Az utolsó meccstúra

Nem is tudom mikor szoktunk rá a meccstúrázásra Gergővel,talán 2014 táján alighanem.Gergőt 2012-13 környékén kezdte fokozottan érdekelni a dolog,a foci,a meccsek.Természetesen kivittem egy meccsre aminek az lett az eredménye,hogy aztán az összes többire kikellett vinnem.Ki sem lehetett robbantani onnan.Persze nekem is kedvemre való volt a dolog,mert volt néhány év amikor nem jártam meccsre,így jó volt újra menni.Az első idegenbeli meccs tulajdonképpen hazai meccs volt,csak hát....akkor nem játszhattunk hazai pályán mert a villanyvilágításunk nem volt még kész,így Fehérvárra kényszerültünk meccsre menni.Ezzel kezdődtek a meccstúráink,amelyek aztán az évek alatt egyre inkább rendszeressé váltak,mígnem Gergő távozásával megszakadtak.Legalábbis a közös meccstúráink.Mivel most van az évfordulója,ezért felelevenitem a Gergővel való utolsó közös meccstúránkat.Az eredeti bejegyzés amúgy ide kattíntva elolvasható.

Paks felfedezése

Éppen most két éve,hogy elindultunk a közeli Paksra.Ott játszotta csapatunk a következő idegenbeli mérközését.Ugye rászoktunk arra az évek alatt,hogyha idegenbeli meccsre kisértük el a csapatunkat,akkor elmentünk az adott településre jóval a mérközés kezdete előtt egyet kirándulni,körülnézni.Így ismertünk meg pl.olyan településeket mint Vác vagy akár Dunaharaszti.Most is hasonlóra készültünk.Pakson ugyan már sokszor keresztülmentünk,de megállni ezt megelőzöen mindössze egyszer álltunk meg itt,mégpedig a Pincefalvak túra keretein belül.Akkor nem sokat láttunk a városból,így elhatároztuk most alaposan körülnézünk.Nem is kellett korán indulni,Paks nem volt messze és a meccs csak délután fél ötkor kezdödött ha jól emlékszem,bár az is meglehet,hogy ötkor.Lényeg,hogy dél körül már Pakson voltunk.Kezdödhetett a város felfedezése.

A Makovecz templom,már régóta terveztük Gergővel a meglátogatását

Hasunkra csapva indultunk el egy irányba a buszállomásról.Persze azt tudtuk hol van a stadion,szándékosan azért most még ellenkező irányt vettünk.Belevetettük magunkat a paksi utcákba,felmentünk a város főlé nyuló dombra,az ottani városrészbe is.Nagyszerűen éreztük magunkat.Senki nem zavart,ember alig volt az utcákon.Megnéztünk Paks négy magas háza közül hármat.Láttuk a helyi strandot,valamint észrevettük a piros turistajelzést.Gondoltuk majd ezen megyünk legközelebb,hiszen tervben volt véve egy Paks-Vajta túra,ami aztán sajnos azóta sem valósult meg...Szép parkokon mentünk át,majd elértük a Makovecz templomot is,amelyet már régóta megakartunk nézni.Korábban én azt sem tudtam,hogy ez létezik.Gergő leleményességének köszönhetően ismertem meg.Kedveltük a Makovecz stílusú épületeket,ezért ha olyan helyen jártunk,nem mulasztottuk el megnézni őket.

Gergő a Dunaparton kissé szomorúan,holott teljesen jó kedve volt e napon...

Az nincs már meg hol ettünk meg ittunk.Valószinűleg a helyi Tescoba vehettünk valamit.Ezután mentünk le a Dunához.Itt a lépcsőn készült Gergő ikonikus képe,amelyen kissé szomorúnak tűnt,holott jó kedve volt ekkor és élvezte az egész napot.Nem is értettem...Ez a kép lett aztán (és e sorok írásakor jelenleg is) a fő képe a gyertyaláng.hu oldalon... Nagyon szép időnk volt,mint álltalában szeptember elején mindig.Addig tettünk,vettünk meg csavarogtunk,hogy lassan közeledett a mérközés kezdési ideje,így a stadion felé vettük az irányt.Paks ahogy megismertük szép város volt ugyan,de nem volt nagy.Különösebb erőfeszítés nélkül belehetett járni szinte az egész várost.

Sárgödör tér

A stadionba menet még érintettük a Sárgödör tért.Ugye ez az itteni pincefalu.Itt pihentünk a már emlitett Pincefalvak túrán pár hónappal ezelőtt.Most is megnéztük és innen már nem volt messze a stadion.Ekkor még három oldalt volt kész a lelátó (azóta kész a negyedik is),a negyedik oldalon még a régi pálya lelátója volt meg.Erre mentünk be és itt foglaltunk helyet.Sokan nem voltak,hisz a Paks második csapatával játszottunk és itt az első csapat meccsein sincsenek sokan.Maga a meccs jó volt élveztük,elvoltunk,drukkoltunk.A végeredmény 2-2 lett.A meccs végeztével indultunk vissza a buszpályaudvarra amely innen nagyjából másfél kilométerre lehetett.

AZ utolsó közös idegenbeli meccsünk

Simán elértünk egy buszt ami hazafelé ment és olyan 8 - fél 9 körül itthon is voltunk.Remek nap volt,nagyon jól éreztük magunkat.Nem tudthattam,hogy ez lesz a mi utolsó közös meccstúránk...Azon az őszön már nem terveztünk meccstúrát,hisz az összes olyan csapat aminek a települése elérhető távolságban volt,az nálunk játszott Dunaújvárosban.Na de majd tavasszal... ezen meccsek visszavágóján...már dörzsöltük a tenyerünket,hiszen vigan benne volt 4-5 meccstúra a pakliban.El is akartunk menni mindre.Ám sajnos Gergő volt az aki elment és nem a meccsekre... Így ezzel a paksi meccstúrával zárultak a mi közös meccstúráink,amelyeknek az emléke felejthetetlen és tudom Gergő is magával vitte a sok szép élményt,mert odaát csak ez számít....

Meccstúráink emlékére...

Az első meccstúra

Megint egy véletlen vezetett rá,hogy erről, is írjak.Teljesen mást kerestem,de valahogy előjött ez a téma.Ugye Gergővel 2014 táján váltak rendszeressé a meccstúráink.Ám természetesen a meccstúráimnak is vannak ugymondd "ősei" és hát elkezdtem kutakodni melyik is volt a legelső meccstúrám.Ugye meccstúrának hívtuk az esetek többségében azt amikor a kedvenc csapatunkat elkisértük idegenbe.Hát sikerült elmémben a legmélyebb mélységig leásni és végül is valamennyire visszatudok emlékezni az első meccstúrára.Bármily meglepő az első meccstúrát nem Gergővel,nem is a bátyámmal,de nem is apámmal tettem meg.Hanem magával túra mentorommal Sándorral!Ennek történetét próbálom most leírni,de az emlékek annyi sok év távlatából természetesen igen homályosak.

Komlói stadion

Nekiálltam kutakodni a témában,de vajmi kevés dokumentumra akadtam csak.A lényeg az,hogy majdnem napra pontosan 38 évvel ezelőtt április 11-én a Dunaújvárosi Kohász futballcsapata a komlói stadionban lépett pályára bajnoki mérközésen kétezer néző előtt.A kétezer között ott voltam én is.Éppen húsvét volt és mi éppen a szomszédban Szászváron (akkor még Mázaszászvár) Sándoréknál töltöttük az ünnepeket.A stadiontól alig húsz kilométerre...Ilyen alkalmat már akkor alig 12 évesen sem hagyhattam ki!Ha emlékezetem nem csal eleve ez volt az a varázslatos hétvége amikor Sándor elöször vitt fel a kunyhóhoz is.Igy hát most visszagondolva azokra a napokra,több szempontból is jelentős volt.Magyarán szólva az első meccstúrám és az első túrám a kunyhóhoz ugyanazon a hétvégén volt,1982 húsvétján...hát erre így eddig nem is gondoltam soha....

Ott szemben középen lenn állhattunk

Szombaton mehettünk a kunyhóhoz,vasárnap pedig a meccsre.Amennyire visszatudok emlékezni,fűztem Sándor agyát,hogy menjünk el vasárnap a meccsre.Ő pedig benne volt a buliban.Nagyobbik lányának a férjével egyeztetett,hogy kocsival vigyen el bennünket.Őt sem kellett sokat rábeszélni,szintén benne volt a dologban.Így hát vasárnap nekiindultunk Komlónak.Apám aki velünk volt akkor Szászváron nem jött velünk.Ma sem értem miért.A meccs a dokumentumok között kutatva annyit kideritettem,hogy délután fél négykor kezdödött.Az állóhelyi részre mentünk,nagyjából pont a felezővonallal egy vonalba.Több ezer komlói drukkerrel körülvéve és az első perctől kezdve üvöltöttem,hogy hajrá Újváros!Nem nagyon volt még veszélyérzetem,de nem is bántott senki.A túloldalon az ülőszektorok egyikébe meg megérkezett a dunaújvárosi B közép.Az nincs már meg,miért is nem mentünk át...

Ez a Dunaújváros győzött 2-0-ra Komlón 1982 húsvétján

Jól játszottunk és én végig tomboltam,üvöltöttem amikor gólt szereztünk.Nem bántottak,de éreztem körülöttem egyre több a szomorú ember.Persze Sándor és veje csak nevettek rajtam.Én rendkivül élveztem az egészet.Életemben elöször voltam idegenbeli meccsen és hát nagyszerüen játszottunk le is iskoláztuk a Komló csapatát az akkori NB II.-es mérközésen 2-0 arányban.Diadalittasan távozhattam tehát Komlóról.Örültem mint maci a málnásnak.Nincs már meg elmémben az út,hogyan és mikor értünk vissza Szászvárra..Sándor csak mosolygott ahogy mindig,meséltem apámnak a szurkolásomat.Apám pedig úgy éreztem egy kicsit büszke is volt rám.Hát ennyi van meg annyi sok év távlatából.Örülök,hogy most egy dolog előhozta ezt az emléket is.Ez volt tehát a meccstúráim őse és ez volt az a fantasztikus,felejthetetlen húsvét,1982-ben.