2022. január 30., vasárnap

Túra a Dél-Mezőföldi tájvédelmi körzetben

 Pár évvel ezelőtt sokat erőlködtünk Németkér elérésével.A Dunaföldvárról induló túrák rendre nem sikerültek.Vagy mi voltunk lúzerek,vagy a jelzések nem voltak jók,vagy az utak nyomvonala tűnt el egyszerűen.Nem sikerült elérni Németkért sosem.Aztán tavaly egy Alapról induló túrán már minden rendben volt és simán elértük a Tolna megyei települést.Így aztán most ismerösként köszönt már szembe amikor Zolikával leszálltunk a buszról a falu központjában szombat délelőtt kilenckor.Innen indult a Mezőföld déli részére vezető túránk.Németkér kiváló túrakiindulópont a Mezőföldre vezető túrákhoz,hiszen a településről minden irányba indulnak ki jelzett turistautak!Mi most dél felé vettük az irányt (majd keletnek) a piros + jelzésen.Túránk először a történelemben egy disznóólból indult!A templom mögött fedeztük fel,miközben megfelelő helyet kerestünk a filmünk nyitó jelenetének leforgatásához.

Először indult túra egy disznóólból

Miután ezen túllibbentünk indulhatott a túra.Annak ellenére,hogy az idióta meterológusok ismét mindenféle szar időt jósoltak be erre a napra,kiváló időnk volt.Már-már ideális.Hamar kiértünk a településről déli irányban.Rögtön egy fán futkosó két mókusra lettünk figyelmesek a falu melletti erdőben.Majd egyből benéztük az utunkat is.Ugyanis az kelet felé leágazott,de mi vígan mentünk tovább délnek.Szerencsére hamar észbe kaptunk.Ráálltunk a piros + jelzésre ami kb.elégésesen volt felfestve.Az erdő szép volt és hatalmas.Jól járható.Eleinte a falu mellett haladtunk majd fokozatosan mentünk beljebb és beljebb az erdőben.Hol dél,hol kelet felé.

Az első métereken

Az erdő fokozatosan lett egyre szebb.Sok volt a fenyő,majd a fenyőerdő.És aztán ez végig jellemző is volt erre a túrára.Sok helyen megálltunk megcsodálni a természetet amely így január végén is kitett magáért.Jó pár kilométer után ritkulni kezdett az erdő,majd egy hatalmas rétre értünk ki amely olyan volt mint...a szavanna!Ez volt a Látó-hegy.Olyan volt mint a kiskunsági sivatag,a homokbuckáknál.Itt is buckák sokasága volt,homokos is volt,csak ezeken megnőtt valamilyen növényzet.Mellesleg nagyon szép hely volt!Hogy miért nevezték hegynek azt nem tudom.Jó ez volt a környék legmagasabb pontja a maga 172 méterével,de ez testvérek között is messze van a hegyektől.Na mindegy.Itt kajáltunk.Szuper idő volt továbbra is,szél sem volt,holott a barom időjósok még nagy szélre is figyelmeztettek...

Alakul...

A Látó-hegy

A  Látó-hegy területre nem volt kicsi,kellett némi idő még átmentünk rajta.A végénél futott bele a piros+ a piros jelzésbe.Így aztán búcsút is vettünk tőle,ráálltunk a pirosra.A piroson hosszú egyenesek sora vezetett kilométereken keresztül,de amúgy nagyon szép volt!Majd újabb fenyves részekre akadtunk.Ez is kilométereken át tartott.Ez itt az a szakasz volt amelyen...Gergővel jöttünk volna szemből ha valóra vált volna a sokat tervezett Paks-Vajta túra.Ám az sohasem vált valóra....és nem is jött szemből senki.Mi mentünk a meseszép fenyvesek árnyékában egy teljenes szuper túraidőben!

Hosszú egyenesek

Fenyvesek ölelésében

Sokára értünk be Cseresznyésre.Egy egy apró kis falu itt a maga kilencven lakójával.A településen keresztül vezet a piros jelzés,ez maga a falucska egyetlen utcája.Zsák falu,ahonnan mi beértünk ide az igazából a falu vége.A falu elején volt egy Erdei iskola amelynek udvarán egy kilátó ált!Szabad volt be az út,ám a kilátónál állt két autó,az éptmény meg egy rekeszajtóval lezárva.Könnyen felmehettünk volna,de gondoltunk biztos ami biztos megkérdeztük az ittenieket felmehetünk-e?Nos a válasz az volt,hogy nem.Igen...ez tény és való alighanem az erdei iskola tulajdona volt...de...egy csöppnyi kis emberséggel...lehetett volna azt is mondani,hogy menjetek fel nyugodtan srácok.Mi baj történhetett volna?Tíz percet ha fent töltünk,valószínű kárt ennyi idő alatt se tettünk volna...Hát ez van.Vajon miért is csodálkozom ezen ebben a velejéig elkorcsosult aljas mocskos világban....?

Itt is jártam

A kilátó amit sajnáltak tőlünk,hogy tíz percre felmehessünk...

Nos hát ennek tükrében maga Cseresznyés egy árva szót sem érdemel a továbbiakban.Maradjunk annyiban nem ez a világ legszebb helye.Kiérve a faluból,minden eddiginél csodásabb fenyőerdőbe értünk.Meseszép volt!Az utak a jelzések is kifogástalanok voltak erre.Kis idő múlva egy erdei pihenőre bukkantunk.Kicsit tán rozoga volt már,de megfelelt a célnak,hogy elfogyasszuk az uzsonnánkat is.Csodaszép helyen voltunk,a távolban látni lehetett,ahogy ívben kanyaródik az erdő előtte a turistaúttal.Kellemes környezetben kajáltunk tehát,kicsit pihentünk is.Tovább indulva először jöttek szemből a túra folyamán.Egy csaj két kutyával,illendően köszönt is.

Csodás fenyőerdő

Erdei pihenő

Az út tovább

Erdők váltakoztak a továbbiakban,hol fenyves,hol más.Az út talaja viszont mélyebb lett,de nem volt sár,nem volt dagonya.Egy-két kilométer múlva értünk ki egy újabb szavannás részre.Hasonlított a Látó-hegyhez.Ez volt a Paks melletti Ürge mező,tele jelzett és jelzetlen utakkal.Erre egyre többen mozogtak,lehet ez a paksiak kedvenc kiránduló helye?Leginkább motocross pályához hasonlított az egész.Most először kezdett elbújni a nap és kicsit hüvősebb lenni,de már fél három felé jártunk.Végül is ez a mező érdekes volt,kicsit látványos is,de ennyi.

Az Ürge mező egy szelete

Ezután kereszteztük az M6-os felülről és ez már Paks közelségét jelezte.Ott is volt aztán pár méter múlva a város,egy ligetbe értünk ahol kutyaoktatás zajlott,majd egy mesterséges tavacska került elénk,amelyet egy szép híd szelt ketté.Majd oda értünk a helyi strandhoz.Dobbant a szívem,hiszen itt jártam Gergővel három és fél éve az atombiztos meccstúrán...Ezt követően meg már a város utcáin mentünk.Erősen kezdett fájni mindkettönk lába.Láttuk távolban a helyi stadiont amely éppen világított.Zajlott a Paks - ZTE bajnoki.Leértünk a belvárosba,úgy döntöttünk zárásként keresünk egy éttermet és megkajálunk.

A tavacska a híddal

A buszállomáson volt egy jó étterem,ahol ittunk két pohár bort és ettünk egy jó brassóit,ja és lenyomtunk egy-egy kávét is.A buszig még aztán volt idő,lementünk a közeli Dunához.Ott sétálgattunk,közben már ránk sötétedett és kezdett hideg is lenni.Aztán fél hatkor indult a buszunk és kényelmesen és gyorsan hazaértünk.Újabb remek túrával lettünk gazdagabbak,újabb eddig még sosem látott tájakat ismertünk meg.Semmivel sem volt rosszabb vagy csúnyább ez a túra mint egy hegyvidéki.Összesen 19,3 km-t trappoltunk és kilencven százalékban remek időnk is volt!

A paksi Dunánál

Ez volt az idei harmadik túránk.Megtettünk eddig összesen 61,3km-t ebben az évben,ami 20,433-as átlagot jelent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése