Fiam nélkül soha!

Egy hónap telt el mióta Gergő elment...az élet nem lett könnyebb,sőt...nehezebb mint valaha.A gyász,a fájdalom felemészti a lelkem és olyan fokon fáj a szívem mint még soha azelőtt.A világ legcsodálatosabb emberét vesztettem el,nélküle üres minden és értelmét is vesztette minden.Szinte fogalmam sincs hogyan telt el az elmúlt egy hónap.Összefolyik minden azóta a borzalmas reggel óta...Ez az emberke volt a lelkem másik fele,ő értett meg a világon a legjobban és ő szeretett engem mindenki másnál jobban...Senki és semmi vagyok nélküle.Halott vagyok én is,csak engem itt felejtettek még egy kicsit szenvedni...Én sem szerettem még soha senkit ennyire mint őt.A mi kapcsolatunk túlmutatott egy szimpla apa-fia kapcsolatnál,mert mi azhiszem barátok is voltunk.A legjobb barátok...

Egy hónap telt el mióta Gergő elment...sok-sok álom is vele ment...

Ő volt a lelkem másik fele...

Idei első bejegyzésemben írtam mi az ami még megvalósítható az elveszett álmokból.Most leírom mi az ami szinte egész biztosan nem...mert nélküle egész biztosan nem fogom tudni megcsinálni.Rengeteg csodás tervünk és álmunk volt az elkövetkezendő hónapokra és évekre....nem csak a bakancslistát illetően.Kezdjük talán a legnagyobbal.Nagy-nagy álmunk volt ami megvalósításra várt,kimenni Dunaszerdahelyre,mondjuk egy DAC-Slovan meccsre,együtt kiabálva énekelni még 14 ezer magyarral a Nélküledet...igen,azthiszem ez volt a legnagyobb álmunk...Ehhez hasonló nagy álmunk volt a szlovák paradicsomba kimenni és bejárni azt.Aki nem halott még róla keresssen rá milyen hely is a Szlovák paradicsom...Gergő nélkül ez a két dolog már egész biztosan nem fog valóra válni.

A Salabasina-árok

Nem valószinű,vagy csak minimális az esélye annak,hogy mégegyszer végigmegyek a Salabasina-árkon.A tavalyi év legjobb túráját hozta a fantasztikus szurdok és egyben akkor még nem tudtam,ez volt az utolsó közös túránk is Gergővel...Úgy terveztük idén novemberben visszatérünk majd,mivel ezt az eszméletlen klassz helyet nem elég csak egyszer látni...Hát nélküle ezt én nem fogom tudni megcsinálni.Ez eleve olyan hely amely legalább két embert kíván,hisz némileg balesetveszélyes és ha baj éri az embert a másik tud segíteni és segítséget kérni.Gergőn kivül nincs olyan ismerösöm,aki ezt a túrát végig tudná csinálni...így ez a hely is az álmok kategóriájába vonul.

Ő volt a túrák királya...

Aligha jutok fel újra a Vaskapuhoz és a Pilis-tetőre...ez a túra volt az ami hosszú időn át halasztodott,de most hálát adok a sorsnak,hogy mégis sikerült megcsinálnunk,mert egy életre szóló élmény volt...de nélküle...ide nem hiszem,hogy valaha is feljutok újra.Szintén nincs kivel és egyedül ide megint nem jó... Álom marad a Börzsöny legmagasabb csúcsa a Csóványos,mintahogy a Kékestető is.Ezekre a helyekre megint nincs kivel jönnöm,egyedül meg ez nem fog menni... Valószinüleg a Tolnai-hegyhát további felfedezése is bekerül az álmok közé.Bár talán egy minimális esély marad talán rá,hogy ide még eltudunk majd jönni.A 2020-as bakancslista terve lett volna a Mecsek további felfedezése is.Úgy akartuk a 20-as bakancslistát megcsinálni,hogy az évad fele a Mecsekről fog szólni,azaz áprilistól-októberig csak a Mecsekbe mentünk volna,felfedezni azokat a helyeket,részeket ahol még nem jártunk...hát ez is álom marad mostmár...Valószinű a Mecsekbe még azért elfogok jönni,idénre pl.terveztük a bazsarózsák igazi otthonát a Nagy Mezőt felkeresni....megpróbálom ezt megvalósítani,tudom Gergő is akarná...

Mindennél jobban szerettem ezt a kis kölköt.Nélküle senki és semmi vagyok...:((

A közelmúltban fedeztük fel fokról fokra a Csepel-sziget déli részét,akartuk ugyanezt folytatni az északi résszel...Ercsinél átkelve.Hát azthiszem ebből sem lesz már semmi.

Azthiszem ez az a pont amikor a sírástól nem tudok most pár percig tovább írni...

Azthiszem inkább arról próbálok írni amire még látok esélyt,hogy megvalósuljon,mert ezek igy leírva borzalmasan fájdalmasak...Talán lesz majd egyszer esély a Paks-Vajta túra magvalósítására,ezt is hónapok óta toltuk magunk elött,idén már mindenképpen megakartuk csinálni.Elfogok menni a Miska szoborhoz Pákozdon,amit tavaly a dinnyési fertő túrán kihagytunk,mert a velünk tartó csajok már teljesen kivoltak készülve...

Amint újra beáll majd az apadás és átlehet menni a szigetekre,átmegyek majd Gergő-szigetére,viszek pár táblát és kiszögelem majd a fákra,az lesz rajtuk ez itt Gergő-szigete...

Na és a turulhoz még egyszer majd felmegyünk,mert oda az édesanyja is felakar menni,emlékezve a fiára.Valamint ha összejön még esetleg,elmegyek Somoskőre a kedvenc várához és ott megcsinálni azt a túrát amely talán a legszebb volt amin valaha is jártunk,oda igen ahol Felvidék kezdödik...

A Sándor emléktúra valószinüleg örökre elmarad,ezt Gergővel akartuk megcsinálni,de betegségek hátráltattak az ősszel.Nélküle ezt nem tudom megcsinálni,főleg úgy,hogy már neki is csak emléktúrákat tudok csinálni...Erről jut eszembe,hogy akkor már együtt van a két legnagyobb túrakirály...öröm lesz velük útrakelnem majd odaát...

Ahol Felvidék kezdödik...

Hát ez a jelenlegi helyzet,ez van egy hónappal a borzalmas tragédia után.Holnap úgy fest újra útra kelünk,visszatérünk a Tündérsziklához egy rövidke túrára.Gergővel jártunk itt 2015 végén.Nem esik jól Gergő nélkül túrázni,de még mindig jobb mint állandóan itthon ülni és sírni...Örök túratársam most is ott lesz velünk/velem mint minden túrámon bárhová is megyek még...hiszen ahogy az elmúlt években most sem megyek a fiam nélkül soha sehová!