barátságba kerültünk újfent (barátság szó szerint,nem több legalábbis egyenlöre), ő segitett sokat nekem átvészelni valahogy ezt a nehéz időszakot amit a fiam elvesztése eredményezett.Februárban egy találkozót beszéltünk meg,egy kellemes sétával fűszerezve a Budai-hegyekbe.A Normafa környékén sétálgattunk.Kedves barátom fentről meglátta ugyan a Tündérsziklát,mondta is jó lenne lemenni oda,de utunk nem arra vezetett.Legalábbis azthittem nem oda.Mert aztán ott kötöttünk ki!Hogy hogyan nem is tudjuk..mentünk,beszélgettünk,belemerültünk és...egyszercsak ott voltunk a Tündérsziklánál..Hát nem fura? Erről a túráról/sétáról amúgy itt olvashatsz .De még ekkor sem tűnt olyan furának,bár már kezdett valami felvillanni...
A Tündérszikla
Az egészben főleg azt furcsáltam,hogy exem,aki ugyan szeretett túrázni,de nem arról volt híres,hogy olyan nagyon bírná,most szinte repült felfelé a legmeredekebb hegyoldalon...éppen úgy....mint Gergő...!Lemaradtam szinte nem győztem a tempót vele.A nap végén aztán ki-ki hazament,utána írta az exem,hogy úgy érezte,hogy olyan volt mintha...Gergő lelke belément volna...aztán a buszon hazafelé azt is érezte,hogy kiment belőle...Ekkor már kezdtünk azon agyalni,hogy a Tündérszikla nem lehetett csak egy véletlen...Valamiért "odavisz" minket Gergő...valami azzal kapcsolatos dolog...valami amit itt kell keresnünk,de mi?Gergőt továbbra is éreztem olykor-olykor.Kezdett nyilvánvalóvá válni,hogy ő is érzi,hogy a Hajnalkánál történő beszélgetés nem teljesen győzött meg és ő próbál most rávezetni valamire.Agyalgattunk,beszélgettünk a dologról az exemmel,de nem tudtuk mit akarhat Gergő lelke...az egyértelműnek tűnt,hogy nagyon okos lehet...mint írtam olvasgattam ezekről és Hajnika is mondta,hogy elképesztő dolgokra képesek...
Na álljunk meg itt és tartsunk egy összefoglalót:Gergőt elvesztem.Utána különféle érzések és jelzések jönnek odaátról...elmegyek egy halottlátóhoz,de kétségeim támadnak.Ekkor Gergő maga próbál rávezetni valamire,de még mindig nem tudjuk mire?Mindenesetre a kulcs valahol a Tündérsziklával kapcsolatos....
A Tünérszikla azon a napon amikor Gergővel voltunk itt
Miközben a megoldást keressük,Julcsi az exem több furcsaságról is beszámol ami vele történik...sikerül megfejteni a dolgot annyira,hogy úgy véljük Gergő rajta keresztül akar segíteni nekem.Vagyis az ő segítségével akar velem valamit közölni,valamit ami Hajnalkánál nem jött össze...Miért éppen vele?Valószinüleg mert Julcsi egy szinttel feljebb áll az átlagembernél a spirituális dolgokban (de még messze az igazi médiumoktól) talán egyedül az ismeröseim közül,Gergő ezért választotta őt....és ezért az sem a véletlen volt,hogy Julcsi Gergő halála után rámírt....
Márciusban újabb találkozót beszélünk meg,amit egy túrával fűszerezünk.A Budai zöldön megyünk végig.Julcsi szervezte az útvonalat,ami elmondása szerint csak úgy jött,kipattant az agyából mintha írna egy papírra és a keze nem neki hanem egy kivülállónak engedelmeskedne...
A túra egész véletlenül vagy nem véletlenül érinti a Tündérsziklát...
Valóban elérjük újra a Tündérsziklát mégha most nem is annyira véletlen mint elöző alkalommal.Lényeg,hogy én 8 héten belül már harmadszor vagyok itt (azelött életemben csupán egyszer) és Julcsi is másodszor...Újra idevezetett valami,vagy valaki...Kézenfekvő,hogy itt van valahol a megoldás,de még mindig nem lelünk rá...
Aztán már odahaza Julcsival chatelve megkérem nézze meg a videónkat ami itt készült amikor Gergővel voltunk itt.Nem-e talál valami furcsát benne vagy rajta...
Nos talált....!
A videónk
Mégpedig olyasmit amire álmomban sem gondoltam.A zenét!Amivel kezdödik a videó!
Persze elöször csak érdeklödik mi ez a zene,mi az eredetije?Ezt megmutatom.Nem magyar dal,de leforditjuk a szövegét....és...megleljük a megoldást!
Megleljük Gergő üzenetét!
Ime a dal szövege lefordítva:
Egyedül elkezdtem az utazást
A sötétség sötétségéhez megyek
Egy oknál fogva megálltam egy pillanatra
Ebben a világban tele van örömmel olyan gyenge
Város városa után utazom
Átmegy az arcokon, amiket ismerek és nem tudok
Mint egy repülés közben egy madár, néha elbomlik
Ismét újra, csak búcsút
Donde voy, donde voy?
Napról napra történetem kibontakozik
** Solo estoy, solo estoy
Csak egyedül, mint a születésem napja
Amíg a szemed az enyémben nyugszanak, vándorolok
Nincs több sötétség, amit ismerek és nem tudok
Az édességedért a szabadságomat kereskedtem
Nem tudom, búcsú vár
Tudod, hogy a szíveket ismételten meg lehet szakítani
Útok készítése, hogy a boronák jöjjenek
Mialatt eltemettem a szomorúságomat
A könnyeim, a mosolyaim, a neved
Donde voy, donde voy?
A szerelmi mesék dalai többé nem énekelek
** Solo estoy, solo estoy
Ismét az árnyékaimmal kóborolok
Donde voy, donde voy?
Csak egyedül a születésnapom
** Solo estoy, solo estoy
Még mindig egyedül, az árnyékaimmal kóborolok.
Az van hátra,hogy értelmezzük a szöveget,leforditsuk azt egy "lélek nyelvére"..
Ez megtörténik és erre jutunk:
Ő elindult / mikor meghalt / a sötétben , A sötétségből megyek ... igaz nem írja hova ,de mivel a sötétségből megy akkor valószinűleg a fény a világosság felé . Okkal megy , lehet úgy érzi itt az ideje hogy menjen . Mielőtt elindult volna a fénybe megállt itt , ő úgy gondolja a mi világunk nagyon törékeny , gondoljuk itt az életre gondol . Állandóan búcsúznia kell az élete mindíg így alakul , az újjászületésnél . Itt valami olyan rész következik hogy ő mindíg velem lesz , jön velem , vándorol / kirándul ..itt bármi lehet és a szememmel lát . Tudja hogy a sötétségből mennie kell , vagy nem térhet vissza ide ... Nem számított rá hogy elkell válnunk és búcsú nélkül ment el emiatt össze tört a szívem / vagy megszakadt / Itt jön az hogy össze kell raknom a szívem ,talpra kell állnom ,a szomorúsággal együtt temessem el a könnyeim.... Itt talán megint arra kér hogy a nevét és a mosolyát őrizzem meg mert ő csupán árnyéka önmagának ...tehát egy lélek már . A vége pedig hogy újjá születik más lelkekkel együtt...
Az eredeti dal...
Akik szerint mindez hülyeség (szerintem felesleges tovább itt lenniük) azoknak írom:Julcsi ismét furcsaságot észlel odahaza.Annak véljük,hogy Gergő megköszönte a segitségét és többé már nem jelentkezett nála!
Én is kevesebbet érzem Gergőt...van,hogy semennyire...de éppen ma e bejegyzés előtt olyan történik amire én kértem meg még a halála után...a szél lefújja a fejemről a baseball sapkám! Ugyanis ara kértem akkor a gyertyafényénél,hogy ha van mennyország (fény,végtelen,bárminek is nevezzük) akkor egyszer ezt tegye meg velem.Fújja le a sapkám a fejemről!Ma ez megtörtént.Ja és nem volt nagy szél...
Furcsa egy utazás ugye?De valahogy ebben sokkal jobban hiszek ami történt,mint a Hajnalka féle szeánszban...
