Megújult az első magyar turistatájékoztató jelképek szabványa

 A Magyar Természetjáró Szövetség és a Magyar Szabványügyi Testület együttműködésében készült el a korszerűsített dokumentum

A Magyar Természetjáró Szövetség hisz abban, hogy a több mint 90 éve működő és fejlődő, generációkat kiszolgáló egységes jelzésrendszerrel jelölt turistaút hálózatunk fontos nemzeti kincsünk, egyedi örökségünk. Megóvása, továbbvitele, fenntartása minden természetet szerető és járó generáció közös felelőssége, valamint feladata.

E cél érdekében és figyelembevételével a Magyar Természetjáró Szövetség turistaút szakmai feladataiban kompetens munkatársai a Turistaút Szakbizottsággal és a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködve,  hosszú hónapok közös munkájának eredményeként elkészítette a 2021. november 1-jén megjelent és érvénybe lépett magyarországi gyalogos turistautak jelzéseiről és azok alkalmazásáról készült szabvány megújult változatát, azért, hogy az segítségül szolgáljon a gyalogos turistautak jelzéseinek értelmezéséhez és alkalmazásához. A megújult szabvány hatályon kívül helyezi az 1988-ban MSZ 20587-2:1988 számon kiadott és 2021. október 31-ig alkalmazott dokumentumot.

Az MSZ 20587:2021 Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása egy olyan egységes logikára és turistaszakmai érvekre felépített  műszaki dokumentum, amely meghatározza a hazánkban  évtizedek óta használt, hivatalosan is elfogadott turistajelzéseket és útmutatót ad azok használatához, értelmezéséhez.

A Magyar Természetjáró Szövetség mindenkori kiemelt szakmai feladatának tekinti a hazai természetjárás gyalogos infrastruktúrájának fenntartását, aminek egyik alapfeltétele a jól követhető, egyértelmű információkat közvetítő, egységes turistajelzés-rendszer. Az 1988-ban kiadott első magyar turistaszabvány hivatott ezt a kezdő és haladó túrázóknak egyaránt biztonságot adó műszaki paramétereit meghatározni.  A gyalogos turistautak jelzésrendszerének egységessége és következetessége csak úgy tartható meg, ha módosításakor vagy bővítésekor az új utak jelzésválasztása a magyar szabványban ismertetett hálózati logika és sorrendiség alapján történik. 

Történeti áttekintés

A hazánkban található útjelzések színei és jelei a kezdetekben ötletszerűen lettek kialakítva - számokat, különböző alakzatokat és színeket használtak. Amikor az elismert geológus, térképész és barlangász Strömpl Gábor előállt az úgynevezett egységesített turistajelzés rendszer ötletével, Magyarországon már nem voltak magas hegységek, ezért a nehézségi vagy veszélyességi szempontok helyett turista fontosság alapján rangsorolták a turistautakat. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az országos jelentőségű fő útvonalakat kék vagy piros, a helyi jelentőségűeket pedig sárga vagy zöld sáv jelöléssel látták el. Az egyes mellékutak funkcióit és célját pedig különböző alakzatú jelképek határozták meg. Kikötötték, hagy a zavar elkerülése érdekében két hasonló jelzés nem futhat egymás közelében és nem ágazhat el. Ekkor dőlt el az a mai napig is alkalmazott irányelv, hogy minden jelképet fehér alapra kell festeni, amelynek a mérete akkor még a 24 x 18 cm volt.

A Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére és Dr. Strömpl Gábornak köszönhetően 1929. december 2-án megszületett az az egységesített, néhány év alatt az egész országban bevezetett turistaút jelzésrendszer, amelyet a mai napig látunk és használunk (kivétel ez alól a Mecsek, ahol csak az 1960-as évektől kezdték alkalmazni). 

1979-ben elkészült a "Turista-Létesítmények" című szabályzat, amiben már a 10 x 12 cm-es téglalap alakú fehér jelzésalap használatát szorgalmazták. Ugyanakkor a korral és az egyre fejlődő igényekkel haladni kellett, a motorizáció következményeként parkolók kialakítására volt szükség, illetve ehhez igazodó körtúrák, csillagtúrák kialakítására. Így bevezetésre került például a körút útjelzést, amely az 1988-as első magyar turistaszabványba is bekerült. Ebben továbbra is a 10 x 12 cm-es méretű volt a jelzésalap, de az üres alakzatokat a könnyebb festhetőség érdekében  telített alakzatok váltották fel. A színek jelentésének 1930-as (Strömpl-féle) struktúrája ekkorra már veszített jelentőségéből, és a színek szerepének hangsúlya a turistafontosságról az útvonalak megkülönböztetésére helyeződött át.

Az MSZ 20587 számú Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazásáról írt szabványban meghatározott turistajelzések

 

Egy turistajelzés  mindig 10 x 12 cm-es  fehér jelzésalapból  és azon elhelyezett színes jelképből áll. A fontossági sorrendet a 11 jelkép alábbi sorrendje - sáv, kereszt, háromszög, négyzet, kör, barlang, rom, kápolna, emlékmű, bélyegző, körtúra -, az azonos jelképek közötti további sorrendet pedig a 4 szín következő sorrendje - kék, piros, sárga, zöld - határozza meg.

Fő turistajelzések:

Sáv: a sáv jelzésű utak a turistaút-hálózat gerincét alkotják, amelyek fontosabb kiindulási pontoktól (turistaút csomópontból, kirándulóközpontból, településközpontból vagy közlekedési csomópontból) más, hasonlóan fontos pontokig vezetnek.

• Kék sáv jelzést használunk a legfőbb, országos jelentőségű útvonalak jelölésére, és egyes tájegységek helyi jelentőségű fő útvonalának jelzésére is. 

 

• Piros sáv jelzéssel jelöljük a legalább egy tájegységen átvezető, és a kiemelt jelentőségű helyi utakat.

 

• Sárga sáv jelzést a helyi fontosságú gerinchálózati útvonalak jelölésére használunk.

• Zöld sáv jelzések az előbbieken kívüli, helyi gerinchálózati útvonalak jelölésére használhatók.

Álló Kereszt: a kereszt jelkép jelöli a sáv jelzésű utak elsődleges kapcsolódásait. Jelölhet főutat, vagy két jelzett sáv jelképű út közti átkötést, útváltozatot.

Leágazó turistajelzések

Ezeket a turistajelzéseket rövidebb leágazásoknál használjuk, és a jelzés jelképe mutatja meg, hogy milyen célhoz vezet.

Háromszög: magaslati pontra, hegytetőre, csúcsra, természetes kilátópontra, épített kilátóhoz vezet.

Négyzet: településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez vezet.

Kör: forráshoz, kúthoz vagy egyéb vízvételi lehetőséghez vezet.

Barlang: barlanghoz, barlangnyíláshoz vezet. 

Rom: romhoz, műemlékhez, földvárhoz vezet.

Kápolna: kápolnához, templomhoz és egyéb szakrális helyhez vezet.

Emlékmű: kulturális vagy történelmi emlékműhöz, emlékhelyhez vezet.

Bélyegző: túramozgalom bejárását igazoló bélyegzőhelyhez vezet, legfeljebb 1 km hosszú.

Egyéb turistajelzések:

Körtúra: kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településből kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező 2-10 km-es, könnyebb túraútvonalak jelölésére.

A turistajelzések jelzésalapjait grafikai jelképeit, színeit, és mindezek alkalmazására irányuló elveit tartalmazó nemzeti szabvány megvásárolható a Magyar Szabványügyi Testület szabványboltjában és webáruházában.

felhasznált forrás: mtsz.org.

Úgy gondolom ez egy túrablogban kőtelezően benne kell,hogy legyen.Ezért tettem be én is.

Ahogy a jelzéseket megtanultuk

Tulajdonképpen voltunk már előtte is túrázni,itt a környéken az ártéri erdőben főleg,de ott akkor nem voltak jelzések.Öszintén szólva az idő tájt azt sem tudtam,hogy erre nálunk is vannak jelzések.Aztán persze felfedeztem őket,így megszületett fejemben egy gondolat,Gergőt megtanítom,hogyan kell követni a jelzéseket.Mint mindent akkoriban ezt is játszva tanultuk meg,így tanul legkönnyebben egy kisgyerek.Az időpont 2005 környéke.Gergő ötéves lehetett vagy tán hat.

Itt kezdödött minden...a kőtár mellett Dunaújvárosban,persze akkor nyár volt...

Kimentünk itt helyben a Felső Dunapartra a római kori kőtárhoz.Ott véltem felfedezni a jelzéseket a piros sáv jelzést.Ott is volt persze.Gergő az én vérem volt,nagyon érdekelte a dolog.Mondtam neki,hogy most akkor ezt a túrát ő vezeti,kövesse a piros jelzést.Rendkivül lelkes volt élvezettel vetette be magát a játékba,amely aztán meghatározta életét...Már elsőre nagyon körültekintően figyelte a jelzéseket és óriási élményt jelentett neki,ha a következő fán meglátta a következő jelzést.Szinte szárnyalt és boldog volt...Mi meg követtük őt az anyjával együtt,örültünk,hogy örül...A jelzés jó darabon a Felső Dunaparti sétányon vezetett végig.

Lefelé irányt vesz a jelzés

Aztán az egyik lépcsőnél ami az Alsó Dunapartra vezett a jelzés is lefelé irányt vett.Szegénykém itt esett egyet véletlen,be is ütötte a térdét,de ez nem szegte kedvét.Némi ápolás után folytattuk a jelzést tanuló túrát.Lementünk hát a piros jelzést követve.Az nem ment le teljesen a Dunához,hanem a domb felénél újra déli irányt vett.Mentünk hát tovább.Gergő a fájós térdét is elfelejtette annyira élvezte a dolgot.A zöldelő Dunaparti domboldalon futó piros jelzés elképesztően boldoggá tette.Persze elsősorban az,ahogy felfedezte újra és újra a jelzéseket a következő fán,kövön vagy szobron...

Piros jelzés a zöldelő Dunaparton a szobrokra festve

A jelzés aztán belefutott a helyi Siklói útba.Mondtam neki itt most befejezzük,de alkalom adtán folytatjuk innen tovább délnek,meg majd a Kőtártól is észak felé.Ő persze ment volna tovább,de elfogadta,hogy mára ennyi.Majd folytatjuk.Én már tudtam,hogy ennyi is elég volt ahhoz,hogy ezt örökre megtanulja...De persze eljött a következő alkalom is.Most északnak mentünk a Kőtártól.Erre is megtalálta mindenhol a jelzéseket és mi meg követtük őt.Ekkor jutottunk fel elöször a helyi Rácz templomhoz is,hiszen a jelzés felvitt oda.Folytatva elhaladtunk a Szabadstrand-öböl mellett ahol majd ezerszer járunk a következő években...Aztán ott az öböl végénél befejeztük,mondtam folytatás majd a következő alkalommal..

Erre mentünk akkor...szemben a Rácz templom

A következő alkalommal meg dél felé folytattuk,ott ahol a múltkor abbahagytuk,a Siklói úttól.Mentünk ekkor is,Gergő meg ekkora már szinte profi volt.Ekkor jutottam el vele elöször a D28 horgásztavaihoz és a csatornához,ahova szintén sokszor jöttünk a következő években.Óriási élményt jelentettek számára a tavak és a sebesen folyó csatorna is.

Le se tagadhattam,hogy az én vérem.Úgy gondoltam,hogy ennyi tanulás után akkor bevállajuk a komolyabb túrákat is.Eldöntöttem Dunavecsére délnek és Rácalmásra északnak is megcsináljuk a helyi piros túrát.Igy legközelebb már a Dunavecsei túrára készülödtünk,át a Pentele-hídon.

Elöször a D28-nál

A Pentele-hídhoz és Dunavecsére vezető túrát már Gergő vezette.Őt követtük.Emlékezetes túra volt,mert mind a hárman elestünk valahol túra közben amin persze jókat nevettük.Aki járt már erre vagy olvasta korábbi beszámolóimat a hídig tartó túráinkról tudja,hogy a csatorna és a híd közötti szakasz nem egyszerű.Túrázó legyen a talpán aki erre hiba nélkül tudja követni a jelzéseket,mert azok néhol elvesznek,néhol meg maga az út veszik el.De Gergő gond nélkül letudta az egészet.A vérében volt a dolog.Erre született.

Gergő pihen a Pentele-hídnál,mután levezette élete első komolyabb túráját

A hídon átmenve aztán Dunavecsén a Duna parton pihentünk és szórakoztunk egy jót.Élvezetes túra volt és azthiszem ez határozta meg a további túráinkat,vagy inkább ez alapozta meg.Azthiszem innentől váltak rendszeressé a túrázásaink Gergővel,amely egészen elvezetett a Salabasina-árokig addig a csodálatos novemberi napig...Na de megígértem Gergőnek,hogy északnak is nekivágunk.Arra is megnézzük hova vezet a piros jelzés.Igy legközelebb már a Rácalmási túrára mentünk.Jóval egyszerűbb dolgunk volt mint dél felé,erre jók voltak az utak és a jelzések is.Gergőnek már gyerekjáték volt levezényelni ezt a túrát.

Rácalmás,Rácz templom,itt is sokat jártunk...

Sikeresen megtanulta hát Gergő a jelzéseket.Ezekután sorra belevágtunk a kalandokba,persze a igazi "vizsga" már a hegyekben volt,de Gergő ott is simán tudta követni a jelzéseket és ekkora már a turistatérképet is tökéletesen olvasta.A helyi piros túrát meg fokról-fokra fedeztük fel tovább és még tovább.Mondhatom Gergő jó tanítvány volt,szinte tökéletesre megtanulta a jelzések követését.Minden túrát rá lehetett bizni ezentúl.Persze előfordultak olyan helyek ahol el-el akadtunk ilyen-olyan okok miatt,de soha nem tévedtünk el,mindenhol megtaláltuk a megfelelö utat.

Igazán büszek vagyok rá.

Itt kellene még lennie velem,folytatni csodás útjainkat...

Mester és tanitványa,aki aztán
túltett mesterén...

Turistajelzések

Mi, akik rendszeresen túrázunk már természetesnek vesszük a turistajelzések meglétét. Kék, piros, sárga, zöld, kör, négyzet, sáv, stb. Egyszer egy fán tűnnek fel, máskor köveken vagy épp kerítésen találkozunk velük. Biztos felmerült már bennetek is a kérdés: van jelentése a színeknek és formáknak? A Magyarországon használt turistajelzések rendszerét 1930-ban dolgozták ki, de történetük sokkal régebbre nyúlik vissza. A jelzések kialakításában és használatában nagy szerepe volt az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpátegyletnek, mely elsődlegesen a Magas Tátra feltárása, utak kiépítésére szakosodott. Az első magyarországi jelzett turistaút a mai Mátrafüredről (korábbi nevén Bene) vezetett a Szt. László forrást érintve Mátraházáig. Ez az út ma a piros sáv jelzés, a Széky István út.

Turistajelzések,álltalában így látjuk őket

Az első jelzett turistaút

Kezdetben a jelzések ötletszerűek voltak. Számokat, betűket, különböző formákat használtak. A Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1930-ban elkészült az egységes jelzésrendszer, amit a mai napig is használunk. A szisztémát Dr. Strömpl Gábor találta ki. Mikor Strömpl előállt a javaslataival, már nem voltak magas hegységek Magyarországon, ezért az utak rangsorolását nem a nehézségük, vagy veszélyességük, hanem a turistafontosságuk adta. A legfontosabb útvonalak mindig a sáv jelzésen haladnak, a színsorrend a következő lett: kék, piros, sárga, zöld.

Az érdekesebb helyek nem mindig találhatók meg közvetlen a sáv jelzéssel ellátott vándorutak mentén, ezeket néha kisebb-nagyobb letéréssel kereshetjük fel. Az ilyen leágazásokat hívjuk funkcionális mellékutaknak. Minden esetben a sáv jelzésből ágaznak le, színük azzal megegyezik, alakja pedig funkciójára utal. Ilyen alakok pl.: kereszt, kör, négyzet, háromszög,L betű, omega, pecsét, T betű.

Nézzük sorban a jelzéseket:  

Könnyen áttekinthető ábra

Vándorutak (sáv jelzés)

A kék sávjelzést használjuk a hosszútávú, legfőbb országos utak jelzésére (Országos Kéktúra, Alföldi Kéktúra, Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra), továbbá egyes térségi jelentőségű fő útvonalak jelzésére is (pl. Bükki, Börzsönyi, Balatoni, Soproni vagy Gödöllői Kék)

Piros sáv jelzéssel jelöljük a megyei vagy regionális jelentőségű vándorútvonalakat, melyek olykor több tájegységen vezetnek át (pl. Pest megyei, Közép- ill. Dél-Dunántúli Piros, Palóc Piros, Rákóczi turistaút, Móricz Zsigmond turistaút), továbbá egyes kiemelt jelentőségű helyi útvonalakat. Eredendően a piros a legfőbb útvonalat jelöli ott, ahol nem vezet országos jelentőségű kék útvonal.

A sárga és a zöld sáv jelzés pedig többnyire az előbbieken kívüli, helyi jelentőségű vándorutak jelzésére használatos. A színek sorrendje – éppen betűrend szerint – hagyományosan tehát rangsort is kifejez. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy sávjelzés egy nála magasabb rendű sávjelzésből kiágazva indul el valahol a terepen, s nem valamely fő turista kiindulópontból. A hálózat fejlődése, valamint az alapelv, miszerint két azonos jelzésű út lehetőleg ne találkozzon ill. ne kerüljön egymáshoz közel, olykor felülírja a színek ezen eredeti szerepét. Így alakult pl. ki a sárga sáv jelzésű hosszútávú Szent Márton kulturális útvonal, a zöld jelzésű Vasfüggöny turistaút és a szlovák-magyar határ menti Északi Zöld vándorút. Sőt, a Kohász Kék útnak pl. csak egy része van kék sávval jelölve, az Országos Kéktúrával való csatlakozás zavarát elkerülendő. A kivételek tehát erősítik a szabályt – de leginkább azt, hogy az utak helyben való megkülönböztetése fontosabb elv a színek által tükrözendő rangsornál.  

Van némi infóm új bevezetésű színekről is pl.lila,magenta,de ezekkel én még nem találkoztam sehol.

Az erdőben,hegyekben a tursitajelzéseknek köszönhetően
tájékozodhatunk a legkönnyebben

Funkcionális mellékutak

A funkcionális mellékutak minden esetben a sáv jelzésről válnak le, színük azzal megegyezik

 Az álló kereszt jelzés jelöli a sávjelzésű utak legfőbb kapcsolódásait. Jelölhet két út közti átkötést, valamely útból kiinduló és abba vissacsatlakozó (rövidítő vagy hosszabbító) útváltozatot, vagy leágazásként bekapcsolhat egy fontos helyet az úthálózatba. Szükség esetén nem csak sávjelzések között alkalmazzák, s olykor jelölhet önálló útvonalat is valamely sávjelzéshez csatlakozva.

 A négyzet jelölés általában településre vezet, azonban így jelölik a szálláshelyre, közlekedési lehetőséghez vezető utakat is. Szabályos az üres és a teli négyzet jelölés is.

A háromszög jelzés hegytetőkre, csúcsokra, kilátópontokra vezető utak jelzésére használják. 

A kör jelzés forráshoz, vízvételi helyhez vezet. Ebből a jelzésből is van üres és teli változat is.

Az omega jelzés barlanghoz vezet.

Az L betű romhoz, várromhoz vezető utat jelől.

 Pecsét jelzéssel jelzik azokat a kisebb letérő utakat, amik általában egy országos jelentűségű túraútvonal mentén található pecsételőhelyhez vezetnek (pl. Országos Kéktúra)

A T betű jelölheti a tanösvényeket. Nagyon sok tanösvény azonban saját jelölést használ.

Majdnem teljes kör (kb.85%-ban teljes) a körséta jele. Az út visszatér a kiinduló helyhez. 

T betűvel jelölik a tanösvényeket

  Zarándokutak

Magyarországon jelenleg hat nagy, országos vagy nemzetközi jelentőségű zarándok útvonal kialakítása történt meg ill. van folyamatban.

 A nyugat-dunántúli Szt. Márton út könnyen beilleszthető volt az érintett térségek turistaút-hálózatába, így a sárga sáv turistajelzést kaphatta meg.

 A Szt.Jakab út a nemzetközileg is szokásos sárga kagyló jelölést alkalmazza Budapesttől Lébényig és tovább az osztrák becsatlakozásig.

 A Mária zarándokút m betű szerű jelzésével pedig maga is hálózatot alkot: a Mariazell-Csíksomlyó közti alap útvonalak lila m jelzést, az észak-déli fő útvonalak kék m jelzést kapnak, míg a hálózathoz csatlakozó, további helyi vagy térségi jelentőségű máriás útvonalak és útváltozatok rangsoruk szerint egyéb színeket vehetnek fel. 

 A Mátraverebély-Budapest-Mariazell közti Via Margaritarum - Gyöngyök útja jelzése sárga gyöngysor. 

 Az Esztergomot Máriagyűddel összekötő Magyar Zarándokút sárga kettőskeresztes nyíl jelzést kapott. 

 A Sárospatakot Kassával összekötő Szt.Erzsébet út piros virágszerű jelölést kapott, utalva Szt.Erzsébet történetére a rózsacsodával. 

Magyarország legismertebb és legnépszerűbb túraútvonala
az Országos Kék

Találkozhatunk egyedi jelölésekkel is Magyarországon,pl tematikus útvonalakkal,vagy a zempléni gyümölcsúttak,na meg pl.Kisszékelyen ahol a négyszögletű kerekerdő tanösvényeket jelölik a szokásos módoktól eltéröen (pl.lóhere,körte,barack).A Budai hegyekben a szívbetegek útját stb.

Piros felkiáltójel.A gyalogos és kerékpáros utak találkozásánál alkalmazzák, általában minden irányból. Feladata, hogy felhívja a figyelmet a keresztező forgalomra.   

A turistajelzések és a turistatérképek felülmúlhatatlan segítségünkre vannak túráinkon,ajánlom használatukat mindenkinek!

Szégyenfal

Ha sok helyen nem is,de azért néhány helyen megfordultunk az elmúlt években (én az évtizedekben is) így némi tapasztalatunk már van a témáról.A téma ami a turistajelzések felfestését illeti.Meglepő dolgokat látunk,olyanokat például,hogy vannak települések amik nem arról híresek,hogy éppen arra túrázna bárki is (persze előfordulhat),mégis tökéletesen,maradéktalanul fel vannak festve a jelzések az egész környéken.Ennek ellentéte,hogy vannak olyan helyek,hogy éppenséggel jól jönne ha a jelzések,útbaigazitások megfelelő szinten adnának tájékoztatást,mégis beleszarnak ebbe az ottaniak.Ezek ráadásul olyan helyek ahol bizony lehet(ne) túrázgatni.Ezekről szól a ma bejegyzésem.Három település és egy dombság ami az elmúlt egy évben került útunkba.Ők vannak az élen a szégyenfalunkon.

Budaörs

Budaörs

A város festői környezetben fekszik,remek földrajzi adottságokkal a Budai-hegység déli részén.Remek túrák indithatóak innen,illetve remek célpont is lehet,hisz bőven akad erre látnivaló.A városban is vannak hegyek amik csodásak: Kőhegy,Odvas-hegy,Törökugrató stb. és a környék hegyei is fenségesek.Igen ám,de...a városból kivezető turistaútak jelzései enyhén szólva is tragikusak.Túrázónak kell,hogy legyen az ember a talpán,hogy el ne tévedjünk.Vannak helyek,ahol öt irányban megy az út és sehol egy jelzés,sehol egy útbaigazitó tábla ami tájékoztatna a helyes irányról.Ide jövet sem jobb a helyzet,annyival jobb,hogy a hegységből érkezvén lényegében adja magát a dolog,ha nem térsz le az útról akkor a helyes csapáson maradsz.A szép város és a szép környék így hatalmas csalódás az erre járóknak.A gyönyörü látnivalók ellenére a nem gyakorlott túrázóknak nem javasolom az itteni túrákat,könnyű eltévedni!

Simontornya

Simontornya

A Sió partján fekvő kisváros kellemes kirándulás lehet mindenki számára.A vár,a rendezett belváros és a Sió remek látnivalók lehetnek az ide érkezők számára.Ám túrát inditani innen...hát ott kell,hogy legyen az ember figyelme...A Sió partján Pálfáig vezető út még oké,de itt nincs is más út csak ez az egy.Jelzés nélkül is abszolválható.Azonban a dombok közé kivezető jelzés egyszer csak még a város területén elfogy...Egyszerűen nincs tovább jelzés.Ha sikerül a megfelelö úton maradni akkor is csak kb. 2,5 km múlva lesz egy újra látható ütött-kopott jelzés.A helyzetet még jobban súlyosbítja,hogy a területről mind a mai napig nem jelent meg egy valamire való és használható turistatérkép.Ugyanazt tudom mondani mint Budaörsnél,ha nem vagy gyakorlott túrázó,akkor ne túrázz erre bármennyire is csábítanak a festői dombok!Könnyen eltévedhetsz!

Pincehely

Pincehely

Az ember ha nem autóval érkezik egy helyre akkor álltalában vonat vagy busz állomásokról,megállókról inditja el a túráját.Így van ez Pincehelyen is.Adná magát a dolog,hogy már innen megfelelő jelzések vezetnek be a dombságba.Vannak itt jelzések,de eléggé ütött-kopottak,ráadásul a Kapos folyó után ahol elágaznak az utak el is fogynak!Megint egy olyan probléma,hogy nem tudja az ember merre is menjen.Itt a dombságba érve is elégtelenek a jelzések felfestései,hisz több helyen is van,hogy elágazik az út és csak a legritkább esetben van valami ami tájékoztat a helyes irányról.Ezt a települést sem javaslom a kevésbé gyakorlott túrázóknak,nagyon megszophatja aki nem kellően felkészült!

Tolnai-hegyhát

Kár,hogy egyes települések nem ismerik fel a turizmusban rejlő lehetőségeket,aminek egyik alapja lehetne a turistajelzések megfelelő felfestése.Természetesen az ilyen helyeken én sem költöm a pénzem...ennyi...

A szégyenfalunkon még előkelő helyre kell,hogy soroljam a Tolnai-hegyhátot ami amúgy egy csodaszép dombság a Dunántúli-dombság része.Persze eddig csak az északi részén jártunk így az onnan szerzett tapasztalatok beszélnek belőlem (lehet a déli részén jobb a helyzet).Csodálkoztam miért nem jár erre senki,aztán kezdtem érteni.Elöször is a dombság tele van utakkal,persze minek is jöjjön erre bárki ha nincs egy használható térkép a területről és ha a dombság 80%-án rosszul vannak felfestve a jelzések...

Dühitő egy-egy túrát úgy kezdeni,hogy 1-2 óráig csak a megfelelő utakat keressük,vagy túraközben egy-.egy helyen azon kell agyalni melyik a jó út.

Vannak helyek ahol minden kifogástalan...

Persze lehet,hogy nem az adott települések tehetnek erről,hanem valami helyi szövetség,erdészet stb.. de kérdem én,ha például a Budai-hegység közepén már kifogástalanok a jelzések,akkor ezekből Budaörsre miért nem jutott?

Ha a Tolnai-hegyhátban Kisszékelytől északra jók a jelzések,akkor délre miért pocsékok?

Szóval ki érti ezt...ami biztos,nem valószinű a jövőben,hogy ezeken a helyeken költöm el a pénzem...