Nehezen indult be az idei év.Az időjárás sem fogadott kegyeibe és én sem voltam egészségileg a legjobb formában.Január utolsó péntekjén aztán nem vártunk tovább és nekivágtunk ennek az évnek is túrázásilag.Valamikor tavasszal szereztem tudomást a pokoli stadionról.Rendkivül érdekesnek találtam a történetét és azt is megtudtam,hogy valami még ma is létezik a létesítményből.Érdekel és vonzanak az ilyen helyek.Tavaszi bejegyzésemben aztán meg is írtam mindent amit erről a furcsa helyről tudni kell.Ha érdekel itt megtalálod ! Tudtam előbb utóbb eljövök majd ide,így kezdetét is vette egy ide vezető túra megtervezése.Tudtam a helyet annyira benővi a növényzet,hogy felkeresése csak azt követően ajánlott,miután a levelek már lehullottak a fákról.Ősz végére terveztük a túrát ami aztán január végén valósulhatott meg.
Tildy emlékmű Tahitótfaluban
A pokoli stadiont a Szentendrei-sziget keleti szélén Váccal szemben találhatjuk meg egy sűrű erdőben.A szigetre meg egyetlen egy helyen lehet csak bejutni gyalogosan,mégpedig Tahitótfaluban a Tildy hídon át.Ide érkeztünk,kissé későn,péntek délelőtt fél 11.kor.Bár nem várt ránk távra nagy túra,mégsem szeretek kilenc fél tíz után túrát kezdeni,de ez most így alakult.Átkeltünk Zolikával a Tildy-hídon és életünkben először voltunk a Szentendrei-szigeten!Sajnos az ünnepélyes pillanatot beárnyékolta a szemerkélő eső és a borult idő.De a falu mögött húzodó Visegrádi-hegység fenomenális látványt nyújtott félig a felhőben és párában.A település meglehetősen forgalmas volt,idegesítően forgalmas.A hegyláncon és a Szentendrei Duna ágon kivül sok szépséget nem is tartogatott.Hamar áthúztunk rajta...
A Tildy-híd
Az 1114-es főutat követtük,bár mellette haladt egy földút,de az meglehetősen dagonyás volt,így maradtunk az országuton.Ez a váci komphoz vitt.Az előtt lesz az a bizonyos erdő amelyben a pokoli stadion van.Haladtunk ezen az országuton egyre beljebb a sziget belsejébe.Maga a sziget sok érdekességet ezen a szakaszon nem tartogatott,de visszanézve fantasztikus látványt nyújtott a Tahitótfalu fölé emelkedő félig párában úszó Visegrádi-hegység.Fenomenális látvány volt,nem győztünk visszanézni! Szerencsére itt már jelentős forgalom nem volt.A sziget közepe táján egy kútra lettünk figyelmesek benn a szántóföldön.Közelebb mentünk hozzá,de semmi extra.Így mentünk tovább.
Visszanézve csodás a látvány!
Fenomenális,felejthetetlen a látvány!
Kút a semmiben
Meglepetésünkre buszok kerültek el minket! Egy csúklós menetrendszerinti járat és két túrabusz.Hát ezek meg hova mennek erre?A menetrendszerinti járat a falu és a komp között közlekedett ami azért nem semmi.A túristabuszok meg mint kiderült a közeli Bodor majorba tartottak ahol egy lovaspanzió volt.Mi pedig különösebb esemény nélkül elértük azt az erdőt amelyben feltehetőleg ott volt az egykori stadion.Ám le kellett térnünk az orszgútról,egy töltésen vezető betonútra tértünk rá.Majd jó 150 méter múlva földút vitt be az erdőbe.Erre tértük le.Az út jeges és sáros volt nem volt egyszerű menni rajta.Zolika mondta merre kell menni,de én tudtam,hogy nem arra kell amerre ő szíve szerint menni akart.Persze arra jobbnak tűnt a járás,de mivel én alaposan utánajártam,nagyjából tudtam merre kell menni.
Út a töltésen
Egy tisztásra értünk ahonnan egy bozóntos út vitt tovább.Persze Zolikának nem ízlett arra menni,de én már nem törödtem vele.Tudtam arra kell menni.Simán átmentem a kellemetlen bozótos részen,míg Zolika keservesen szenvedett ott,átkozódott is egy sort,de végül is sikeresen átjött ő is.Persze igazam volt,mert pár méter után ott volt amiért jöttünk: a pokoli stadion! Na persze sokminden nem maradt meg belőle,de a főtribün olyan volt mint a leírásokban a képeken amelyeket láttam amikor a hely után kutatgattam.Közelebb mentünk hát a misztikus helyhez!
A pillanat amikor megpillantottuk amiért jöttünk...
A lelátó lentről
Az egykori lelátón
Körbejártunk és alaposan megnéztünk mindent.Magából a focipályából semmi nem maradt azt teljesen benőtte a növényzet.Az egyik kapu látszódott még,de a most is dús növényzet nem tette lehetővé,hogy oda is elmenjünk.A lelátóra viszont felmentünk,hát alig-alig emlékeztetett valami is rá,hogy ez valaha egy stadion volt.Ezen a pályán játszotta mérkőzéseit a váci csapat majd hat évtizeden keresztül! Vácról hajóval,komppal jöttek át a sportólók és a szurkolók is.A legenda szerint még az Aranycsapat is tartott itt edzést.Minden levan írva amúgy a fent említett hivatkozásomban.A stadionban 61-ben játszották az utolsó mérkőzést,de még a hetvenes években is rendeztek itt külömböző rendezvényeket.Az építmény pedig a rendszerváltást követően lett az enyészeté..
Szurkolás!
Valaha nézők népesítették be...
A lelátó után benéztünk alá illetve mögé is.Más-más helyiségeket találtunk amelyekbe úgy tűnt hajléktalanok vertek tanyát.Szerencsére nem volt itt egy sem.A legnagyobb terem a lelátó alatt feltehetőleg az öltőző lehetett.Láttunk még leginkább vécéhez hasonlatos helyiséget meg egy kisebb szoba félét amelybe egy kazán volt! Találtunk plüssállatokat,billiárdgolyót,székeket,ruhákat,ágyneműket...szürreális és misztikus volt az egész..talán kissé félelmetes is.Jó félórát,talán többet is elnézelődtünk a pokoli stadionnál.Aztán láttam még elérjük a nem soká induló kompot amellyel Vácra szándékoztunk átmenni.Mondtam Zolikának szedje össze magát ha nem akar még egy órát várni a nem igazán barátságos időben.Így búcsút vettünk az egykori stadiontól.Örülök,hogy ez a terv is valóra vált!
Hátsó fertály
Talán az öltőző lehetett egykor....
Ez meg budinak néz ki
Nem volt út,így a sűrű erdőn kellett valahogy átvágni a közeli révhez.Szerencsére nem volt annyira benőve növényzettel az erdő,hogy ne lehessen haladni.Eljövet a stadiontól,az erdőben is hajláktalanok nyomát fedeztük fel.Volt itt minden esernyő,lábas,játékbabák,sámlik stb...és kosz.Üggyel-bajjal aztán kiértünk az erdőből vissza az 1114-es útra.Azonban még vagy 200 méterre volt a komp,így szaporázni kellett a lépteinket,hogy elérjük azt.Nem volt kedvem egy órát itt várni még.Szerencsére elértük,mehettünk át Vácra!
A váci rév
A Duna közepén,halványan látszik a Naszály
Hamar átértünk,mivel nem volt jó időnk,így csak úgy terveztem a diadalívet nézzük meg.Némi Duna parti séta után a börtön mellett hatoltunk bea városba,ahol az első utcán meg is találtuk Vác leghíresebb nevezetességét a diadalívet.Eszembe jutott,hogy Gergővel voltam itt először 2015-ben,majd Mónival tavaly.Ez volt tehát a harmadik alkalom.Zolika elsőnek járt itt,tetszett neki az építmény.Ezt megcsodálva még a belvároson át sétáltunk ki a vasútállomásra.Éppen elértünk egy vonatot amellyel aztán a nyugatiig mentünk.Onnan meg a monori vonattal húztunk ki Kőbánya-Kispestre,onnan indult a mi vonatunk haza.
A diadalív
Hat előtt már itthon is voltunk.Hamar letudtuk a 2026-os év első túráját,ebben persze közrejátszott a nem igazán kellemes idő is.Nyilván jó időben több időt is eltöltöttünk volna egy-egy helyen.Kezdésnek nem volt rossz,mégha javában betonutas túra is volt.Felejthetetlen látvány volt a félig párában úszó Visegrádi-hegység! A stadion is izgalmas volt és történelmi tény volt túrázásaink történelmében,hogy először jutottunk el a Szentendrei-szigetre.Idén a lábfájásaim miatt a rövidebb távú túrákat fogjuk erőltetni,ennek első állomása volt ez a maga 10 kilométerével!
Túráink csúcspontjai szoktak lenni,ha egy-egy kilátóra akadunk valahol útközben.Persze van amikor ténylegesen úgy vannak tervezve a túráink,hogy azok érintsenek kilátót is.Sőt manapság már nagyon kevés az olyan túránk amelyeken nem lelünk kilátóra.A sorozat mai 2022 szeptemberi részében egy nem szokványos kilátót mutatok be.Talán nem véletlen nevezik inkább lelátónak mint kilátónak és ebbe nem kell felmenni,sőt az eredeti ide vezető turistaútról éppen,hogy lekell menni kicsit.Na mindjárt megértitek,elég rápillantani a képekre.
A Zsongorkő a Mecsek talán legszebb pontja.
Nehéz jelzőket találni a Zsongorkőre
A Mecsek egyik legcsodálatosabb kilátást nyújtó helye a Zsongorkő kilátó. A kilátó nem más, mint egy szikla, amit a korlátok körbeölelnek, így maga a kilátó is különleges és egyedi. A Zsongorkőről bámulatos kilátás nyílik a környező tájakra.
Zsongorkő sziklái körülbelül 200 millió évvel ezelőtt keletkeztek tengeri eredetű alsó-triász korú, vörös Jakab-hegyi homokkőből. Csaknem 100 millió évvel ezelőtt a permi és a triász rétegek a belső erők hatására felgyűrődtek, és hatalmas boltozatokat alakítottak ki, ami nem sokkal később el is pusztult. Helyén ma a Cserkúti-medence található.
A Zsongorkői kilátóhoz szintén kötődik monda, miszerint a hegy lábánál egy Zsongor nevű legény élt kedvesével együtt. Mikor feleségét elrabolták, a legény kiszabadította, majd az őrség üldözőbe vette őket. Látták, hogy nincs menekvés, ezért lovuk hátán, a kiugró szikláról a mélybe vetették magukat. Azóta hívják a sziklát Zsongorkőnek.
A sziklán elhelyezkedő kilátót a Mecsek Egyesület tagjai állították. Az egyik kihelyezett korláton az 1892-es évszám olvasható, ez a korlát keletkezésének évét szimbolizálja.
A szikla erkélyszerűen emelkedik ki a végtelen fölé
A Zsongorkő kilátóról lenézve, balra, keleti irányba tekintve Pécs városa terül el. Távolabb A Villányi-hegység vonulata is előbukkan, jobb szélén a Tenkessel, bal szélén pedig Szársomlyóval. A Villányi-hegység előtt halastavak sokasága észlelhető, ezek a Pellérdi-halastavak. Tiszta időben, jobb kéz felől a horvátországi Papuk-hegység vonulatai is szemügyre vehetők. A Papuk-hegység előtt néha-néha pára csíknak lehetnek tanúi, ez nem más, mint a Dráva folyó kipárolgása.Alattunk pedig a környék két gyöngyszeme:Cserkút és Kővágószőlős települések.
Gergő a Zsongorkőn 2016-ban
A Zsongorkő a Mecsekben megbúvó, Kővágószőlős fölé magasodó Jakab-hegyen, az István-kilátótól nem messze helyezkedik el, csaknem 540 méter tengerszint feletti magasságban. Az autóval érkezők számára az Éger-völgy bejáratánál kiépített parkolóban ingyenes parkolási lehetőség biztosított,de akár Cserkúton vagy Kővágószőlősön is hagyhatjuk autóinkat,illetve érkezhetünk oda tömegközlekedéssel.Nagyszerű túrák vezetnek ide a környék minden pontjáról.Érdemes április végén jönni a Jakab-hegyet beborító medvehagyma felejthetetlen látványa végett!
Jómagam azon a bizonyos túrán
Jómagam eddig egyszer jártam itt,méghozzá Gergővel tettünk ide és innen tovább egy felejthetetlen túrát.Aki egyszer eljut ide az soha nem fogja elfelejteni!Ha egészségem és anyagi helyzetem engedi ezer százalék,hogy visszatérek még.Egyrészt Gergő nyomában járni újfent,másrész újra átakarom élni ezt a csodát!Tervben is van ide egy túránk 2023 áprilisra,de ugye addig még sok víz lefolyhat a Dunán.Rajta vagyok a projekten,hogy sikerüljön,de ha nem akkor,akkor majd máskor!
Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a helyet!De...!Mindenki vigyázzon a helyre,ne szemeteljen,ne csináljon kárt,mert olyan természeti értékek vannak itt amelyek felbecsülhetetlenek!A környéken,magán a Jakab-hegyen is rendkivül sok a látnivaló,itt vannak a Babás-szerkővek,vagy a Pálos kolostorrom romjai.Itt van a Jakab-hegyi kilátó,az egykori István-kilátó maradványai,sőt ha nyitott szemmel jársz még egy házikót is megláthatsz az egyik fa tetején!!!
Én...
...és Gergő életünk egyik legjobb napján
Végül mint annyi mindennek a Mecsekben,a Zsongorkőnek is megvan a maga legendája,népmondája.Bár részletesen foglalkoztam vele a Mecseki népmonddák sorozatomban is,leírom ide is,hiszen ez is a helyhez tartozik:
A török világban Szentkúton lakott egy erdőőr csodaszép leányával, akinek jegyese egy Zsongor nevű erdőőr volt. Egy alkalommal valamelyik török basa meglátta a szép leányt, beleszeretett és mivel a leány őt visszautasította, elraboltatta és a Jakabhegyen levő kolostorrom mai helyén álló házában elzárva tartotta. Mikor Zsongor megtudta menyasszonyának tartózkodási helyét, minden úton-módon igyekezett a közelébe férkőzni, s végül jelekkel megállapodtak, hogyan fogja megszüntetni a lányt. Egy sötét, viharos éjszakán sikerült is a leánynak a fogságból kiszöknie, de mikor már a jegyesével együtt az őrök elől bujkálva épp a ház alatt haladtak, egy felcikázó villám fényénél meglátta őket az egyik őr s üldözőbe vette a szökevényeket. Zsongor ölbe kapta a leányt s rohant a hegyoldalon lefelé, de a sötétségben nem vette észre a szikla alatt tátongó mélységet, így jegyesével lebukott és mindketten halálukat lelték.
Éppen ma van 43 éve,hogy szegény elvetemült bátyám odáig merészkedett,hogy kivitt egy focimeccsre.Ha tudja mi sül ki ebből,lehet sosem vitt volna ki.De kivitt és ezzel kezdetét vette egy nem mindennapi történet.Az elmúlt négy évtizedben csak kevésszer hiányoztam a nézőtérről és ha veszek egy évi harminc meccses átlagot,ez akkor közel 1300 mérközés!Azthiszem azt elmondhatom magamról,hogy nem vagyok divatszurkoló hiszen a 43 év alatt egyetlen csapatnak szurkoltam csak.Csupán a csapatnév változott,de az alap ugyanaz volt mindig.Hosszú ideig Dunaújvárosi Kohásznak hívták a csapatot,majd következett egy másfél évtizedet átölelő Dunaferr SE időszak.Ez volt a legsikeresebb korszak.Majd jöttek a hanyatlás évei amikor már mindenféle neve volt a csapatnak,mint pl.Dunaújváros FC Prelasti meg ilyenek.Egy rövid ideig voltunk ismét Kohász.Majd elérkeztünk napjainkig amikor is Dunaújváros PASE a csapat neve.Bár azt mondják ez nem jogútodja a Kohásznak és a Dunaferrnek,de mindenki annak tekinti,hiszen ma is fel-fel csendül a lelátón egy-egy Hajrá Kohász kiáltás.
A régi stadion.Ma már fura,hogy egyáltalán lehetett itt meccs...
Az a bizonyos első meccs ami napra pontosan 43 éve volt még a régi Kohász stadionban került megrendezésre.Telt ház volt,hiszen a Ferencváros érkezett hozzánk amelynek a neve már 1977-ben is jólcsengett... Én még kis porbafingó kölyök voltam,mai fejjel meglepő volt,hogy a tesóm bemert vinni a zsúfolt stadionba.Abba a stadionba amelyről ma alig tudnánk elképzelni,hogy itt focimeccset lehetett egyáltalán rendezni.De lehetett és nem nagyon volt még ülőhely,álltak az emberek.A félidőben 2-0 arányban vezetett a Ferencváros,mi meg a szünetben kimentünk a büfébe.Ahol persze hosszú sor volt,így míg sorba álltunk elkezdödött a második félidő.Amelynek elején a Dunaújváros rögtön tizenegyeshez jutott.Hördült is nagyot a tömeg,mi meg elfelejtve a sorban állást,rohantunk fel a lelátóra.Tesóm a nyakába vett,ahonnan jól láttam,hogy belötte a hálóba a labdát a Dunaújváros.Azthiszem ez volt az a pont vagy mérföldkő ahonnan beleszerettem az egészbe.A tömeg gólöröme magával ragadott,mint a második félidő további része.Ugyanis a csapat fordított és 3-2-re megnyerte a mérközést!
Dunaújváros történetének legjobb csapata
Tehát ezzel vette kezdetét a történet.Attól fogva minden héten ott voltam a régi stadionban.1989 augusztusáig kivétel nélkül minden alkalommal!Szerepelhettünk akárhogy.Mert már ekkora is megéltünk mi itt mindent.Jó szereplést az NB I.-ben,kiesét az NB II.-ből,vegetálást az NB III.-ban...Semmi sem tántorított el.1989-ben csak azért maradtak abba a meccsre járásaim mert behívtak katonának.Persze amikor idehaza voltam épp és a csapat játszott akkor kimentem.A leszerelésem után hosszú NB II.-es évek jöttek,majd 98 táján feljutottunk újra az NB I.-be.Ezek voltak aztán az aranyévek.Az ezredforduló évében magyar bajnokságot nyert a Dunaújváros és igazán büszke voltam.Óriási élményekben volt részem.
Ám az aranyévek is elmúltak,következtek a böjt évei,sőt a megszünésé is!2009-ben megszünt az egykori Dunaújvárosi Kohász.Ez azért is volt szomorú,mert közben felépítettek egy új stadiont (ami a mai napig nincs kész 100%-san).
Az új stadion
A kertek alatt aztán született egy új klub a városban amely 1998-ban alakult és 2010 környékére kinőtte így magát a város vezető futballegyesületévé.Ekkora ráadásul már az NB III.-ban bontogatta szárnyait.ahonnan felkerült az NB II.-be,de onnan kiesett egy év után.
Ekkoriban volt az,hogy többet hiányoztam kicsit a kelleténél a lelátóról.Szerencsére aztán 2013 környékén észbe kaptunk.A csapat nagy harcban volt az NB III.-ban az újabb feljutásért,ezt már nem nézhettük tétlenül.Ekkor kezdtünk Gergővel kijárkálni a meccsekre.Ahogy engem is azon a 1977-es napon,úgy Gergőt is elvarázsolta az egész milliő akkor azon a 2013-as napon.Pedig ekkor nem volt már teltház.Innentől kezdve újra kint voltam minden egyes meccsen.Jöttek a sikerek NB II. majd NB I.,aztán újra a visszaesés,de mindig ott voltam és Gergő is haláláig mindig minden meccsen ott volt velem!
A Dunaújváros csapata napjainkban
Gergő elvesztése után óriási erőfeszitésembe került újra kimenni...de megtettem és teszem ma is,úgy is,hogy egyre több olyan meccs van,hogy nincs kivel mennem,így egyedül vágok bele.Hiányozna ha nem mehetnék,hiszen az elmúlt 43 évben szinte mindig ott voltam (sőt olykor idegenbe is elmentem).Itt aztán tényleg megértünk már mindent.Voltunk fenn a legmagasabb csúcson és lenn a pokol legmélyebb bugyraiban.Viszont sosem vehetik el már tőlem a gól örömét a győzelem mámorát a meccsek izgalmát...
Immár valamivel jobb és bővebb képekkel szolgálhatok a dunaújvárosi stadion felújításáról.A szentély amely Gergő vára volt,amit nagyon szeretett és ahová nagyon sokszor kijárt,akkor is amikor nem volt mérközés.Gergő és a stadion különös kapcsolatáról amúgy ide kattíntva lehet olvasni.Na és persze én is hasonló módom kedveltem mindig is ezt a helyet.Néhány éve szinte teljesen lemondtunk róla,hogy valaha is befejezik a kétharmad kész stadion.Állaga,állapota rohamosan romlott is,a vasszékek teljesen elrohadtak már,kezdett szánalmasan fájó látványt nyújtani a stadion...
A keleti és a déli lelátó új ruhában
Nem olyan régen írtam az eltünő "N" betűről amely a mi szektorunk volt.Nos a felújítás közel egy éve kezdödött és hát a képeket nézve azt kell mondjam,nem teljes...A régi kopott vasszékeket új szép műanyagokra cserélték láthatóan piros-fehér színben.Eltűnt a DUNAFERR felírat és a fehér székek közé pirosakat tettek amelyek semmilyen formát nem adnak ki ugyan,de így is jól mutatnak.Ám nem tettek mindenhova széket csak oda ahol eddig is voltak.Ez becslésem szerint kb. hatezer széket jelent.A stadion többi része állóhelyes lesz,illetve a nyugati lelátónak az a része ahol nincs szék,valószinű le lesz zárva.Nem zárható ki azért az sem,hogy tesznek ide is székeket,a képekből mindenesetre úgy tűnik egyenlőre azonban,hogy nem.
Az északi lelátó
A székektől függetlenül elkészült az új klubház a nyugati lelátóból kinőve.Itt jártunk ugye Gergővel az utolsó sétáján decemberben még és vizsgáltuk át milyen is lesz.Akkor persze még sokat nem mutatott magából.Mostmár egész pofás ez is.Ezzel együtt persze készült egy új főbejárat valamint egy út ami körül öleli a stadiont.Az új klubházban kapnak helyet az új öltözők is,valószinű egyszerű földi halandó nem nagyon fog bejutni ide...Mindegy,jól néz ki végre ez a lényeg.Kérdés a régi öltöző épülettel mi lesz ami a keleti lelátó alatt van.
Gondolom mindehhez majd egy új játékoskijáró is dukál.
Az új klubház
A tér a klubház előtt
Az új öltöző
Hamarosan tehát kész lesz az aréna,gondolom én az augusztusi bajnoki rajtra mindenképp.Bár minden eddiginél jobban néz ki,bennem maradt hiányérzet,főleg a nem mindenhova jutó székek miatt.Gergő biztosan örülne neki így is és persze én is örülök.Remélem látja odaátról,hogy az ő kis vára milyen frankó lett.Már csak egy olyan csapat kéne amely megtudná tölteni is nézőkkel a megújult stadiont.Reméljük erre sem kell olyan sokat várni...
A nyugati lelátó (képek forrása:Dunaújváros stadion)
