A pokol stadionja

 Megrendítő időutazás: a Szentendrei-szigeten megbújó, gazzal benőtt, százhúsz éves pálya, amelyhez fénykorában hajóval jártak át Vácról a játékosok és a szurkolók.Mai bejegyzésemben a Pokol-pálya titkainak eredünk a nyomába.

Váccal szemben jól látszódik az egykori stadion pályájának sziluettje

Alig-alig látszik ki a rozsdás kapu a fejtetőig érő csalánerdőből, a fák sűrűjében megbújó betonlelátót csernobili elhagyatottságban emészti az elvadult természet. Az omladozó lépcsősorok, gazzal benőtt korlátcsonkok valamit érzékeltetnek a hajdan népszerű pálya varázsából, a kopott építmény belsejében pusztuló öltözőhelyiségek eredeti funkciójára azonban már jóformán semmi sem utal, hacsak nem az alkalmi hajléktalantanya fekvőhelye mellé helyezett békebeli vaskályha, a salgótarjáni Hirsch és Frank Gépgyár és Vasöntöde huszadik század elejéről megőrzött, Kalor 196 néven forgalmazott darabja.

Az egykori lelátó napjainkban...

A 80-as években...

Az elárvult pálya ovális ívét kirajzolják az egykor labdafogó kerítésként szolgáló, barnásan rohadó bádoglemezek, oldalukban mindenütt felgyülemlett szemétmaradvány, a málló konzervdobozok, műanyagflakonok között néhány állatcsont és egy törött állkapocs is felbukkan. Ha létezik romantikája egy futballstadion természetes pusztulásának, azt a leginkább itt, a Szentendrei-szigeten, a Tahitótfalutól néhány kilométerre található erdei helyszínen lehet megtapasztalni. A vidéki labdarúgás Csipkerózsika-kertjének kísérteties hangulatú díszletei mintegy utólag is igazolják az évtizedek óta elhagyatott sporttelep nevét: a Pokol.

Az egykori focipálya utolsó memetója a kapu amit a természet magáévá tett....

Hivatkozott rá annak idején a sajtó Pokol-pályaként vagy Pokoli pályaként is, és néha előfordult a magyarfutball.hu oldalon átvett körülírás, a kissé kacifántos „Pokol Csárda mögötti pálya” változat. Helyszínmegjelölés szempontjából utóbbi a legpontosabb, ugyanis a sportpálya a Váccal szemközti Pokol-sziget déli csücskénél, a révátkelő melletti legendás vendéglő, a Pokol Csárda „tartozékaként” rögzült a környéken élők tudatában.

Ami a lelátóból maradt...

Lelátó napjainkban

A baljóslatú nevet az anekdota szerint ifjabb Varázséji Gusztáv lapszerkesztő adta a mulatóhelynek, miután az 1880-as években egy holdvilágos éjszakán fiatalok társasága a Buki-szigetről leevezett „Kharón csónakjaival” a révcsárdához, amelyet a lidérces Duna-ünnepség alkalmából alvilágot idéző görögtűzzel világítottak meg. Nem is annyira burkolt, vallási színezetű szóhasználati hidegháború is kibontakozott a fürdőhely kapcsán, a Pokol-sziget helyett ugyanis az 1930-as évektől imitt-amott szórványosan előfordult a Paradicsom-sziget változat is.

A pokol csárda

Pokol vagy Paradicsom, a váci népnek egyre ment, nem úgy viszont a váci püspöknek, akit az anekdota szerint olyannyira zavart a székesegyház tornyából is látszó Pokol-csárda felirat, hogy kívánságára a Pokol szót lefestették – a kivételes diplomáciai érzékkel megáldott étteremtulajdonos azonban ügyelt arra, hogy a vékonyan kent mészfesték alatt azért továbbra is kivehetőek legyenek a tiltott betűk.

A régmúlt mesebeli hőseit, balladisztikus történeteit eltüntette az idő: a népszerű Pokol Csárda már csak az egykori vendégek emlékeiben él, a 2000-es évek közepén lebontották a folyó fölé magasodó éttermet, a helyén egy félbemaradt panziókezdemény csupasz és összegraffitizett téglafalai rontják a képet, a váci nép egykori közkedvelt fürdőző- és mulatóhelyének sporttelepe pedig teljes feledésbe merült.

Nem akármilyen meccsek voltak itt és nem akárkik léptek itt pályára...pl.Zsák Károly a múlt évszázad egyik legnagyobb magyar hálóőre...

A dzsungelben maradt romokról is néhány megszállott helytörténész vagy futballzarándok tud csupán, a kitűnő Dunai Szigetek tematikus portál mellett néhány éve a A magyar futball faktor, a Városok, stadionok, kocsmák és a Pörge grundol blog írt a Pokol-pálya titkairól. Az említett források keltették fel érdeklődésemet Magyarország egyedülálló futballhelyszíne iránt.

A meghökkentő részletek, a rozsdás vastámasztékok, fával benőtt kapufák, roskadozó öltözőfalak lenyűgözően gazdag sportmúlt néma tanúi, belegondolni is merész például, hogy a homályos szurkolói emlékezet szerint még az Aranycsapat is edzett ezen a pályán.

Repüljünk vissza hát képzeletben száztízenkét évet, 1914 júliusáig, amikor az első világháború kitörése előtt kilenc nappal ragyogó sportünnepségnek volt a helyszíne a Pokol-pálya!

Az akkor már bő évtizede működő sporttelepet átmeneti elhanyagoltsága után felújították, a díszes alkalomra pedig a Váci Sport Egyesület vezetősége „hosszas fáradozás és áldozatok” után megnyerte ellenfélnek az élvonal országos hírű csapatát, a 33 FC-t, soraiban „az egész kontinens legjobb kapusával”, Zsák Károllyal. Az előzményekről és az akkor 19 éves, utóbb harminc válogatottságig jutó, valóban Európa-hírű, korszakos kapusról az imént a Váci Hírlap korabeli fordulatait idéztük, és bár maga a mérkőzés viszonylag unalmas, ráadásul Zsák-bravúroktól mentes 1:1-es döntetlent hozott.

A Vác SE 1915-ben

A Pokol-pálya évtizedekig a váci futballélet meghatározó helyszínének számított, az 1912-től a másodosztályban, a Pest-vidéki kerületi bajnokságban szereplő Váci Sport Egyesület otthona volt, futballozott itt a Váci Atlétikai Club, később az akkor már Váci Petőfi néven szereplő NB II-es csapat egészen az 1960–1961-es idény végéig használta. A váci együttes utolsó itteni bajnoki fellépése az 1961. június 26-án, a Kőbányai Lombik elleni, 1:1-re végződő mérkőzés volt, az újságban feljegyzett ötszáz néző aligha gondolta, hogy a NB III-ba zuhanó csapat mellett a Pokolt is sirathatja aznap.

Nézősereg a Pokoli stadionban

Az 1960-as években elcsitult a Pokol-pálya környékén a meccslárma, a városi futballélet egyre inkább áttelepült az időközben megépült Ligeti stadionba, és bár egy ideig még előfordultak alkalmi mérkőzések, az 1970-es már jobbára agárversenyeknek, turisztikai bemutatóknak adott otthont a pokoli helyszín.

Egy légifotó tanúsága szerint még 1988-ban is viszonylagos épségben állt a sporttelep, sértetlen alakjában felismerhető az 1930-as években emelt, az 1960-as években átépített tribünépület is.

A rendszerváltás óta azonban az enyészet az úr, noha az 1990-es évek közepén halványan körvonalazódott a terv egy esetleges motorversenypálya létesítéséről, végül nem lett belőle semmi. A mai állapotokra gondolva újra aktuális Gergely Ferenc 1930-as siráma, a Váci Hírlap hasábjain közölt „Levél a Pokolból” című, lírai hangú írás. „Az elmúlt nyáron megdaloltam a kietlen szigetnek e kedves oázisát, mert a «csacska fecskék csevegése», vadgerlicék nevetése, rigómadár s fülemüle léleksimogató, drága szava engem is dalra hangolt. Akkor alig értünk a nyárba, szerelemről beszélt az egész erdőcske, a fűszál, a bogár, a lepkehad, a madársereg s a kövek közül kiszabadult ember… Kacagott az egész oázis… Most, hogy a nyár végigaszta a letörpült magyar rónát, a Poklot is megülte a csend…”

Az öltöző

Ennyi amit kiragadtam a Nemzeti Sport,Hátsó füves bejegyzéséből,vannak még bőven részletek,de a lényeg lényegében ennyi.Engem mindig is érdekeltek az ilyen elhagyatott helyek,van valami különleges varázsuk,sokan manapság szellemházaknak,szellemjárta helyeknek hívják ezeket,de ez engem nem támtorít el.Az,hogy a jövőben lehetséges lehet-e egy ide vezető túra nem tudom...Aktuális túratársaimat nem tudom,hogy tudnám meggyőzni,hogy keressünk fel egy ma már alig létező valamit,főleg nyáron a szúnyoginvázió idején,de mondjuk télen nem lenne hülyeség.Nem ígérem,hogy valaha is eljövünk ide,de nincs kizárva,hogy egyszer eszembejut és óhatatlan késztetést érzek,hogy felkeressem a pokol stadionját...

felhasznált forrás: Nemzeti Sport,Hátsó füves

Torii – kapu egy másik világba

Következő túránk fog többek között ide vezetni,így próbáltam már a túra előtt utánajárni a soron következő kaland egyik fő látnivalójának!

 A Keleti-Bakony Csór és Várpalota közötti délies, dolomitsziklás domboldalai és fennsíkjai a hegység központi részétől jelentős mértékben eltérő, ugyanakkor magával ragadó környezetet tárnak a szemlélődő elé. Ezt a páratlan bakonyi élményt legegyszerűbben a Székesfehérvártól északnyugatra található Csórról kiinduló zöld jelzésű turistaúton fedezhetjük fel, amely ösvény a település határában egy hazánkban ritkaságszámba menő szakrális építménnyel büszkélkedhet, rögtön az elején.

Csalogató látvány!

A japán sinto vallásban a torii kapu a földi és szakrális világ közötti átjárót szimbolizálja, kapcsolatot az emberek és az istenek, azaz a kamik világa között. A távol-keleti országban számtalan helyen látni ilyen kapukat, főként szentélyek bejáratánál, de nem ritkán önmagukban is állhatnak, ott ahol úgy vélik, természeti szellem lakozik (hegy, folyó, erdő stb.). Magyarországon is találkozhatunk ilyen építményekkel, ám Csór határában bárki szabadon megcsodálhatja ezt a számos formában létező, de alapvetően két hengeres oszlopon nyugvó hosszabb és egy rövidebb keresztgerendából álló kapufélét. A hagyományosan fából vagy kőből készülő kaput leginkább cinóberpirosra festik, de mostanában anyagában és színében is sok variációt használnak.

Lépj be!

A torii szó jelentése összetett, több elmélet is létezik a magyarázatára: egyes források szerint a régmúltban áldozati kakasokat tartottak rajta, s a szó jelentése is „madárülő”-t jelent. Egy másik hipotézis szerint a „tōri-iru” kifejezésből rövidült le, ami annyit jelent magyarul, hogy „haladj keresztül, lépj be”.

A csóri torii kapun keresztül mi is egy másik világba léphetünk át, legalábbis a Bakony egyéb térségeihez képest mindenképpen. Ezzel együtt felvetődik a kérdés: miért is áll itt ez a különös építmény?

A kaput Bodri Miklós és egy barátja állította egy kagami-ryú danvizsga feladat részeként. A Kagami-ryú egy fegyveres harcművészet, amely tiszteleg a japán szamuráj hagyományok és értékek előtt. A kagami tükröt, avagy példaképet jelent, a ryú pedig iskolát, ami együtt annyit tesz: a Tükör Iskolája. Célja az önismeret és a jellem fejlesztése. A harcművészeti egyesület a Csór önkormányzata által is támogatott torii tőszomszédságában szokta tartani az edzéseit.

A Torii és alatta Csór település

Miután szimbolikus és gyakorlati értelemben is átléptünk a kapun, már jó néhány méterrel a falu felett járunk, ahonnan egész Csórra és a Bakony délkeleti végeire is rálátunk. Az ösvény ritkás feketefenyvesben vezet tovább felfelé, majd a Kilátó-hegy nyergében egy széles erdészeti úton megy tovább a Keleti-, vagy más néven Palotai-Bakony jellegzetes szikla- és lejtőgyepeire. Prérire emlékeztető tájat fest előttünk a kitáguló tér, amelyben bal kéz felé a távolban megpillanthatjuk a Száraz-horog jellegzetes, dolomitsziklás szurdokvölgyét.

A horog tetején ligetes feketefenyvesben vezet az ösvény, már-már mediterrán hatást keltve, miközben nyugati irányban kopasz magaslatok húzódnak, köztük a magasnak tűnő, ámbár csupán 362 méteresre nőtt Baglyas-hegy dolomitröge. A Szenes-horogtól a panorámás magaslat csupán 3 km-re fekszik, amit a piros jelzéseket követve érhetünk el, tetejéről pedig a Bakony központi részére, illetve a Tési-fennsíkra láthatunk rá.

Szemben a szép emlékű Baglyas-hegy

A Szenes-horog bokor-, illetve szurdokerdejében meredeken bevezető ösvény a bakonyi táj egy újabb izgalmas tájrészletébe enged betekintést. A területet borító karsztbokorerdő jellegzetes fafajtája, a virágos kőris áprilistól júniusig fehérbe burkolja a hegyoldalakat, de évszaktól függően pompázik más-más köntösben a fásszárú cserszömörce is. A pompás árvalányhajakkal itt már nem találkozunk, azok legnagyobb egybefüggő mezőit egyébként a Száraz-horogtól keletre fekvő fennsíkon találjuk.

A zöld turistaút meredek cikcakkokkal járja végig a Szenes-horgot, mielőtt északi irányban kitörne a völgyből, mi azonban a turistautak elágazásánál tetszőleges menetiránnyal és kedvünknek megfelelő távval járhatjuk be ezt a roppant látványos terepet. Csórra nem muszáj a már bejárt zöld útszakaszon visszatérnünk. Jelzés nélküli, de ugyanakkor széles és jól követhető földutakon is visszatérhetünk a kiindulópontunkra, miközben a falu szőlődűlőire látunk rá.

Csóri horgok

Ezt kell tehát tudni a nem mindennapi látnivalót ígérő Csór környéki tájról,közzéppontban a Troliival.Ezen sorok írásakor a túránkra holnap kerül sor.Annyi változás lesz a leírtakkal szemben,hogy mi valószinű a zöld jelzést követve kezdünk és majd a piroson jövünk vissza.Tehát Torii kapu,Szenes horog,Száraz horog lesz a sorrend,de szerintem ez oly mindegy melyik irányból csinálja az ember,kinek-kinek melyik a szimpibb.Jövök majd élménybeszámolóval a túráról és a Troiiról is!Na és remélhetőleg túrafilmmel is.

Szondi alagút

Egy újabb érdekességre bukkantam,egyik videós túratárs filmjében a you tube-on.Nézve a filmjét döbbentem rá,hogy erről a helyről szégyenszemre még nem hallottam,pedig jártunk a közelében még a Drégelyváras túránkon ha jól emlékszem 2022 júniusában.Na már ha érdekesség utána néztem a helynek.Most a legfontosabbakat kigyűjtve összegzem amit megtudtam róla.

A bejárat

 A Szondy-alagút a Nógrád megyei Hont és Drégelypalánk községek között, a “Csitári-kápolna” búcsújáróhelytől alig 200 méterre délre a vulkanikus eredetű Börzsöny hegység északi pereméhez kapcsolódó “hegységperemi dombsági” öv területén nyílik, a Csitári-patak völgyének keleti oldalán, mintegy 160 méter tengerszint feletti magasságban. Az alagút bejáratánál és az eddig feltárt részen a kőzetanyag egységesen a börzsönyi andezit feküjét képező és vastag pleisztocén kori löszös talajtakaróval borított alsó-miocén kori kárpáti (régebbi nevén helvéti) agyagos-homokos, sekélytengeri slir. A Szondy-alagút eddig ismert szakaszát ebbe a slirbe vágták. A járatok körülbelül 80 centiméter, 1 m szélesek és eredetileg embermagasságúak lehettek. Ma már csak a bejárattól körülbelül 20 méterre, egy 10 méteres szakaszon lehet felegyenesedni (itt körülbelül 180 centiméter lehet az alagút). A folyosók alját agyagos feltöltés tölti ki – váltakozó vastagságban.

A járat ott benn,nem rövid!

A járat ma többnyire 1-1,5 méter magas, de van, ahol ezt sem éri el és a nagymérvű feltöltés miatt csak négykézláb, térden csúszva lehet közlekedni. Sőt az alagút északi szárnya a vége felé fokozatosan a járhatatlanságig szűkül össze. Az alagút csúcsíves keresztmetszetű oldalfalán jól látszik a készítők szerszámának körülbelül 4 centiméter széles nyoma. A méretekből ítélve valószínűleg igen rövid nyelű kézi csákánnyal bonthatták ki. Kialakítási időpontja nem ismeretes, de a vésési technika igen régi eredetről vall. A járatok alját kitöltő, tömör, eredeti kőzettől eltérő anyagú és színű üledék barlangiagyag-szerű. Méteresnél nagyobb vastagsága több száz éves képződési időtartamot valószínűsít.

Feltételezhető, hogy a jelenleg ismert alagút a Drégelyvárból kifelé vezető alagútrendszer egyik ágának legkülső szakasza. Az alagút további, felsőbb szakaszának kibontása nagyobb arányú feltáró munkát igényel. Ehhez először is a jelenleg ismert alagútszakasz agyagos feltöltését kell – legalábbis részben – eltávolítani, részben a könnyebb közlekedés, részben a kitermelt bontási anyag kiszállítása miatt. Feltétlenül szükséges továbbá a bejárat kiépítése. Ebben az esetben további bontással, az omladékos szakaszok biztosításával, be lehetne jutni az alagút további részeibe. A leomlott mennyezet egyébként laza szerkezetű, könnyen lapátolható.

Lámpát célszerű hozni...

Mivel az alagút a vár felé halad, terem, raktározás céljára szolgáló kiszélesedés nincsen benne, kézenfekvő, hogy csak közlekedés céljára szolgált. Mivel más objektum nincs a közelben, elképzelhető, hogy a várba vezet – a nagy, körülbelül 3 kilométeres távolság és 250 méteres szintkülönbség ellenére. Ez esetben azonban a bontásnál még 1-2 kilométeren át a jelenlegihez hasonló kőzetre kell számítani. Kemény, állékony andezit csak távolabb, a vár közelében fordul elő. Az eddig ismert hosszú (több mint 200 méteres) nyílt járatszakasz reményt ad arra, hogy a jelenleg végpontot jelentő omlás átbontása után újabb nyílt folyosórészek következnek.

Az alagút/barlang ingyenesen az év bármely időszakában látogatható.Nem zárom ki ide egy túra lehetőségét,de megítélésem szerint azért kevés rá az esély,hogy ide valaha is eljövünk.Mint érdekesség és egy potenciális célpont gyanánt kerül be a blogomba.

Én Biciklis Józsi videójában láttam és hallottam róla először,így bár vannak videók fenn a neten róla,mégis az ő videóját teszem ide be.Érdemes belenézni amikor bemegy az alagútba,mert az nem semmi!

Ha csak az alagútas részt néznéd akkor 33'50-nél érdemes bekapcsolódni a filmbe!

Kegyeleti erdő

Van a Gerecse lankái között a Bocsájtó-völgyben egy különleges erdő, ami nagyon más, mint a többi az országban. 2014 óta már hazánkban is elérhető a zöld temetkezés egy nem mindennapi formája, az emlékerdő. Ahol az elhunytak hamvai lebomló urnában egy fa gyökeréhez kerülnek, és ahol a hagyományos sírhelyek helyett méltóságteljes, öles fák állítanak emléket nekik.ájtó-völgyben egy különleges erdő, ami nagyon más, mint a többi az országban. 2014 óta már hazánkban is elérhető a zöld temetkezés egy nem mindennapi formája, az emlékerdő. Ahol az elhunytak hamvai lebomló urnában egy fa gyökeréhez kerülnek, és ahol a hagyományos sírhelyek helyett méltóságteljes, öles fák állítanak emléket nekik. 

Az Emlékerdőben semmi nem emlékeztet a hagyományos erdők világára,talán csak a fákon lévő névtáblák utalnak arra,hogy nem egy sima parkban járunk

Az ország első és eddigi egyetlen kegyeleti erdője 2,5 hektáron terül el szép és csendes természeti környezetben, a Gerecse Natúrparkban, az Agostyáni Arborétum szomszédságában, Tata-Agostyán határában, és egy 20 hektáros dombos terület része.

Az emlékerdőben a halottak hamvait biológiailag lebomló urnában a fák gyökereinél helyezik el polgári vagy egyházi szertartás keretében. Legfontosabb gondolata, hogy a növény gyökerei a lebomló urnából felszívják a tápanyagokat, így mindenki visszakerül a zöld körforgásba, illetve metaforikusan fennmarad az élet örök körforgása. Emléket állítva ezzel az egykoron élőknek, míg az itt maradottaknak emlékeztetőül, hogy mi is csupán átutazók vagyunk, hiszen halálunkat a születésünkkel együtt kaptuk „ajándékba”.

Nagy figyelmet fordítanak a természetvédelemre, és hogy ne tegyenek kárt az erdőben, ezért a fa törzsére oldható kötéssel kerülnek fel a névtáblák, melyeket rendszeresen a növény növekedéséhez igazítanak.

Ahol egy fa vagy tisztás a végső nyughely

További különlegessége, hogy hivatalos besorolása szerint horizontális örökerdő, ami már önmagában is nagy szó és komoly természetvédelmi érték. Ez azt jelenti, hogy gazdasági célokra nem használható, és csak készletgondozás megengedett benne (pl. kidőlt vagy balesetveszélyes fák eltávolítása), az is csak az ösvények mentén. Ám ez az erdő nemcsak rendeltetésében, de fafajaiban is kivételes, az összes középhegységi keménylombos fafaj előfordul – köztük bükk, tölgy, cser, gyertyán, hárs, kőris, juhar – 1-300 éves korig.

A kegyeleti erdőben mindenki olyan fát választ, amilyet szeretne. Lehetőség van egyedi és páros fa megváltására 1–50 évig, de arra is, hogy egy közösségi fához, több ember hamvai mellé kerüljünk. Olyan megoldás is lehetséges, hogy egy egész családot helyeznek el egy fa köré. De lehet olyan opció is, ha valaki igazán szabad lélek, hogy a hamvakat az erdő valamelyik különleges szegletében, vagy hatalmas ősfák tövében szórják szét.

Itt nincs szükség sírmellékletekre,csupán néhány száll virág jelzi az emlékezetet

Az agostyáni Emlékerdő ingyenesen látogatható minden nap 8 órától 17 óráig. Előzetes bejelentkezés szükséges. Bővebb információ az Emlékerdő honlapján  és  közösségi oldalán található!

Az emlékerdő megközelítése:

Tömegközlekedéssel

Tatáról a Vértestolna és Tardos felé közlekedő helyközi buszról a Tata (Agostyán), Tábor elnevezésű megállónál szálljunk le. A buszmegállótól a természetvédelmi sorompón át a parkolóig, illetve az emlékerdő széléhez (kb. 150 m).

Autóval

Tatán áthaladva az 1-es úton a 11-es kilométertábla

után jobbra (kitáblázva: Ökofalu), a természetvédelmi sorompón át az Ökofalu

parkolójáig.

Úgy gondolom nem árt erről sem tudni,én magam nem hallottam erről a helyről korábban,ezért is teszem be ebbe a blogba,hogy tudjak ezentúl róla.Amúgy benne lehet a pakliban,hogy egyszer eljövünk ide!

felhasznált forrás: turistamagazin.hu

Elfeledett síugrósánc

 Egy kép került elém a közösségi média felületén egész véletlenül.De azt ugye megtanultuk már,hogy véletlenek nincsenek.Így próbálok hinni benne,hogy Gergő tolta elém azt a képet.A képen egy vas valami volt amit már magáévá tett a természet.Kinagyítva a képet,láttam,hogy a természet álltal benőtt vas szerkezet nem más mint egy síugrósánc.Eddig is,de innentől kezdve fokozottan elkezdett érdekelni a dolog.Elkezdtem kutakodni a neten a dolog iránt.A legérdemibb infót a szellemvárosok blog,valamint egy 12 éves kisfiú videója mutatta meg.Ezeket fogom most bemutatni,majd a bejegyzés végén egy már ide tervezett túra elképzelését vázolom fel.Szóval a szögeg és a képek most a szellemvárosok blogról valók,ha jól láttam akkor egy bizonyos Zajza írta a blogot.A videó meg egy 12 éves egri fiúcskáé.

Vasszörnyeteg a Mátrában

A Kékestetőtől nem messze, a Mátra erdeiben egy nem mindennapi vasszörnyet találhatunk. A síugrás hazánkban egykor népszerű sportnak számított, majd a '80-as évek vége fele, a műfaj kihalása után a sánc vasszerkezete a mai napig is mementóként áll a Kékestető oldalában.

Az 1930-as évek elején épült sáncnál rengeteg síugró bajnokságot szerveztek, hiszen a két világháború között hazánkban népszerűnek számított ez a szám, ahogy a háború után is az maradt.

A sánc tetejére felmászva, észrevettük, hogy nevek és egy évszám is bele van ütve a vasszerkezetbe. Az 1960-as évszám feltehetőleg arra utal, hogy ekkor újították fel, illetve korszerűsítették a síugrósáncot. A nevek pedig nagy valószínűséggel az építészek nevei lehetnek.

A vasszerkezet még nem érte el a kritikus állapotot!

A mátrai síugró bajnokságok népszerűnek számítottak, ennek ellenére nem egyszer fordult elő olyan, hogy a verseny megrendezése előtt alig volt hó a sáncnál. Egy visszaemlékezés szerint a közelben edzőtáborozó, más sportágat űző versenyzők, de még a szurkolók is besegítettek a hóhordásba. Ki vödörrel, ki kosárral hordta a havat, de volt olyan is, hogy a Kékestetőről kamionnal hozták a havat, így végül meg lehetett rendezni a bajnokságot.

"1959. január 11-én nemzetközi síugró versenyt rendeztek Mátraházán. A rossz hóviszonyok miatt a versenyzők, az éppen ott táborozó vízilabda-válogatott segítségével hordták a havat a sáncra. A Mátrában rendszeres volt a hóhiány." - áll Kovacsics András visszaemlékezésében.

Alaposan magáévá tette a természet,de feljutni simán fellehet (lásd a videót!)

A sánc 90 méteres volt, ahol már a lecsúszás magasságát is állítani lehetett a beülő szerkezettel, ezzel szabályozva az asztalnál elért végsebességet, a nagyobb vagy kisebb, de mindenképpen  biztonságos 60-80 méteres ugrásokhoz.

A Mátraházi pálya hivatalos sáncrekordja 86,5 méter, amit Gellér László ért el 1972-ben.

A 25 év óta funkció nélkül álló sánc vasszerkezete elég stabilnak mondható, a faanyag természetesen már alig található meg rajta. A fák és a bokrok benőtték, de a kilátás a tetejéről még mindig pazar.

Télen,hóban a legjobb!

Az utolsó bajnokság 1989-ben került megrendezésre a Mátrában. Ezután a síugró sport szinte teljesen megszűnt annak ellenére, hogy a mátrai sáncon több nemzetközi versenyt, többek között Európa Kupa futamot is sikerült rendezni. Jelenleg már csak Kőszegen működik Magyarország egyetlen síugró szakosztálya.

A bezárását követően, mintegy negyed évszázad után, a mátrai sánc hatalmas vasszerkezete a mai napig is áll, emléket állítva a hazai síugrás egyik legfényesebb korszakának.

Eddig az érdemleges infó.Itt akkor megemlítem a forrásokat,nehogy szó érje a ház elejét:

Szóval a felhasznált források:

szellemvárosok.blog.hu,kovacsics.hu,fordum.index.hu

A kilátás mindent visz!

Ezekután pedig a saját elképzelések.Ez mindenképp egy olyan hely,amely bevonzott.Korábban is írtam már vannak bizonyos helyek,amelyeket nem csak én akarok látni,hanem határozottan azt érzem,hogy a hely hív magához engem.Így persze rögtön elhatároztam,hogy ide bizony elfogok jönni.Már bele is fogtam egy előzetes szervezésbe.Ha minden sikerül,ami ugye nem szokott sikerülni,akkor jó páran eljövünk majd ide.Hiszen felvázolva a dolgokat,korábbi túratársaimnak is tetszik az ötlet,így már Manó a Tizedes és Pisti is jelezte részvételét erre a túrára.Fura,hogy éppen Zolikát érdekli legkevésbé a dolog,pedig ő eleve szereti a síugrást,nem hiszem,hogy ne érdekelné egy siugrósánc,szerintem attól fél,hogy jutunk majd fel ide és mennyire biztonságos.

Addig jutottunk a többiekkel,hogy február végén vagy márciusban megpróbálunk egy túrát ide összehozni.Addig persze sok víz lefolyik majd a Dunán,de én még arra is kész vagyok,hogy egyedül jövök el ide,ha esetleg a többiek mégis lemondanák.

A blog amelyből írtam kilenc éve íródott a videó meg három éves.Azóta változhattak a dolgok.Februrár végéig még kutakodok a dolog iránt,mert ha már eljövünk ide mindenképp jó lenne felmenni.Remélhetőleg tehát jó félév múlva saját képekkel,filmmel és beszámolóval tudok jelentkezni majd!

A Jakab-hegyi pálos kolostorrom

A közelmúltban jártunk a Mecsekben,többek között a Jakab-hegyi pálos kolostorromnál is.A kolostorról azon kivül,hogy szép és érdekes és leginkább egy labirintushoz hasonlít,sok mindent nem tudtunk meg.Volt ugyan egy tájékoztató tábla a bejáratnál,de olyan hosszú volt rajta a szöveg,ha végig olvastuk volna,az már a túrából vett volna el értékes időt.Így hát inkább néztem utána mi is tudható a Jakab-hegy számtalan csodája közül az egyikről,jelen esetben az egykori kolosttorról.

Odalenn a kolostor és a piros tetős Jalab-hegyi kilát/pihenő

A Pécshez közeli Jakab-hegy platóján találjuk az egyik legkorábbi pálos remeteközösség egykori lakóhelyét. Az épületek eredeti formája már a török kor óta nem látható, de a ráépült barokk kolostor látványos romjai felett érdemes felidézni a környék történetét.

A ma Jakab-hegyként ismert, és a turisták körében rendkívül népszerű területet már az ókorban is felfedezték – egy hatalmas földvár épült a jól védhető hegytetőre, melynek nyomait ma is jól látni. A római hódítás után elnéptelenedett a hegy, majd a 12. században egy falu épült rá, román stílusú templommal. Később ez is lakatlanná vált, ezért Bertalan pécsi püspök ide költöztette a Mecsek erdeiben szétszórtan élő remetéket 1225 körül. A közösség később csatlakozott a pálosokhoz, és több száz éven keresztül éltek itt, fokozatosan továbbépítve, bővítve a templomot és környezetét. A ma látható romok már egy sokkal későbbi korszakból, a 18. századból valók, de érdemes megismerkedni az egyik legkorábbi hazai szerzetesi közösség történetével.

Olyan mint egy labirintus

A mecseki pálos kolostor története érdekes módon egy francia pappal kezdődött. II. András (Endre) magyar király második felesége, Courtenay Jolán nagyszámú kíséretének tagjaként érkezett hazánkba a művelt udvari káplán, Bertalan. A király hamarosan nyugat-európai diplomáciai utakra küldte, ekkor járt Santiago de Compostelában is, ahol nagy hatással volt rá Szent Jakab kultusza. Amikor a király 1218-ban kinevezte pécsi püspökké, a Patacs nevű hegyen álló, ekkor már elhagyatott falu román stílusú temploma köré összegyűjtött szerzetesekből kialakult közösséget Szent Jakab oltalma alá ajánlotta - innen ered a hegy neve is.

Egy kicsivel később az ország másik szegletében Özséb esztergomi kanonok a Pilis barlangjaiban élő remetékkel tartotta a kapcsolatot, majd 1250-ben megalapította a mai Klastrompusztán a Szent Kereszt kolostort és az egyetlen magyar eredetű szerzetesrendet. A pálos rend számos remeteközösséget fogott össze, a mecseki közösség is csatlakozott hozzájuk, innentől lehet őket pálosoknak nevezni.

Valahol a kolostorban

Feltehetően már ebben az első időszakban meghosszabbították nyugat felé a román kori templomot, majd a 16. század elején egy új, későgótikus szentéllyel bővítették az épületet, amelyhez sekrestye és talán egy torony is kapcsolódott. A török korszak nagy pusztítást hozott a Jakab-hegyen is: a sekrestye és a torony elpusztult, a templom nyugati bővítésének falai is nagyrészt ledőltek, egyedül a kis román stílusú templom oldalfalai és későgótikus, boltozatos szentélye maradt meg.

A török hódoltságot követően az országba visszatérő pálosok a romos kolostor helyett Pécsen telepedtek le. A hegyen található épületek a pécsi székeskáptalan birtokába kerültek, majd 1736-ban Fonyó Sándor pécsi nagyprépost a romokra új templomot és sekrestyét, később zárt kerengőudvaros kolostort építtetett, amelyet ekkor már világi remeték használtak. A külső udvarban egy – talán korábbi eredetű - mesterséges tó biztosította a kolostor vízellátását, a belső udvar közepén pedig egy kút állt; mindkettő helyét láthatjuk még. A romok is elsősorban ebből a későgótikus és barokk, 18. századi időszakból származnak.

Érdemes felkeresni!

1786 után, amikor II. József király feloszlatta a szerzetesrendeket, a Jakab-hegyi kolostort is elhagyták a remeték, berendezését pedig elárverezték. A 19. század elejére az épület lakhatatlanná, majd romossá vált, köveit szép lassan elhordták. A II. világháború után a pálosok ismét elkezdtek berendezkedni a hegyen, egy kisebb rendházat és zarándokkápolnát terveztek ide építeni, de 1950-ben a szerzetesrendeket – immár egy másik rendszer akaratából – újra feloszlatták. A kolostor régészeti feltárása csak 1976-ban kezdődött meg, majd 2007-ben, egy újabb feltárás után helyreállították és látogathatóvá tették a rom környékét. Az 1947-ben elkezdett, majd félbehagyott kolostorépületből esőbeállót és kilátótornyot alakítottak ki, ahonnan tökéletes rálátást kapunk az egykori pálos kolostor romjaira, valamint a Mecsek középső szakaszának erdős hátaira.

A romok és a kilátótorony mellett tűzrakóhely, padok és asztalok kínálnak erdei komfortot, egy fedett helyiség pedig védelmet nyújt az eső ellen (de bivakolásra is kiválóan alkalmas).

A "főbejárat"

A kolostort a Jakab-hegy tetején találjuk meg egy kisebb fajta fensíkon,turistaútak találkozásánál.Itt megy el a kék,a zöld,a zöld kör valamint a zöld tanösvény jelzés is.Öt irányba tudunk elmenni jelzett turistaútakon,de akadnak jelzetlen utak is a környéken,így egy kiváló túra célpont is lehet az egykori építmény.A hely szabadon látigatható és ingyenes!

Jómagam kétszer jártam itt.Az első alkalom 2016 áprilisában volt,amikor Gergővel túráztunk a környéken és túránk érintette a romot.A második alkalom pedig 2024 áprilisában volt,ekkor Manóval a Tizedessel és Zolikával túráztunk erre,majdnem teljesen ugyanazon az útvonalon mint előtte nyolc évvel Gergővel.Ha egészségem engedi,akkor boritékolható,hogy jövök még ide.Szeretnék még ebben az évtízedben majd.

Filmünkben 34'55-nél érünk a kolostorhoz

A Balaton leghátborzongatóbb helye

 Jövőre (2024-ben) az egyik meghatározó túrának szánjunk a Balaton-felvidéki Szent György-hegy bejárását,folytatva ezzel a Balaton-felvidéki túrázásainkat.A hegy maga hasonlóan a többi társához több mint érdekes.Sok-sok legenda,mitosz,monda,mese vagy szóbeszéd járja az itt fellelhető érdekességekről,ezek egyike az egész Balaton környékének leghátborzongatóbb helyéhez kalauzol el.

Az Emmaus kápolna

Egy régi, lepusztult kápolna fekszik (sajnos már csak feküdt mert időközben összeomlott...a szerk.) a Szent György-hegyen, a Balatonnál, melynek neve Emmaus. Egy remete lakott itt egykor, ez volt az ő saját kápolnája, mely mára lepusztult, kísérteties hellyé vált. Egy útikönyv sem említi, pedig beleillene, hiszen talán az egyik legrémisztőbb nevezetessége a magyar tengernek. Az Emmausról számos babona kering a környéken, a helyiek messze elkerülik, másik neve egyébként Ify-kápolna.

A remetelakot körülvevő terület bajlós hangulatú, az omladozó és pusztuló falak pedig tényleg elhitetik az emberrel, hogy itt bizony akár szellemek is megfordulhatnak. A hab a tortán pedig az, hogy az innen nem messze megtalálható temetőben nyugszik a különc ember teste, aki itt élt. Nehezen lehet szavakba foglalni a hangulatot, mely elkapja az ide érkezőt, maga a remete is számos környékbeli legendának, mítosznak a főszereplője.

Mára már valószínűleg ennyi sem maradt...

Az épületeket, melyekből egyébként lenyűgöző, 180 fokos panoráma nyílik a Balatonra és annak környékére, egy egykor Fonyódon tevékenykedő plébános, Ify Lajos saját kezével építette meg, még az 1950-es években, majd ide vonult vissza, hogy elkerülje a kommunista rendszerben való ellenállása miatti félreállítását.

Azt, hogy remete lesz és a társadalomtól elvonultan él, önszántából választotta, ahelyett hogy megalázó módon eltávolították volna, ideköltözött erre a Szent György-hegyi birtokra, mely családjának tulajdonában állt. Ekkor lett a neve Emmaus.

Nem nézett ki rosszul

A remete itteni életéről és tevékenységeiről nem sokat lehet tudni, pusztán annyit, hogy szerelmese volt az óráknak, ezért gyűjtötte is őket, valamint harmóniumokat ( orgonaszerű, billentyűs hangszerek) faragott saját magának, időnként a zarándokokat is befogadta.  Azt, hogy látogatókat fogad, úgy jelezte hogy kitett egy zászlót a kápolnája tetejére, a zarándokok ebből ismerték fel, hova is kell menniük.

Ha nem félünk és nem vagyunk babonásak, megtudjuk közelíteni a helyet, legegyszerűbb módon a Hegymagas irányából. Itt a Lengyel-kápolnától vezet egy út a birtokra, mely az erdőben és a szőlőbirtokok között terül el. Kapuja le van lakatolva, hiszen ez magántulajdon, tehát csak kívülről nézhetjük meg a régi, omladozó falakat, ám még így is iszonytató hangulatot és félelmet kelt az emberben, mi azért ha lehetőségünk lenne rá biztosan be mennénk  ide…

Kutatásaim során úgy láttam,hogy a kápolna 2021 november 27-én összeomlott.Nagyon nagy kár érte....