Mert,hogy van ám egy kutyám is.Méltánytalanul kevés szó esett róla eddig ebben a blogban,pedig volt olyan is,hogy eljött velem túrázni.Manapság már öregszik szegényke hisz 11 éves,nagyon nagy távokra már nem tudok beruházni vele,örülök annak is,hogy egyenlöre jó egészségnek örvend.Többször lejártunk a helyi Szalki-szigetre vagy a Duna menti erdőségekbe együtt az elmúlt 11 évben,ezek is felértek egy-egy kisebb túrával.Ám az igazi közös túránk az Dunavecsére vezetett a már ismert útvonalon.
 |
| Indulásra készen a stadionnál |
Mindig is örült ha indulni készültünk valahova,amikor a túrára indultunk akkor sem volt másként.Nem tudta persze hova készülünk,de ahogy haladtunk elöre egyre jobban és jobban élvezte az egészet.Nem csoda hiszen a túra során 90%-ban szabadon póráz nélkül szaladgálhatott.Még jóval fiatalabb volt talán fele ennyi idős mint most,így ezt a lehetőséget maximálisan ki is használta.Az ismert útvonalat választottam,végig a piros jelzésen le a Pentele-hídig.Túránkat lényegében a dunaújvárosi stadiontól inditottuk,innen ereszkedtünk le a Duna mellé,hisz a piros jelzés java részt arra halad.
 |
| Szaladgálás az erdőben |
Hamar beértünk az erdőségekbe ahol aztán már szabadon szaladgálhatott kedvére.Rendkivül élvezte,hisz kellemes jó idő volt,jól járható úton haladtunk lefelé a pirosra.Érezte,hogy messzebb megyünk a szokásosnál,jókat vakkantott és mégjobbakat szaladgált.Tényleg öröm volt ránézni.Leérve a piros jelzésre az szép részeken haladt a Duna mellett.Korábbi leírásaimban már részleteztem ezt az útvonalat.Néhány érdekesség róla.Vannak olyan helyek ahol az út egy Dunát és több kisebb tavat elválasztó töltésen halad.Pompásan élvezetes szakasz.Aztán kicsit felfelé menve felér a Dunaferr ipari víz leresztő csatornájához amely igen látványos.Nagy robbajjal meredek szögben zúdul lefelé a víz.Két kis fahíd vezet át rajta,akkoriban még jó állapotban is volt mindkettő.Igaz itt pórázra kellett kötnöm a kutyust az ő biztonsága érdekében.Ha véletlen belecsúszik elvitte volna a víz.Az út egy kis darabig a csatorna mellett haladt majd újra beért az erdőségekbe.Itt újra szabadon engedtem.
 |
| Játék |
Innen az út java részét az év nagy szakaszán benövi a csalán.Szerencsére még "szezon" elött voltunk ekkor itt így jól tudtunk haladni továbbra is.A kutyán érezhető volt a boldogság,nem is tudom érezte-e ennél jobban valaha is magát.Szaladgált,játszott a gyökerekkel,nagyokat vakkangatott.Örült mindennek.Egy ponton megálltunk kajálni a Duna mellett,itt tudott inni is és persze neki is hoztam ennivalót,ami szintén igen jólesett neki.
Az út ezután folytatodott és egy-két kilométer után elérte a Pentele-hídat.Itt a híd alatt hatalmas szabad tér van,persze ezt is nagyon élvezte a kutyus.Itt is lelehetett sétálni a Dunához ahol újfent tudott egy jót inni.
 |
| A híd alatt a Dunában |
Kissé visszakell menni ahhoz,hogy feltudjon menni az ember és a kutya a Pentele-hídra.Ám a feljáróig is tartott a hatalmas tér amely gondolom számára a felhötlen szabadságot jelentette.A hídra felérve újra ráadtam a pórázt biztos ami biztos alapon.A hídon kb. harminc méternyi magasságban vagyunk a felszintől és bár remek korlátok vannak,egy kisebb kutya a réseken átférhet,a másik oldalán a járdának meg ott van az autópálya.Így,hogy ne legyen baj itt pórázon vittem át az eddigra már látható fáradó kutyát.De ezt is élvezte,valamennyire tán a kilátást is megcsodálta.
 |
| A Pentele-híd és alatta a nagy tér |
Átérve a hídon máris Dunavecsén találjuk magunkat.A városba ugyan most nem mentünk be a Dunaparti töltésen mentünk egy darabig majd letérvén egy Dunai pihenöhöz értünk.A Duna másik partján voltunk ezúttal.Itt padok,asztalok,tűzrakó helyek vannak,csónakok állnak kikötve.Békés nyugis hely,szép rálátással a hídra.Itt újra szabadon engedtem,rögtön lement a Dunához újra inni mi meg pihentünk egy órási nagyot a kellemes környezetben.Vagy két órát pihentünk itt,mígnem értünk jöttek kocsival,azzal mentünk haza.
 |
| A vecsei Dunaparton |
Végül is túráztunk vagy 12km-et.A kutyus rendkivül élvezte,igaz a végére elfáradt.Hazatérve aludt is egy óriásit,de azthiszem,remélem,hogy ez a kiruccanás maradandó élményt jelentett neki.Ez volt a legnagyobb táv amit megtettük közösen.Bár voltunk aztán egyszer Csákváron is,de ott csak sétáltunk a városban,így alighanem ez volt kicsinyke életének legnagyobb kaliberű kiruccanása.Fő,hogy élvezte és mi is!
 |
| Az útvonalunk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése