Több szempontból is különös jelentőséggel bírt ez a túra.Elöször is azért mert most volt éppen Gergő születésnapja.Mivel már másom nem volt és mást nem lehetett adni,úgy gondoltam ezt a túrát adom neki ajándékba.Aztán másodsorban azért ezt a túrát,mert ez lett volna a 2018-as év utolsó bakancslistás túrája ahová nagyon készült Gergő,várta is nagyon,hogy útra kelhessünk újra.Ám másképp rendeltetett...December elején,ugye aki renszeresen olvas,tudja mi történt, Gergő sajnos elhunyt.Így aztán az utolsó bakancslistás túra már nem válhatott valóra...Elkeseredésemben le is mondtam róla örökre.Aztán némi erőre kapva a nagy bánatban úgy döntöttem csak azért is megcsinálom majd,nem hagyom elveszni,mert tartozom ennyivel Gergő emlékének,hogy az utolsó bakancslistát megvalósítsam... Amikor 2018 januárjában a Nagy-Szénásról néztünk át a szemközti Nagy-Kopaszra még beszéltük is Gergővel,hogy majd decemberben ott fejezzük be az évet...
Hát nem így történt...
Nagykovácsi,Tisza István tér,itt fejeztük be a Nagy-Szénás túrát 18 januárjában
és innen inditottuk a mostani túrát
Aztán mikor megfogadtam,hogy megcsinálom a túrát,úgy voltam vele ha kell majd egyedül is...tudtam Gergő vigyázni fog rám odaátról,ha egyedül is megyek.Azt évközben a tavasszal sok variáció volt,hogy ki jön el velem.Zoli,Manó,Móni,Julcsi...Toltam magam előtt a túrát mert mindig volt valami amiért ezért vagy azért nem jött össze.Volt egy pont amikor teljesen úgy festett,hogy egyedül vágok mostmár bele.Ment az idő és a túra csak nem akart összejönni.Végül döntöttem,ha törik ha szakad megcsinálom mostmár,nem várok tovább senkire.Közeledett Gergő születésnapja,keresve sem találhattam jobb ajándékot számára ennél a túránál.Így lett ez Gergő születésnapjára.Ismertem őt annyira,hogy tudtam ennek örülne a legjobban.Végül is aztán a sok kavarc után Móni jött el velem Gergő édesanyja.Gondolom ez is így rendeltetett..
Útra készen
Aztán úgy alakultak a dolgok,hogy hála annak,hogy teljesen belevetettem magam a témába,tudok ma már a túlvilággal kicsit kommunikálni...(akiknek ez megmosolyogtató,hát mosolyogja,ez engem nem érdekel).Ez persze elsősorban hit kérdése,de remélem valóban úgy van,hogy időnként tudok Gergővel odaátról is kommunikálni.A lényeg nem is ez,hanem az,hogy közölte velem,hogy ott lesz velem ő is ezen a túrán és vigyázni fog rám/ránk.
Legnagyobb meglepetésemre aztán ez így is lett,de erről majd később.
Hangulatos utca Nagykovácsiban
Már kilenc előtt Nagykovácsiban voltunk,ahol aztán hamar rátaláltunk a megfelelő jelzésre.Azért is volt ez fontos,mert túránk során nyolc külömböző jelzés várt ránk!Aztán kilenc lett,mert egyet nem mutatott a térképünk.Kiértünk a hangulatos településről,azonnal a Nagykovácsi-medencében találtuk magunkat.Körül öleltek minket a Budai-hegység legmagasabb csúcsai: a Nagy-Kopasz,a Nagy-Szénás és a Kutyahegy.Rendkivüli szépségű tájon voltam ismét!A zöld sáv jelzésen kezdtük amelyről letértünk egy tanösvényre.Ez ugyan csak az elején volt jelezve,de eltévedni nem lehetett.Az út enyhén emelkedve haladt,itt-ott szép kilátással a medencére és a szemközti hegyekre.Ez a tanösvény aztán belevezetett a zöld háromszög jelzésbe.
Balra a Kutyahegy,jobbra a Nagy-Szénás
A tanösvény is jött tovább a zöld3-al,de mi már a zöld háromszögre koncentráltunk.Annak ellenére,hogy a hegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,egyáltalán nem volt vészes az emelkedő.Mondhatni szinte kellemes volt.Jó darabig vezetett a zöld3,aztán előbukkant egy bicikliút jelzés is,amin majd tovább kell mennünk,de csak a kilátóból visszajövet,hiszen most a csúcsra a kilátóba tartottunk.A gond az volt,hogy a bicikli jeléssel együtt felbukkant egy kék kereszt jelzés is,ezt nem tudtuk hova tenni,mert a térkép nem jelezte...Mindegy maradtunk a zöld3-on és mentünk a csúcs felé.Vártam csak felbukkan a kilátó egyszer.Aztán valóban!Felbukkant és ott volt a Nagy-Kopaszi kilátó!
A Cserzegán kilátó
Nem volt szerencsére itt senki,így videóztam is,de azt megjelent egy idösödő házaspár,akik amúgy nem zavartak.Megkajáltunk a kilátó aljában míg ők odafenn voltak.Aztán nagy nehezen lekecmeregtek,odafenn meg nem volt senki!Ez ritka az ilyen jellegű kilátóknál,így kapva az alkalmon gyorsan felmentem.Móni addig lentmaradt,mert ő tériszonyos.Rendkivüli szépségű kilátóban találtam magam amely örvendetesen jó állapotban is volt!A kilátószint 23 méter magasan volt,addig persze voltak szintek a betontalapzatra épített amúgy faszerkezetű kilátóban,amely Cserzegán Pál névre hallgatott.
A faszerkezetű kilátó szercsére igen jó állapotban belülről is!
A feljárat
Felérve teljes 100%-os körpanoráma fogadott.A kilátás pedig mondanom sem kell fenetikus volt!Ezt,hogy élvezte volna Gergő...persze remélhetőleg élvezte is,hisz éreztem is,ott van velem...Észak felé vigyorogtak rám a közelmúlt csodás emlékeinek színhelyei: a Nagy-Szénás,mögötte a Pilis-tető,kicsit jobbra pedig a Kevélyek.Keletre a Hármashatárhegy,a Hárs-hegy és a János-hegy is kivehető volt.Délre a Budai-hegység déli részei köszöntek szembe,nyugatra pedig a végtelen mezők és falvak,távolban halványan pedig kivehető volt a Gerecse.Felülmúlhatatlanul gyönyörű volt innen a világ!Egyedül voltam,így is maradtam vagy tíz percet.Gergővel valószinű ez minimum félóra lett volna...
Balra a Hármashatár,középen a Hárs,balra pedig a János-hegy
A Kutyahegy és a Nagy-Szénás,mögöttünk kissé halványan a Pilis-tető
A bizonyíték,hogy itt voltam
Nem volt más hátra lekellett jönni.Ilyen helyen egy napot is eltudnék nézelődni...Leérve aztán láttam,hogy közeledik egy vadon élő biciklicsorda persze a gazdájukkal együtt.Óriási szerencsém volt,hogy pont akkor tudtam felmenni amikor nem volt itt senki...vajon túlvilági segítség érkezhetett?Gergő úgy akarta,hogy csak én és ő legyünk fenn.Így is lett.Leérve pedig folytattuk a túrát Mónival,visszafelé a zöld3-on,egészen a bicikliút jelzésig.Ott arra tértünk le.Jött velünk a kék+ is,mindegy most a kékbicaj jelzés kellett nekünk.Ez kellett nekünk a piros háromszög jelzésig.Kissé ingerszegény szakasz volt.Azt elérve a piros3-at,az az út még az eddigieknél is ingerszegényebb volt.Ezen mentünk a piros sávig,az erdőben haladó szűk kövekkel teli turistaúton.
A piros3 jelzésű út
A piros sávhoz érve egy ötös útkereszteződés volt.Jött szembe egy fiatal házaspár,tőlük kérdeztem,hogy a piros sávon tovább menve (balra) lelehet-e jutni Nagykovácsiba.Mondták le,simán.De mi Remeteszőlsőre akartunk menni be a Remeteszurdokba,nem Nagykovácsiba.Igy tehár jobbra kellett volna fordulnunk a piros jelzésen,de mi balra mentünk...Eredetileg úgy volt,hogy a piros+ -ig megyünk,ám sehol sem volt a piros+ jelzés...persze hiszen azzal akkor találkoztunk volna ha jobbra térünk le.Ugye a piros+ vezetett volna aztán le Remeteszőlősre.A hibára akkor jöttünk rá,amikor beértünk három túrázó öregasszonyt éppen Nagykovácsi déli szélénél.Beszédbe eredtünk velük,úgy ismerik a környéket mint a tenyerüket,ők aztán értésünkre adták mekkora balfaszok voltunk,persze nem szó szerint ezekkel a szavakkal.Ekkor még nem tudtam,hogy ez újra egy segítség volt odaátról...hogy miért is?Mindjárt elmondom.
Beérve a piroson Nagykovácsiba
Az öreglányok elmodták ha a Remeteszurdokba akarunk elérni menjünk le a községházáig,ott ugorjunk fel a 63-as buszra ami majd ott megáll.Leérve kezdett csöpörögni az eső.Mig vártuk a buszt,egyre jobban kezdett esni,de még nem vészesen.Jött busz felszálltunk rá,Remeteszőlősnél pedig leszálltunk.Itt már jobban esett.Gondoltuk megvárjuk míg eláll a buszmegállóban védve leszünk az eső elöl (persze esőköpeny volt nálunk).Aztán elképesztően hatalmas felhőszakadás zúdult le,nagy viharral egybekötve.
Na ha mi ott fenn a hegyen akkor jobbra fordulunk és elérjük a piros+ jelzést akkor a hegyen kap el minket ez a hatalmas vihar és eső,így azonban megúsztuk a dolgot a buszmegállóban kibekkelve...
Erről gondoltuk azt Mónival,hogy Gergő terelt erre minket,így megvédve ettől a hatalmas vihartól...tehát ahogy megígérte vigyázott ránk!Ettől aztán óriási melegség öntötte el a szívünket,mert tudtuk ez valóban így van...
Vihar csap le,de mi már biztonságban
Felhőszakadás...
Félóra elteltével aztán csitult a dolog,bár még esegetett mi bementünk Remeteszőlősre,ahol szembeköszönt a piros+ ami ide vezett,a kék+ ami már "nem üzemelt" át is volt húzva,helyette ott volt a kék négyzet.Ez vitt el a Remeteszurdokhoz.Remeteszőlősön nem a szegényebb réteg él...erről tanúskodtak a szebbnél szebb paloták,aztán a település keleti végében ott volt egy jópofa park a Bodza park.Egy kb. 150 méter hosszú,de kb. 20 méter széles parkocska.Az elején egy társaság fözőcskézett a végén pedig ott volt egy régi telefonfülke(!) és egy könyvmegálló,valamint egy zenélő kút amely egy Kodály művet játszott.Balra pedig folyt a patak az Ördög-árok,amely vízesésekkel volt teli.Hála az esőnek most bőven ömlött a víz...
A telefonfülke és a könyvmegálló
Kishíd a patakon
A kék négyzeten aztán beértünk a Remeteszurdokba.A völgy idézte némileg a mecseki Óbányai-völgyet.A bővízű patak telis tele volt kisebb zúbogókkal,vízesésekkel.A klima és a levegő pedig egészen fantasztikus volt.A szurdok enyhén kanyargott és immár az országos kék vezetett rajta végig.Nagyon szép volt,egyetlen bibi volt csupán.A patak víze itt nem mondhatnám,hogy tiszta volt.Az Ördög-árok régen a környék szenyvízét vezette le,de ez mára egy vizműtelepnek hála,már eltűnt.Ám úgy tűnt mégsem...a víz enyhén barnás színű volt.A szurdok viszont fenomenálisan szép volt.Nagy kár,hogy csupán egy kilométeres volt.
A szurdok végét/elejét jelző szikla
Kiérve a szurdokból Budapest második kerületében találtuk magunkat.A Zsíroshegyi utcán vezetett tovább a jelzés amely jó két kilométer után elérte a Hüvösvölgyi nagy rétet.Nagyon szép hely volt,kitünő rálátással a Hárs-hegyre.Itt még pihentünk egy nagyot.Aztán a kék jelzés nem a réten át vezetett tovább,hanem felment egy kisebb dombra.Ezen egy jól kiépitett sétány vitt tovább.Kellemes volt ez is.Egy jó kilométer után elértük a gyermekvasút vágányát.Egy alagút vezetett át alatta,ám nem tudtunk átkelni.Egy német juhász bóklászott ott,láthatóan gazda nélkül és mivel Móninak nem volt éppen kellemes emlékei erről,nem mert arra jönni.Így felkapaszkodtunk a sínre és beballagtunk az állomásra.
A rét a Hárs-heggyel
A kisvasút Hüvösvölgyi állomása
Ott pedig kiemntünk az állomás alatti vendéglőbe,ahol ettünk egy hot-dogot.Ennek végeztével pedig elértük a Hüvösvölgyi autóbusz és villamos állomást.Itt zárult be a túra amely nagyjából 18km-es lehetett a kényszerű megszakitással is.Azt kell mondjam,hogy klassz kis túra volt amely nagyon szép tájakon és helyeken vezetett át.A Nagy-Kopasz fantasztikus volt és a Remeteszurdok is.Gergő egész biztosan élvezte volna.Most is úgy érzem ő segitett abban,hogy ne kapjon el minket a hatalmas vihar,de majd rá is kérdezek ha tudok vele legközelebb kommunikálni... Ez a túra az övé volt,az ő születésnapi túrája és az elmaradt bakancslistás túra pótlása.Szó szerint szuper volt,de vele lehetett volna teljes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése