Szezonnyitó túra - Spenótfalvára

Alighanem pompásan kezdödik az év.Sokáig ketten nyomtuk a túrákat Gergővel,ám az ezt megelöző túrán már hárman voltunk,a mostani túrára pedig már öten összegyültünk!Köszönhető mindez annak,hogy a legismertebb közösségi oldalon létrehoztunk egy túrázós csoportot,felvéve azon ismerösöket akikből kinéztük,hogy valamennyire érdekelheti őket a dolog...Ennek mondhatni meg is lett az eredménye.

Éjszakás műszak után egy órás alvással vágtunk neki a közeli Kisapostagnak,ahonnan a túrát szándékoztuk inditani.Nem volt már korán,hisz majd 11 óra lett amikor kezdetét vette a túra.Elképesztően meleg volt,annak ellenére,hogy a naptár január 6.-át mutatott.A nap is ezerrel sütött.Ha nem tudom,akkor azthiszem március 6. van...

Az utóbbi évek legnagyobb létszámú túrája.

A januári tavasznak akkor láttuk legmeggyözőbb jelét amikor virágzó hóvirágokra leltünk!

Félő,hogy ennek a korai tavasznak lesz még böjtje...Mindegy.A piros jelzést követtük ami nem soká egyesült a Mária zarándokúttal,együtt ment a kettő Dunafölvárig,azaz Spenótfalváig.A jelzések egész túrán kifogástalanul voltak felfestve!
A faluból leérve a Duna melletti ártéri erdőségnél találtuk magunkat.Voltak itt szép helyek bőven.

Egy helyen patak jött a semmiből,majd átszelve az erdőt folyt bele a Dunába.

A patakot aranyos kis híd ivelte át.

Máshol sporszeres játszótér volt.Na és úgy tűnt belecsöppentünk a helyi gazdagrétbe.

Paloták végtelen sora kisérte túránkat.

Januári hóvirágok

Híd a patak felett

Egy út ágazott le a jelzett útról a közeli Duna felé,nem tünt többnek 70 méternél,így letértük rá.Érdemes volt.Itt a parton is volt egy palota,kicsit úgy nézett ki mint egy vár.Hangulatos hely ölelte körül,padok,asztalok,esőbeülök sőt egy szinpad is volt itt!A palotában meg egy vendéglö is münködött,de most épp zárva volt.A központi látószögben azonban egy kis öböl volt,benne vagy rajta egy yatch kikötő...Kellemes helynek tűnt,kis idöt el is bóhockodtunk itt.

Visszatérve a jelzett útra,tovább folytatodótt a paloták sora,majd egy újabb tavaszi jel következett.Virágzó aranyesőbe botlottunk!

A kikötő

Laci fedezi fel a nyiló aranyesőt

Itt lementünk ismét a Dunához.Ha már itt voltunk megkajáltunk.Újdonsült túratársaim igen felkészültek voltak,hisz kávéval és teával is megkináltak minket.Szépen kéklett a Duna.Észak felé nézve látni lehetett a Pentele-hídat,dél felé meg Dunaföldvárt.

Itt volt egy szabadidőpark is,a jelzés ezt gondosan megkerülte.A park másik oldalán pedig egy lovarda volt.Majd egy legelő ahol vagy tucatnyi ló érezte igen-igen jól magát a januári tavaszban.Útunk pedig kiért a 6-os út mellé.Egy kis ideig hangos és ingerszegény volt.

Pár kilométert letoltunk itt,elhaladtunk a baracsi halászcsárda mellett,majd hétvégi kisekertek között mentünk.Egy közeli méhészet adott még látnivalót,majd az út egy kicsit gazdagabb lett.Szebb erdők mellett haladtunk mint imént a 6-os útnál.

Hangulatos útszakasz

Kereszteztük a 6-os útat,majd egy hosszú egyenes következett nyugat felé.A távolban őzek tucatjai szaladgáltak,de messze voltak sajna ahhoz,hogy képet vagy videót tudjunk késziteni róluk.Az út közben dél felé vette az irányt.Hatalmas kutya lábnyomokra leltünk,félő volt,hogy tán nem is kutyáé...Persze azé volt.Egy cross pályát kereszteztünk,sőt maga a pálya egy szakasza volt a jelzés.Jó,hogy nem járt erre éppen senki.Dunaföldvár Mozsola részén értünk ki a Felső-tóhoz aminek partjára nem tudtunk lemenni,ezen a szakaszon meglehetősen bevolt nőve mindenféle gallyakkal...Így beértünk Dunaföldvárra.Az út egy álltalunk eddig nem ismert részen vezetett minket.

Kilátás a Felső-tóra

Jó kilátásunk volt a Felső-tóra innen,majd itt is belecsöppentünk a gazdag negyedbe.Ám egy idő után az út bevitt egy pincesor féle részbe,amely rendkivül hangulatos volt a csodás pincékkel,házakkal.Több ilyen régies utca is futott erre.Kellemes szakasza volt ez a túránknak.Az utca neve is találó volt:Kadarka.A hangulatos picesoros rész után is hozta magát Dunaföldvár.Macskaköves utcák emelték a szinvonalat.

Pincesor

Mivel Zoli barátom még nem járt a helyi várban,a hangulatos utcák után úgy döntöttünk akkor felmegyünk oda.Azonban itt nem várt pofonba volt részünk.A vár ugyanis zárva volt...ez furcsának tűnt szombat délután...Egy helybélit kérdeztünk,elmondása alapján mi voltunk a harmincadikak,akik aznap pórul jártak.Mit volt mit tenni elindultunk fel a Kálváriára.Kezdett lemenni a nap...igyekeztünk,hogy a naplementét megtudjuk nézni odafentről.Ám ez nem sikerült.Mire felértünk,lement a nap.Ám ez nem szegte kedvünket.Még egy teára jók voltunk itt.Kicsit körülnéztünk itt,majd befejezettnek nyilvánitottuk a túrát.

Dunaföldvár a lemenő nap fényében

Lejöttünk a Kálváriáról,ahol már többször jártunk.Besötétedett mire leértünk.A buszállomásra menet még benéztünk a főtérre,ahol úgy tünt még tart a karácsonyi ünnep...hiszen minden diszkivilágításban ragyogott.Más már nem maradt az év első túrájából.Elsétáltunk a közeli busz pályaudvarig,ahol megvártunk egy hazafelé menö buszt.Azzal jöttünk el.Kellemes túra volt így év elejére,nagyszerü hangulatban,jó időben,kellemes társasággal!Nagyjából 16km-et mentünk.

Dunaföldváron ragadt a karácsony

Végezetül egy kis magyarázat,miért is hívják Dunaföldvárt Spenótfalvának.Bár ez már levan írva a blogomban,ismétlés a tudás anyja.

Az 1950-es évek Dunaföldvárján tiltott volt a spontán disznóvágás a magánházaknál,azaz engedély kellett hozzá,de vidéken persze megoldották...A feldolgozott húst - kolbászt,sonkát,szalonnát - menetrend szerint induló hajókkal szállították Budapestre,melynek okán el is nevezték ezeket a járműveket kofahajóknak.A kosarakban szállított árult spenótlevelekkel takarták le,hogy a hatóságokat megtévesszék.Mivel a fővárosiak nagyon nehezen jutottak sertéshúshoz,meglehetősen nagy keletje volt a dunaföldvári húsnak.A kofahajók rendszerint telepakolva indultak útnak.A sok spenótos kosár miatt nevezték el Dunaföldvárt Spenótfalvának.

Az útvonal