2018. január 27., szombat

Túra a Nagy-Szénásra

Hát elérkezett végre ez a nap is.A múlt héten a zord időjárás miatt elhalasztott túrát kívántuk pótolni.Az újév első bakancslistás túrájának napjának reggelén még némileg ködös volt az idő és hideg is volt.Aztán szerencsére ez alakult a nap folyamán pozitív irányba.Autóval vágtunk neki az útnak négyen.Hamar felértünk Budapestre a kocsit pedig leparkoltuk a Széll Kálmán térnél.A vártnál sokkal könyebben találtunk parkoló helyet.Innen aztán átmentünk a Nyugati pályaudvarra ahol vonatra szálltunk.Ez vitt ki minket a közeli Solymárra ahonnan a túrát indítottuk.Itt csatlakozott hozzánk György a közösségi oldalakon megismert túrázós barátom.Elindultunk hát a közeli zöld jelzésen.

Solymárról indult a túra
Kellemes jó lett az idő a nap kisütött a hömérséklet is felment pozitív tartományokba.Magunk mögött a kis hegyen a Szarka vár vigyorgott ránk.Volt is rá oka,hisz felszerettünk volna menni,de az zárva volt és a téli hónapokban nem is volt kedve kinyitni...Solymár a több mint tízezer lakosa ellenére csak egy falu!Igen egy nagyközség.A zöld jelzés keresztül vezetett a településen.Nem volt különösebben szép a község,inkább a környék volt az ami körülvette.Emelkedős meredek utca vezetett ki belőle,vagy 4km-et kellett menni mire kiértünk az erdőbe a hegyek közé.Itt már havas volt a táj,itt-ott jeges is volt az út,de azért jól járható.Elhaladtunk a Disznó-fertő nevezetű hely mellett.Nem durva módon kapaszkodott felfelé az út a Zsíros-hegyre.Nagyjából egy óra alatt fel is értünk.

Felfelé a Zsíros-hegyre
A Zsíros-hegy csúcsán semmi látnivaló nem akad,kilátás itt nem volt,ami szomorú érdekesség volt azok a lerombolt kulcsosházak romjai voltak.Viszont tudtuk,hogy a közeli Alsó Zsíros-hegy viszont csodákat rejt.Így is volt.A pár száz méterre lévő hegyre hamar odaértünk.Valóban nagyon szép volt,mint a hegy,mint a kilátás ami a párás idő ellenére is valamennyire élvezhető volt.El is idöztünk itt vagy félórát,ettünk is,sőt még kávét is ittunk!
Nem volt tiszta idő,de a szemközti Kevélyeket látni lehetett.Valószinűleg ha isten is megsegit oda vezet majd a következő bakancslistás túránk februárban.Szóval a Kevélyeket látni lehetett,a másik irányba található Pilis-tetőt viszonyt elnyelte a pára.A mi gerincünkre viszont rálehetett látni,csodálatosan szép volt.

Az Alsó Zsíros-hegy és alatta Pilisszentiván

A gerinc
Alattunk még látni véltük a közeli településeket elsősorban a Pilisvörösvárral egybe épült Pilisszentivánt.Visszamentünk a kék3-ön a Zsíros-hegyre ahonnan már a sárgán folytattuk az utat.Hamar elértük az Antónia-árkot ahol György búcsút vett tőlünk.Ö idáig jött,egészségi állapota miatt most többet nem bírt bevállalni,innen ment le Nagykovácsiba.Mi pedig megkezdtük ereszkedésünket az Antónia-árokban.Az árok lényegében egy szűk völgy volt,persze ettől még nagyon szép!Jól járható út vezetett lefelé így gyorsan elértük a piros jelzést a Hosszú-ároki leágazást.Ezen mentünk tovább.

Ereszkedés az Antónia-árokban
A Hosszú-árok valóban hosszú volt és jól járható egészen addig amig el nem kezdett emelkedni az út.Eleinte csak lágyan majd fokról fokra durvábban.Persze jártunk mi már ennél sokkal durvább kaptatókon is,de Mónika-Bernadett aki velünk volt egyre nehezebben bírta.A vége felé már többször is megkellett állni pihenni.Nekünk sem volt persze könnyü,de ha hegyekben túrázik az ember ugye ott számolni kell vele,hogy felfelé is kell menni.
Némi nehézségek árán végül is felértünk a Nagy-Szénás úgymondd alsó részére.Itt szintén egy egykori turistaház romjainál tartottunk egy nagy pihenöt kajálással egybekötve.
Az egykori háznak itt emlékművet is állítottak.

Mászókázás a Hosszú-árokban

A turistaház emlékműve

Ott fenn az a Nagy-Szénás
Innen aztán már teli hassal gyerekjáték volt a felkapaszkodás a közeli Nagy-Szénásra.A csupasz hegyen sok túrázó ficergett,de nem zavart senki.A kiváló kilátást innen is a párás idő zavarta kissé,de többé-kevésbé azért élvezhető volt.Ez az a hely,ahonnan tiszta időben a Budai-hegység és a Pilis legmagasabb csúcsa is látszik.Most csak a Budai-hegységé volt látható a Nagy-Kopasz.A Pilis-tetőt továbbra is elnyelte a pára.Ennek ellenére a hely lenyügöző volt.Itt bőven volt hó is.Laci zacskón ülve szánkózott is egyet.Mi pedig a kellő kicsodálkozás után elindultunk lefelé.

A Nagy-Szénás
A lefelé út a piros jelzésen már szinte gyerekjáték volt.Ahogy haladtunk lefelé úgy volt egyre kevesebb és kevesebb a hó.Délután fél4 ellenére meglepöen sokan jöttek felfelé is innen,ők tuti,hogy már csak sötétben találtak le.Nem kellett sok,hogy leérjünk a közeli Nagykovácsiba.Ez is egy olyan település volt amelyen viszonylag sokan laknak ahhoz,hogy csak falu legyen.Mégis az volt.A hegyről és az erdőből kiérve a hosszú Szél utcán találtuk magunkat.Egy református templom szolgált itt látnivalóval még mielött beértünk a település központjába.

Templom Nagykovácsiban
A fő utcára kiérve még elmentünk egy másik templomig ahol még egy emlékmű szolgált érdekességként.Itt volt a BKK 63-as járatának végállomása is,így aztán nem kellett sokat menni a buszig.A kellemes idei első bakancslistás túránk nagyszerűen sikerült.Nagyjából 17km-et mentünk és egy nehézség volt csak benne a Nagy-Szénás elötti emelkedő.Mindenki élményekkel gazdagon térhetett haza.Innen a 63-as busszal elmentünk Hüvösvölgyig,onnan pedig az 56-os villamossal a Széll Kálmán térig.Ott megtaláltuk az autónkat és az M6-os sztrádán haladva hamar hazaértünk.Pompás nap volt!

.

A túra útvonala



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése