Tulajdonképpen voltunk már előtte is túrázni,itt a környéken az ártéri erdőben főleg,de ott akkor nem voltak jelzések.Öszintén szólva az idő tájt azt sem tudtam,hogy erre nálunk is vannak jelzések.Aztán persze felfedeztem őket,így megszületett fejemben egy gondolat,Gergőt megtanítom,hogyan kell követni a jelzéseket.Mint mindent akkoriban ezt is játszva tanultuk meg,így tanul legkönnyebben egy kisgyerek.Az időpont 2005 környéke.Gergő ötéves lehetett vagy tán hat.
 |
| Itt kezdödött minden...a kőtár mellett Dunaújvárosban,persze akkor nyár volt... |
Kimentünk itt helyben a Felső Dunapartra a római kori kőtárhoz.Ott véltem felfedezni a jelzéseket a piros sáv jelzést.Ott is volt persze.Gergő az én vérem volt,nagyon érdekelte a dolog.Mondtam neki,hogy most akkor ezt a túrát ő vezeti,kövesse a piros jelzést.Rendkivül lelkes volt élvezettel vetette be magát a játékba,amely aztán meghatározta életét...Már elsőre nagyon körültekintően figyelte a jelzéseket és óriási élményt jelentett neki,ha a következő fán meglátta a következő jelzést.Szinte szárnyalt és boldog volt...Mi meg követtük őt az anyjával együtt,örültünk,hogy örül...A jelzés jó darabon a Felső Dunaparti sétányon vezetett végig.
 |
| Lefelé irányt vesz a jelzés |
Aztán az egyik lépcsőnél ami az Alsó Dunapartra vezett a jelzés is lefelé irányt vett.Szegénykém itt esett egyet véletlen,be is ütötte a térdét,de ez nem szegte kedvét.Némi ápolás után folytattuk a jelzést tanuló túrát.Lementünk hát a piros jelzést követve.Az nem ment le teljesen a Dunához,hanem a domb felénél újra déli irányt vett.Mentünk hát tovább.Gergő a fájós térdét is elfelejtette annyira élvezte a dolgot.A zöldelő Dunaparti domboldalon futó piros jelzés elképesztően boldoggá tette.Persze elsősorban az,ahogy felfedezte újra és újra a jelzéseket a következő fán,kövön vagy szobron...
 |
| Piros jelzés a zöldelő Dunaparton a szobrokra festve |
A jelzés aztán belefutott a helyi Siklói útba.Mondtam neki itt most befejezzük,de alkalom adtán folytatjuk innen tovább délnek,meg majd a Kőtártól is észak felé.Ő persze ment volna tovább,de elfogadta,hogy mára ennyi.Majd folytatjuk.Én már tudtam,hogy ennyi is elég volt ahhoz,hogy ezt örökre megtanulja...De persze eljött a következő alkalom is.Most északnak mentünk a Kőtártól.Erre is megtalálta mindenhol a jelzéseket és mi meg követtük őt.Ekkor jutottunk fel elöször a helyi Rácz templomhoz is,hiszen a jelzés felvitt oda.Folytatva elhaladtunk a Szabadstrand-öböl mellett ahol majd ezerszer járunk a következő években...Aztán ott az öböl végénél befejeztük,mondtam folytatás majd a következő alkalommal..
 |
| Erre mentünk akkor...szemben a Rácz templom |
A következő alkalommal meg dél felé folytattuk,ott ahol a múltkor abbahagytuk,a Siklói úttól.Mentünk ekkor is,Gergő meg ekkora már szinte profi volt.Ekkor jutottam el vele elöször a D28 horgásztavaihoz és a csatornához,ahova szintén sokszor jöttünk a következő években.Óriási élményt jelentettek számára a tavak és a sebesen folyó csatorna is.
Le se tagadhattam,hogy az én vérem.Úgy gondoltam,hogy ennyi tanulás után akkor bevállajuk a komolyabb túrákat is.Eldöntöttem Dunavecsére délnek és Rácalmásra északnak is megcsináljuk a helyi piros túrát.Igy legközelebb már a Dunavecsei túrára készülödtünk,át a Pentele-hídon.
 |
| Elöször a D28-nál |
A Pentele-hídhoz és Dunavecsére vezető túrát már Gergő vezette.Őt követtük.Emlékezetes túra volt,mert mind a hárman elestünk valahol túra közben amin persze jókat nevettük.Aki járt már erre vagy olvasta korábbi beszámolóimat a hídig tartó túráinkról tudja,hogy a csatorna és a híd közötti szakasz nem egyszerű.Túrázó legyen a talpán aki erre hiba nélkül tudja követni a jelzéseket,mert azok néhol elvesznek,néhol meg maga az út veszik el.De Gergő gond nélkül letudta az egészet.A vérében volt a dolog.Erre született.
 |
| Gergő pihen a Pentele-hídnál,mután levezette élete első komolyabb túráját |
A hídon átmenve aztán Dunavecsén a Duna parton pihentünk és szórakoztunk egy jót.Élvezetes túra volt és azthiszem ez határozta meg a további túráinkat,vagy inkább ez alapozta meg.Azthiszem innentől váltak rendszeressé a túrázásaink Gergővel,amely egészen elvezetett a Salabasina-árokig addig a csodálatos novemberi napig...Na de megígértem Gergőnek,hogy északnak is nekivágunk.Arra is megnézzük hova vezet a piros jelzés.Igy legközelebb már a Rácalmási túrára mentünk.Jóval egyszerűbb dolgunk volt mint dél felé,erre jók voltak az utak és a jelzések is.Gergőnek már gyerekjáték volt levezényelni ezt a túrát.
 |
| Rácalmás,Rácz templom,itt is sokat jártunk... |
Sikeresen megtanulta hát Gergő a jelzéseket.Ezekután sorra belevágtunk a kalandokba,persze a igazi "vizsga" már a hegyekben volt,de Gergő ott is simán tudta követni a jelzéseket és ekkora már a turistatérképet is tökéletesen olvasta.A helyi piros túrát meg fokról-fokra fedeztük fel tovább és még tovább.Mondhatom Gergő jó tanítvány volt,szinte tökéletesre megtanulta a jelzések követését.Minden túrát rá lehetett bizni ezentúl.Persze előfordultak olyan helyek ahol el-el akadtunk ilyen-olyan okok miatt,de soha nem tévedtünk el,mindenhol megtaláltuk a megfelelö utat.
Igazán büszek vagyok rá.
Itt kellene még lennie velem,folytatni csodás útjainkat...
 |
| Mester és tanitványa,aki aztán túltett mesterén... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése