Kegyetlenül telik az idő.Éppen tíz éve,hogy első alkalommal jártunk a Rám-szakadékban.Természetesen akkor még Gergővel.Kerek tíz éve nem létezett még ez a blog,így az akkori túráról az év decemberében írtam.Az akkori beszámoló ezen a helyen olvasható el.Most nézzük meg tíz év távlatából mire emlékszem arról a túráról úgy,hogy nem nézek bele a tíz évvel ezelőtti bejegyzésbe.Nyár volt,július közepe.Szabin voltam,míg Gergő a nyári szünidején.Boldogok voltunk.Mentünk.A repertoárból szégyen szemre még hiányzott a híres Rám-szakadék.Ezt a hiányt akartuk pótolni,ami aztán teljes siker lett.Hiszen életünk egyik legjobb túrája kerekedett a dologból.Na nézzük meg mire emlékszem.A képek és a túráról készült film,az akkori technikánk színvonalát tükrözi,nem éppen remekművek,de legalább maradt valami arról a szép napról...
Gergő boldogan a dömösi hajóállomáson
Valószinűleg a reggeli fél hatos vonattal támadtunk.Budapesten meg valahogy kikeveredtünk a Városkapu buszállomára.Talán ha jól emlékszem volt némi időnk,így kinéztünk a közeli Északi vasúti hídhoz.Aztán egy hosszú buszutazás után értük el Dömöst.Innen indult a túra.Igazából Dömös nincs messze Budapesttől,de mivel a busz szinte minden fűzfánál megállt,így több mint másfél órás utazás volt ez.Megérkeztünk és ha a képeknek hinni lehet a helyi hajóállomásra mentünk ki megcsodálni a Dunakanyart.Szép is volt,élveztük is,de minket várt a Rám-szakadék.Indultunk hát.
Keresztül Dömösön
A zöld jelzésen!
A falut észak-dél irányban átszelve a zöld jelzést végig követve jutottunk ki a Rám-szakadék közelébe.Szándékosan egy keddi napot választottunk,mert tudtuk,hogy itt hétvégente elférni sem lehet.Persze izgultunk mert azt hallottuk,hogy a szurdok félelmetes meg kemény,helyenként durva,de ez olyan kellemes izgalom volt.Mielőtt beértünk volna abba az erdőbe amelyben a szakadék indult ki Gergő be is melegített.Ha jól emlékszem látszik is a filmben a bolondozása.Ja majd efelejtettem,idefelé jövet természetesen érintettük a csodás kis Szentfa kápolnát is,amelynek a legendája is megérintő Erről itt olvashatsz .Szóval Gergő bemelegítése után haladva az erdőben a zöld jelzésen elértük a Rám-szakadékot.Az elején kis vízcsobogás volt a nehéz helyeken pedig korlát segített a haladásban.Hőség volt,de a szurdokban kellemes volt a klíma.Hamar két forrásra is leltünk itt.Hálát adtunk az égnek,hogy kedden jöttünk mert valóban alig-alig voltak.
Belépés a szurdokba
Végre ide is eljutottunk!
Könnyen haladtunk felfelé a látványos szurdokban,amely egyáltalán nem volt sem félelmetes,sem ijesztő,sem durva.Ellenkezőleg.Már az első métereken tudtuk,hogy egy csodának vagyunk a részesei...Valóban nagyon jó volt a klima és leírhatatlanul szépséges volt minden.Nem soká elértük a szurdok ugymondd fő helyét.Itt a hatalmas sziklás falak között egy földön fekvő kövön egy tűzoltóra való emlékezés gyanánt,volt egy amolyan mini emlékmű.Természetesen ekkor még nem tudtuk miről volt szó,de hazaérve utánajártam.Egy tűzoltó vesztette itt életét mentés közben.Ha kiváncsi vagy erre a történetre erről is írtam:ide kattíntva elolvashatod a nem mindennapi dolgot.Persze megrendültünk mert éreztük,hogy valami borzalmas dolog történt itt.De valahogy tovább kellett lépnünk,mert ez egy szép nap volt a túra pedig az átlagosnál is fantasztikusabb.
Gergő is élvezte az első perctől az utolsóig!
Jobbra az emlékkő
Jöttek a vízesések! Fantasztikus látvány volt!Létra vezetett fel a zubogó,nagyjából hat-hét méterről lezugó víz mellett.Eszméletlen klassz volt.A létra viszont csúszott,így fokozott figyelemmel mentünk fel.Odafenn újra korlát segített a haladásban.Ez a korlát mentette meg félévvel később az életemet,de ez egy másik történet és van róla szó böven ebben a blogban.Felérve is csodás sziklás falak között a szépen folydogáló patak mellett haladt a zöld jelzés.Rövidesen újabb vízesés következett.Szinte ugyanolyan volt mint az első annyi különbséggel,hogy most a másik oldalon volt a létra.Ez is csúszott,figyelni kellett,de rendben felértünk.
Az első vízesésnél
A második vízesésnél
Szelidültek a falak,de csodás volt a szurdok.Ettől féltünk annyira? A harmadik vízesés már kicsit más volt.Fele akkora mint az eddigiek és a létra is úgy vezetett fel,hogy volt közben egy pihenőszint is.Jóval egyszerűbb volt felmenni itt,mint az első kettőnél.Fokozatosan szelidült a szurdok,de még volt egy vízesés.Itt már nem volt létra.A sziklába vájt lépcsőfok szerű lyukakon lehetett felmenni,nem volt nehéz.Igaz félévvel később amikor a jeges télen voltunk itt,alaposan meggyűlt a bajunk itt,de ez is egy másik sztori.Nem sok minden maradt felérve már a Rám-szakadékból.Pár méter után ott voltunk a felső végén.Ha valamit sajnáltam akkor az az,hogy a végéhez értünk.Legszívesebben feljöttem volna mégegyszer.Gergő is élvezte az első métertől az utolsóig.Láttam rajta a boldogságot és úgy érzem magával vitte ennek a csodának az emlékét odaátra...Életre szoló élmény volt,felejthetetlen...
A szurdok végénél
Sajnáltuk,hogy vége.Rögtön el is döntöttük,hogy télen majd visszajövünk.(így is lett).A túrának azonban még nem volt vége.Ott ahol az út egyik irányba visszament a Lukács-árokba,másik irányba meg fel a Dobogóköre tartottunk egy pihenőt.Nem mintha elfáradtunk volna,de megéheztünk,így megkajáltunk.Majd felkapaszkodtunk a Dobogókőre ami szintén nem volt semmi.A kilátás a hely is leírhatatlan volt.Aztán egy csodás lefelé út onnan a hegy másik oldalán Pilisszentkeresztre.Ezeket most nem részletezem,mert ez a bejegyzés a Rám-szakadékra volt kihegyezve.Az eredeti bejegyzésben minden levan írva.
Gergő Dobogókőn fotózza a csodát
A csoda...
Pilisszentkereszten végződött a túra.Az ikonikus hellyé váló faluban ha jól emlékszem ekkor voltunk először.Csodálatos nap volt,csodálatos túra a létező legjobb társaságom volt.Felejthetetlen élmény és örökre itt maradt a szívemben Tíz év telt el a Rám-szakadék árnyéka a túra és a hely hangulata mindenhova elkisér és tudom ez ott van Gergőnél is akárhol is van éppen a mindenségben.Még szeretnék majd ide visszatérni.Remélem ez még összejön majd a rövidre szabott időmben...
