Otthonról hazafelé

Furcsa dolog ez,de szerintem Gergőkém intézi ezt odaátról nekünk...szóval már az ötödik túrát tettük "azóta"... Alig több mint öt hét telt el,lényegébe minden hétre jutott egy kimozdulás vagy egy túra.Gergő halála óta el sem tudtam képzelni,hogy én nagyon eljárjak majd nélküle bárhová is,de úgy alakulnak a dolgok,hogy megyünk,hogy megyek és nem adom fel...úgy érzem Gergő alakítja így a dolgokat,mert azt akarja,hogy folytassam...

Az idei év első környékbeli túrája következett,hirtelen ötlettől vezérelve ez is.A terv amit kiagyaltunk az volt,hogy Dunaújvárosból indulva,Nagyvenyimet átszelve elmegyünk Mezőfalvára.Egy nem különösebben nehéz és nem is igazán hosszú túrára.

Én ugye fél gyermekkoromat Mezőfalva Szőlőhegyen töltöttem és katona is itt voltam,így nyugodtan mondhatom,hogy lényegébe otthonról indultam hazafelé ezen a túrán.

Rajt a dunaújvárosi Park center körforgólyától

Immár a szokásos csapattal vágtunk neki a túrának,ugyanazokkal akikkel az elöző három alkalommal is.Sajnos a kisfiam,állandó túratársam,az én kis túrakirályom és örök túravezetönk már nem lehetett velünk...illetve most is velünk volt természetesen és velünk lesz egészen addig amig a világmindenség létezik!Mindig velem lesz,effelöl egy pillanatnyi kétség sem lehet!

Kibattyogtunk a szokásos útvonalon ha nyugat felé mentünk.Rögtön még a városban a vasútállomás elött egy látnivaló akadt.Sajna fényképesziteileg olyan gyorsan történtek az események,hogy lemaradtam róla,így kép nem készült.Egy őz húzott át elöttünk vagy ötven méterre.Az állomás melletti erdőböl lépett ki,lerohant a domboldalon,át az úton,majd a szemközti dombon lévő fák között eltünt a látóhatárból...Szerencsére baleset nem történt,mert lent az úton azért volt forgalom...

Fagyos út

Később már akadtak némi gondjaink...

A vasútállomáson átkelve értünk ki a városból a helyi kettes Park centerhez.Itt a körforgónál léptünk ki aztán a Mezőföldre a mezőkre.Az út már többször is írtam immár jelzéssel ellátott turistaúttá avanzsált,ez a sárga Mária zarándokút jelzés amely a nagyvenyimi Szent Bernát arborétumba vezeti a vándort.Tartottam tőle,hogy majd sár lesz,hisz minden volt az elmúlt napokban.Hó,eső,olvadás,napsütés... Szerencsére még fagypont alatt volt a hömérséklet,így az út fagyos volt,nem süppedtünk bele a sárba.Aztán kicsit enyhült  a levegő,így akadtak sáros részek is,de az út mellett vagy középen nagyjából mindenhol volt fűves rész,így az járható volt.

Gergő mindig velem lesz!

Ahogy szoktuk,az M6-os sztráda felett a hídon ismét rácsodálkoztunk a világra.Ez egy elég jó kilátópont a Mezőföld lankáira.Mi más is juthatott eszembe,mint az,hogy mennyit jártunk itt Gergővel...Ettől persze megint nagyon fájni kezdett a szívem...de mentünk tovább Gergő nyomában.Leérve a hídról már itt-ott sáros volt az út,de azért járható.A táj amin mentünk összehasolíthatatlan legutóbbi túránk tájaival amikor a Budai-hegység szépségei között túráztunk,de számunkra még ez is szép volt.A Mezőföld is szép,imádtunk is mindig Gergőkémmel.A szokásos úton kicsit kacsázva értük el Nagyvenyimet.Végül is különösebb nehézség nélkül.

Útközben

Nagyvenyimen már jók voltak az utak.Ahogy Gergővel is szoktuk mindig,most a többiekkel is a helyi víztoronynál tartottunk egy kajaszünettel egybekötött pihenőt.Egy kisebb játszótér van itt padokkal.Bár nem igazán volt csábító az idő rá,hogy leüljünk,azért pihentünk majd egy félórát.Egy kedves kis macsek szegödött hozzánk,jött kaját kunyerálni.Mondjuk nem úgy nézett ki mint aki nagyon éhes,de elfogadta a kajákat és meg is lehetett simogatni.A pihenő után folytattuk a túrát Mezőfalva felé.

Jó szokásához híven kipróbál minden játszóteret ami útba kerül...

A macsek

Következett a Szent Bernát arborétum...januárban még sosem láttam.Vagy a gyönyörü tavaszban,vagy a forró nyárban,vagy az aranyló őszben jártunk itt és mindig Gergővel...de télen még soha.Most ennek is eljött az ideje.Még ebben a semmit mondó időben is szép volt a park.Tiszta volt most is és rendezett.Itt végzödött a sárga m jelzés,ám ment tovább zöld sávként.Ugyan egy pad a parkban félig kivolt döntve,ezt nem tudtuk szándékosan az üzemeltetők "jegelték" vagy valami vandál műve volt,de ezenkivül rendben volt minden.A ciszterci ház előtt újabb fotózások következtek.Nagyon sok túra köthető ehhez a helyhez..vagy itt végzödtek,vagy itt kezdődtek,vagy csak érintették...így itt is fájt rendesen a szívem az emlékektől és a hiánytól...

Itt végződik a sárga mária

A környékbeli túráink egyik legmeghatározóbb helye...

Kimenve az arborétumból a templom mellett volt egy kis harang.Mikor erre jártunk Gergő minden egyes alkalommal neki állt egyet harangozni,felkeltve ezzel a környék lakosságát...most erre sajnos nem kerülhetett sor...hát ettől sem lett jobb kedvem mit ne mondjak...Ráadásul a harang kötelei most gondosan ki is voltak kötve,nehogy valaki megszólaltatja azokat...Mentünk tovább és ahogy régen is,újabb kedves állatok keresztezték utunkat.

A templom az arborétumban

Az a bizonyos harang...

Elöször újabb macska került közel hozzánk,ez fekete volt,de megsimogatni ő nem engedte magát.Ment tovább saját utján.Kicsivel odább pedig rohangáló lovakra lettünk figyelmesek.A számukra elkeritett (szerintünk kis) helyen futkároztak láthatóan jókedvűen.Ennek örültünk mert mindig jóleső érzés jókedvű állatokat látni.Természetesen közelebb mentünk hozzájuk néhány közeli fotó kedvéért.Az égen vadlúdak húztak el közben,rendezett v alakban.Úgy tűnt ez egy állatokkal teli túra.Mintha ezt is Gergő rendezte volna,mert nagyon szerette az állatokról szóló túrákat is...

A boldog lovak

A boldog lovak után értük el a Rátgéber tavat amelynél Gergő halálának másnapján majd egy órát sírtam... Erről a tóról is azt tudom írni,hogy számtalan túra érintette.Nagyon sokat jártunk itt az elmúlt évek csodás túráin...így persze át is kereszteltem ezt a kis tavat Gergő tavára.Túráink során az egyik legtöbbet érintett tó volt ez.Erre ment pl.az Egyenes át túráink is.Most azonban nem egyenesen mentünk hanem balra letértünk nyugat és Mezőfalva irányába.A tó amúgy bevolt fagyva,a partján a már megszokott bárányok kobászoltak.

Gergő tava

Elhaladva Nagyvenyim fő gyára előtt újabb állatok következtek,elöször egy póni ló legelt a fagyos fűben,majd egy udvaron lovak,tehenek,bárányok figyelték hova tartanak ezek a bolondok.Az út itt újra sárossá vált,várható volt.Kiértünk Nagyvenyimről és itt más senki nem törödött vele milyen állapotban van néhány földút.Röviddel Nagyvenyim után ketté ágazott az út.Az egyik ág ment Mélykútpuszta felé,ezen mentünk évekkel ezelött egy bicikli túrára Gergővel...a másik ág pedig ment Mezőfalva felé.Ezen mentünk.Ez már a zöld jelzés volt.Az út erre is sokfelé sáros volt,de járható.Mezőfalvi szőlőhegy következett.Itt töltöttem a fél gyerekkoromat,lényegébe hazatértem...

Út Szőlőhegyre,eleinte minden rendben vele...

Ám az idill nem volt ennyire édes.Mezőfalva szőlőhegyre évekkel ezelőtt kitelepitették a tezsvíreket,akik voltak olyan "rendesek",hogy a Nagyvenyim - Mezőfalvi szőlőhegyi közötti szakaszt gyakorlatilag az út két oldalán telehordták szeméttel... Emlékszem a nyolcvanas években amikor erre bicikliztem teljesen tiszta volt minden...Mit mondhatnék erről még?Nagyon nem kellenek a szavak azthiszem.Jó félóra volt az út Nagyvenyimtől Szőlőhegyig.Itthon voltam... itt voltam gyerek,itt játszottam,itt volt velem apám,anyám... itt voltam a közelben katona és Gergővel jártam itt utoljára 2017 nyarán...

Megdobbant a szív ezekre gondolván... 

A kápolna

Minden keserüség és fájdalom ellenére jó volt átmenni Szőlőhegyen.Az életem szerves része volt ez a hely,nem lehetett érzelem nélkül keresztül menni rajta.A környék utcái,telkei,útjai a táj mindenhonnan valami kedves emlék jutott eszembe.A kápolnánál újra pihentünk egy kicsit,majd mentünk tovább.De ezek az utak is gyermekkorom útjai voltak.És Gergővel való túrázásaink útjai...

Életem útjai

Feltűnt a távolban Mezőfalva.Innen Szőlőhegy végétől már betonút vitt tovább minket.Legalább a sár így megszünt.Nem soká beértünk a faluba Mezőfalvára.Ez is egy meghatározó falva az életemnek,a fentebb emlitett okok miatt is.Végigmentünk a falu felén.Majd mivel bőven volt időnk a buszig beültünk a Dóra cukrázdába egy sütire.Ez a cukrázda harminc évvel ezelőtt is itt volt és nem sokat változott,na és a süti is ugyanolyan finom volt mint harminc éve...

Mezőfalva központja

A sütizés után még elmentünk a közeli parkba,körülnéztünk.Legjobb látnivaló egy trianoni emlékmű volt,meg a szovjet hösök emlékműve amit itt felejtettek.Hát itt is Gergővel jártam utoljára... Más aztán már nem akadt.Közeledett a busz indulás ideje,kimentünk a buszmegállóhoz majd a busszal hazajöttünk.Ez volt tehát az idei első környékbeli túra.

Nagyjából 15 km-et mentünk könnyű terepen.Nehézséget az itt-ott sáros utak jelentették csupán.Gergő nyomát úgy érzem most is méltóképpen követtük....