Nem voltunk még itt,elsősorban a tömegközlekedéssel nehéz idejutás miatt.Ám valahol mindig ott van az eltitkolt terveinkben.Nem tudom valaha is eljutunk-e ide,de mindig öröm egy-egy jó dologról beszámolni.Ahogy most a szurdok újra járhatóságáról is!
 |
| Új létrák a szurdokban! |
Megújult Zala megye csodája Nagybakónakon!
A népszerű geológiai látványosság balesetveszélyes létráinak cseréje miatt közel egy évig lezárva volt. A Zalai-dombság felszínének nagy részét negyedidőszaki üledékes kőzetek borítják. Ezek a legfiatalabb földtörténeti korokra tehetőek: pleisztocén (jégkorszak, 2.6 millió évtől)holocén (jelenkorig). Az itteni időszakos vízfolyás bevágta magát a laza szerkezetű fiatal homokkő rétegekbe, mély vízmosásokat létrehozva. A mélyebb rétegtani helyzetekben a patak munkájának köszönhetően már megtalálhatóak idősebb miocén korú, eltérő módon cementálódott homokkőrétegek.
 |
| Biztonságosabb mint a régi volt! |
Ezek az eltérő cementáltságok látványos párkányokat alkotnak. Ennek oka, hogy a homokkő összletben a meszes oldatok nem egyformán cementálták a homokkőtest egyes részeit. A kikristályosodó kalcitos cementásványok több helyen is jobban összeálltak, strapabíróbbá váltak, mint más részeken. Az oldási folyamatokért a homokkőzeten átszivárgó csapadékvíz felel. Az új lépcsősor biztonságosabbá tette a kirándulóhelyet, de a meredek és csúszós ösvény miatt gyakorlottabb túrákzóknak ajánlott.
Jól néz ki!
 Itt juthatunk a szurdokhoz |
A régi létraszerkezet már annyira rossz állapotban volt,hogy komoly baleseti veszélyforrásnak minősült,de egyes fotókon már azt is látni lehetett,hogy szinte használhatatlan állapotba került.Mindenképp szükség volt egy felújításra.Persze a magyar embernek semmi sem jó,fórumokon olvasgatva a hozzászólásokat,van aki azon fanyalog,hogy miért nem barna lett ez a létra...ez mondjuk elég nehéz kivitelezni ebből az anyagból,mert ha le is festik,gyakorlatilag heteken belül lekopna.Na mindegy,örüljünk inkább,hogy nem csak lebontott kilátókról hallani végre hanem felújításokról is.Remélem egyszer még eljuthatunk ide...
