az emberi szív nem bír el ekkora fájdalmat...
Miben is hihet az ember életének legnagyobb tragédiája után?Talán igen abban,hogy létezik a végtelen...Valahol létezik az a hely ahol az ember lelke megnyugodhat és boldogságra lelhet.Persze el sem tudok nagyobb boldogságot képzelni a fiam életében,vagy létezésében,mint amit azok a túrák okoztak amiken közösen vettünk részt,ahol megannyi kaland és élmény ért minket közösen.Létezhet még ennél is boldogabb hely?Lehet,de számára és számomra aligha... Lehet,hogy odaát happy és szép minden,körül ölel a szeretet fénye és remélem megnyugodott az én édes kisfiam lelke végre,de az is biztos,hogy nem érzi jól magát.Nagyon hiányozhatnak neki a túráink az élményeink...
Na és akkor el lehet képzelni,hogy nekem is mennyire hiányoznak...
 |
| Hívhat a végtelen,de nem biztos,hogy az a legjobb hely... |
Amikor elment,egy-két napra rá egy lélektréner ismerösöm írt rám,hogy Gergő lelke még itt van.Mondhatni földhöz ragadt lélek,mint az ismert sorozatban a Szellemekkel suttogóban,vagy legalábbis valami hasonlót kell elképzelni.Ezt én tulajdonképpen éreztem is többször,több alkalommal.Az ismerösöm ugye tájékoztatott felöle,hogy Gergő még mindent úgy él meg mintha élne...csak fél velem felvenni a kapcsolatot mert attól fél,hogy megijedünk,vagy nem hiszünk ebben.Természetesen hittem benne és nem ijedtem meg.A lélektréner tájékoztatott felöle hogyan tudok még halála után is kapcsolatba lépni Gergővel és ez sikerült is.Igen ám de arról is tájékoztatott,hogy 42 napja lesz továbblépni a fénybe(a végtelenbe),addig lesz nyitva számára a kapu.
Aki esetleg mindezt most olvasva megmosolyogja,azt arra kérem ne is olvassa tovább ezt bejegyzést,Ez nem arról szól,hogy te most hiszel-e benne vagy sem,hanem arról,hogy én aki írom e sorokat hiszek benne!
 |
| Ezt a mi végtelenünket sokkal jobban szerettük...Gergő az ő szigetének legészakibb pontján |
Szóval egy gyertya segítségével kommunikáltunk tovább Gergővel aki többször is biztosított felöle,hogy nagyon szeret és hát én is őt,hogy nagyon szeretem és,hogy rettenetesen hiányzik.Ezeken kivül is éreztem többször a jelenlétét,hisz amikor így kommunikáltuk akkor többször is azt éreztem,hogy átölel...és az ő emléktúráján,de az Ismerös Arcok koncerten amelyen sírva énekeltem a Nélküledet,vagy a pázmándi túrán is éreztem hasonlókat,illetve éreztünk,mert az édesanyja is tapasztalt ilyesmit.
Ám bajban voltam,egyfelöl a lehetöségekhez képest örültem,hogy legalább ez a minimális kommunikáció megmaradhatott köztünk,de a 42 nap egyre fogyott...Gergőnek hamarosan útra kellett kelnie a végtelenbe...
Nem tudtam mi a jó.Legyek önző és tartsam magam mellett a fiamat a 42.-ik napig,vagy engedjem át,hogy ne szenvedjen itt,megnyugodhasson végre a lelke...Mert azt is éreztem,hogy ő szenved,egyfelöl sajnál minket,hogy ennyire szenvedünk másfelöl meg,hogy nem tud úgy megnyilatkozni ahogy szeretne...
 |
| Számtalan kaland és élmény,ez volt az életünk... |
Végül is arra kértem őt,hogy az ünnepekre maradjon velünk,tartson velünk az ő nyomát követő túráinkra és akkor majd újév második napján átengedjük,ami még csak a 22.-ik nap lesz...Így is lett,sok esetben éreztem azt a kellemes bizsergést az ölelést,mintha a fiam ölelt volna sokszor...Ám eljött január másodika.Nem volt könnyű nekünk sem,de azon az estén követve a lélektréner utasitásait átengedtük Gergőt a fénybe,azaz a végtelenbe...
Kérdeztem a lélektrénert,hogyan tudok megbizonyosodni,hogy átkelt a fiam?Aztmondta úgy,hogy majd nem érzem többet az ölelést...
Valóban így volt,a követező napokon nem éreztem az ölelést.Nem örültem persze neki,de az a tudat volt bennem,hogy legalább a kisfiam lelke végre megnyugodott és olyan helyen van ahol szeretet és boldogság veszi körül.
Aztán másodika után egy héttel újra érezni kezdtem az öleléseket.
Mi történt Gergő nem kelt át?
 |
| A fiammal voltam a legboldogabb az életemben. Az élményeink felbecsülhetetlenek... |
Írtam a lélektrénernek aki aztmondta igen meglehet,hogy nem kelt át mégsem.Látva a szenvedésünket elsősorban az enyémet,mert én szenvedtem a legjobban nem tudott még átkelni,valószinüleg saját akaratából kivár az utolsó napig...Újra mindennap éreztem az öleléseket és újra kommunikáltunk a gyertya segítségével.Újra biztosítottuk egymást a szeretetről,de egyben felkellett készítenem rá,hogy az utolsó napon mindenképpen át kell kelnie a végtelenbe,mert ha itt ragad az számára csak szenvedés lesz,nem beszélve arról,hogy bezáródik a kapu,nem lehet csak úgy átmenni...
Elérkezett az utolsó nap,megismételtük azt amit másodikán is csináltunk.Kegyetlenül fájt a szívünk,de mindannyiunk érdeke volt,hogy Gergő átkelljen...Bíztunk benne,hogy megértette.A lélektréner szerint igy is fog hallani (tán látni is?) minket és így lesz alkalma segiteni is.Ha itt ragad földközelben erre már nem lenne mód.
 |
| Indulás a fénybe... |
Így hát Gergő útra kelt a végtelenbe.Mostmár bizom benne,hogy odaát van és Sándorral járják a végtelen hegyeit...ahová természetesen majd csatlakozom.Micsoda társaság lesz!A valaha élt két legnemesebb legjobb lélekkel együtt...
Ám néha érzek még bizsergést,mintha valaki ölelne... igaz már nem annyira intenzíven és nem olyan sokszor mint előtte.Bizom benne Gergő átkelt.Ha még nem,lehet még azért segíteni neki,csak akkor ezt biztosra kéne tudnom...
Az utolsó nap elötti éjjelen Gergővel álmodtam.Kellemeset és amikor megébredtem rá,minden eddiginél erősebb ölelést éreztem amely tele volt szeretettel...
Úgy gondolom ezzel búcsúzott...ha már az életben nem volt alkalmunk rá elbúcsúzni hiszen olyan hirtelen történt a tragédia,most ez megtörtént.
Így hát úgy gondolom mégiscsak átkelt és végre biztonságban van és szeretetben.
Bár nem tudom,hogy létezhet-e nagyobb szeretet annál ahogy én szerettem őt,de bizom benne,hogy igen...
Búcsúnk csak átmeneti.Találkozni fogunk még!
Nagyon szeretlek kisfiam!
 |
| Újra együtt fogunk menni! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése