Kegyetlenül telik az idő.Éppen tíz éve,hogy első alkalommal jártunk a Rám-szakadékban.Természetesen akkor még Gergővel.Kerek tíz éve nem létezett még ez a blog,így az akkori túráról az év decemberében írtam.Az akkori beszámoló ezen a helyen olvasható el.Most nézzük meg tíz év távlatából mire emlékszem arról a túráról úgy,hogy nem nézek bele a tíz évvel ezelőtti bejegyzésbe.Nyár volt,július közepe.Szabin voltam,míg Gergő a nyári szünidején.Boldogok voltunk.Mentünk.A repertoárból szégyen szemre még hiányzott a híres Rám-szakadék.Ezt a hiányt akartuk pótolni,ami aztán teljes siker lett.Hiszen életünk egyik legjobb túrája kerekedett a dologból.Na nézzük meg mire emlékszem.A képek és a túráról készült film,az akkori technikánk színvonalát tükrözi,nem éppen remekművek,de legalább maradt valami arról a szép napról...
Gergő boldogan a dömösi hajóállomáson
Valószinűleg a reggeli fél hatos vonattal támadtunk.Budapesten meg valahogy kikeveredtünk a Városkapu buszállomára.Talán ha jól emlékszem volt némi időnk,így kinéztünk a közeli Északi vasúti hídhoz.Aztán egy hosszú buszutazás után értük el Dömöst.Innen indult a túra.Igazából Dömös nincs messze Budapesttől,de mivel a busz szinte minden fűzfánál megállt,így több mint másfél órás utazás volt ez.Megérkeztünk és ha a képeknek hinni lehet a helyi hajóállomásra mentünk ki megcsodálni a Dunakanyart.Szép is volt,élveztük is,de minket várt a Rám-szakadék.Indultunk hát.
Keresztül Dömösön
A zöld jelzésen!
A falut észak-dél irányban átszelve a zöld jelzést végig követve jutottunk ki a Rám-szakadék közelébe.Szándékosan egy keddi napot választottunk,mert tudtuk,hogy itt hétvégente elférni sem lehet.Persze izgultunk mert azt hallottuk,hogy a szurdok félelmetes meg kemény,helyenként durva,de ez olyan kellemes izgalom volt.Mielőtt beértünk volna abba az erdőbe amelyben a szakadék indult ki Gergő be is melegített.Ha jól emlékszem látszik is a filmben a bolondozása.Ja majd efelejtettem,idefelé jövet természetesen érintettük a csodás kis Szentfa kápolnát is,amelynek a legendája is megérintő Erről itt olvashatsz .Szóval Gergő bemelegítése után haladva az erdőben a zöld jelzésen elértük a Rám-szakadékot.Az elején kis vízcsobogás volt a nehéz helyeken pedig korlát segített a haladásban.Hőség volt,de a szurdokban kellemes volt a klíma.Hamar két forrásra is leltünk itt.Hálát adtunk az égnek,hogy kedden jöttünk mert valóban alig-alig voltak.
Belépés a szurdokba
Végre ide is eljutottunk!
Könnyen haladtunk felfelé a látványos szurdokban,amely egyáltalán nem volt sem félelmetes,sem ijesztő,sem durva.Ellenkezőleg.Már az első métereken tudtuk,hogy egy csodának vagyunk a részesei...Valóban nagyon jó volt a klima és leírhatatlanul szépséges volt minden.Nem soká elértük a szurdok ugymondd fő helyét.Itt a hatalmas sziklás falak között egy földön fekvő kövön egy tűzoltóra való emlékezés gyanánt,volt egy amolyan mini emlékmű.Természetesen ekkor még nem tudtuk miről volt szó,de hazaérve utánajártam.Egy tűzoltó vesztette itt életét mentés közben.Ha kiváncsi vagy erre a történetre erről is írtam:ide kattíntva elolvashatod a nem mindennapi dolgot.Persze megrendültünk mert éreztük,hogy valami borzalmas dolog történt itt.De valahogy tovább kellett lépnünk,mert ez egy szép nap volt a túra pedig az átlagosnál is fantasztikusabb.
Gergő is élvezte az első perctől az utolsóig!
Jobbra az emlékkő
Jöttek a vízesések! Fantasztikus látvány volt!Létra vezetett fel a zubogó,nagyjából hat-hét méterről lezugó víz mellett.Eszméletlen klassz volt.A létra viszont csúszott,így fokozott figyelemmel mentünk fel.Odafenn újra korlát segített a haladásban.Ez a korlát mentette meg félévvel később az életemet,de ez egy másik történet és van róla szó böven ebben a blogban.Felérve is csodás sziklás falak között a szépen folydogáló patak mellett haladt a zöld jelzés.Rövidesen újabb vízesés következett.Szinte ugyanolyan volt mint az első annyi különbséggel,hogy most a másik oldalon volt a létra.Ez is csúszott,figyelni kellett,de rendben felértünk.
Az első vízesésnél
A második vízesésnél
Szelidültek a falak,de csodás volt a szurdok.Ettől féltünk annyira? A harmadik vízesés már kicsit más volt.Fele akkora mint az eddigiek és a létra is úgy vezetett fel,hogy volt közben egy pihenőszint is.Jóval egyszerűbb volt felmenni itt,mint az első kettőnél.Fokozatosan szelidült a szurdok,de még volt egy vízesés.Itt már nem volt létra.A sziklába vájt lépcsőfok szerű lyukakon lehetett felmenni,nem volt nehéz.Igaz félévvel később amikor a jeges télen voltunk itt,alaposan meggyűlt a bajunk itt,de ez is egy másik sztori.Nem sok minden maradt felérve már a Rám-szakadékból.Pár méter után ott voltunk a felső végén.Ha valamit sajnáltam akkor az az,hogy a végéhez értünk.Legszívesebben feljöttem volna mégegyszer.Gergő is élvezte az első métertől az utolsóig.Láttam rajta a boldogságot és úgy érzem magával vitte ennek a csodának az emlékét odaátra...Életre szoló élmény volt,felejthetetlen...
A szurdok végénél
Sajnáltuk,hogy vége.Rögtön el is döntöttük,hogy télen majd visszajövünk.(így is lett).A túrának azonban még nem volt vége.Ott ahol az út egyik irányba visszament a Lukács-árokba,másik irányba meg fel a Dobogóköre tartottunk egy pihenőt.Nem mintha elfáradtunk volna,de megéheztünk,így megkajáltunk.Majd felkapaszkodtunk a Dobogókőre ami szintén nem volt semmi.A kilátás a hely is leírhatatlan volt.Aztán egy csodás lefelé út onnan a hegy másik oldalán Pilisszentkeresztre.Ezeket most nem részletezem,mert ez a bejegyzés a Rám-szakadékra volt kihegyezve.Az eredeti bejegyzésben minden levan írva.
Gergő Dobogókőn fotózza a csodát
A csoda...
Pilisszentkereszten végződött a túra.Az ikonikus hellyé váló faluban ha jól emlékszem ekkor voltunk először.Csodálatos nap volt,csodálatos túra a létező legjobb társaságom volt.Felejthetetlen élmény és örökre itt maradt a szívemben Tíz év telt el a Rám-szakadék árnyéka a túra és a hely hangulata mindenhova elkisér és tudom ez ott van Gergőnél is akárhol is van éppen a mindenségben.Még szeretnék majd ide visszatérni.Remélem ez még összejön majd a rövidre szabott időmben...
A tv-ben futó új népszerű sorozat adta az apropót a mai bejegyzésemnek.Na persze a sorozathoz az égvilágon semmi köze,csak magamban elgondolkodtam vajon melyik is volt a mi ugymodd legbátrabb túránk Gergővel.Persze van miből válogatni,voltak túrák amikor a józan ész határait súrolgattuk.Eszembe jutnak az emlékek....elég pl.a Salabasina-árokra gondolni,amelyhez azért kellett némi bátorság,egyszerű földi halandó nem biztos,hogy belevágott volna ebbe a túrába.Vagy mikor a Jakab-hegy szikláink kapaszkodtunk felfelé a Sasfészek közelében...vagy pont ott a csúcson abba a kilátóba felmenni sem volt semmi,ahová egy meglehetősen veszélyes létrán jutottunk csak fel.Lehetne még válogatni,pl. Bátorkő várához sem tükörsima út vezetett fel,vagy akár a Pécskőre sem.Felvidéken meg ott túráztunk ahol napokkal azelőtt medvét láttak...vagy akár ott a Burda-hegység közepén lecsapó óriási vihar....Szóval akadnak ugymondd "bátor túrák",mégis úgy gondolom ezek élére a jeges Rám-szakadékon átvezető túránk a legnagyobb esélyes.
Szelíd a táj a Rám-szakadék elején...de aztán...
Ma már nem biztos,hogy újra belevágnék...bár...Gergővel bele,alighanem belevágnék mégis újra.Hiszen az élmény akkor is életre szólt...Nagyjából három évvel ezelőtt indultunk neki.Korábban a nyári melegben már voltunk itt,akkor eldöntöttük,hogy ide vissza kell majd jönni,hiszen ez egy fantasztikus hely...Be is iktattuk a túrát a 2017-es bakancslistánkba,úgy gondoltuk megnézzük milyen télen a kanyon.Akkor még eszünkbe sem jutott,hogy ez a téli túra nem lesz bizony egyszerű... De elindultunk azon a fantasztikus februári napon.Semmi sem jelezte,hogy a kanyon nem igazán lesz járható...Átlagos téli nap volt,hó nélkül.Persze a hegyekben mások a törvények.Ott lehet hó,lehet jég akkor is amikor máshol nem...
Combosodik...az első kis vízesés már részben befagyva
Dömösröl indultunk aztán ahogy közeledtünk a Rám-szakadékhoz,egyre sűrűbben köszöntek szembe a figyelmeztető táblák amelyek a jeges szakadékra hívták fel a figyelmünket,amelyek azt javasolták,hogy túrázáshoz most inkább használjuk a szomszédos Lukács-árkot amely jóval biztonságossabb.Sosem adtunk fel túrát,soha a történelemben.Most sem azért jöttünk,hogy ne csináljuk végig.Nem törödtünk a figyelmeztető/tiltó táblák sorával.Mentünk és belevágtunk.Az életérzés nem mindennapi volt.,tudtuk ismét egy hatalmas csodát élünk át.Na mondjuk én kishíján nem éltem át...
A szakadékot szinte végig jég borította....
Gergő az egyik vízesésnél a kanyonban
Természetesen az egész felülmúlhatatlan szépségű volt...A lehető legovatósabban haladtunk a jeges úton,sokhelyen a kapaszkodni kellett a korlátban,már ahol volt...
A kanyon közepéig nem is volt semmi gond.Ott aztán kicombosodott a dolog.Az első komolyabb vízesés félig bevolt fagyva,mellette a felvezető létra is félig,előtte az út pedig teljesen..Ez volt az a pont ahol még vissza lehetett volna fordulni.Persze nem vagyunk mi bolondok utazunk több mint 100km-et azért,hogy felmenjünk a Rám-szakadék feléig azt visszajöjjünk...Na de előre meg megkellett mászni a félig befagyott vízesést a félig befagyott létrán...Úgy beszéltük meg Gergő megy elöl,ha megcsúszna ott leszek mögötte és lehetőség szerint próbálom megtartani őt... Nem csúszott meg.Rendkivül csúszos volt a létra a létrafokok,kapaszkodni sem volt biztos pont sehol.
Ám ő nagyon ügyenes felment,ami rólam már nem volt elmondható...
Itt még szinte vigyorgok,aztán majdnem itt végeztem...
Mögöttem már ugye nem volt senki,az egész kanyonban sem volt szinte senki...elöttünk mentek ugyan hárman vagy kétszáz méterrel.Mivel nem voltak sehol,gondoltuk nekik sikerült,akkor miért ne sikerülne nekünk,de amúgy az egész szakadék üres volt,ugye itt egy átlagos napon átlag 165 látogató van...Mikor felértem a vízesés tetejére és álltam volna fel,megcsúsztam...Gyorsan lepergett előttem életem filmje,már rákészültem ,hogy lefogok esni a jeges vízesésen...Gergőt elkapta a pánik üvöltött,hogy kapaszkodjak.Az égiek szerencsére fogták a kezem...mert az utolsó pillanatban megtudtam kapaszkodni a fenti korlát azon részében amely azt a földhöz rögziti.Alighanem ez mentette meg az életem...
Felocsudva az ijedtségből folytattuk ezt a nem mindennapi túrát.A bátrak túráját.
Vagy ahogy most a kedves olvasó gondolhatja az örültek túráját...
Az utolsó vízesésnél már nem volt létra,két oldalt meg jeges....Hogyan tovább?
Az eddigieknél is ovatósabban és körültekintőbben folytattuk az utat.A következő két vízesésnél nem is volt semmi gond,noha a körülmények ott is fagyosak voltak.Ám az utolsó szemre kisebb vízesés kifogott rajtunk... Egy ponton azt is éreztem csapdába kerültünk.
A sorban következő vízesésnél amely amúgy más az utolsó volt a kanyonban,nem volt létra.Kisebb volt ugyan a vízesés mint a többi és nem is oly meredek.A korlát alatt a sziklába vájt fokokon lehetett felkapaszkodni,kapaszkodva a korlátban persze.Ám ott lenn a vájatoknál bevolt fagyva minden...rálépve hiába kapaszkodtunk,visszacsúsztunk és nem tudtuk magunkat megtartani.A másik szélen is fagyos volt minden és még korlát sem volt.Hogyan tovább?Itt gondoltam azt,hogy csapdába kerültünk,elöre nem tudtunk menni.Visszafelé pedig a jeges vízeséseken,létrákon le,gyakorlatilag esélytelen volt...Nem volt más lehetőség megkellett mászni ezt a vízesést,ott valahogy megkapaszkodni ahol a jeges víz folyt éppen...
Az utolsó méterek egy életre szóló élmény után...
Megkellett próbálni mert nem volt más út...az elöttünk haladók is nyilván megcsinálták...Gergő ment elöl,ha valami van elkapom...Azhiszem visszagondolva egész életünkre ekkor hozta Gergő rövid kis élete legjobb formáját....!Olyan ügyesen olyan bravúrosan mászott fel,hogy az állam is leesett...nagyon bántam,hogy pont a mászását nem filmeztem le...Felment és rendkivül büszke voltam rá.Utána nagyon sokszor segített neki az életben ez az eset,mert ha úgy érezte,hogy valami nem megy,valami nem sikerül,akkor mindig azt mondtam neki,hogy aki a jeges Rám-szakadékban ilyen ügyesen mászta meg a befagyott vízesést azelőtt nincs akadály....és ez mindig olyan motívációt adott neki,hogy minden akadályt legyőzött!Na de még hátra voltam én,aki még ott állt a vízesés alján...Neki indultam,nem volt más esély a kijutásra.Mondanom sem kell a felénél visszacsúsztam...Pár perc múlva erőt gyüjtve újra neki veselkedtem.Üggyel-bajjal nem olyan simán mint Gergő,de legyőztem én is ezt az akadályt....Elképesztő élmény volt!Elképesztő diadal érzett kapott el minket.Szinte tényleg bátornak éreztük magunkat és persze pompás fickóknak...
A túra filmje két részben
Ez volt tehát a Bátrak földje túra,akkor persze nem így hívtuk,ez csak most erről a sorozatról jutott eszembe.A túra aztán még folytatódott,de hasonló nehézségek már nem voltak.Óriási élmény volt amire reményeim szerint Gergő is szívesen emlékszik vissza odaát...
A túráról készült eredeti bejegyzés erre a helyre kattíntva olvasható.
„Most a völgy sötét és komor. Néha a szél felkavarja a faleveleket, egyébként sötét és csend honol, csak a patak csordogálása jelzi, hogy nem állt meg az idő. Egy társunk, aki segíteni indult el, már nem jön vissza a völgyben, nekünk kell lehozni. Hajnali kettő óra tájban végeznek a helyszínelők, egy percre elalszanak a lámpák, lekerülnek a fejekről a sisakok és sötétbe borul a Rám-szakadék, egy néma percre...”
A Rám-szakadékhoz vezető völgy itt még szelíd és néma...
Többször megfordultunk már a Rám-szakadékban az ország leghíresebb szurdok völgyében.A völgy közepén pár éve ott van egy emlékkő,rajta egy fénykép s,egy név...Kövecs Gergő.Mikor elöször láttuk a megemlékezésnek ezt a módját nem nagyon tudtuk miről van szó,sejthető volt,hogy itt valami nagyon nagy baj történhetett.Másodjára már tudtuk a dolog érdemi részét.Egy tűzoltó lelte itt halálát mentés közben... Nem nagyon hagyott nyugodni a téma azóta sem,így próbáltam utána nyomozni mi történhetett.Az interneten vajmi kevés dolog van fent az esettel kapcsolatosan,ami konkrétan elmeséli mi is történhetett itt valójában...
Kövecs Gergő emlékköve a Rám-szakadékban
Nem voltam ott nem értem mi történhetett,így az alábbi okfejtésem lehet badarságnak tűnik,de...nem értem,nem tudom felfogni,hogy a Rám-szakadékban ha normálisan,odafigyelve megyünk hogyan érhet bárkit is baleset?És itt most nem a tűzoltóra gondolok természetesen hanem arra az illetőre akinek a mentésére igyekeztek...és mondom ezt annak ellenére is,hogy idén februárban kis híján engem is baleset ért ott,amikor az első vízesésnél a létrán felmenve,odafent visszacsúsztam és éppen megtudtam kapaszkodni...De!Ekkor jeges volt minden és havas.Amikor viszont ez az eset történt november 1.-e volt 2013-ban!Tehát aligha volt itt bármi is jeges.Talán sötét lehetett?Ki tudja?A másik amit nem értek és ami nem igazán derül ki a beszámolókból,hogy a tűzoltók miért úgy mentettek,hogy fentről a szurdok sziklafalairól ereszkedtek le?Ha valóban a szakadékban történt az eset,nem lett volna egyszerűbb magán az ugyan nehezen járható,de mégis biztonságosabb szakadékon át menteni?
Gondolom akik konkrétan tudja mi történt itt annak valóban badarságnak tünhetnek a kérdéseim.Félreértések elkerülése végett meg nem célom bárkit is bármivel elmarasztalni,csak azon agyalgatok,hogyan lehetett volna elkerülni a tragédiát.
Az emlékkő a szakadék közepén,valahol itt történhetett a tragédia
Az esetet a legtöbb forrás úgy írja le,hogy a szakadékba zuhant egy túrázó.Melyik szakadékba?Erről nem esik már sehol sem szó.Mert ha magába a Rám-szakadékba,akkor ismét felvetödik a kérdésem,miért nem onnan jöttek menteni a tűzoltók?
Kövecs Gergő éjjel zuhant le a Rám-szakadék közepén a 20 méteres szikláról. Bajtársaival egy kirándulócsapat egyik bajba jutott tagjának megmentésére indult. Az OKF tájékoztatása szerint a tűzoltó és társai éppen ereszkedni kezdtek, és olyan fát kerestek, amelyhez kiköthetnék a mentőköteleket, amikor Gergő megcsúszott, és a mélybe zuhant. Élettelen testét a Magyar Barlangi Mentőszolgálat speciálisan kiképzett 21 fős legénysége szombat hajnalra tudta felhozni a szakadékból. A pórul járt turista, akiért Gergőék indultak, kartöréssel megúszta.Itt viszont más források úgy írják le,hogy a turista súlyosan megsérült...de gyalog letudott menni a mentőautóig.
Tehát a leírás szerint a Rám-szakadék közepén valószinüleg ott valahol történhetett az eset ahol a tűzoltó emlékköve is van jelenleg.Én buta még mindig nem értem miért kellett a 20 méteres szikláról leereszkedni,miért nem lehetett feljönni a szakadékban biztonságosan?
Nem tudom,talán olyan helyre eshetett a turista amit csak így lehetett megközeliteni?
A tűzoltók és a barlangi mentők hozzák le K.Gergő ekkora már alighanem éllettelen testét
(a Tűzoltóság felvétele)
Az MTI azt írja a Rám-szakadékról: egy vulkáni eredetű, nagyjából észak-déli irányban futó szurdokvölgy. Összeszűkülő sziklafalai olykor merőlegesek, de vannak befelé dőlő falak is. Mélysége több helyen meghaladja a 35 métert, míg szélessége helyenként a 3 métert sem éri el. A szurdokban összességében 112 méteres szintkülönbséget kell leküzdeniük a túrázóknak. A terep egyike a legnehezebben járható, egyben legizgalmasabb magyarországi jelzett turistautaknak.
A Rám-szakadékot évente hatvanezernél több ember keresi fel.
Én most is aztmondom a Rám-szakadékban túrázva kellő odafigyeléssel nem érhet baleset.Persze nem kell a hőst játszani a szurdokot körülölelö sziklafalakra felmászni és nem kéne a tiltásokkal ellentétben a szurdokot fentről lefelé végigjárni,hanem ahogy az elő vagyon írva:lentről felfelé.Vajon bárki is tudatában lehet annak,hogy ha mi bajba kerülünk azzal egy másik ember életét is veszélyeztethetjük?Értünk jönnek menteni...és az hal meg aki ment...?A történtek után vajon mit érezhetett a bajba jutott turista?Van azóta egy nyugodt éjszakája is?Hagyja a lelkiismerete nyugodtan élni mindennapjait azzal a tudattal,hogy tulajdonképpen egy másik ember élete szárad a lelkén?
Minden hiába,Gergő sajnos nem élte túl a zuhanást
(a Tűzoltóság felvétele)
Kövecs Gergő Esztergomban született. Sorkatonai idejét polgári szolgálatot vállalva az Esztergomi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságon töltötte, majd a tűzoltó szakmát élethivatásként választva hivatásos állományba került, 2004. november 3-án beosztott tűzoltónak nevezték ki.
Csaknem egy évtizedes tűzoltói szolgálata alatt nemcsak kiemelt események felszámolásában vett részt tudása legjavát nyújtva, hanem ismereteit társainak is átadta, akiknek 2006-tól elsősegély-nyújtási ismereteket is oktatott. Szakmai tapasztalatait megmutatta 2011-ben, a megyei tűzoltó szakmai versenyen is, ahol első helyezést ért el. A rászorulók segítését életcéljának tekintette, azt nemcsak tűzoltóként végezte, hanem szabadidejében mentőápolóként is.
2013. november 1-jén egy bajbajutott ember segítségére sietett társaival a Rám-szakadéknál. Életmentés közben a hivatásos állomány esküjében foglaltakhoz hűen, szolgálati kötelezettségét élete kockáztatásával is teljesítve vesztette életét.
Kövecs Gergőt a belügyminiszter hősi halottá nyilvánította, és posztumusz hadnaggyá léptette elő.
A Rám-szakadék nem közelithető meg gépjárművel,a sérülteket lekellett
hozni az útig az ott várakozó gépjárművekig...(a Tűzoltóság felvétele)
Az OKF az alábbi közleményt adta ki a vizsgálat után ami részben választ adhat az én bugyuta kérdéseimre is:A baleset akkor történt, amikor épp fix kikötési pontot kerestek a sérült felhúzásához. Ezért nem volt még kötél a szerencsétlenül járt tűzoltón.
A riasztásra a helyszínre indultak az esztergomi és a szentendrei egységek is, meghatározták a sérült helyét és két oldalról, alulról és felülről is hozzáláttak a mentéshez. A mentést fentről megkezdő páros fix kikötési pontot keresett a sérült felhúzására szolgáló, illetve magukat a tűzoltókat is biztosító kötél kikötéséhez, amikor Kövecs Gergő megcsúszott és lezuhant. Az esztergomi tűzoltó olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen életét vesztette...
A hatalmas sziklafalak szörnyű tragédia emlékét őrzik
a sokszor zajos,de máskor néma völgyben...
„Most a völgy sötét és komor. Néha a szél felkavarja a faleveleket, egyébként sötét és csend honol, csak a patak csordogálása jelzi, hogy nem állt meg az idő..."
