Bátrak földje

A tv-ben futó új népszerű sorozat adta az apropót a mai bejegyzésemnek.Na persze a sorozathoz az égvilágon semmi köze,csak magamban elgondolkodtam vajon melyik is volt a mi ugymodd legbátrabb túránk Gergővel.Persze van miből válogatni,voltak túrák amikor a józan ész határait súrolgattuk.Eszembe jutnak az emlékek....elég pl.a Salabasina-árokra gondolni,amelyhez azért kellett némi bátorság,egyszerű földi halandó nem biztos,hogy belevágott volna ebbe a túrába.Vagy mikor a Jakab-hegy szikláink kapaszkodtunk felfelé a Sasfészek közelében...vagy pont ott a csúcson abba a kilátóba felmenni sem volt semmi,ahová egy meglehetősen veszélyes létrán jutottunk csak fel.Lehetne még válogatni,pl. Bátorkő várához sem tükörsima út vezetett fel,vagy akár a Pécskőre sem.Felvidéken meg ott túráztunk ahol napokkal azelőtt medvét láttak...vagy akár ott a Burda-hegység közepén lecsapó óriási vihar....Szóval akadnak ugymondd "bátor túrák",mégis úgy gondolom ezek élére a jeges Rám-szakadékon átvezető túránk a legnagyobb esélyes.

Szelíd a táj a Rám-szakadék elején...de aztán...

Ma már nem biztos,hogy újra belevágnék...bár...Gergővel bele,alighanem belevágnék mégis újra.Hiszen az élmény akkor is életre szólt...Nagyjából három évvel ezelőtt indultunk neki.Korábban a nyári melegben már voltunk itt,akkor eldöntöttük,hogy ide vissza kell majd jönni,hiszen ez egy fantasztikus hely...Be is iktattuk a túrát a 2017-es bakancslistánkba,úgy gondoltuk megnézzük milyen télen a kanyon.Akkor még eszünkbe sem jutott,hogy ez a téli túra nem lesz bizony egyszerű...
De elindultunk azon a fantasztikus februári napon.Semmi sem jelezte,hogy a kanyon nem igazán lesz járható...Átlagos téli nap volt,hó nélkül.Persze a hegyekben mások a törvények.Ott lehet hó,lehet jég akkor is amikor máshol nem...

Combosodik...az első kis vízesés már részben befagyva

Dömösröl indultunk aztán ahogy közeledtünk a Rám-szakadékhoz,egyre sűrűbben köszöntek szembe a figyelmeztető táblák amelyek a jeges szakadékra hívták fel a figyelmünket,amelyek azt javasolták,hogy túrázáshoz most inkább használjuk a szomszédos Lukács-árkot amely jóval biztonságossabb.Sosem adtunk fel túrát,soha a történelemben.Most sem azért jöttünk,hogy ne csináljuk végig.Nem törödtünk a figyelmeztető/tiltó táblák sorával.Mentünk és belevágtunk.Az életérzés nem mindennapi volt.,tudtuk ismét egy hatalmas csodát élünk át.Na mondjuk én kishíján nem éltem át...

A szakadékot szinte végig jég borította....

Gergő az egyik vízesésnél a kanyonban

Természetesen az egész felülmúlhatatlan szépségű volt...A lehető legovatósabban haladtunk a jeges úton,sokhelyen a kapaszkodni kellett a korlátban,már ahol volt...

A kanyon közepéig nem is volt semmi gond.Ott aztán kicombosodott a dolog.Az első komolyabb vízesés félig bevolt fagyva,mellette a felvezető létra is félig,előtte az út pedig teljesen..Ez volt az a pont ahol még vissza lehetett volna fordulni.Persze nem vagyunk mi bolondok utazunk több mint 100km-et azért,hogy felmenjünk a Rám-szakadék feléig azt visszajöjjünk...Na de előre meg megkellett mászni a félig befagyott vízesést a félig befagyott létrán...Úgy beszéltük meg Gergő megy elöl,ha megcsúszna ott leszek mögötte és lehetőség szerint próbálom megtartani őt... Nem csúszott meg.Rendkivül csúszos volt a létra a létrafokok,kapaszkodni sem volt biztos pont sehol.

Ám ő nagyon ügyenes felment,ami rólam már nem volt elmondható...

Itt még szinte vigyorgok,aztán majdnem itt végeztem...

Mögöttem már ugye nem volt senki,az egész kanyonban sem volt szinte senki...elöttünk mentek ugyan hárman vagy kétszáz méterrel.Mivel nem voltak sehol,gondoltuk nekik sikerült,akkor miért ne sikerülne nekünk,de amúgy az egész szakadék üres volt,ugye itt egy átlagos napon átlag 165 látogató van...Mikor felértem a vízesés tetejére és álltam volna fel,megcsúsztam...Gyorsan lepergett előttem életem filmje,már rákészültem ,hogy lefogok esni a jeges vízesésen...Gergőt elkapta a pánik üvöltött,hogy kapaszkodjak.Az égiek szerencsére fogták a kezem...mert az utolsó pillanatban megtudtam kapaszkodni a fenti korlát azon részében amely azt a földhöz rögziti.Alighanem ez mentette meg az életem...

Felocsudva az ijedtségből folytattuk ezt a nem mindennapi túrát.A bátrak túráját.

Vagy ahogy most a kedves olvasó gondolhatja az örültek túráját...

Az utolsó vízesésnél már nem volt létra,két oldalt meg jeges....Hogyan tovább?

Az eddigieknél is ovatósabban és körültekintőbben folytattuk az utat.A következő két vízesésnél nem is volt semmi gond,noha a körülmények ott is fagyosak voltak.Ám az utolsó szemre kisebb vízesés kifogott rajtunk...
Egy ponton azt is éreztem csapdába kerültünk.

A sorban következő vízesésnél amely amúgy más az utolsó volt a kanyonban,nem volt létra.Kisebb volt ugyan a vízesés mint a többi és nem is oly meredek.A korlát alatt a sziklába vájt fokokon lehetett felkapaszkodni,kapaszkodva a korlátban persze.Ám ott lenn a vájatoknál bevolt fagyva minden...rálépve hiába kapaszkodtunk,visszacsúsztunk és nem tudtuk magunkat megtartani.A másik szélen is fagyos volt minden és még korlát sem volt.Hogyan tovább?Itt gondoltam azt,hogy csapdába kerültünk,elöre nem tudtunk menni.Visszafelé pedig a jeges vízeséseken,létrákon le,gyakorlatilag esélytelen volt...Nem volt más lehetőség megkellett mászni ezt a vízesést,ott valahogy megkapaszkodni ahol a jeges víz folyt éppen...

Az utolsó méterek egy életre szóló élmény után...

Megkellett próbálni mert nem volt más út...az elöttünk haladók is nyilván megcsinálták...Gergő ment elöl,ha valami van elkapom...Azhiszem visszagondolva egész életünkre ekkor hozta Gergő rövid kis élete legjobb formáját....!Olyan ügyesen olyan bravúrosan mászott fel,hogy az állam is leesett...nagyon bántam,hogy pont a mászását nem filmeztem le...Felment és rendkivül büszke voltam rá.Utána nagyon sokszor segített neki az életben ez az eset,mert ha úgy érezte,hogy valami nem megy,valami nem sikerül,akkor mindig azt mondtam neki,hogy aki a jeges Rám-szakadékban ilyen ügyesen mászta meg a befagyott vízesést azelőtt nincs akadály....és ez mindig olyan motívációt adott neki,hogy minden akadályt legyőzött!Na de még hátra voltam én,aki még ott állt a vízesés alján...Neki indultam,nem volt más esély a kijutásra.Mondanom sem kell a felénél visszacsúsztam...Pár perc múlva erőt gyüjtve újra neki veselkedtem.Üggyel-bajjal nem olyan simán mint Gergő,de legyőztem én is ezt az akadályt....Elképesztő élmény volt!Elképesztő diadal érzett kapott el minket.Szinte tényleg bátornak éreztük magunkat és persze pompás fickóknak...

A túra filmje két részben

Ez volt tehát a Bátrak földje túra,akkor persze nem így hívtuk,ez csak most erről a sorozatról jutott eszembe.A túra aztán még folytatódott,de hasonló nehézségek már nem voltak.Óriási élmény volt amire reményeim szerint Gergő is szívesen emlékszik vissza odaát...

A túráról készült eredeti bejegyzés erre a helyre kattíntva olvasható.