Nehezen indult be az idei év.Az időjárás sem fogadott kegyeibe és én sem voltam egészségileg a legjobb formában.Január utolsó péntekjén aztán nem vártunk tovább és nekivágtunk ennek az évnek is túrázásilag.Valamikor tavasszal szereztem tudomást a pokoli stadionról.Rendkivül érdekesnek találtam a történetét és azt is megtudtam,hogy valami még ma is létezik a létesítményből.Érdekel és vonzanak az ilyen helyek.Tavaszi bejegyzésemben aztán meg is írtam mindent amit erről a furcsa helyről tudni kell.Ha érdekel itt megtalálod ! Tudtam előbb utóbb eljövök majd ide,így kezdetét is vette egy ide vezető túra megtervezése.Tudtam a helyet annyira benővi a növényzet,hogy felkeresése csak azt követően ajánlott,miután a levelek már lehullottak a fákról.Ősz végére terveztük a túrát ami aztán január végén valósulhatott meg.
Tildy emlékmű Tahitótfaluban
A pokoli stadiont a Szentendrei-sziget keleti szélén Váccal szemben találhatjuk meg egy sűrű erdőben.A szigetre meg egyetlen egy helyen lehet csak bejutni gyalogosan,mégpedig Tahitótfaluban a Tildy hídon át.Ide érkeztünk,kissé későn,péntek délelőtt fél 11.kor.Bár nem várt ránk távra nagy túra,mégsem szeretek kilenc fél tíz után túrát kezdeni,de ez most így alakult.Átkeltünk Zolikával a Tildy-hídon és életünkben először voltunk a Szentendrei-szigeten!Sajnos az ünnepélyes pillanatot beárnyékolta a szemerkélő eső és a borult idő.De a falu mögött húzodó Visegrádi-hegység fenomenális látványt nyújtott félig a felhőben és párában.A település meglehetősen forgalmas volt,idegesítően forgalmas.A hegyláncon és a Szentendrei Duna ágon kivül sok szépséget nem is tartogatott.Hamar áthúztunk rajta...
A Tildy-híd
Az 1114-es főutat követtük,bár mellette haladt egy földút,de az meglehetősen dagonyás volt,így maradtunk az országuton.Ez a váci komphoz vitt.Az előtt lesz az a bizonyos erdő amelyben a pokoli stadion van.Haladtunk ezen az országuton egyre beljebb a sziget belsejébe.Maga a sziget sok érdekességet ezen a szakaszon nem tartogatott,de visszanézve fantasztikus látványt nyújtott a Tahitótfalu fölé emelkedő félig párában úszó Visegrádi-hegység.Fenomenális látvány volt,nem győztünk visszanézni! Szerencsére itt már jelentős forgalom nem volt.A sziget közepe táján egy kútra lettünk figyelmesek benn a szántóföldön.Közelebb mentünk hozzá,de semmi extra.Így mentünk tovább.
Visszanézve csodás a látvány!
Fenomenális,felejthetetlen a látvány!
Kút a semmiben
Meglepetésünkre buszok kerültek el minket! Egy csúklós menetrendszerinti járat és két túrabusz.Hát ezek meg hova mennek erre?A menetrendszerinti járat a falu és a komp között közlekedett ami azért nem semmi.A túristabuszok meg mint kiderült a közeli Bodor majorba tartottak ahol egy lovaspanzió volt.Mi pedig különösebb esemény nélkül elértük azt az erdőt amelyben feltehetőleg ott volt az egykori stadion.Ám le kellett térnünk az orszgútról,egy töltésen vezető betonútra tértünk rá.Majd jó 150 méter múlva földút vitt be az erdőbe.Erre tértük le.Az út jeges és sáros volt nem volt egyszerű menni rajta.Zolika mondta merre kell menni,de én tudtam,hogy nem arra kell amerre ő szíve szerint menni akart.Persze arra jobbnak tűnt a járás,de mivel én alaposan utánajártam,nagyjából tudtam merre kell menni.
Út a töltésen
Egy tisztásra értünk ahonnan egy bozóntos út vitt tovább.Persze Zolikának nem ízlett arra menni,de én már nem törödtem vele.Tudtam arra kell menni.Simán átmentem a kellemetlen bozótos részen,míg Zolika keservesen szenvedett ott,átkozódott is egy sort,de végül is sikeresen átjött ő is.Persze igazam volt,mert pár méter után ott volt amiért jöttünk: a pokoli stadion! Na persze sokminden nem maradt meg belőle,de a főtribün olyan volt mint a leírásokban a képeken amelyeket láttam amikor a hely után kutatgattam.Közelebb mentünk hát a misztikus helyhez!
A pillanat amikor megpillantottuk amiért jöttünk...
A lelátó lentről
Az egykori lelátón
Körbejártunk és alaposan megnéztünk mindent.Magából a focipályából semmi nem maradt azt teljesen benőtte a növényzet.Az egyik kapu látszódott még,de a most is dús növényzet nem tette lehetővé,hogy oda is elmenjünk.A lelátóra viszont felmentünk,hát alig-alig emlékeztetett valami is rá,hogy ez valaha egy stadion volt.Ezen a pályán játszotta mérkőzéseit a váci csapat majd hat évtizeden keresztül! Vácról hajóval,komppal jöttek át a sportólók és a szurkolók is.A legenda szerint még az Aranycsapat is tartott itt edzést.Minden levan írva amúgy a fent említett hivatkozásomban.A stadionban 61-ben játszották az utolsó mérkőzést,de még a hetvenes években is rendeztek itt külömböző rendezvényeket.Az építmény pedig a rendszerváltást követően lett az enyészeté..
Szurkolás!
Valaha nézők népesítették be...
A lelátó után benéztünk alá illetve mögé is.Más-más helyiségeket találtunk amelyekbe úgy tűnt hajléktalanok vertek tanyát.Szerencsére nem volt itt egy sem.A legnagyobb terem a lelátó alatt feltehetőleg az öltőző lehetett.Láttunk még leginkább vécéhez hasonlatos helyiséget meg egy kisebb szoba félét amelybe egy kazán volt! Találtunk plüssállatokat,billiárdgolyót,székeket,ruhákat,ágyneműket...szürreális és misztikus volt az egész..talán kissé félelmetes is.Jó félórát,talán többet is elnézelődtünk a pokoli stadionnál.Aztán láttam még elérjük a nem soká induló kompot amellyel Vácra szándékoztunk átmenni.Mondtam Zolikának szedje össze magát ha nem akar még egy órát várni a nem igazán barátságos időben.Így búcsút vettünk az egykori stadiontól.Örülök,hogy ez a terv is valóra vált!
Hátsó fertály
Talán az öltőző lehetett egykor....
Ez meg budinak néz ki
Nem volt út,így a sűrű erdőn kellett valahogy átvágni a közeli révhez.Szerencsére nem volt annyira benőve növényzettel az erdő,hogy ne lehessen haladni.Eljövet a stadiontól,az erdőben is hajláktalanok nyomát fedeztük fel.Volt itt minden esernyő,lábas,játékbabák,sámlik stb...és kosz.Üggyel-bajjal aztán kiértünk az erdőből vissza az 1114-es útra.Azonban még vagy 200 méterre volt a komp,így szaporázni kellett a lépteinket,hogy elérjük azt.Nem volt kedvem egy órát itt várni még.Szerencsére elértük,mehettünk át Vácra!
A váci rév
A Duna közepén,halványan látszik a Naszály
Hamar átértünk,mivel nem volt jó időnk,így csak úgy terveztem a diadalívet nézzük meg.Némi Duna parti séta után a börtön mellett hatoltunk bea városba,ahol az első utcán meg is találtuk Vác leghíresebb nevezetességét a diadalívet.Eszembe jutott,hogy Gergővel voltam itt először 2015-ben,majd Mónival tavaly.Ez volt tehát a harmadik alkalom.Zolika elsőnek járt itt,tetszett neki az építmény.Ezt megcsodálva még a belvároson át sétáltunk ki a vasútállomásra.Éppen elértünk egy vonatot amellyel aztán a nyugatiig mentünk.Onnan meg a monori vonattal húztunk ki Kőbánya-Kispestre,onnan indult a mi vonatunk haza.
A diadalív
Hat előtt már itthon is voltunk.Hamar letudtuk a 2026-os év első túráját,ebben persze közrejátszott a nem igazán kellemes idő is.Nyilván jó időben több időt is eltöltöttünk volna egy-egy helyen.Kezdésnek nem volt rossz,mégha javában betonutas túra is volt.Felejthetetlen látvány volt a félig párában úszó Visegrádi-hegység! A stadion is izgalmas volt és történelmi tény volt túrázásaink történelmében,hogy először jutottunk el a Szentendrei-szigetre.Idén a lábfájásaim miatt a rövidebb távú túrákat fogjuk erőltetni,ennek első állomása volt ez a maga 10 kilométerével!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése