Tíz év - A Rám-szakadék árnyékában

 Kegyetlenül telik az idő.Éppen tíz éve,hogy első alkalommal jártunk a Rám-szakadékban.Természetesen akkor még Gergővel.Kerek tíz éve nem létezett még ez a blog,így az akkori túráról az év decemberében írtam.Az akkori beszámoló ezen a helyen olvasható el.Most nézzük meg tíz év távlatából mire emlékszem arról a túráról úgy,hogy nem nézek bele a tíz évvel ezelőtti bejegyzésbe.Nyár volt,július közepe.Szabin voltam,míg Gergő a nyári szünidején.Boldogok voltunk.Mentünk.A repertoárból szégyen szemre még hiányzott a híres Rám-szakadék.Ezt a hiányt akartuk pótolni,ami aztán teljes siker lett.Hiszen életünk egyik legjobb túrája kerekedett a dologból.Na nézzük meg mire emlékszem.A képek és a túráról készült film,az akkori technikánk színvonalát tükrözi,nem éppen remekművek,de legalább maradt valami arról a szép napról...

Gergő boldogan a dömösi hajóállomáson

Valószinűleg a reggeli fél hatos vonattal támadtunk.Budapesten meg valahogy kikeveredtünk a Városkapu buszállomára.Talán ha jól emlékszem volt némi időnk,így kinéztünk a közeli Északi vasúti hídhoz.Aztán egy hosszú buszutazás után értük el Dömöst.Innen indult a túra.Igazából Dömös nincs messze Budapesttől,de mivel a busz szinte minden fűzfánál megállt,így több mint másfél órás utazás volt ez.Megérkeztünk és ha a képeknek hinni lehet a helyi hajóállomásra mentünk ki megcsodálni a Dunakanyart.Szép is volt,élveztük is,de minket várt a Rám-szakadék.Indultunk hát.

Keresztül Dömösön

A zöld jelzésen!

A falut észak-dél irányban átszelve a zöld jelzést végig követve jutottunk ki a Rám-szakadék közelébe.Szándékosan egy keddi napot választottunk,mert tudtuk,hogy itt hétvégente elférni sem lehet.Persze izgultunk mert azt hallottuk,hogy a szurdok félelmetes meg kemény,helyenként durva,de ez olyan kellemes izgalom volt.Mielőtt beértünk volna abba az erdőbe amelyben a szakadék indult ki Gergő be is melegített.Ha jól emlékszem látszik is a filmben a bolondozása.Ja majd efelejtettem,idefelé jövet természetesen érintettük a csodás kis Szentfa kápolnát is,amelynek a legendája is megérintő Erről itt olvashatsz .Szóval Gergő bemelegítése után haladva az erdőben a zöld jelzésen elértük a Rám-szakadékot.Az elején kis vízcsobogás volt a nehéz helyeken pedig korlát segített a haladásban.Hőség volt,de a szurdokban kellemes volt a klíma.Hamar két forrásra is leltünk itt.Hálát adtunk az égnek,hogy kedden jöttünk mert valóban alig-alig voltak.

Belépés a szurdokba

Végre ide is eljutottunk!

Könnyen haladtunk felfelé a látványos szurdokban,amely egyáltalán nem volt sem félelmetes,sem ijesztő,sem durva.Ellenkezőleg.Már az első métereken tudtuk,hogy egy csodának vagyunk a részesei...Valóban nagyon jó volt a klima és leírhatatlanul szépséges volt minden.Nem soká elértük a szurdok ugymondd fő helyét.Itt a hatalmas sziklás falak között egy földön fekvő kövön egy tűzoltóra való emlékezés gyanánt,volt egy amolyan mini emlékmű.Természetesen ekkor még nem tudtuk miről volt szó,de hazaérve utánajártam.Egy tűzoltó vesztette itt életét mentés közben.Ha kiváncsi vagy erre a történetre erről is írtam:ide kattíntva elolvashatod a nem mindennapi dolgot.Persze megrendültünk mert éreztük,hogy valami borzalmas dolog történt itt.De valahogy tovább kellett lépnünk,mert ez egy szép nap volt a túra pedig az átlagosnál is fantasztikusabb.

Gergő is élvezte az első perctől az utolsóig!

Jobbra az emlékkő

Jöttek a vízesések! Fantasztikus látvány volt!Létra vezetett fel a zubogó,nagyjából hat-hét méterről lezugó víz mellett.Eszméletlen klassz volt.A létra viszont csúszott,így fokozott figyelemmel mentünk fel.Odafenn újra korlát segített a haladásban.Ez a korlát mentette meg félévvel később az életemet,de ez egy másik történet és van róla szó böven ebben a blogban.Felérve is csodás sziklás falak között a szépen folydogáló patak mellett haladt a zöld jelzés.Rövidesen újabb vízesés következett.Szinte ugyanolyan volt mint az első annyi különbséggel,hogy most a másik oldalon volt a létra.Ez is csúszott,figyelni kellett,de rendben felértünk.

Az első vízesésnél

A második vízesésnél

Szelidültek a falak,de csodás volt a szurdok.Ettől féltünk annyira? A harmadik vízesés már kicsit más volt.Fele akkora mint az eddigiek és a létra is úgy vezetett fel,hogy volt közben egy pihenőszint is.Jóval egyszerűbb volt felmenni itt,mint az első kettőnél.Fokozatosan szelidült a szurdok,de még volt egy vízesés.Itt már nem volt létra.A sziklába vájt lépcsőfok szerű lyukakon lehetett felmenni,nem volt nehéz.Igaz félévvel később amikor a jeges télen voltunk itt,alaposan meggyűlt a bajunk itt,de ez is egy másik sztori.Nem sok minden maradt felérve már a Rám-szakadékból.Pár méter után ott voltunk a felső végén.Ha valamit sajnáltam akkor az az,hogy a végéhez értünk.Legszívesebben feljöttem volna mégegyszer.Gergő is élvezte az első métertől az utolsóig.Láttam rajta a boldogságot és úgy érzem magával vitte ennek a csodának az emlékét odaátra...Életre szoló élmény volt,felejthetetlen...

A szurdok végénél

Sajnáltuk,hogy vége.Rögtön el is döntöttük,hogy télen majd visszajövünk.(így is lett).A túrának azonban még nem volt vége.Ott ahol az út egyik irányba visszament a Lukács-árokba,másik irányba meg fel a Dobogóköre tartottunk egy pihenőt.Nem mintha elfáradtunk volna,de megéheztünk,így megkajáltunk.Majd felkapaszkodtunk a Dobogókőre ami szintén nem volt semmi.A kilátás a hely is leírhatatlan volt.Aztán egy csodás lefelé út onnan a hegy másik oldalán Pilisszentkeresztre.Ezeket most nem részletezem,mert ez a bejegyzés a Rám-szakadékra volt kihegyezve.Az eredeti bejegyzésben minden levan írva.

Gergő Dobogókőn fotózza a csodát

A csoda...

Pilisszentkereszten végződött a túra.Az ikonikus hellyé váló faluban ha jól emlékszem ekkor voltunk először.Csodálatos nap volt,csodálatos túra a létező legjobb társaságom volt.Felejthetetlen élmény és örökre itt maradt a szívemben Tíz év telt el a Rám-szakadék árnyéka a túra és a hely hangulata mindenhova elkisér és tudom ez ott van Gergőnél is akárhol is van éppen a mindenségben.Még szeretnék majd ide visszatérni.Remélem ez még összejön majd a rövidre szabott időmben...

Megújult a Kőszikla-szurdok!

 Nem voltunk még itt,elsősorban a tömegközlekedéssel nehéz idejutás miatt.Ám valahol mindig ott van az eltitkolt terveinkben.Nem tudom valaha is eljutunk-e ide,de mindig öröm egy-egy jó dologról beszámolni.Ahogy most a szurdok újra járhatóságáról is!

Új létrák a szurdokban!

Megújult Zala megye csodája Nagybakónakon!

A népszerű geológiai látványosság balesetveszélyes létráinak cseréje miatt közel egy évig lezárva volt. A Zalai-dombság felszínének nagy részét negyedidőszaki üledékes kőzetek borítják. Ezek a legfiatalabb földtörténeti korokra tehetőek: pleisztocén (jégkorszak, 2.6 millió évtől)holocén (jelenkorig). Az itteni időszakos vízfolyás bevágta magát a laza szerkezetű fiatal homokkő rétegekbe, mély vízmosásokat létrehozva. A mélyebb rétegtani helyzetekben a patak munkájának köszönhetően már megtalálhatóak idősebb miocén korú, eltérő módon cementálódott homokkőrétegek.

Biztonságosabb mint a régi volt!

Ezek az eltérő cementáltságok látványos párkányokat alkotnak. Ennek oka, hogy a homokkő összletben a meszes oldatok nem egyformán cementálták a homokkőtest egyes részeit. A kikristályosodó kalcitos cementásványok több helyen is jobban összeálltak, strapabíróbbá váltak, mint más részeken. Az oldási folyamatokért a homokkőzeten átszivárgó csapadékvíz felel. Az új lépcsősor biztonságosabbá tette a kirándulóhelyet, de a meredek és csúszós ösvény miatt gyakorlottabb túrákzóknak ajánlott.

Jól néz ki!

Itt juthatunk a szurdokhoz

A régi létraszerkezet már annyira rossz állapotban volt,hogy komoly baleseti veszélyforrásnak minősült,de egyes fotókon már azt is látni lehetett,hogy szinte használhatatlan állapotba került.Mindenképp szükség volt egy felújításra.Persze a magyar embernek semmi sem jó,fórumokon olvasgatva a hozzászólásokat,van aki azon fanyalog,hogy miért nem barna lett ez a létra...ez mondjuk elég nehéz kivitelezni ebből az anyagból,mert ha le is festik,gyakorlatilag heteken belül lekopna.Na mindegy,örüljünk inkább,hogy nem csak lebontott kilátókról hallani végre hanem felújításokról is.Remélem egyszer még eljuthatunk ide...

Túra a Holdvilág-árokba

Hát annyi kínlódás után összejött végre.Márton nap hajnalán nekivágtunk az útnak.A Pomáz utáni Kiskovácsiba némi közlekedési nehézségek után délelött 9órára értünk ki.Innen indítottuk a Holdvilág-árokba vezető túránkat,amely idén csak a kilencedik bakancslistás túránká avanzsált.Persze a Holdvilág-árok végigjárása után nem szándékoztuk befejezni a túrát.Terveink szerint majd felmegyünk a Lom-hegyre ahol az egykori légvédelmi bázist akarjuk megnézni,majd onnan át a Bölcső-hegyre és végül le a Lajosforráshoz,majd onnan le Pomázra.Hozzávetőlegesen a szokásos 18km várt ránk.

Az első méterek Kiskovácsinál

Hamar ráleltünk Kiskovácsiban a piros+ jelzésre,ez visz majd be a Holdvilág-árokba.Fújt némi szél,el-el borúlt,de úgy tűnt tökéletes túraidő köszönt ránk.Bár már úgy tűnt túl vagyunk az őszi finálén,az fákon még akadt levél bőven és a lombhullató aranyszínű erdő több volt mint csodálatos...Nem volt nehéz az út a Holdvilág-árokig,minimálisan emelkedett csak,itt-ott sáros volt ugyan,itt-ott keresztezte a patakot,de összeségében elég jól járható volt a piros+ jelzés.Úgy tűnt legszebbik arcát mutatja a természet.Ha felfelé néztünk,elképesztően szép falevél esőt láthattunk.Mivel két csoport is haladt előttünk,lassítottuk a lépteinket.Nem akartuk,hogy majd a Holdvilág-árokba bárki is legyen,bárki is akadályozzon minket a sok csoda nézegetése közben.Így az egyik padocskánál meg is reggeliztünk,így adva előnyt a csoportoknak.

Tökéletes túraidő

Jó hely megreggelizni

Úgy tűnt tervünk beválik,mert aztán senki sem zavart meg bennünket.Itt-ott hallottunk ugyan zajokat,beszélgetéseket,de szerencsére nem zavartak meg minket.Hamarosan elkezdett combosodni a táj,alakult a szurdok,kezdett egyre szebb és szebb lenni és kezdett egyre nehezebben járhatóvá válni.Persze akadtak még szép aranyló erdős részek is,aztán elkezdetek a sziklafalak két oldalt nőni,egyre magasabbak lenni...Becslésem szerint egyes helyeken elérhette az 50 méteres magasságokat is!Mi meg haladtunk lent a szurdokban.

A szurdok érdemi részének elején egy fára akasztva kedves kis tábla fogadott.

Táblácska fogad

Itt a táblácskánál fenséges volt az őszi erdő.Annyira szép volt,hogy egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.Hajtott persze a kiváncsiság milyen lehet a szurdok látványos szakasza,de egyben tovább haladni sem akartam,mert annyira szép volt itt ez a hely.A hegyoldalból néhol szinte viszintesen nőttek ki a fák,a falevél eső hullott,másik oldalon meg az avaros aranyló erdő meseszép volt.Talán valami hasonló lehet a menyország is...

Mesebeli erdő

Persze azért indultunk tovább,leértünk a szurdok érdemi részére.Egy bőven folyó forrás fogadott,frissitettük is a vízkészletünket,bár ezen a túrán túlságosan nem voltunk szomjasak,de víz persze legyen nálunk minden alkalommal.A szurdok meg kezdett egyre vadregényesebbé válni.Hatalmas sziklafalak két oldalt a nehezen járható,kalandos alsó résszel,elkezdett rajtam az az érzés úrrá lenni,hogy ez jobb hely mint a Rám-szakadék...Mentünk előre és akármerre néztünk a látvány fantasztikus volt!Visszanézve a gyönyörü táj az aranyló erdőkkel,két oldalt a halmas sziklafalakkal,előttünk a vadregényes szurdokkal...felfelé nézve meg a hulló falevelek százaival...

Magasodó sziklafalak

Egy helyen lépcső vezetett ki a szurdokból és a piros+ jelzés arra ment felfelé...A sok müanyag itt persze el is indul rajta,pedig...Pedig a szurdok leglátványosabb,legszebb része csak ezután következik!Érdemes a szurdokban maradni,hiszen a jelzett turistaút éppen a leglátványosabb részt kerüli ki...A hatalmas sziklafalak ölelésében enyhe kanyart vesz a Holdvilág-árok és egyből oda is érünk a szurdok ugymondd központi részéhez.

Az árok valójában egy patak medre, ami olvadáskor vagy esők idején levezeti a hegyről a vizet, így ha esős időben tévedünk errefelé, igen erőt próbáló túrában lesz részünk. Mielőtt elérkeznénk a létrához, amelyen aztán a tovahaladás érdekében fel kell másznunk, láthatunk egy barlangot. Ez az úgynevezett ősember-barlang, két járat található benne, megtekintése érdekében tehát érdemes magunkkal vinni elemlámpát!

Még egy tévhitet megemlitenék:sok leírásban a Holdvilág-árkot a Pilis-hegység részeként tüntetik fel,pedig köze sincs a Pilishez.A szurdok valójában már a Visegrádi-hegység része,annak déli részén találjuk meg,Pomáztól észak-nyugatra nagyjából 6-7 km-re.

A szurdok legszebb része

Látható a barlang bejárata és a létra is

Tehát itt a meteor létránál a barlangnál lévő rész alighanem a Holdvilág-árok legszebbik része.Aki úgy gondolja menjen be a barlangba,nem fogja baj érni.Persze lámpát vigyen magával,az út a barlangban két részre oszlik és amelyek egy ponton véget érnek.(falak zárják el a továbbhaladást).Kint pedig csak úgy tudunk továbbhaladni,ha felmegyünk a létrán.Sokan itt adják fel és fordulnak vissza,mert nem mernek felmenni a magas létrára.Pedig ez sem vészes,persze odafigyelve kellően kapaszkodva nem jelenthet gondot annak megmászása.Mi is felmentünk persze.

Felérve a létrán,ilyen az árok

Felérve a létrán a Holdvilág-árok még nem ér véget!Ám érdemes egy kitérőt tennünk.Ha felérünk belebotlunk a korábban az árokból kivezető piros+ jelzésbe.Ezen induljunk el visszafelé,hamarosan egy elkeritett részhez érünk,ám a drótkerítés itt-ott megvan bontva,levan taposva,Nincs akadálya tehát,hogy benézzünk ide.Tegyük meg bátran!Egy olyan helyre érünk ahol ásatások folynak.Talán nem ejtettem még szót arról,hogy a Holdvilág-árok egy ősi kultuszhely.Állítólag itt volt Attila király egyik városa és ide valahova temették el Árpád fejedelmet is...Minderre máig sincs bizonyíték,de az ember nem nyugszik.Többen,többször is próbáltak már utánajárni a rejtélyeknek,ám bizonyosságot nem találtak...talán itt is egy ilyen feltárás folyik és ennek nyomait keresik...Itt is egy hatalmas sziklafal van,amelynek ha jól tudom Nagy-szikla a neve,de lehet ez ügyben tévedek.

Az ásatások színhelye

Miután ezt megnéztük a piros+ -on iduljuk el vissza a meteor létra irányába.Egy kis hídnál találjuk magunkat itt folytatódik a szurdok,ám teljesen más jelleget mutat mint eddig.A sziklafalak már nem magasak,ám összeszükülnek.Az út pedig közöttük vezet.Eszméletlen klassz!Nem egyszerü itt sem a járás,helyenként kapaszkodni kell a sziklákba,de az egész fantasztikus élményt nyújt!Sajnos ez a szakasz nem túl hosszú,tán alig több száz méternél,esetleg százötven,de rendkivül pazar,tényleg...

A Holdvilág-árok felső része teljesen más mint az alsó

Legnagyobb sajnálatunkra aztán a Holdvilág-árok véget ér.Kár tarthatna még kilométereken keresztül.Az árok után a piros+ -on haladva egy aranyló erdőbe értünk,amely szintén rendkivüli szépséggel bírt.Innen már emelkedő következett,a Lom-hegyet kellett megmásznunk ami 589 méter magas.Ez nagyjából egy 2km-es emelkedő,lényegében könnyű szerrel abszolváltunk.Fent utak találkoztak,jelzett és jelzetlenek.Az egyik jelzetlen utat választottuk,hisz ez vezetett el az egykori légvédelmi bázishoz.

Emelkedés az arany erdőben

A jelzetlen út mellett jön sokáig a piros+ jelzés ám egy ponton elhagyja azt.Így búcsút vettünk tőle,mi pedig folytattuk a jelzetlenen.Némi emelkedő itt is akadt,de nagyjából 1km után elértük az egykori légvédelmi bázist.Illetve azt ami maradt belőle.Némi kisérteties hangulatot árasztottak az elhagyott épületek,bunkerek.Az egyikbe bementünk,nem volt már bennük semmi,csak a húzat járt itt ki-be.Körletek,mosdók,zuhanyzók,irodák lehetettek itt egykor.Mára már csak a pusztulás jeleit lehetett felfedezni.Az egyik bunker tetejére femásztunk,innen látszodott a Pilis-tető is.Vajon ha ez és a többi hasonló légvédelmi bázis ilyen állapotban van manapság már,mi látja el hazánk légvédelmét?

A bázis egykori bejárata

A kaszárnya

A bunker

Megdöbbentő volt ezt látni.Folytattuk a túrát,ez a bázis lényegében csak egy kitérő volt.Az azonos magasságú Bölcső-hegy következett,ám némileg lefelé vezetett az út,így hiába az azonos magasság,a szomszédos Bölcső-hegyet is megkellett másznunk.Nem volt csúnya,ám érdemi kilátással nem bírt.Állítólag volt rajta valaha egy kilátó a térkép jelezte is,de ebből mára semmi sem maradt.Vajon hova lett?Nem nagy a hegy csúcsa éppen elférne rajta egy kilátó,ha meg nincs itt valami romoknak illene azért itt lenni,de ez sem volt...Itt-ott azért felsejlett valamicske kilátás.A fákon át látni véltük a Prédikálószéket és a Dobogókőt.Lefelé menet már volt egy-két hely ahonnan csodás volt a kilátás a Visegrádi-hegység középső részére.Amúgy már a zöld háromszög jelzésen voltunk.

Fel a Bölcső-hegyre

Ennél nem akad jobb kilátás a Bölcső-hegyen

Hamarosan leértünk a Lajosforráshoz ahol óriási tömeg volt...alighanem ez a hely a müanyagok legfőbb pihenő helye.A forrásnál is sor állt,sőt voltak olyanok akik kb. húsz(!) húszliteres flakonnal álltak sorban a forrásnál...Úgy gondolom azért mindennek van határa...

Esélytelen volt tehát,hogy itt frissitsük a vízkészletünket,szerencsére nagy szükségünk nem is volt rá,mert még 3/4-ig tele voltak a kulacsaink.Mindenesetre itt megebédeltünk.

Továbbindulva a kék+ jelzés köszönt be,egy majdnem nyílegyenes út várt ránk amely már levezetett Pomázra.Aztán mégsem volt olyan nyílegyenes.

Tömeg a Lajosforrásnál

Aranyló út volt ez is,hosszú ideig egyenesen persze.Aztán feltüntek itt is kilátások,az út mellett jobbra pedig kezdett kialakulni egy árok amelynek elinte nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget,pedig...Az árok kisért minket az út mellett kilométereken keresztül ahogy az út haladt úgy az árok is,helyenkét s betűt formáló kanyart leírva,Közben meg egyre mélyült,volt ahol már harminc méternyi mély is lehetett és egyre szélesedett is,tehát egy szép völgy alakult ki belőle.Az út másik oldalán pedig a hegyek.Újra bliriáns szépségű helyen voltunk!

