Téli séta a völgyben

Beindult már a 2018-as túraszezon,hisz az elmúlt héten egy környékbeli túrát tettünk Dunaföldvárra és ha isten is megsegít,jövő héten már bakancslistás túrát fogunk tenni a Budai-hegység északi részén.Addig is most egy üres hétvége akadt éppen.Túl sok dolgot nem tudtunk csinálni,így lesétáltunk a közeli Kádár-völgybe.A völgyről már többször is írtam itt a blogom keretein belül,a lényeg az,hogy a völgy ha nem is Dunaújváros közepén,de nem is a szélén,nagyjából észak-dél,de lehet,hogy észak-kelet - dél-nyugati írányban húzodik.Saccra 100 méter széles lehet és kb.400-500 méter hosszú.Igazából egy szép természeti környezet van itt.A völgy déli részén ugyan egy iskola van és annak udvara,de a közepe már parkosítva van,az északi végén meg egy kisebb erdőség húzodik.Sajnos az itteniek nem becsülik meg ezt a szépséget,hisz a völgy az év jópár napján bizony szemetes.

A völgy több részén vannak padok és asztalok,ezek állapota egyre romlik

A völgy a város két városrészét választja el egymástól.Itt van a hivatalos kutyasétáltató is és találunk még itt egy nem hivatalos szánkópályát is,valamint a völgy észak-nyugati részén egy elzárt arborétumot is találhatunk,amely csak a völgy többi részétől van elzárva,de belehet menni ingyenesen!Jelzett turistautakat itt persze ne keressünk.Utak azért vannak itt.

Hogy mennyire szép is a völgy azt ősszel láthatjuk.Erről van is egy bejegyzésem amely itt olvasható . Most persze ilyen szépségekkel nem tudok szolgálni és hó sincs,amely szintén széppé tudja varázsolni a völgyet.Sétálva a völgyben most mintha az átlagosnál kevesebb lett volna a szemét..talán ez éppen a télnek köszönhető.

Parkosítva az egykori lovarda területe

A völgy középső részén tíz éven át egy lovarda münködött.Érdekes,hogy akkoriban jóval kevesebb volt itt a szemét...A lovarda 2006 körül továbbállt,a helyén is parkosították a területet.Főleg a fiatalság jár le ide és hát nem éppen a természet szépségeit csodálni.Itt folynak az ivászatok szombat esténként...Családok járnak le vasárnap délelöttönként,ők főznek a völgy erre kialakitott részén.A gáz az,hogy mindkét társaság itt felejti a szemetjét...

Pedig ez a rész is klassz és kellemes hangulatú.

A főzös hely

Az északi részen húzodik az erdő amely nagyjából 150 méter hosszúságú lehet és ha a domboldalt is nézzük 150 méter széles is lehet.Egy út vezet körbe rajta és egy út ágazik bele fentről jövet,valamint a végén egy ki is vezet.Kutyasétáltatásra ideális!Persze a legkevesebb piszkot a kutyák hagyják maguk után... Ez az erdő is szép.Lehetne.Ide is lejár a fiatalság iszogatni,hozzák jó esetben az üditöket,rosszabban a kannás borokat...és ide már lejárnak a hajléktalanok is,ők sem éppen rendcsinálás céljából...Igy az idill könnyen oda...Persze vannak napok amikor nem jár erre senki.Most,hogy erre sétáltunk most sem volt erre senki,csak az ami maradt utánuk...

Az út az erdő felső részén

Korábban itt találtunk kanapét(!) a domboldalon,valamint sparos bevásárló kocsit is...Itt az erdő alsó részén húzodik egy patakhoz hasonló valami,amelyben időnként víz is van.Ám ezt a gallyak növik be igencsak és úgy tünik nincs senki aki ezt karbantartsa.Egy kishíd van a patak felett ami bevezetne az arborétumba,ám a híd túloldalán a kiskapu zárva van.Az arborétum bejárata ugyanis nem itt van.A híd így nem tudom mi célból jött itt létre ha gyakorlatilag semmilyen funkciót nem tölt be.Állapota egyre romlik.A völgy északi végén is van egy híd a patak felett,ezen már van forgalom,hisz itt tudunk ki-be menni,erre is lehet gyalogosan közlekedni a két városrész között.Míg a másik híd fából van,addig ez vasból.Ám ennek az állapota is romlóban.

A híd jelzi a völgy északi végét.Szemben az már egy másik völgy.

Az erdőben a padok és asztalok és a padok állapota kritikus.Mig a parkos részen azért nagyjából rendben vannak,itt bizony hol ez,hol az hiányzik.Minen rossz ellenére is kellemes az erdőben sétálni!Az alsó úton juthatunk vissza a völgy közepébe a parkos részre.Innen jövet nagyon szép tud lenni a dolog.Most talán az is volt,hisz tényleg alig-alig volt szemét.

A völgyről nem nagyon találni leírásokat így a történetét apró homály fedi.Amennyit én tudok,az az,hogy az egykori Dunapentele házai behúzodtak ide és a völgyet kádárok lakták.Innen az elnevezése,hogy Kádár-völgy.Akadtak olyan mende-mondák is a múltban,hogy azért Kádár-völgy a neve mert egykor itt járt Kádár János egykori pártfőtitkár...persze ennek semmi valóságalapja nincsen.

Az alsó út az erdőben

A völgy a város építésekor persze teljesen csupasz volt,semmi fa vagy bokor nem termett erre.Mindez az utána következő korszak eredménye.Amire én visszaemlékszem gyerekkoromból az,hogy sokat játszottunk itt.És a ma az arborétumhoz tartozó egyik épület,amely később a lovarda istállója is volt,a hetvenes években leégett.Pokoli nagy tűz volt itt,a füstje beborította az egész várost.Aztán emlékszem arra is,hogy még a Királynővel is jártam itt anno és akkor valószinüleg szebb lehetett az egész,kevesebb szeméttel,mert neki nagyon tetszett...

Kiérve az erdőből ilyen a völgy középső része

Hát ennyi most ami eszembe jutott egy téli sétán itt a Kádár-völgyben.Idöröl időre lejárunk ide,hisz végül is kellemes hely a kutyus is szeret itt szaladgálni,nekünk meg ha éppen nincs más egy kis kikapcsolódásnak megteszi.Na de mint írtam következik egy hét múlva a nagy túra,reméljük az időjárás nem szól közbe és eltudunk menni a 2018-as év első bakancslistás túrájára.Videót most nem készítettem,majd a nagy túrán.

Magunk mögött hagyjuk az erdőt

Szezonnyitó túra - Spenótfalvára

Alighanem pompásan kezdödik az év.Sokáig ketten nyomtuk a túrákat Gergővel,ám az ezt megelöző túrán már hárman voltunk,a mostani túrára pedig már öten összegyültünk!Köszönhető mindez annak,hogy a legismertebb közösségi oldalon létrehoztunk egy túrázós csoportot,felvéve azon ismerösöket akikből kinéztük,hogy valamennyire érdekelheti őket a dolog...Ennek mondhatni meg is lett az eredménye.

Éjszakás műszak után egy órás alvással vágtunk neki a közeli Kisapostagnak,ahonnan a túrát szándékoztuk inditani.Nem volt már korán,hisz majd 11 óra lett amikor kezdetét vette a túra.Elképesztően meleg volt,annak ellenére,hogy a naptár január 6.-át mutatott.A nap is ezerrel sütött.Ha nem tudom,akkor azthiszem március 6. van...

Az utóbbi évek legnagyobb létszámú túrája.

A januári tavasznak akkor láttuk legmeggyözőbb jelét amikor virágzó hóvirágokra leltünk!

Félő,hogy ennek a korai tavasznak lesz még böjtje...Mindegy.A piros jelzést követtük ami nem soká egyesült a Mária zarándokúttal,együtt ment a kettő Dunafölvárig,azaz Spenótfalváig.A jelzések egész túrán kifogástalanul voltak felfestve!
A faluból leérve a Duna melletti ártéri erdőségnél találtuk magunkat.Voltak itt szép helyek bőven.

Egy helyen patak jött a semmiből,majd átszelve az erdőt folyt bele a Dunába.

A patakot aranyos kis híd ivelte át.

Máshol sporszeres játszótér volt.Na és úgy tűnt belecsöppentünk a helyi gazdagrétbe.

Paloták végtelen sora kisérte túránkat.

