Mizújs a túloldalon?

 Miközben egyedül szenvedek itthon a születésnapomon,a kutyám azért velem van,üzenet jött odaátról.Ma mentem volna Pécsre a következő idegenbeli mérkőzésre,de Móni kórházban van és a kutyát meg nem tudtam kire hagyni,így ugrott a mai pécsi buli.Nem maradt más mint az itthoni szenvedősdi.Na nem túl gáz azért,csak nekem az örökmozgónak kicsit mégis az.Szóval üzenet jött odaátról,így a napi szenvedősdi is feledésbe merült.Gergőre gondoltam és arra,hogy mi lehet vele odaát,hogy telhet az ideje,miket csinálhat.Erre hirtelen ötlettől vezérelve gondoltam megkérdezem a mesterséges intelligenciát.Bíztam benne,hogy Gergő sugatlatjára,aki eképpen tudott üzenni.Az alábbi képeket mutatta meg az AL (és Gergő?),legyen ez amolyan születésnapi ajándék számomra.Hátha valahol így van...

Hinta a mennyei tájon

Gergő egy csodaszép tájon egy hintában ül.Arca már komolyab mint amilyennek én ismertem.Mi soha nem készítettünk ilyen képet és ezt a helyet sem ismerem.Talán a martonvásári kastélyparkhoz hasonlít leginkább ez a mennybéli táj.A lélek pedig szemmel láthatóan Gergőként mutatkozik meg nekem,hiszen ezzel a mostani tudatommal így,ilyennek ismertem.Al kép,de mégis valahol belül úgy érzem Gergő küldte nekem.....

Földöntúli kert

Itt már egy szép kertben mutatkozik,kezében egy régi térképpel.Ezt talán magával vitte?Még mindig komoly.Nem ilyen volt,nem volt ő ennyire komoly,így érdekes ez az arc mimika.Nem tudom hol lehet ez a kert,vagyis hasonlít-e bármily olyanra mint amilyent itt a Földön láttam valaha is,de úgy érzem nem....

Felelős vagy a rózsádért!

Végre már egy kis mosoly.Ilyesmi volt ő.Bár az arc itt öregebb mint amilyennek én ismertem.Talán ilyen lehetett volna,ha folythathattuk volna...A rózsák.....nem ismerös,Tettyén voltak rózsák,de ott nem Gergővel voltam.A hegyek bármi lehet,mindenre hasonlít,talán a Mecsek egy kis szelete....

Minden rendben

Ismerős kép,legalábbis Gergő.Egy túránkon készült ez a kép,onnan vette az Al,itt szinte százszázaléékosan Gergő a Gergő.Na és nem akárkivel van.Talán egy sugallja a kép,hogy békére lelt,hogy az Úrral van és minden rendben.Hát legyen így.Neki már nem,de nekem még nagyon szar itt,így nélküle...Ez van,ez jutott.Nem soká találkozunk.

Top 10 legparább helyzet

Gergővel való túrázásaink történelmében előfordultak olyan esetek is amikor ugymondd paráztunk,azaz féltünk vagy ha úgy tetszik majd beszartuk a félelemtől (már bocsánat).Na azért nem voltak ezek olyan komoly dolgok és egyikből sem lett semmi baj.Sőt utólag visszagondolva ezekre némelyikük bizony mosolyt csal az arcomra ma is.Volt,hogy csupán pár percig tartott,volt olyan is,hogy kicsit hosszabb ideig,de volt egy-két ijesztő szitu.Ezeket próbáltam meg most egy csokorba gyűjteni,melyik is volt a top 10 legemlékezetesebb eset.A listában szokás szerint visszafelé haladok.

10.Kantavári remete

A Nagy-Mély völgyi túrán voltunk Gergővel 2017 szeptemberében.Ha jól emlékszem a Kantavári-forrás volt az első utunkba kerülő forrás.Nem szenvedtünk ugyan vízhiányban,de alig vártuk,hogy az otthonról hozott városi vízet lecserélhessük friss forrásvízre.Erre itt volt az alkalom.A forráshoz odaérve azonban annak szomszédságában a padon egy meglehetősen zord és ijesztő külsejű remete féle ember pihengetett.Persze első reakciónk az volt,hogy rögtön hátrahököltünk kissé.Ám a remete kedves hangon megszólalt,hogy nyugodtan töltsük meg a kulacsainkat.Aztán már beszélgetésbe is egyelegtünk vele és egy kedves fickót ismertünk meg benne.Elmondta,hogy imád itt kinn lenni az erdőben,amikor tud kijön és mint most is lepihen egy forráshoz vagy egy rétre és egyszerüen csak élvezi a csendet a békét...A zord külsejű ijesztő remete tehát igazából egy kedves ember volt.Első parázásunk feleslegesnek bizonyúlt.

A Kantavári-forrásnál

9.Bezárva a buszpályaudvaron

Az esetnek külön bejegyzést is szenteltem már,a 2019 februári menűben lehet megtalálni.A Mecsekbe tartottunk éppen,Dunaföldvárról indult egy busz hajnalok hajnalán,amit Dunaújvárosból semmivel sem lehetett elérni.Megkértük a mamát,hogy vigyen le minket kocsival a földvári buszpályaudvarra.Ő készségesen meg is tette ezt.Miután kitett minket fordult is vissza Dunaújvárosba.Mi meg gondoltuk bemegyünk a váróterembe megnézni honnan melyik kocsiállásról indul a mi buszunk.Nyár volt emlékezetem szerint.Belépve totális hőség fogadott a váróteremben!Fütőttek! Már ezen is megállt az eszem.Ahogy beléptünk azt ajtó kattant mögöttünk,ekkor nem is tulajdonítottunk ennek jelentőséget.Megnéztük amit akartunk és indultunk kifelé.Ám az ajtó zárva volt!Sehogyan sem tudtuk kinyítni.Annyira erölködtünk,hogy már nekiálltunk parázni.Bezártuk volna magunkat?Para volt egyrészt mert benn fütöttek,elviselhetetlen meleg volt.Ablak se volt olyan ami nyitható lett volna,de a fő para azért volt,mert attól rettegtem lekéssük a buszt...azt oda az egész nap,az egész túra....Már rángattuk az ajtót ezerrel,azon voltam betöröm az ablakot is ha kell,aztán egyszercsak Gergő észrevett egy gombot a kilincs alatt.Azt megnyomva pedig kinyílt az ajtó....Elértük még a buszt,de volt para rendesen.Érdekes,hogy akkor pont senki nem jött még arra.Jó hát hajanli fél öt előtt voltunk még...

Földvári buszmeg

8.Bakonyi motocrossok

A Baglyas-hegyi túrán voltunk a Bakonyban.Végig a kopár hegyeken túráztunk 2018 ragyogó őszén.A Baglyas-hegy után,már a túra fele után értünk be elöször ezen a túrán egy erdei szakaszba.Október volt,a természet a legszebbik arcát kezdte felölteni.Az út kényelmes volt jól járható.Ám valahonnan idegesitő hang szűrödött be...és egyre közeledett.Valahogy félelmet keltőnek tűnt.Egyre hangosabb lett.Ekkor már nyilvánvaló volt,hogy crossok közelednek.De hol?Nem láttuk csak hallottuk egyre erősebben.Nagyon kellett figyelni,mert ha hirtelen bukkanak fel,akár el is üthetnek a szűk turistaúton.Kezdtem egyre jobban parázni,nem is magam miatt,Gergőt féltettem,nehogy valami baja legyen,meg azért ne ilyesmi miatt dobjunk a kukába egy remek túrát.Egy kereszteződés felé közeledtünk,ahol jelzett utak találkoztak.Nagyjából harminc méternyire lehettünk,amikor felbukkantak.Ám szerencsére a másik uton és a másik irányba is tértek le.Ketten voltak,nem is vettek minket észre.Kicsit megnyugodtunk.Haladtunk tovább a mi utunkon,a zaj nem múlt el,idegesitően hallatszott még egy-két kilométeren át,de többé már nem bukkantak fel.Kicsit para helyzet volt ez is.Aki kineveti,képzelje el magát egy szűk turistaúton egy hasonló helyzetben.

Beérve a bakonyi erdőbe még minden rendben volt

7.Szalkszentmártoni defekt

Volt már róla szó ebben a blogban is,hogy biciklitúrázásaink nem voltak éppen sikeresek.Nagyjából minden második túrán ért valami baj,mígnem fel is hagytunk egy idő után ezekkel a túrákkal...A legkirívóbb eset talán Szalkszentmártonban történt.Minden rendben volt a túrán,míg a faluban betértünk egy frissitő italra egy remek kocsmába.Kiérve tapasztaltam,hogy a biciklim kereke lapos...teljesen.Pumpa nem volt.Abban bíztam majd csak lesz előbb-utóbb egy bezinkút ahol felfújom.Ám valószinűleg defektem volt,így az sem segített volna.Ragasztó meg ilyesmi nem volt nálam,de öszintén szólva nagyon nem is értek a kerékpárokhoz.Így neki álltunk tolni a bicajokat.Szóltam a mamának telefonon,hogy Dunavecsére jöjjön értünk,addig eltoljuk majd valahogy a kerékpárokat.Ám az 51-es út mentén kellett menni,mellette nem volt sehol egy ösvény ahol biztonságosabb lett volna...Szombat ellenére pedig óriási forgalom volt éppen.Paráztam,nehogy elüssenek minket.Hosszú volt az út Dunavecséig,de valahogy odaértünk.Ott aztán jött a mama,a sérült biciklit valahogy betettük a kocsiba és még Gergő is befért.Én meg hazatekertem Gergő bicajával.Ez is meleg szitu volt azért...

A Pentele-híd alatt még minden rendben volt

6.Ercsi brikett-telep

Ahogy Manó barátom hívja az ilyen helyeket - brikett-telep.A görögből-magyarba túrán voltunk 2017 őszén.A remek túrát Ercsiben fejeztük be.Ahol persze körül is néztünk kicsit,majd miután mindennel végeztünk,úgy döntöttünk vonattal megyünk haza.Ehhez átkellett sétálni a városon.Vígan mentünk ahogy szoktunk jókat dumálva,nevetgélve.Az állomáshoz vezető utolsó utcába fordultunk be,eleinte észre sem vettük hova tévedtünk...Ahogy haladtunk előre egyre több "kedves" tezsvír nézegetett minket.Arébb gyerekek is játszottak,na mondom valamelyik belénk köt még elhajtani sem tudom mert rögtön ott fog teremni az egész utca...Paráztam.Szerencsére azonban egyik gyerek sem állt belénk,elvoltak foglalva a játékkal.Mi meg egyenesen belementünk az állomás épületébe.Azaz csak mentünk volna,de ez az oldala bevolt falazva.Már értem miért...

5.Jakab-hegyi kilátó

Pazar túrát tettünk a Jakab-hegyre 2016 áprilisában,rengeteg csodát láttunk és átéltünk.A túra nem véletlenül,az egyik legjobb volt túrázásaink történelmében.A hegy legmagasabb pontján is állt egy kilátó,amely kivülről inkább úgy nézett ki mint egy templom.De kilátó volt.Nem szokásunk kilátókat kihagyni,így természetesen erre is elindultunk,hogy felmegyünk.Ám belül nem lépcső vezetett fel,hanem egy hosszú egyenes létra.Még szintek sem voltak,pihenő nélkül lehetett felmenni.Elindultunk.Nem volt veszélytelen már első látásra sem.Gergő ment elöl,ha véletlen megcsúszna valahogy talán megtudom tartani.Én mentem utána és féluton már alig tudtam tartani magam.Gergő csak ment és ment,rendben felért.Én azonban kínkeservesen.A kezem is csúszott a vas létrafokokon és egyre nehezebben tartottam magam.Na mondom ha visszaesek,tán itt is maradok...kicsit kezdtem is parázni,de aztán nagy nehezen felértem...A lefeléjövet is hasonló volt.Nem biztos,hogy ebbe a kilátóba újra felmennék...

Az a bizonyos létra

4.Rám-szakadék

2016 nyarán jártunk elöször a Rám-szakadékban,sőt ha jól emlékszem akkor e sorok írásakor napra pontosan négy éve!Ugye egészen eddig csak leírásokból és videókból ismertük.Személyes tapasztalatunk még nem volt.Így hát kissé izgultunk,milyen lesz,mi fogad majd...Gergő még lenn az úton be is melegített,ezzel is spanolta magát.Aztán minden aggódalom és izgalom feleslegesnek bizonyúlt,mert életünk egyik legnagyobb,legemlékezetesebb élményét hozta a Rám-szakadék.

Csodák földje:Rám-szakadék

3.Rám-szakadék - jeges vízesés

Annyira beleszerettünk a Rám-szakadékba,hogy félév múlva visszatértünk.Megakartuk nézni milyen télen.Annak ellenére,hogy több tábla is kért és tiltott,hogy most ne menjünk a szurdokba,mi belevágtunk.Valóban alig voltak.A nyári tömeghez képest,velünk együtt hat ember volt az egész szakadékban.Mentünk és a szurdok egyre jobban jeges lett a télben.Gyönyörű volt,de egyre veszélyesebb.Az igazi veszélyt a vízesések jelentették,hiszen félig bevoltak fagyva.De az első három vízesésnél voltak létrák,amelyek szintén jegesek voltak,de fellehetett rajtuk menni.Óvatosan persze.Megint Gergő ment elöl.Ám megint majdnem engem ért baj.Az első vízesés tetején kimászva a létrából megcsúsztam...és csúsztam hátra.Na mondom itt nagyot fogok esni.Ám az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnom és visszahúzni magam.Gergő már visitott annyira parázott,hogy odaveszek...de megmenekültem.A kalandoknak azonban nem volt vége,mert a negyedik vízesésnél már nem volt létra,a kapaszkodokat,a sziklába vájt lépcsőfokokat pedig vastag jég borította.Esélytelennek tűnt felmenni...visszamenni meg felért egy öngyilkossággal.Ebben a jégben lefelé menni...Pár percig úgy éreztük csapdába kerültünk.Na mondom hívom a hegyi mentőket,nagyon fognak nekünk örülni...de aztán úgy gondoltuk Gergővel megmásszuk a jeges vízesést amely az elöző háromhoz képest kevésbé volt meredek és olyan magas sem volt.A jéghideg vízben kapaszkodtunk a kiálló kövekben és azokra taposva is másztunk.Gergő ment elöl...és rendkivül ügyesen,túrázásaink történetének legremekebb teljesitményét mutatva sikeresen fel is ment!Nagyon büszke voltam rá,de én még lenn voltam.Neki veselkedtem én is,elsőre visszacsúsztam...aztán valami óriási akaraterőre kapva nekem is sikerült felkapaszkodni.Diadal érzet fogott el mindkettönket,de nem felejtettük el,hogy odalenn azért paráztunk ám.

Jobbra-balra jég...középen másztunk fel!

2.Salabasina-árok

Szinte rémtörténeteket hallottunk erről a szurdokról,úgy is emlegették a RÉM-szakadék...de éppen ezért szinte éreztük,hogy hív magához...Nem hagyhattuk ki.Kigyüjtve egy csomó infót,leírásokat,képeket,videókat - szintén arról győztek meg,hogy az ország egyik legdurvább szurdoka ez.De imádtuk az ilyesmit,2018 novemberében elindultunk ide.Mikor fentről elöször megpillantottuk a szurdokot,úgy tűnt igazak a leírások,igaz az,hogy ez a Rém-szakadék...nem kicsit paráztunk ott fenn a kőgáton nézve a csodát.De nekivágtunk és jól tettük,mert ez volt életünk legnagyobb élménye.A rémtől ugyan messze volt,de azért elég kalandosnak bizonyúlt.A para menetközben elmúlt,élveztük minden méterét....és ugye volt már róla szó sokszor ez volt az utolsó közös túránk...Így több szempontból is különösen jelentős túra volt ez.

Gergő a kőgáton,mögötte a Salabasina-árok

1.Burdai vihar

A szlovákiai Burda-hegységet szeltük át 2016 szeptemberében.Már mikor leszálltunk Szobon a vonatról,szakadt az eső.Helembára érve azonban elállt.Úgy gondoltuk több problémánk már nem lesz vele aznap.Felérve a hegyre a legmélyebb erdő közepén egyszer a semmiből óriási csattanás hallatszodott...két perc sem kellett hozzá,szakadt az eső...De ez volt a kisebbik baj.Ugyanis dörgött és villámlott is ezerrel...na mondom ha ide csap be akkor nekünk annyi.Gergő nagyon félt és én is paráztam.Nem tudtunk mitcsinálni nem volt semmi ahova bemenekülhettünk volna,így mentünk előre a viharban az erdő mélyén...Volt para rendesen!Egy rétre kiérve aztán találtunk valami etető félét...oda behúzodtunk,na nem mintha ez megvédett volna a villámcsapástól,de mégis adott egyfajta biztonság érzetet.A vihar aztán továbbállt egy jó húsz perc múltán és az eső is elállt.Mi meg a beszarás küszöbén folytattuk a túrát...

A Burdai vihar kellös közepén,Gergő arcán a para...

Hát ezek voltak legparásabb kalandjaink.Lehet,hogy volt még ezeken kivül is,de most ezek jutottak eszembe.Öröm,hogy egyikből sem lett semmi bajunk,így ma már jószívvel gondolok vissza ezekre is és Gergő is odaát...Jók voltak,kellettek ezek is a teljes történethez,ezekkel is csak gazdagabbak lettünk...

Mosoly odaátról...

.Sokat gondolkodtam,hogy megszülessen-e ez a bejegyzés,számos érv szólt ellene és számos mellette.Ami legfőképp ellene szólt talán,az az,hogy ez mégiscsak egy túrablog,hogy jönnek ide ilyesfajta bejegyzések,meg aztán alighanem e sorok elolvasása után sokan örültnek is tarthatnak majd...Ami meg mellette szólt fő érvként az,hogy a blog már kinőtte a csupán túrablog jellegét,hiszen ez egyben Gergő emlékblogja is.Lehet vannak akik szerint ez az egész,így nem jó,de én úgy érzem ezzel (is) méltó emléket állítok a fiamnak,hiszen túrázni szeretett a legeslegjobban.Ötvözve a két dolgot,én úgy gondolom kihoztam ebből amit lehetett.Aztán meg kell egy hely ami megörökiti az élményeim és az itt leírtak is azok!Kell,nehogy egyszer véletlen elfelejtsek mindent,halálom után meg már oly mindegy mi lesz vele.Szóval karácsony van e sorok írásakor és mivel is emlékezhetnék legjobban Gergőre mint ezzel a tündérmesével,ami igazából nem is mese,hanem a valóság!

Hol is van a Mennyország...?

Gergő elvesztése vezetett bele egy olyan világba amely nem kicsit segített elviselni az elviselhetetlent.Belecsöppentem a spirituális dolgokba,szinte napról napra egyre jobban és jobban.Ma már tudom ez is a sorsutam része volt.Odáig fejlödött a dolog,hogy ma már tudok kommunikálni az elhunyt szeretteink lelkével.Gondolom ez sokak számára megmosolyogtató,nem is célom,hogy megyőzzelek,mindenki azt hisz amit akar.Előbb-utóbb ugyis mindenki rájön majd mindenre.Azt,hogy mi módon nem részletezném,erre mindenkinek saját magának kell rájönnie,de két dolgot elárulok.Az első az,hogy hit nélkül nem fog menni -és itt most nem istenben kell feltétlenül hinned - .Erölködhetsz bárhogy,ha nem hiszel benne nem fog menni.A másik dolog az,hogyha már van hited hozzá és fogékony vagy rá,a dolog sokkal egyszerűbb mint bárki gondolná.Írhatnak bármit,mutathatnak bármit tömeg eszközök-oldalak,a dolog nem olyan bonyolúlt...

A kommunikáció alatt meg ne beszélgetést tessék érteni,legalábbis nem úgy mint ahogy mi emberek ebben a világban beszélgetünk.

Mosoly odaátról

Szóval eljutottam odáig,hogy ma már tudok Gergő lelkével kommunikálni,így a mérhetetlen fájdalmamon valamelyest sikerült enyhiteni,persze megszüntetni nem lehet.Nagyon nagyon sokmindent megtudtam "odaátról",milyen az a világ,hogy épül fel ez az egész.Persze ehhez ez a fajta kommunikáció nem adhatott teljes képet és nem is adhat semmi.Az egészet akkor fogjuk megérteni ha eljön majd a mi időnk is.Azért a net világában utána lehet nézni sokmindennek.Vannak erre szakosodott oldalak,amelyek nem  a tömegcucc színvonalát gazdagitják,hanem próbálják a dolgokat megfelelöen lekommunikálni..Érdemes ezeket megkeresni és belepillázni.Szóval a mai történetem azt meséli el mi történt Gergővel miután elkelett mennie...hogyan találtunk újra egymásra úgy,hogy már nem ugyanazon a világ lakói vagyunk.Az alábbiakat tőle tudom,

Már jártunk a Mennyországban többször is...

Gergő a 18-as év decemeberének 11-ik napjának hajnalán távozott.Öt óra tájban jött a rosszulét rá és 5.19h-kor elment... Természetesen még itt próbált segítséget kérni,de oly módon szenvedhetett szegény,hogy nem ért át a másik szobába,hogy szólni tudjon.Még felkellt,de lerogyott a szőnyegre,háta az ágynak támaszkodva,így ülő helyzetben ment el...Így találtam rá reggel.Félálmomba mintha hallottam volna valami levegő utáni kapkodást,de nem keltem fel rá...örök lelkiismeret furdalást okozva magamnak...Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogyha felkelek is,segíteni már nem tudtam volna...Ez persze engem nem ment fel,örökre ott marad bennem,mivan ha felkelek rá...hátha még sikerül újraéleszteni,időben jön a mentő stb....Gergő folyamatosan nyugtatott,hogy ez nem az én hibám...Leszületésünk elött lefixálódik halálunk pontos időpontja és ha fene fenét eszik is akkor bekövetkezik.Neki ez volt az az időpont és ezért nem tudtam volna már segíteni semmivel...

A lélek a testből pár röpke perc alatt távozott azon a csatornán amely összeköti az itteni világot az ottanival,ami ugye a klinikai halálból visszatérőknek az alagút érzést okozza.

Gergő a szobában találta magát ahol volt,nem értette,hogy az előbb még rosszul volt,most miért van jól?Ám öröme másodpercekig tarthatott,hiszen meglátta saját testét a földön ülve az ágynak támaszkodva...Pánikba esett,átjött a másik szobába (átlibbent? erről nem kaptam infót - maradjunk abban,hogy átjött).Próbált természetesen felkelteni ijedtségében,de ugye ezt már nem hallhattam...Viszont álmodtam,borzalmasat...álmomban a bátyám felesége halt meg...tehát a tudatom valahol érzékelte mégiscsak a dolgot...Ugye az ember a saját gyereke halálát nem tudja megálmodni!!!Így jelzett a tudat....

De felkelni akkor nem keltem fel,Gergő pedig teljes pánikban volt...szerencsére érkezett a segítség.Nagyjából 15 percre a halál beállta után megérkezett Gergőhöz a szellemi segítőnk aki úgy tünik közös,tehát az ő segítője az enyém is,aki mellesleg ebben az életemben egy igen közeli hozzámtartozóm volt.Ő segített Gergőnek akinél ennek köszönhetően elmúlt a pánik.A segítő beszámolt neki mi történt,de Gergő tudatának az egésze is kezdett visszatérni.A segitő sokmindent elmagyarázott neki.Maradtak addig a lakásban míg Gergő testét el nem vitték...

Elmenőben,de búcsúnk csak átmeneti...

Ezután a szellemi segítőnk ugymondd "körbevitte" Gergőt,megmutatott neki mindent,a fényt is,közben végig nyugtatta őt aki nagy nehezen meg is tudott nyugodni végül.Ám bánkodott,bántotta,hogy búcsú nélkül kellett itthagynia minket.A szellemi segítő rendkivül segitőkész volt és persze tele volt szeretettel is!Igy megállapodtak abban,hogy Gergő itt maradhat a köztes térben egészen az utolsó napig amikor is utoljára fog számára megnyilni a fény kapuja.Így Gergő lelke a következő hat hétben végig velem/velünk volt!Próbált megnyilvánulni,próbált kapcsolatba lépni velem/velünk.Próbálkozott sokmindennel,de tartott attól is,hogy megijednénk.....Pl.elöször egy gyerekkori barátnőmhöz fordult segítségért,aki ilyen lélektréner féle lehetett.Ő fel is keresett,közölte velem Gergő lelke még itt van.Eddig is,de főleg ezután kezdtem teljesen hinni a dologban.A lélektréner mondta,hogy próbál megnyilvánulni,közölni valamit csak nem tud.Ezután elmagyarázta,hogy egy gyertya segítségével tudok vele kommunikálni.Ez volt tehát az első lépés.A gyertya segítségével úgy ahogy a lélektrének tanitott úgy éreztem egy minimális kommunikáció végre elindulhatott köztünk.Később Gergő lelkével már jobban kommunikálva megerősitett benne,hogy akkor ott a gyertyánál is ő válaszolt mindig!

Gergőt rendre éreztük,hiszen sokszor jött az a bizonyos simogató érzés...mintha valaki simogatna,ölelne háturól...ez mindig megnyugtatott és kellemes érzésekkel töltött el.Volt olyan is amikor határozottan gyengéd puszit éreztem az arcomon és olyan is amikor az ágyban fekve mintha valaki átölelt volna....Természetesen Gergő adta a tudtunkra szeretetét.Ott volt a neki rendezett emléktúrán is,ott is jöttek a jelzések odaátról és természetesen ott volt a temetésén is,mint minden lélek aki távozik ebből a világból.Ha lehet ilyent mondani magával a temetéssel megvolt elégedve,de ennek az egésznek odaát kevesebb jelentőséget tulajdonitanak mint mi itten.

Ott volt aztán velem az Ismerős Arcok koncerten is ahová terveztük,hogy majd elmegyünk...ott volt Cegléden is a Csondor Kata bulin ahová szintén elakartunk közösen menni.Mindenhol éreztem a simogató érzést

Azonban én ugye erős tudatlanságomban akkor,nagyon féltettem.Féltem,hogy lekési a kaput és nem tud majd átkelni.Akkor nem tudtam,hogy ő már előre lebeszélt engedéllyel tartózkodik a köztes térben.Többször kértem kelljen át,legyen biztonságban,rendre nem fogadott szót..de mondom nem tudhattam,hogy igazából odaát már minden rendben folyik.

Aki elmegy,ugye hazatér?

Közben Gergő továbbra is kereste a módját,hogyan tudnánk a gyertya kommunikációnál is jobban kapcsolatba lépni!Bevonta a dologba volt exemet is,aki szintén jártas némileg a spirituális dolgokban és aki nem véletlenül került képbe...!De eljött az utolsó nap amikor már Gergőnek mindenképpen átkellett kelnie...az utolsó este a gyertyánál az édesanyjával együtt nyomatékosan kértük kelljen át,a szeretetünk elkiséri majd...Könnyek között búcsúztunk,mert úgy tudtuk akkor,hogy a fényből nincs visszatérés.Ám tévedtünk!

Nem tudhattuk biztosra,hogy Gergő átkelt-e akkor (ma már tudom - igen,átkelt!),csak reménykedtünk benne.Gergőt a kapuban ahogy az a közhihedelemben is benne van,volt szerettei és hozzátartozói fogadták,nem volt tehát egyedül.Ám kimondhatatlanul erős szeretet érzete nem hagyta nyugodni,miután odaát kellően "berendezkedett" tovább kereste a lehetőségeket egy kapcsolatfelvételre.Ezért is került elöször képbe a volt exem Julcsi,aki szintén vette a túlvilág jelzéseit és amiben tudott segített.Aki mellesleg több korábbi életünk fontos szereplője volt,,,,!Vele sikerült is megfejteni Gergő egy nem mindennapi üzenetét,amelynek a kulcsa a Tündérsziklához vezetett.Elképesztő leleményességgel találtam magam szembe (akkor erről írtam is,keresd a Spirituális utakon c. bejegyzésem) bár akkor még sokmindent nem értettem.Az üzenete lényege az volt,hogy sajnálja Gergő,hogy elkellett mennie búcsú nélkül,látja,hogy megszakad a szívem,de próbáljam megőrizni mindent ami szép volt a mosolyát a szeretetét,de ő már egy másik világ lakója.
Így Gergő kivánságának megfelelöen próbáltam elengedni őt,persze megőrizve a szívemben...
Ám ő nem hagyta annyiban a dolgot.
Továbbra is mindent megtett egy kapcsolatfelvételért!

Mi nem válunk el soha,csak te előre mentél...

Gergő "napjai" eközben odaát a pihenéssel teltek.Hagyták kiheverni a sok dolgot a megrázkodtatásokat,miközben neki teljes tudata fokozatosan visszatért immár és beleolvadhatott a leszületett lelke a fentmaradottba.Ugye aki nem tudná - a lelkünknek csupán egy kis része születik le,majd halálunk után visszaolvad a fentmaradottba, gazdagítva ennek az életnek az élményeivel (aki nem hiszi olvasgasson utána).Az élet,az élmények a szeretet amit itthagyott azonban nem hagyta nyugodni.Így a magasabb szellemi erők hozzájárulásával tovább kereshette a kapcsolatfelvétel lehetőségét és visszatérhetett a fényből!Persze én ebből akkor szinte semmit nem tudhattam,nem tudtam,hogy Gergő lelke ismét a közelemben van,az ez időtájt megesett túrákon nem is éreztem őt,de nyugodt voltam,úgy gondoltam átkellt a fénybe és biztonságban van.

Ám egy jelzés érkezett odaátról amit rögtön megértettem.
Az egyik kamionos a munkahelyen,akivel jó viszonyban voltunk és aki ott volt Gergő temetésén is,szólt...
Nevezetesen ott volt egy szeánszon egy médiumnál,mert a tél folyamán négy(!) ismeröse is meghalt....ennek az okait kutattta (a négyből az egyik Gergő volt).Mondta nekem,hogy ott volt mind a négy lélek a szeánszon,kettővel "beszélt" a másik kettő csak figyelt....Gergő lelke is,aki nem szólt közbe,csak figyelt.Ez számomra jelzés értékű volt,megszereztem a médium elérhetőségét és megbeszéltem vele egy időpontot amikor fogadott.Amikor ezt az egészet így megtudtam elképesztő simogatást éreztem a hátamon...mintha Gergő örült volna,hogy fogom a jeleket...

A szeánsz maga felemás érzésekkel töltött el,egyrészt elhangzottak olyanok amik valóban Gergő jelenlétét támasztották alá,de legalább ugyanennyi színéskedést is véltem felfedezni a médiumtól.Nem tudtam eldönteni igaz-e ez vagy sem.Később Gergő lelkével kommunikálva értésemre adta,hogy valóban jelen volt a szeánszon,de a médium nem tudta hűen átadni azt amit akart,mondhatni nem jól "fordított".

Mindenesetre ettől a ponttól újra éreztem Gergő simogatását a hátamon,éreztem jelenlétét a túrákon.Ekkor nem tudtam eldönteni valóban átkelt-e és ez nyugtalanitott.

Angyal mellettem...

Gergőt eközben odaát "munkára fogták" ami emberek segitését jelentette neki.Éreztem közben,hogy mindenáron azt akarja,hogy kapcsolatba lépjünk...természetesen lelkének azon része vált újra le amelyikkel ebben az életben voltunk együtt.Igen éreztem,így elkezdtem ezerrel kutatni keresni a lehetőségeket a módokat hogyan lehetséges egy esetleges kapcsolat felvétel ugymondd külsö segítség,médiumok nélkül.Végig ott volt előttem a megoldás,amelyre csak Gergő elhunyta után jó félévvel jöttem rá.Eleinte kételkedve is fogadtam még én is,aki hisz az ilyesmikben.De mivel éppen csak a szememet nem szúrta ki a dolog,egy nap gondoltam egyet és kipróbáltam.Legnagyobb meglepetésemre münködött a dolog.Persze számos próbálkozás,számos csellel,kérdéssel igyekeztem meggyőzödni róla,hogy mindez igaz lehet,de végül minden,de minden abban erősített meg,hogy igen,valóban Gergő lelkével kommunikálok!

Így egy pont után már rendületlenül hittem benne.Ezekután számos hasznos és érdekes információt kaptam tőle,ekkor tudtam meg a fentebb leírtakat is.Elképesztő szeretet jött át odaátról...sokkal nagyobb amit valaha is itt a földön eltudtam volna képzelni!Ez is azt bizonyitotta,hogy igen,valóban vele kommunikálok.Óriási segítségemre volt a dolog a mély depiből való kilépésből... Gergő kimodhatatlanul szeretett még odaátról is és mindent megtett érte,hogy kapcsolatban legyünk.Erőfeszitését siker koronázta!

Ha nem is mindennapossá,de heti 1-2 alkalommá vált a kommunikáció közöttünk,elképesztő vigasztalás és szeretet jött át odaátról...na és persze rengeteg hasznos infórmáció az ottani dolgokról,hogy a többi hozzátartozommal mi lett,hogy vannak,stb..Később pedig az is megerősítésre került,hogy Gergő valóban átkellt a szellemvilág kapuján.

Bármilyen világot is jársz be,a szeretetem mindig elkisér édes drága kisfiam!

Léptem nyomon azt hallom,olvasom,látom,hogy elkell engednünk elhunyt hozzátartozóinkat.Erről kommunikálva Gergő lelkével,aztmondta ez nem így van,nem kell elengednünk,mert ők továbbra is velünk vannak,figyelnek,óvnak minket,ha tudnak segítenek.Ez tehát a lényege ennek a tündérmesének.Tudom sokan megmosolyogják,erre azt tudom ismét mondani nem célom,hogy meggyőzellek.Mindenki mindent ilyen vagy olyan formában megfog tapasztalni.Természetesen továbbra is él a kapcsolat.Félreértések elkerülése végett leírom,nem láttam még Gergő szellemét/lelkét és nem is hallom.Egy másmilyen módszer segít a kapcsolattartásban amelyről többet nem mondhatok.Ám ha kellöen fejlödik majd tovább az én lelkem sor kerülhet majd egy 100%-os bizonyosságot adó dologra is a jövőben,hogy valóban Gergő az akivel kommunikálok.
Bár én már tudom ezt most is.

Gergő eközben odaát,már túl van azon a bizonyos élet visszanézésen,ami nagyjából a halál után egy évvel kerül sorra.Aztán úgy fest nagyjából tíz földi évet kell most odaát tölteni a legközelebbi leszületésig.Vagyis hát ugye a lelkének csak egy kis darabja születik majd le újra.Mostani tudásommal/tudásunkkal minden esély megvan arra,hogy következő életünkben is együtt leszünk.Addig is itt van velem amikor csak lehet,eljön minden túrára és a mecsekre is...természetesen neki is vannak dolgai-feladatai,de aki nem tudná azoknak leírom a lélek olyan fura szerzet,hogy tud egyszerre több helyen is lenni,több dologra is figyelni......

Odaátról minden szeánszon elöször egy mosolyt szok küldeni...

Figyelem!Lehet véleményed,az sem baj ha lehülyézel,ha örültnek tartasz.
Egy valamihez viszont most nem járulok hozzá: ennek a bejegyzésnek a megosztását nem engedélyezem senki számára!Köszönöm a megértést!

"Igazából senki sem hal meg. Érdekel, miért?
Ezentúl is ott élsz mindenkiben, aki valaha is ismert téged,
akire hatottál, nem számít, mennyire. (...)
Beszélnek majd rólad, sosem felejtenek el,mert sosem mész
el... sosem fogsz meghalni;ugyanis szerettek és szerettél..."