Régi szeptemberek

 Visszapillantós sorozatomban a régi időkre,most is az elmúlt évtizedek jelentősebb eseményeit próbálom kigyűjtögetni szigorúan túrázásilag érintve a témát.Persze előfordulhat egy-egy helyen némi kitérő,de az is csak azért mert valamennyire kapcsolódhat a túrázásaimhoz.A szeptembert sokáig nem szerettem.Vakáció vége,iskolakezdés...ki az aki gyerekként oda van a szeptemberért?Aztán ahogy telt múlt az idő egyre inkább megkedveltem ezt a hónapot,ha nem is a legkedvencebbé vált,de mindenképpen kedvelté.Amikor már rohadtul elegem van a nyári kánikulából,megváltóként érkezik a szeptember.Amikor pechünk van akkor még kitart kicsit a nyár,de amúgy meg fokozatosan kezd átalakulni gyönyörű ősszé a dolog.Az ősz pedig a túrázásoknak leginkább kedvező évszak!

Itt van újra megérkezett: szeptember!

Nem nagyon volt eseménydús a szeptemberi hónapom jó sokáig.Érhető hiszen mint fentebb is írtam ez általában az iskolakezdésről szólt.Ha jól emlékszem akkor 1985-be kell vissza mennem,hogy a túrázásilag első jelentősebb szeptemberre leljek.Ez viszont különösen emlékezetes.Hiszen ekkor mentünk először a Salgó várba úgy,hogy kétnapos kirándulás volt és Salgótarjánban aludtunk.Testvérem és a felesége vittek akkor magukkal,ha már nem is annyira kis porba fingó voltam,de semmiképpen sem voltam még nagy és teljesen önálló.Így elvittek erre a kirándulásra amit a munkahelyük szervezett.Ekkor túráztunk fel Salgótarjánból a Salgó várába.A pontos útvonalra már természetesen nem emlékszem.Ez azért is volt jelentős túra,mert ez volt az egyetlen olyan túra életemben amelyen a testvéremmel együtt túráztunk bármily hihetetlen...

Salgó vára,ide vezetett a testvéremmel átélt egyetlen túra...

Sokáig újra nem történt említésre méltó szeptember.Talán kilencvenben amikor katona voltam és akkor jártam az életem talán legnagyobb szerelmével,vele jártuk akkor végig Dunaújváros utcáit.Jól emlékszem erre,mert szinte olyan volt mintha túráznánk.Dél körül kezdtük el a várost járni és majd este nyolcig trappoltunk is az utcákon vagy a Duna parton,tán még a szigeten is lenn voltunk.Később egy másik exemmel mentünk fel Veszprémben a Gulya dombra,ekkor jártam elöször ott.Aztán sok-sok eseménytelen szeptember következett.Talán 2015-re tudom tenni a következő olyant amikor történt is valami túrázásilag.Ekkor már Gergővel nyomtuk az ipart és egy Budai-hegységi kilátós túrára mentünk el ahová Móni is velünk tartott.A Széchenyi-hegytől induló túrán több kilátót is érintettünk,majd Hüvösvölgyben fejeztük be a bulit.

Gergő a Makovecz-kilátóban 2015 szeptemberében

Szeptemberre tehetők a Tökfesztiválok meglátogatása.Rácalmáson minden szeptemberben kerül sor a mai napig a Tökfesztivál megrendezésére,Ilyenkor a rendezvények mellett a városka lakói jópofa tökből készült szobrokat,műalkotásokat csinálnak és kiállítják saját portájuk elé.Ezeket kezdtük el megnézni,hogy mikor volt az első tökfesztiválunk nem tudom már.Talán 2014-ben,de lehet előbb.Lényeg,hogy ettől kezdve minden évben kijöttünk.2018-ban ugyan elmaradt mert máshol túráztunk épp és 2019-ben pedig már sajnos Gergő nélkül jöttünk ki,20-ban pedig a Covid miatt az egész rendezvény elmaradt.21-ben megtartják,de védettségi kártyához kötik a rendezvények meglátogatását (...) így úgy döntöttünk,hogy akkor soha többé nem jövünk,nem költjük itt a pénzünket,hisz eltudjuk mi azt költeni olyan helyen is ahol nem kötik ezt védettségi kártyához...Na meg Gergő nélkül nincs már sok értelme...

A Tökfesztiválon Rácalmáson

2016-os szeptemberben a Tökfesztivál mellett jutott egy túra is.Mégpedig a máig is emlékezetes Burdai túra,amikor is már országhatáron kívül túráztunk.A Szobról induló túrán a szlovákiai Burda hegységen mentünk át kelettől-nyugatig,Helemba,Garamkövesd és Párkány érintésével,hogy aztán Esztergomban végződjön a buli.Szép tájakon mentünk szó se róla,de nem ezért maradt emlékezetes ez a túra.Hanem mert a hegység közepén egy brutális vihar csapott le ránk.Enyhén beszarás közeli állapotban voltunk Gergővel,hisz féltünk nehogy becsapjon a villám az erdőbe ahol éppen trappoltunk.Szerencsére megúsztuk,de a fő kilátást a Kovácspataki-sziklákról,amiért jöttünk nem tudtuk élvezni a párás ködös idő miatt.Így a túrát később 17 júliusában már minden nehézség nélkül megismételtük.Tizenhat szeptemberében volt még egy jó kis túránk Gergővel.A Pentele-hídhoz mentünk ki még a kánikulában,de ez is jó volt.

A Burda közepén amikor lecsapott ránk a vihar

2017-ben egy pazar túrát tettünk a Mecsekbe.Mégpedig az eddig nem ismert Nagy-Mély-völgyet jártuk végig.Rendkívül ideális túraidőnk volt a túra szépségére meg nehéz szavakat találni.Élveztük minden méterét Gergővel.Megnéztük a Kantavár romjait,a Kőlyukat és az Ágnes-vízesést is,a túrát pedig Sikondán fejeztük be ahová jó harminc év múltán sikerült visszatérni.Nagyon jó túra volt és jó lenne még ide visszajönni majd egyszer.

A Nagy-Mély-völgy egyik csodája

2018 szeptemberére ismét egy fantasztikus túra jutott.A Pilis-tetőt másztuk meg Gergővel.Egészen káprázatos túra volt és hiába a Dunántúli-középhegység legmagasabb csúcsára kapaszkodtunk fel,a túra nem volt olyan nehéz.Nem mondhatni meredek útnak azt ami felvitt ide.Már a hegy oldalában is számtalan csoda volt,elég csak a Vaskaput megemlítenem.A kilátó és a kilátás a csúcson pedig mindent vitt.Talán a Pilis csúcsán lévő kilátó nyújta a legnagyobb élményt kilátásilag ebben az országban.Ha jól emlékszem innen öt (de lehet több) hegység legmagasabb pontját is látni a teljes körpanorámában.Pilisszentkeresztről indultunk és oda is tértünk vissza.Magasra mentünk,a túra 20km-es volt,viszont annyi élmény inger ért,hogy nem is figyeltünk rá,hogy elfáradtunk volna.Csodás nap volt,csodás felejthetetlen túra...

A Vaskapu a Pilis oldalában

Aztán 2019-ben már sajnos Gergő nélkül kellett túráznom.Sokáig lacafacáztunk még Gergővel a Sándor emléktúrán,sehogyan sem akart összejönni sosem.Most 19-ben összejött,de ez már sajnos Gergő emléktúrája is lett.A Mecsek számomra legősklaszikusabb útvonalát választottam ki így Sándor és Gergő emléktúrájává,amely így a Királyok emléktúrája lett...Mónival is Zolikával jöttem el a jól ismert csodás helyekre.Szép volt most is,de a tudat,hogy a két legnagyobb emléktúrája ez kissé lehervasztó volt...Érintettük a kedvenc forrásaimat,a Nyárádi kunyhót és a Máré várát is.Nagyon szép túra volt,méltó a két legnagyobbhoz!

A Királyok emléktúráján a Nyárádi kunyhónál

Még 2019 szeptemberében visszatértem a közeli Ebédleső-hegyre is.Mónit hoztam el,ő még nem járt itt.Ugye ide vezett egy 2018-as téli túránk amely akkor nagyon nagy buli volt.Most sem volt rossz,én ekkor már Gergő nyomában jártam újfent.Következett 2020,ekkor kimentünk a közeli Janitsáry-Szávics kúriához.Egy kedves ismerösöm kezel egy Dunaújváros történetével foglalkozó oldalt a facebookon és ehhez gyűjtött itt anyagot.Megkért,hogy kísérjük el,így elmentünk vele Zolikával együtt.Újra bebizonyosodott,hogy a közvetlen közelünkben is mennyi csoda van... Aztán a 20 szeptemberi fő buli az Veszprémbe vezetett.Ez a számomra nagyon kedves város most sem hazudtolta meg önmagát.Zolikával a várnegyedet,a Gulya dombot és a Betekints-völgyet is végigjártuk és a közelben tettünk egy kis kört.Jó buli volt,de forróság is volt még.

Veszprémben a vár alatt

Hát ezek az elmúlt évek és évtizedek számomra fontosabb túraélményei.Ezekkel is úgy érzem csak gazdagabb vagyok,hiszen mindegyik a maga nemében fergetegesen jó volt.Amíg odafentről a magasabb szellemi erők engedik addig a történetet tovább írom,hiszen már most hétvégére is akad egy remek terv,amikor is a Köröshegyi-völgyhídhoz szándékozom visszatérni és ha szerencsém lesz megtalálom majd a Balaton szívét!

Tovább a megkezdett úton - Őszi tervek

Úgy gondolom túrázásilag,még a tavaszi karantén ellenére is pompásan alakul ez az év idáig.Bízom valami jó folytatásban,noha a koronavírus második hulláma itt van a nyakunkon és ez nagyban befolyásolhatja újra a terveimet az őszt illetően.Én mindenesetre most úgy számolok,hogy nem fogja így az eredeti terveket írom most le ebben a bejegyzésemben.Aztán persze ember tervez,isten végez,Meglátjuk majd mit mutat a túrázásoknak legjobban kedvező évszak az ősz.Ide vettem egy-két éppen a koronavírus miatt elmaradt túrát tavaszról,aztán számolni kellett azzal is,hogy napról napra korábban sötétedik immár.A túrákat így úgy tervezem,hogy maga a túraidő lehetőleg beleférjen még a világos időszakba,ha maga az utazás már sötétben történik,azt a fene bánja.Nézzük akkor az őszi "müsort" bízva benne,hogy nagyrészüket sikerül majd megvalósítani is.

Janitsáry kúria

Egy helyi túrával kezdenénk az őszt,mégpedig azért mert most szombaton meccs lesz,akkor játszik a csapatunk,erről meg nem hiányozhatok.Vasárnap messze menni meg már nem esik jól.Így kilátogatnánk a közeli Janitsáry kúriát megnézni,pontosabban azt ami megmaradt belőle.Ez nagyon közel van,még gondolkodni kell azon is,milyen útvonalat válasszunk,hogy legalább egy 8-10km-es túra kisüljön belőle.Ha nem sikerülne vasárnap elmenni,akkor eltesszük az ősznek egy másik napjára.

Az ezt követő hétvégén szerettem volna a Mecsekbe lemenni,de Manó barátom szólt,hogy feltétlenül jönni szeretne,viszont neki a következő hétvége nem jó.Így megcserélem akkor a Bakonyi/veszprémi túrával ezt és akkor a számomra sok kedves emléket őrző Veszprémbe látogatnánk el végre és annak közvetlen környékén tennénk egy körtúrát,olyan érdekességeket néznénk meg,mint a Szent István völgyhíd,a Gizella királyné kilátó,vagy a Nyéki Hárs hágó.Ez olyan 16-18km-es túrát sejtet,amire a szeptember szinte tökéletes időpont.Itt is előferdülhet,hogy esetleg nem sikerül,akkor keresünk neki más időpontot.

Gizella királyné kilátó Veszprém

Ezt követően jöhetne akkor a Mecsek ahol végre megnéznénk a Zengő új kilátóját.Ezt a túrát ugye a szokásos áprilisban akartam megejteni,de akkor közbe szólt a koronavírus.Remélem most nem fog,ha mégis ez akkor is egy olyan túra amit idővel ugyis megfogunk csinálni.Zengővárkonyból tervezem az indulást a Rockenbauer sírt érintve és úgy felmenni a Zengőre,majd le Hosszúheténybe,ahol a Tavasz vendéglőben most is ledobnánk egy isteni babgulyást.Az utazás ide ugye nem olyan egyszerű,így maga a túra nem lenne több 10-12km-nél,mivel az utazás sok időnket elveheti.

A Zengő csúcsa napjainkbam

Esélyes lehet még szeptemberben egy város vagy egy meccstúra,persze az én pénztálcám is véges,kérdés mennyit bír... Októberben ha úgy hozza a sors visszamennénk Balatonföldvárra a Köröshegyi-völgyhídhoz.Mivel az egy hónappal ezelőtti túránkon a filmünk technikai problémák miatt nem sikerült.Most ellenkező irányból jönnénk:Zamárdiból és Balatonföldváron fejetnénk be.Ha nem jön össze akkor ez a túra is más időpontot fog kapni.

Vajon sikerül visszatérni?

Októberben ha törik ha szakad Gergő emléktúráját megcsináljuk.Ugye az Egyenesen át túrát minősitettük Gergő hivatalos emlékjtúrájává és ezt minden évben október vége felé megcsináljuk.Ebből idén sem engedek.Viszont előfordulhat,hogy ezt is ellenkező irányból tesszük most meg,azaz Perkátáról indulva Nagyvenyimig szinte egyenesen át.Erre legvalószinűbb dátum az október 23.-a,de persze változhat.

Mindenképpen az őszi finálé idejére szeretnék időzíteni egy Gemenci erdős túrát,most Keselyűsi inditással.
Az útvonalat pedig később jelölnénk ki.

Ebben a hónapban is esélyes lehet egy meccstúra és akár egy várostúra.Utóbbi most úgy néz ki Kecskemétre vezetne.

Gemenc

November a legsötétebb és talán a legszebb hónap is.A korai sötétedések időszaka,így túl messze már nem mennénk.Úgy gondoltam a Budai-hegység nincs hozzánk messze és már régen voltunk ebben a Gergővel már jól megszokott hegységben.Így két túrát is tervezek ide ebben a hónapban,az egyik a márciusban elmaradt túra lenne,amely a Bécsi útról indulna egészen az Árpád kilátóig,majd az Apáthy szikláig menne.A másikon pedig a Rókahegyi kőbányát néznénk meg.

Ebben a hónapban várostúra már biztos nem lesz,meccstúra még előfordulhat.

Ezek tehát az ősz tervei,tehát havi két nagy túra és ezek mellett ami még jön.

Ami még esélyes lehet az a Manó álltal javasolt Gerecse túra amely szintén tavasszal maradt el.Ez a Gerecse csúcsára vezetne.Most ez a terv azért még meglehetősen képlékeny,lehet jövőre halasztódik.

Szent vér kápolna a Bécsi út felett

Ezeken kivül bármikor előfordulhat egy-egy túra Manó és a Tizedes barátom szervezésében.Zolika és Móni nem fog külön szervezkedni,ők ha jönnek velem jönnek.

És hát bármikor bármi más is előjöhet akár a semmiből is.Például egy Rácalmási-szigetre mindig van esély,főleg az őszi finálé környékén,de ha olyan a vízállás,akkor a dunai holtágakba is szívesen visszatérek bármikor.Pálhalma környéke a Csiprik-réttel szintén egy aranytartalék ami jól jöhet akár karanténos időszakokra is...

Hát ennyi,remélem az őszt is olyan elégtétellel sikerül majd zárni mint a nyarat és méltó leszek rá,hogy továbbra is Gergő nyomában járjak...

Rókahegyi kőfejtő

Őszi összefoglaló

Ugyan még van egy-két nap a novemberből és az őszből,de már nem lesz több túránk ebben az évszakban.Így aztán össze is foglalnám az őszt amely azthiszem,hogy szuper volt!Kilenc túrát terveztem őszre és ez a kilenc valóra is vált! Nagyon jó volt a szeptember,szuper az október,szenvedős a november.Menjünk akkor sorjában az eseményekkel.November közepéig ahogy azt vártam és reméltem fantasztikus időjárás volt egész ősszel,szinte minden hétvégén és szabadidőben adva volt a dolog és a lehetőség,hogy elmenjünk túrázni,mondhatni ideálisak voltak a körülmények.

Már rögtön az ősz első napján szeptember elsején belecsaptunk a lecsóba.

Dunai holtág 2018 szeptember 1.-én

Három év múltán tértünk vissza a dunaújvárosi szigetvilágba,hisz ekkor már annyira alacsony volt a Duna vízállása,hogy simán átlehetett menni újra a környék szigeteire.A kirándulást meterológiai figyelmeztetés zavarta meg,mondták durva viharok jönnek,jégeső stb.. így a túrán csak a Pap-sziget végéig mentünk el,azt iszkoltunk haza.Aggódalmunk felesleges volt,hisz Dunaújvárost aznap semmiféle vihar vagy eső sem érintette.

Így is sikerült meggyöződni róla,hogy a szigetvilág most is páratlan szépségű.El is határoztuk visszatérünk még az ősz folyamán.Így is lett,de erről majd késöbb.

A szigetvilág buli után egy hétre Paksra vettük az irányt egy meccstúrára,ahová csapatunkat kisértük el.Persze most is összekötöttük a kellemest a hasznossal.

Angyal a Makovecz templomnál Pakson

Meccs előtt alaposan bejártuk a várost,Paks eddig álltalunk nem ismert részeire is eljutottunk és elnyerte tetszésünket a Duna parti városka.Aztán a stadion is egész jó volt és a meccs is.Élvezetes nap volt ez is.

Ezután szeptember közepén következett az ősz első bakancslistás túrája.Az évek óta huzodó projektet váltottuk valóra és elmentünk végre a Dunántúli-középhegység legmagasabb hegyét bejárni,azaz a Pilis-tetőt.A túra nem volt könnyű,viszont a nehézséget páratlan szépséggel jutalmazta a természet.Elöször a Vaskapu sziklához kapaszkodtunk fel amelynek szépsége leírhatatlan...innen lejövet másztuk aztán meg magát a Pilis-tetőt.Annak ellenére,hogy a Dunántúli-középhegység legmagasabb pontját másztuk meg,maga a felfelé út nem volt olyan hajde borzasztó.Fent pedig a Boldog-Özséb kilátó az eddigi legnagyobb kilátós élményt adta a 100%-os körpanorámájával.Lefelé is élvezetes volt a túra,hisz számos helyen kiváló kilátásunk volt na és forrásokat is találtunk a Pilis legmagasabb hegyén.Igazán klassz túra volt!

A Pilis-tető a kilátóval

Elérkezett  a legkedveltebb hónap az október.A természet már öszi színjátékban pompázott.A hónapot egy nem is környékbeli,inkább helyi túrával inditottuk.A közeli Pálhalmára mentünk ki egy fantasztikusan kellemes őszi időben.A pálhalma utáni kis erdőt akartuk bejárni.Ez sikerült is,noha maga az erdő némileg csalódást okozott.Nem volt egy nagy eresztés,mondhatni néhány fa volt csak.A túra élvezeteit nem is az erdő adta hanem a környék látnivalói és a mezökön szaladgáló őzek garmadája.Jól éreztük magunkat ezen a túrán is.

Csiprik-rét Pálhalma közelében

Még október elején voltunk,következett egy újabb bakancslistás túra.Eredetileg októberben a Salabasina-árokba mentünk volna,de megcseréltük a novemberi túrával a dolgot mégpedig azért mert tudtuk ez a túra hosszú lesz és novemberben már nem végeznénk vele világosban.A Bakonyt és Várpalotát vettük újra célba,idén már másodszor.Ám most nem észak és nyugat,hanem kelet felé indultunk.Célunk a Baglyas-hegy volt és az iszkaszentgyörgyi piramis.A Baglyas-hegyig fantasztikus utunk volt,vagy féltucat kisebb-nagyobb hegyet kellett megmászni odáig és mindegyikről csodás volt a kilátás.Maga a Baglyas-hegy is szuper volt.Ám a túra aztán innentől kezdett nehézzé válni.Küszködtünk több okból is,egyrészt rosszul mértük fel elözetesen a távolságot és jóval hosszabb volt a túra mint ahogy azt számoltuk.Aztán a turistajelzések felfestése gyakorlatilag egyenlö volt a nullával vagy legalábbis a nagyon pocsékkal.A telefonos alkalmazás segített minket eltalálni a célhoz,ami persze magát a telefont is merítette,pedig az volt a kameránk is.Na és a fő gondunk meg az volt,hogy elfogyott a vízünk.A rosszul felmért távolság,valamint forrás és csap vagy bármi ilyesmi hiányában feléltük a vízkészletünket még vagy 5km-el a cél elött.Így a túra végső szakasza maga volt a kínszenvedés,de azért elértük a célt.Ma már visszagondolva persze csodálatosan szép helyeken jártunk.

Az a nagy ott a Baglyas

Október közepén megismételtük a tavalyi Egyenesen át túrát,ugye elözetesen azt mondtam,hogy erre a túrára csak akkor jövünk el ha rajtunk kivül legalább ketten még velünk tartanak.Így is lett,jöttek még ketten a túrából pedig egy hatalmas buli lett.Végig nevettük az egész túrát amely most is szép helyeken keresztül vezetett.Perkátán pedig egy óriási játszótér bulival fejeltük meg a napot,na és egy jó sörrel persze.

Rá egy hétre tértünk újra vissza a szigetvilágba ugyanezzel a csapattal.Kifogástalan idő volt,így jobban betudtuk járni a szigeteket és a kiszáradt dunai holtágakat.Remek kis túra volt ez is,a szinesedő őszben a szigetek pedig még szebbek voltak mint szeptemberben.

A csodás mélykúti erdő

Macskalyuk - Dunaújváros

Október végén szintén ideális időjárási viszonyok közepette ahogy akartuk az Adonyi-szigeten néztük meg az őszi finálét.A sziget szép volt ugyan,de a Rácalmási-Nagyszigettel nem lehet egy napon emliteni.Az eddig még be nem járt részekre mentünk ezúttal már csak ketten Gergővel.Annyira behatoltunk a sziget ismeretlen részeire,hogy egy ponton úgy gondoltam eltévedtünk.Persze kitaláltunk.Szép volt azért a finálé az Adonyi-szigeten is.

Ezzel zárult az október.Novemberben őszi szünetre mentünk én is Gergő is.Emléktúrát akartam végre megcsinálni Sándor barátom tiszteletére,ám váratlan betegségem meghiúsította ezt.Ott voltam a szünet kellös közepén és félő volt,hogy nem tudok elmenni túrázni a betegség miatt,pedig direkt azért vettem ki azt a pár napot.

Aztán szombatra olyan állapotba kerültem,hogy eltudtunk indulni az újabb bakancslistás túrára a megcserélt Salabasina-árokba tehát.

Őszi finálé az Adonyi-szigeten

Féltünk a Visegrádi-hegységben található Salabasina-ároktól mert cudar dolgokat láttunk róla a neten.Úgy véltünk ez Magyarország legbrutálisabb szurdoka.Viszont a kaland meg csábitó volt.Aztán kiderült félelmünk alaptalan volt.A szurdok valóban brutális volt,de olyan élményekkel ajándékozott meg amit aligha felejtünk el.Fantasztikus sziklák,vájatok,szűk folyósok minden ami egy ilyen szurdokhoz dukál ott volt.Sziklákat másztunk kidölt fák alatt bújtunk át,alig fél méter széles vájatokba mentünk.Egészen szuper volt.A túra maradék része aztán már nem volt ennyire klassz.Érintettük például a Dera szurdokot is ahol az elképesztő embertömeg élvezhetetlenné tette a völgyet.Ettöl függetlenül könnyen elöfordulhat,hogy ez lesz a év legjobb túrája.

A csodás Salabasina-árok

Ezután a november nagyon rosszul alakult.Másodszor is elkellett halasztanunk a Sándor emléktúrát mert a betegségem visszatért.Kényszerpihenök jöttek,aztán már az idő is elromlott.Amikor kezdtem kigyógyulni és újra munkába állni a bertegség ismét visszatért és jelenleg is szenvedek.Valószinüleg nagyobb pihenöre lenne szükség,hogy meggyógyuljak,de dolgozni meg kell,mert megkell élni valamiből...

Szóval a Salabasina-árok után már nem volt több túra az ösz folyamán,szenvedösre sikerült a november,ám ez sem tudta elvenni a szeptember és az október csodáit.

Remek ösz volt,nagyszerű túrákkal és november elejéig minden sikerült amit elterveztem.Igaz utána már nem.

Remélem hamarosan helyre jövök mert várnak a tél csodái is,nem akarok lemaradni róluk.

A téli tervekről december első napjain olvashattok majd itt.

Köszönöm a figyelmet!

Az eddigi utolsó túra filmje