Daragói-nagy-forrás

 Aki követ és aki nem az is tudhatja a Mecsek a források hazája.Nagy esélye van.ha elidulsz ezen a vidéken túrázni belebotlasz legalább egybe.Sajnos azt tapasztalom,hogy az utóbbi időkben több forrás állapota és állaga is egyre romlik.Talán ebben közrejátszik az is,hogy egyrészt ugye nem nagyon jut ilyesmire pénz a mai Magyarországon,másrészt Baumann József a források itteni karbantartója tavaly elhunyt.Reméljük a legtöbb forrás azért átvészeli ezt a necces időszakot és előbb-utóbb jön egy új Baumann aki majd odafigyel rájuk...Mivel már régen gyarapodott ez a sorozatom,ideje egy újabb mecseki forrást bemutatni. 

A forrás

Pusztabányától délkeletre, a Kistóti-völgy kezdetében található forrás, a kék háromszög jelzésű turistaút mentén.

A forrást 1967–68-ban foglalta Csokonay Sándor és Kiss Lajos, a Vasas Elektromos Természetjáró Egyesület támogatásával (Ők foglalták a Vasas-forrást is 1967-ben lsd. ott).
Jelenleg – a közeli Bába-kúttal együtt – Hosszúhetény vízellátásába bekötött, foglalt forrás, ezért területe kerítéssel le van zárva.

A leírások szerint természetes állapotában tipikus karsztforrás volt, amelynek hozamai akár több száz liter/perc értéket is mutattak.
Egy grafikonon mutatjuk a korabeli (vízmű hálózatba kötés előtti) vízhozamokat a Gégen-kúthoz képest.

A forrás irányából egy nagy átmérőjű vascső vezeti ki a – feltehetőleg az elszökő vagy túlfolyó – vízmennyiséget, amelynek hozamai már nem jelentősek.
Az eredeti foglalását a körbezárt területen lehet megtalálni.
Valamikor hagyományos támfalas építmény "volt", amelyben a forrás névtáblája is látható. A forrástól délebbre a patakmederben, a foglalástól kb. 150 m-re a kibukkanó rétegfejeken némi mészkiválást is fel lehet ismerni, mely igen lassan növekszik, vagy hirtelen csonkára változik, mivel a csapadékvíz által mozgatott törmelékek erőteljesen erodálják.

Érdekességek:

- 1979-ben még csak terv volt, hogy bekötik a vízellátásba, az 1981-es fotón látszik ekkorra már megtörtént.

- Egyes helyeken, Kőkút-forrásként ismeretes.

- A forrás már nem ad vizet a turistáknak, ennek ellenére a névtábláját és a Vasas Elektromos TE táblát is megtisztítottuk az évek alatt rárakódott kosztól :-) lsd. fotó.

- Régi leírások szerint Daragoly(Daragony)-forrás volt a neve, ami 1836 és 1851 között, még 21 malmot hajtott.lsd. MALMOKnál.

- Daragoi = Püspökszentlászlói dűlőnévként is szerepel.

- A дорогой (ejtsd: dárágoj) szó jelentése: kedves (drága). Akkor ez a kedves Nagy-forrás :-), mivel Nagy-forrás már van egy a Nagy-forrás-völgyben.

felhasznált forrás: Mecseki források jegyzéke.

A nagy meccs

 Egy normális világban reggel felébredtünk volna Gergővel és már indultunk is volna Kozármislenyre az utóbbi évek legnagyobb rangadójára...de sajna ez egy nem normális világ.Gergő már nem lehet velem (legalábbis fizikailag) és engem megfosztott attól a mocskos hatalom amit a legjobban szeretek a túrákon kivül:a meccsrejárástól.Így aztán nélkülünk vivta meg a csapat az utóbbi hét-nyolc esztendő legfontosabb mérkőzését...

Régen volt annyira jó csapatunk mint mostanság... ezt ecseteltem a szezonzárós és a szezonkezdős bejegyzésemben is.A második helyen állunk a bajnokságban.Úgy indult az év,hogy hét pontnyira vagyunk az első helyezettől.Ebből a hétből kettőt már az első fordulóban sikerült is lefaragni,így már csak öt pont volt a hátrány.És most következett az első és a második csatája.Ha nyerünk tovább fogyhat a hátrány: két pontnyira!

A csapat az első meccsen az évben

Nehéz úgy beszámolni egy mérközésről,hogy ott sem vagyok,de ígértetet tettem rá,hogy ezzel a meccsel kiemelten foglalkozom,hiszen kiemelten fontos mérkőzésről van szó.A tudósitások alapján tudok csak szemezgetni.Az első félidő a hazai csapaté a Kozármislenyé volt,de nem tudtak nagyon elhúzni tőlünk,igaz egy gólt berámoltak és így 1-0-ás hátránnyal mentünk pihenőre.A második félidő aztán a mienk volt.Nyomtunk is rendületlenül és sikerült is egyenlíteni!Továbbra is uraltuk a mérkőzést,de újabb gólt nem sikerült berámolni,de nem is kaptunk.Így maradt az 1-1-es döntetlen ami alapjában egy nagyon szép eredmény,de...

Harcban...

De sajnos az öt pont hátrányból így nem sikerült faragni és innentől kezdve sorsunk nem is a saját kezünkben van.Csak akkor tudunk majd közelíteni,ha a mislenyiek valahol botlanak,mi meg sehol!Így valószínűleg a bajnoki cím elúszni látszik,de szemrehányás természetesen nem érheti a csapatot.Mert mondom ez egy nagyon szép és jó eredmény,döntetlenezni ott ahol majd mindenki kikapott.Szóval ez dicséretes teljesítmény.És mivel a mögöttünk álló csapat kikapott,tekintélyes az előnyünk a harmadik helyezettel szemben,gyakorlatilag borítékolható szezon végén a második hely,bár még messze a vége.

Ez volt

Egy normális világban ezekben a percekben utaznánk haza a meccs és a kirándulás friss élményeivel,de ezeket annélkül elvették tőlünk,hogy oda adták volna...Mivel így alakult és nem volt más,e meccs tiszteletéül felújítottam kicsit Gergő emlékfalát.Mivel Móni ápolásra szorul betegsége végett,becucoltattuk az én nagy szobámba én pedig birtokba vettem Gergő egykori szobáját.Ide átpakoltam az emlékfal kellékeit és tettem fel a falra az ágyam fölé.

Na így alakult.Én innen,Gergő odaátról drukkol a csapatnak amely most is remekül helytállt a legnagyszerűbb ellenfél otthonában is!

Gergő felújított emlékfala (csak az egyik,van egy túrázós is)

Túra a Nagy-Szénásra

Hát elérkezett végre ez a nap is.A múlt héten a zord időjárás miatt elhalasztott túrát kívántuk pótolni.Az újév első bakancslistás túrájának napjának reggelén még némileg ködös volt az idő és hideg is volt.Aztán szerencsére ez alakult a nap folyamán pozitív irányba.Autóval vágtunk neki az útnak négyen.Hamar felértünk Budapestre a kocsit pedig leparkoltuk a Széll Kálmán térnél.A vártnál sokkal könyebben találtunk parkoló helyet.Innen aztán átmentünk a Nyugati pályaudvarra ahol vonatra szálltunk.Ez vitt ki minket a közeli Solymárra ahonnan a túrát indítottuk.Itt csatlakozott hozzánk György a közösségi oldalakon megismert túrázós barátom.Elindultunk hát a közeli zöld jelzésen.

Solymárról indult a túra

Kellemes jó lett az idő a nap kisütött a hömérséklet is felment pozitív tartományokba.Magunk mögött a kis hegyen a Szarka vár vigyorgott ránk.Volt is rá oka,hisz felszerettünk volna menni,de az zárva volt és a téli hónapokban nem is volt kedve kinyitni...Solymár a több mint tízezer lakosa ellenére csak egy falu!Igen egy nagyközség.A zöld jelzés keresztül vezetett a településen.Nem volt különösebben szép a község,inkább a környék volt az ami körülvette.Emelkedős meredek utca vezetett ki belőle,vagy 4km-et kellett menni mire kiértünk az erdőbe a hegyek közé.Itt már havas volt a táj,itt-ott jeges is volt az út,de azért jól járható.Elhaladtunk a Disznó-fertő nevezetű hely mellett.Nem durva módon kapaszkodott felfelé az út a Zsíros-hegyre.Nagyjából egy óra alatt fel is értünk.

Felfelé a Zsíros-hegyre

A Zsíros-hegy csúcsán semmi látnivaló nem akad,kilátás itt nem volt,ami szomorú érdekesség volt azok a lerombolt kulcsosházak romjai voltak.Viszont tudtuk,hogy a közeli Alsó Zsíros-hegy viszont csodákat rejt.Így is volt.A pár száz méterre lévő hegyre hamar odaértünk.Valóban nagyon szép volt,mint a hegy,mint a kilátás ami a párás idő ellenére is valamennyire élvezhető volt.El is idöztünk itt vagy félórát,ettünk is,sőt még kávét is ittunk!

Nem volt tiszta idő,de a szemközti Kevélyeket látni lehetett.Valószinűleg ha isten is megsegit oda vezet majd a következő bakancslistás túránk februárban.Szóval a Kevélyeket látni lehetett,a másik irányba található Pilis-tetőt viszonyt elnyelte a pára.A mi gerincünkre viszont rálehetett látni,csodálatosan szép volt.

Az Alsó Zsíros-hegy és alatta Pilisszentiván

A gerinc

Alattunk még látni véltük a közeli településeket elsősorban a Pilisvörösvárral egybe épült Pilisszentivánt.Visszamentünk a kék3-ön a Zsíros-hegyre ahonnan már a sárgán folytattuk az utat.Hamar elértük az Antónia-árkot ahol György búcsút vett tőlünk.Ö idáig jött,egészségi állapota miatt most többet nem bírt bevállalni,innen ment le Nagykovácsiba.Mi pedig megkezdtük ereszkedésünket az Antónia-árokban.Az árok lényegében egy szűk völgy volt,persze ettől még nagyon szép!Jól járható út vezetett lefelé így gyorsan elértük a piros jelzést a Hosszú-ároki leágazást.Ezen mentünk tovább.

Ereszkedés az Antónia-árokban

A Hosszú-árok valóban hosszú volt és jól járható egészen addig amig el nem kezdett emelkedni az út.Eleinte csak lágyan majd fokról fokra durvábban.Persze jártunk mi már ennél sokkal durvább kaptatókon is,de Mónika-Bernadett aki velünk volt egyre nehezebben bírta.A vége felé már többször is megkellett állni pihenni.Nekünk sem volt persze könnyü,de ha hegyekben túrázik az ember ugye ott számolni kell vele,hogy felfelé is kell menni.

Némi nehézségek árán végül is felértünk a Nagy-Szénás úgymondd alsó részére.Itt szintén egy egykori turistaház romjainál tartottunk egy nagy pihenöt kajálással egybekötve.

Az egykori háznak itt emlékművet is állítottak.

Mászókázás a Hosszú-árokban

A turistaház emlékműve

Ott fenn az a Nagy-Szénás

Innen aztán már teli hassal gyerekjáték volt a felkapaszkodás a közeli Nagy-Szénásra.A csupasz hegyen sok túrázó ficergett,de nem zavart senki.A kiváló kilátást innen is a párás idő zavarta kissé,de többé-kevésbé azért élvezhető volt.Ez az a hely,ahonnan tiszta időben a Budai-hegység és a Pilis legmagasabb csúcsa is látszik.Most csak a Budai-hegységé volt látható a Nagy-Kopasz.A Pilis-tetőt továbbra is elnyelte a pára.Ennek ellenére a hely lenyügöző volt.Itt bőven volt hó is.Laci zacskón ülve szánkózott is egyet.Mi pedig a kellő kicsodálkozás után elindultunk lefelé.

A Nagy-Szénás

A lefelé út a piros jelzésen már szinte gyerekjáték volt.Ahogy haladtunk lefelé úgy volt egyre kevesebb és kevesebb a hó.Délután fél4 ellenére meglepöen sokan jöttek felfelé is innen,ők tuti,hogy már csak sötétben találtak le.Nem kellett sok,hogy leérjünk a közeli Nagykovácsiba.Ez is egy olyan település volt amelyen viszonylag sokan laknak ahhoz,hogy csak falu legyen.Mégis az volt.A hegyről és az erdőből kiérve a hosszú Szél utcán találtuk magunkat.Egy református templom szolgált itt látnivalóval még mielött beértünk a település központjába.

Templom Nagykovácsiban

A fő utcára kiérve még elmentünk egy másik templomig ahol még egy emlékmű szolgált érdekességként.Itt volt a BKK 63-as járatának végállomása is,így aztán nem kellett sokat menni a buszig.A kellemes idei első bakancslistás túránk nagyszerűen sikerült.Nagyjából 17km-et mentünk és egy nehézség volt csak benne a Nagy-Szénás elötti emelkedő.Mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza.Innen a 63-as busszal elmentünk Hüvösvölgyig,onnan pedig az 56-os villamossal a Széll Kálmán térig.Ott megtaláltuk az autónkat és az M6-os sztrádán haladva hamar hazaértünk.Pompás nap volt!

.

A túra útvonala

Deindol

A Mecsekben szinte mindennek van valami legendája.Akárhová is megyünk nagyon -nagyon sok dolog van amihez valamilyen mecseki népmonda kötödik.A Mecseki népmondák sorozatom decemberi része a pécsi Deindolról mesél.

Deindol (vagy Daindol) Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban,a Bálicsvölgy,Donátus és a Kismélyvölgy által határolt,völgyekkel tagolt részen.Tengerszint feletti magassága kb. 250-400 méter.Évszázadokon át híres szőlőtermő vidék volt,majd a 20.század végére hétvégi házak és kertek váltották fel a szőlőtőkéket.

Nem emlékszem pontosan,de talán járhattam erre amikor a közeli Kismélyvölgyben túráztunk 2013-ban.Na ezek után nézzük mit mesél a helyről a legenda:

Pécs Deindol része

A szőlővel és gyümölcsfával borított Daindol valamikor egyetlen német emberé volt. Amikor halálát érezte közeledni, fölvitette magát a hegynek arra a részére, ahonnan egész birto­kát láthatta. Három fia is vele ment. Az ember fölosztotta kö­zöttük vagyonát. Nyugatról kezdte, rámutatott az első völgyre, és így szólt legidősebb fiához: Das ist dein Thal (svábosan: Dein Thol). Magyarul: Ez a te völgyed! Majd a középső fiá­hoz szólva rámutatott a másik völgyre, s megint mondta: dein Thol. Végül a legkisebbnek szintén: dein Thol. Innen ered en­nek a területnek a hármas felosztása: Nagy-, Közép- és Kis-Deindol.

Kilátás Deindolról