A Kő-hegy látványa az útról

A kék+ jelzés közben zöld sávra váltott,ez pedig levezetett ebbe a völgybe amelynek nem derült ki,hogy volna bármiféle neve is.Nevezzük el Pomázi-völgynek.Nagyon-nagyon szép volt ez is,patak ugyan nem folyt,de a medre megvolt,elképzelhető,hogy esőzések után azért van benne víz.Aztán kiértünk a hegyek és völgyek öleléséből és Pomázon találtuk magunkat.A jelzés a településnek a gazdag részén vezetett keresztül,elképesztő paloták között...

Leérve a völgybe

A Hév állomás közelében található emlékműveknél fejeztük be ezt a fantasztikus túrát amely telis tele volt jobnál jobb látnivalókkal.A szép idő a Holdvilág-árok után ugyan tovatűnt,de így is kellemes volt az egész.Sokat szenvedtünk ezért a túráért,de megérte.Nagyjából tehát 18km-et gyalogoltunk a Visegrádi-hegység (és nem a Pilis) déli részén.Hévvel bementünk Budapestre ahol még megnéztük a Puskás szobrot Budán,innen is gyalog aztán elmentünk a Déli pályaudvarig,aztán vonattal haza.Fél 8-ra itthon voltunk.

Túra vége Pomázon

A Holdvilág-árok azt nyújtotta amit vártam tőle,sőt ha lehet még többet is.Aki még nem járt itt annak bátran ajánlom,jöjjön el és nézze meg,nem fog csalódni.Ha kicsit bátrabb akkor nyugodtan vállalja be a barlangot és a létrát is!Ez a hely is mint minden október végén és november elején a legszebb.Érdemes akkor jönni,ám bármikor máskor is emlékeztes lehet az élmény.Jeges időszakban azért a létramászást nem javaslom,csúszhat erősen!

A térképen az útvonalunk

Halál közeli élményeink a téli Rám-szakadékban

Nehezen sikerült összehozni ezt a túrát,amelyet már 2016-ban elterveztünk.

Ez volt 2017-es második bakancslistás túránk,elözetes terv szerint valamikor februárban.

A minden idők leghidegebb januárja után reménykedtünk benne,hogy sikerül lefotózni,levideózni a téli Rám-szakadék szépségeit,ám az időjárás elkezdett enyhülni.

Félő volt,hogy az igazi téli szépségekből semmit sem fogunk látni.

Aztán olyan gondom is volt,hogy szeretek szombatonként túrázni mert akkor van még utána egy nap amin kipihenhetem magam,magunkat.Ám a munkahelyemen sajnos egyre inkább túlórára kényszeritik az embereket,így a szabad szombat lassan csak szép álomnak tűnik...

Végül is úgy alakult,hogy február 12,-én vasárnap indultunk el erre a túrára.

Korábbi Rám-szakadékról szóló bejegyzésemben már leírtam,hogy nem egyszerű dolog Dunaújvárosból tömegközlekedéssel elérni Dömöst (erről itt lehet olvasni).Most sem volt egyszerü,Budapesten le is késtük a csatlakozást így elveszett egy óránk,de végül is egy óra késéssel a tervhez képest délelött 10órára értük el a Komárom megyei Dömöst.

Megérkezés Dömösre

Kicsit még fagyos,de derült idő fogadott Dömösön.Ugye  talán mindenki tudja,hogy innen érhető el legkönyebben a Rám-szakadék.Nem sokat vacakoltunk,indultunk.Ezúttal nem követtük a zöld jelzést amely bement az erdőbe,hanem az aszfaltozott úton mentünk addig a pontig amig ezt a zöld jelzést nem kereszteztük.Itt érünk be a Rám-szakadék erdejébe.Az aszfaltozott úttól még olyan 500 méter a szakadék.Az erdő havas volt ez örömmel töltött el,hisz nálunk odahaza szinte semmi sem maradt a télből,itt meg fehér volt a táj.Ugyanakkor kezdtünk aggódni,hisz figyelmeztető táblák sora jelezte a veszélyt,hogy a Rám-szakadék rendkivül jeges és nehezen járható,nem javasolják (...) Ennek ellenére folytattuk a túrát!

Úton a Rám-szakadékhoz

Mögöttünk is szép a táj

Ők szóltak....

S valóban a szakadék már az első métereken jeges volt.A korlátok segítségével azonban itt még viszonylag könnyen haladtunk.Ám a szakadék fokról fokra olyan arcát kezdte mutatni amihez fogható csodát még nem igazán láttam...Nyáron mikor itt voltunk akkor is tetszett,akkor is szép volt,de ez a téli Rám-szakadékhoz nehéz jelzőket találni.A tél még keményen itt tartózkodott,olvadásnak nyoma sem volt.A nap ragyogott az égen,a szurdok földöntúlian gyönyörü volt!Helyenkén könnyü volt a járás,helyenként nehéz.A Rám-patak a jég takaró között is utat tört magának.Az egész csak fokozodott ahogy haladtunk előre a szakadékban.

Téli ruhában a szurdok

Utat tör magának a patak

A téli Rám-szakadék sokkal szebb mint a nyári!

Ugye itt nyáron egymásba ér a túrázók valaga annyian vannak,most szinte nem volt senki...Elöttünk ment ugyan egy három fős csoport és egy ember jött szembe.Mások nem voltak a szurdokban.Az embertől megkérdeztük mi a helyzet feljebb,mondta,hogy durva,egyre durvább...amúgy ő csak az első vízesésig ment fotózkodni.Elbúcsúztunk tőle és mentünk tovább.A szurdok közepén van az a tüzoltó emlékmű és innen kezdöttek igazán a megpróbáltatásaink.Aki járt már a szurdokban az tudja,hogy négy vízesés van.Az első kettö nagyon hasonló mindkettö oldalán létra segiti a feljutást.A harmadik egy kisebb vízesés,de ott is van létra.A negyedik pedig nem olyan meredek dölésszögű így ott csak korlát van.Meglátva az első vízesést földbe gyökerezett a lábunk...

Az első vízesés

Itt kellett nekünk felmenni... Illetve nem kellett,ez volt az a pont ahonnan még visszafordulhattunk volna...ha felmegyünk nincs visszaút,nem beszélve még három vízesés lesz!Onnan fentröl a jégen lejönni nem lehet...De mi nem azok vagyunk akik feladják!A lehető legóvatosabban elindultunk felfelé.Gergő fiam orrára kötöttem mit hogyan csináljon (ez nélkül is tudta volna),legföképp azt ha baleset ér kit,mit értesitsen...Ö ment elöl én mögötte,arra az esetre ha megcsúszna talán még megtudom tartani...Ám nem ő csúszott meg,hanem én...Lelépve odafent a létráról ahogy a jégre tettem a lábam bizony megcsúsztam...ha leesek annyi.Hirtelen le is játszódott előttem életem története.Ám az örangyalom vigyázott rám és megtudtam kapaszkodni a korlátban.Aztán sikerült feltápászkodni Gergő is magához tért a hirtelen rémülettől.Folytattuk tovább.Már nem volt visszaút....

A második vízesés

A második vízesésig jeges de járható volt az út.A vízesésnél a létra alsó fokai voltak kegyetlenül befagyva.Nem sok jóval kecsegtetett ez sem.Ám itt minden különösebb gond nélkül feltudtunk menni.A második és harmadik vízesés között ugyanolyan volt az út mint az első és második között.

A harmadik vízesés kisebb volt mint az elöző kettő és itt két részben ment fel a létra.Ám itt is jeges volt minden.Ennek ellenére itt sem okozott problémát a feljutás.Azthittük a nehezének ezzel vége,de óriásit tévedtünk.A negyedik vízesés meglepetéseket tartogattott.És nem kellemes meglepetéseket...

A negyedik vízesés

A negyedik vízesésig itt könnyü volt az út és a szurdok persze továbbra is csodálatosan szép volt.Aztán elértük a negyedik vízesést....Két oldalán jeges volt,középen a víz zúdult lefelé...Rögtön próbálkoztunk a korlát felöl a korlátba kapaszkodva felmenni.Ám esélyünk se volt...Olyan fokon csúszott itt a jég,hogy félmétert sem lehetett haladni.Na most mi lesz?Csapdába kerültünk?Visszafelé esélytelen,elöre esélytelen...Nem estünk pánikba,de megfordult a fejemben,hogy csapdába kerültünk.De mint mondtam soha nem szabad feladni,a legreménytelenebb helyzetekben sem.Ez most annak tűnt... de ha elkell veszni csatában vesszünk el mondja a közmondás.A vízesés bal oldalán próbáltuk meg a lehetetlent.Gergő válalkozott elsőnek,ha esik talán megtudom fogni.Nem volt ez túl magas vízesés,de fentről csúnyát lehet esni itt is...

Aztán Gergő olyan fokú mestermunkát végzett,hogy én még ilyent nem láttam tőle.Rendkivül ügyesen,mindig tudva hova kell lépni,hol kell kapaszkodni,tanítani valóan sikeresen felment a vízesés bal oldalán!

Ahogy itt felment ebben a reménytelennek tünő helyzetben azt oktatni kellene esküszöm!Rendkivül büszke voltam rá!Na de én még lent voltam...ugye az elöttünk járó három fős csapat is kijutott valahogy,Gergő is.Nem maradhatok itt szégyenszemre.Neki vágtam én is.A vízben kesztyü nélkül fogtam a köveket,de a felénél megcsúsztam és visszaestem....

Megpróbáltam mégegyszer és nem tudom hogyan,de sikerült kimásznom a csapdából!

Diadal érzet fogott el mint egy hónappal ezelött az Odvas-hegy megmászsásakor.Ugyanazt éreztem.Óriásiak voltunk,főleg Gergő.De öreg koromra talán én is.

Nem mindennapi élmény volt!Ezután már könnyen letudtuk a szurdok maradék részét,majd kicsivel odébb a Lukács-árok közelében található pihenönél kipihentük a fáradalmakat.

Útviszonyok...

Jeges útak következtek a szép téli napsütéses erdőben.A Mikó réten forrást is találtunk,természetesen téli olvadás révén folyt is.Nem hagytuk ki a finom nedüt.Aztán elértük azt a pontot ahol a zöld jelzés keresztezte a pirost.Innen értelem szerüen jobbra kellett volna fordulnunk,ez az út vissza visz ugyanis Dömösre.Ám balra fordultunk a közeli Tost sziklát megnézni.Kis kaptató volt felfelé a jégen.Újra sikerült megcsúsznom,de aztán felértünk a sziklához ahol az Ilona pihenő is volt.A fák takarásában még kilátásunk is volt.Kellemes helynek tűnt.Visszafordultunk és a piroson mentünk Dömös felé.

De voltak még csodák!

Tost szikla

Egyre jobban és egyre többször bonakozott ki kilátás kelet felé ahogy haladtunk le.És keleten pedig feltünt a hegység királynője a Prédikálószék.A gyönyörü hegy a hegység második legmagasabb csúcsa,odafentről nyilik a legszebb kilátás a Dunakanyarra.Májusban meg is nézzük!Ahogy haladtunk lejebb a Dobogókő is feltünt a király.Itt helyenként tapadt a hó nem volt jeges így jól haladtunk végre,de csak egy darabig.Aztán megint jeges lett minden.

A Prédikálószék

A Prédikálószék kicsit lejebbről

Egy kopjafa szolgált még látnivalóval,aztán beértünk a Vörös-hegyi árok feletti erdőbe.Itt váltott újra jegesre az út.Utolértünk egy öt fős nyugdijas csapatot akik a Dobogóköröl jöttek lefelé.A jégen többször megcsúsztam,de a fákba mindig sikerült megkapaszkodnom így esés nélkül megúsztam.Ám az egyik kis nyugdijas nem volt ilyen szerencsés.Akkorát esett,hogy megremegett a hegy is.Odamentem én is felsegiteni,de két perc múlva esett egy még nagyobbat.Megint segitettem neki.Aztán mi gyorsabbak révén lehagytuk őket.Remélhetőleg több esés nem volt.

Rövidesen elértük a dömösi Préstsposág romjait.Ez egy egykori templom volt,de szinte teljesen romos állapotban találtuk.De a dolog érdekessége az,hogy a romok alatt a földalatt egy teljesen ép altemplom van!Szerencsétlenségünkre levolt zárva...

A templomrom

Mint megtudtam az altemplom csak március1. és november 30. között van nyitva,így ezt most benéztük.Ám a sors valamit visszaadott,ugyanis találtunk egy kis kör ablakot a romok alján amelyen betudtunk kukkantani.Valóban varázslatos csodavilág van odalenn...

Mivel májusban majd újra jövünk a környékre,akkor majd remélhetőleg sikerül megnézni.

Az altemplom a kis ablakon keresztül

Innen már közel volt Dömös,leértünk alkonyatra.Még kimentünk a Dunához kicsit,aztán Esztergom felé indultunk haza.Alighanem ez volt a valaha teljesitett legveszélyesebb túránk.Csak a Rám-szakadékot elhagyva tudatosult bennünk,hogy mekkora veszélyben voltunk.Nem valószinü.hogy ebbe így mégegyszer belefognék.Ám a veszély mellett ott van a nem mindennapi élmény amit ez a túra adott.Történhetett volna nagy baj,de nem történt.Okosan,ügyesen,óvatosan sikeresen megcsináltuk!A túra amúgy 15km-es volt.

Erre mentünk