Januári hóvirágok

Híd a patak felett

Egy út ágazott le a jelzett útról a közeli Duna felé,nem tünt többnek 70 méternél,így letértük rá.Érdemes volt.Itt a parton is volt egy palota,kicsit úgy nézett ki mint egy vár.Hangulatos hely ölelte körül,padok,asztalok,esőbeülök sőt egy szinpad is volt itt!A palotában meg egy vendéglö is münködött,de most épp zárva volt.A központi látószögben azonban egy kis öböl volt,benne vagy rajta egy yatch kikötő...Kellemes helynek tűnt,kis idöt el is bóhockodtunk itt.

Visszatérve a jelzett útra,tovább folytatodótt a paloták sora,majd egy újabb tavaszi jel következett.Virágzó aranyesőbe botlottunk!

A kikötő

Laci fedezi fel a nyiló aranyesőt

Itt lementünk ismét a Dunához.Ha már itt voltunk megkajáltunk.Újdonsült túratársaim igen felkészültek voltak,hisz kávéval és teával is megkináltak minket.Szépen kéklett a Duna.Észak felé nézve látni lehetett a Pentele-hídat,dél felé meg Dunaföldvárt.

Itt volt egy szabadidőpark is,a jelzés ezt gondosan megkerülte.A park másik oldalán pedig egy lovarda volt.Majd egy legelő ahol vagy tucatnyi ló érezte igen-igen jól magát a januári tavaszban.Útunk pedig kiért a 6-os út mellé.Egy kis ideig hangos és ingerszegény volt.

Pár kilométert letoltunk itt,elhaladtunk a baracsi halászcsárda mellett,majd hétvégi kisekertek között mentünk.Egy közeli méhészet adott még látnivalót,majd az út egy kicsit gazdagabb lett.Szebb erdők mellett haladtunk mint imént a 6-os útnál.

Hangulatos útszakasz

Kereszteztük a 6-os útat,majd egy hosszú egyenes következett nyugat felé.A távolban őzek tucatjai szaladgáltak,de messze voltak sajna ahhoz,hogy képet vagy videót tudjunk késziteni róluk.Az út közben dél felé vette az irányt.Hatalmas kutya lábnyomokra leltünk,félő volt,hogy tán nem is kutyáé...Persze azé volt.Egy cross pályát kereszteztünk,sőt maga a pálya egy szakasza volt a jelzés.Jó,hogy nem járt erre éppen senki.Dunaföldvár Mozsola részén értünk ki a Felső-tóhoz aminek partjára nem tudtunk lemenni,ezen a szakaszon meglehetősen bevolt nőve mindenféle gallyakkal...Így beértünk Dunaföldvárra.Az út egy álltalunk eddig nem ismert részen vezetett minket.

Kilátás a Felső-tóra

Jó kilátásunk volt a Felső-tóra innen,majd itt is belecsöppentünk a gazdag negyedbe.Ám egy idő után az út bevitt egy pincesor féle részbe,amely rendkivül hangulatos volt a csodás pincékkel,házakkal.Több ilyen régies utca is futott erre.Kellemes szakasza volt ez a túránknak.Az utca neve is találó volt:Kadarka.A hangulatos picesoros rész után is hozta magát Dunaföldvár.Macskaköves utcák emelték a szinvonalat.

Pincesor

Mivel Zoli barátom még nem járt a helyi várban,a hangulatos utcák után úgy döntöttünk akkor felmegyünk oda.Azonban itt nem várt pofonba volt részünk.A vár ugyanis zárva volt...ez furcsának tűnt szombat délután...Egy helybélit kérdeztünk,elmondása alapján mi voltunk a harmincadikak,akik aznap pórul jártak.Mit volt mit tenni elindultunk fel a Kálváriára.Kezdett lemenni a nap...igyekeztünk,hogy a naplementét megtudjuk nézni odafentről.Ám ez nem sikerült.Mire felértünk,lement a nap.Ám ez nem szegte kedvünket.Még egy teára jók voltunk itt.Kicsit körülnéztünk itt,majd befejezettnek nyilvánitottuk a túrát.

Dunaföldvár a lemenő nap fényében

Lejöttünk a Kálváriáról,ahol már többször jártunk.Besötétedett mire leértünk.A buszállomásra menet még benéztünk a főtérre,ahol úgy tünt még tart a karácsonyi ünnep...hiszen minden diszkivilágításban ragyogott.Más már nem maradt az év első túrájából.Elsétáltunk a közeli busz pályaudvarig,ahol megvártunk egy hazafelé menö buszt.Azzal jöttünk el.Kellemes túra volt így év elejére,nagyszerü hangulatban,jó időben,kellemes társasággal!Nagyjából 16km-et mentünk.

Dunaföldváron ragadt a karácsony

Végezetül egy kis magyarázat,miért is hívják Dunaföldvárt Spenótfalvának.Bár ez már levan írva a blogomban,ismétlés a tudás anyja.

Az 1950-es évek Dunaföldvárján tiltott volt a spontán disznóvágás a magánházaknál,azaz engedély kellett hozzá,de vidéken persze megoldották...A feldolgozott húst - kolbászt,sonkát,szalonnát - menetrend szerint induló hajókkal szállították Budapestre,melynek okán el is nevezték ezeket a járműveket kofahajóknak.A kosarakban szállított árult spenótlevelekkel takarták le,hogy a hatóságokat megtévesszék.Mivel a fővárosiak nagyon nehezen jutottak sertéshúshoz,meglehetősen nagy keletje volt a dunaföldvári húsnak.A kofahajók rendszerint telepakolva indultak útnak.A sok spenótos kosár miatt nevezték el Dunaföldvárt Spenótfalvának.

Az útvonal

Nyolc év után visszatérés a kunyhóhoz

Pazar túrát tettünk a Kelet-Mecsek páratlan szépségű völgyeiben,ám ez a túra mégsem ezekről marad igazán emlékezetes,hanem arról,hogy nyolc év múltán visszatértem szeretett Nyárádi kunyhómhoz egykori mecseki főhadiszállásunkhoz.Na de menjünk szépen sorjában.Tervünk szerint túránkat a Baranya megyei Vékényből inditjuk,majd felmegyünk a Csepegő-árok nevezetű mecseki szurdokon keresztül a Nyárádi kunyhóhoz,onnan pedig felkapaszkodunk a Dobogóra,majd lereszkedünk a Farkas-árokba és a Váraljai-völgybe.Túránkat pedig majd Váralján fejezzük be.

Az utazás ide hasonló volt mint a három héttel ezelötti túránk kiindulópontjához Hosszúheténybe (erről itt lehet olvasni a bejegyzés elején),csak annyi,hogy nem szálltunk le ugyanarról a buszról Hetényben,hanem mentünk tovább Vékényig.Hát nem volt egyszerű,majd írok ezekről az utazási viszonyokról egy külön bejegyzést,most nem részletezem.A lényeg,hogy délelött 10 órakor tudtunk nekivágni a túrának.

Vékényi harangláb

Ahogy elindultunk rögtön bele is botlottunk a zöld+ jelzésbe,ez vezet majd minket a kunyhóig.Ám amilyen gyorsan bele botlottunk olyan gyorsan el is vesztettük a jelzést.Ennek oka pedig a közeli harangláb volt.Ahogy elindultunk megláttuk a távolban a csodás kis építményt,ennek hatása alá kerülve csak arra figyeltünk,hogy elérjük.Közben a jelzés meg elment másfelé,de ezt nem vettük észre.Ott voltunk a haranglábnál egy macsek kiséretében,majd miután kifotózkodtuk magunkat mentünk befelé a településen az egyik utcában.Aztán egyszer csak feltűnt,hogy nincs meg a jel...hoppá!Nem volt mit tenni visszamentünk oda ahol utoljára láttuk.Meg is leltük,ám ez 20 perc késést okozott.Na de sebaj.Innentől jobban figyeltünk és nem volt többé gondunk a jelzésekkel a túrán.Mecsek révén kitünöen voltak felfestve! (olvasod ezt Budaörs?)

Mező a lovakkal,háttérben a kezdödő Mecsek

Kiérve Vékényből egy mezőn találtuk magunkat egy lovardával.Szép lovak és szamarak élték itt mindennapi életüket.Egy-kettő üdvözölt minket.Aranyosak voltak.Az út itt nehezen járható volt a kerítés mellett.Aztán lassan elkezdett a hegyek felé fordulni.A távolban gyermek és ifjú korom egyik meghatározó települése Szászvár vigyorgott ránk.Lassan elértük a Kelet-Mecsek északi lejtőjét és beléptünk a szentélybe.Azaz a Mecsekbe.

Földöntúlian szép réten találtuk magunkat.Ha létezik mennyország akkor én valami ilyesminek képzeltem mindig is.Nagyon nem is akartam innen tovább menni.

Csodás réttel fogadott a Mecsek

Ezen a réten ment át a zöld+ jelzés,aztán beértünk az erdőbe a Csepegő-árokba.Elöző nap nagy eső esett országszerte,ez a terület sem úszta meg,így az utak sárosak és csúszosak voltak,a patakok pedig megduzzadtak.Az út keresztezte a patakot és a megduzzadt medren át nem volt egyszerű átmenni,de azért persze sikerült.Aztán a völgy vagy ha jobban tetszik a szurdok a Csepegő-árok kezdett elképesztően szép lenni és egy pont után már úgy éreztem ez a Mecsek legszebb völgye!Ez pedig abban a hegységben ahol olyan völgyek vannak mint az Óbányai,a Hidasi,vagy a Melegmányi,igen nagy szó!Az út ugyan a hegyoldalban ment,de lelehetett látni a mederbe és egy ponton fentről meg is pillantottuk az első elképesztő szépségű vízesést!Lereszkedtünk hozzá.Érdemes volt!

A völgy első vízesése fentről...

...és lentről

Elképesztő vízhozammal és hanggal zúdult alá a víz.Gyönyörü volt!Itt is fotózkodtunk persze egy sort.Volt itt egy forrás a Csepegő-forrás,de nem adott vízet,ez meglepő volt ekkora esőzések után.Mondták és olvastam is,hogy igazából a mederben lenne jó haladni,mert úgy igazán szép a völgy,de lehetetlenség volt,hisz alaposan megduzzadt a patak.Visszamentünk az útra amely elkezdett szívatni minket,ugyanis hol lejött a hegyoldalról a mederig keresztezte azt,majd a másik oldalon ment fel a hegyoldalba,ahol aztán újra lejött keresztezni a patakot,hogy újra felemelkedhessen ezen az oldalon.Ezt párszor eljátszotta velünk.Közben megláttuk a második vízesést is,ez is szép volt,de közel menni hozzá lehetetlenség volt.

A második vízesés

Tovább haladtunk le-fel,keresztezve a patakot,le-fel... elértük a harmadik vízesést is.Ez sem volt semmi,ereszkedés közben a hegyről Gergő seggre is csüccsent,de hamarosan ott voltunk a vízesénél.A három közül ezt lehetett legjobban megcsodálni.Meg is csodáltuk és ekkorra már biztos voltam benne,hogy valóban ez a Mecsek legszebb völgye.A dolog pikantériája,hogy sok-sok éven keresztül a közeli Nyárádi kunyhó volt a főhadiszállásunk a mecseki túráinknál és hiába,hogy a kunyhó ide kb.mindössze 2,5km lehet,ide sohasem jöttünk le.Egyszerüen ezt a mostani fejemmel nem is tudom megérteni.Ez a hely mindvégig itt volt a közelünkben és mindig kihagytuk...Érthetetlen...

A harmadik vízesés

Gergő a harmadik vízesésnél

Zoli a harmadik vízesésnél

A vízesés után kezdett csitulni és szelidülni a pompás völgy,aztán kiértünk belőle.Szép hegyoldalon vezetett tovább a jelzés.Egy ponton őzek húztak el a közelünkben és erre megint nem voltam kellően felkészülve,hiszen mire előbányásztam a kamerát már rég messze jártak... Aztán egyszer csak ott voltunk... Ott!Megállt a vér ereimben mikor megpillantottam szeretett kunyhómat.Szívetmelengető érzés volt újra látni.Aki esetleg elöször olvassa soraimat nem érti,nem értheti mi ez a hirtelen "felindultság" nekik itt egy bejegyzés arról,hogy mi is fűz engem ide: itt olvashatsz az okokról.A lényeg az,hogy újra itt voltam!

A pillanat amikor újra megpillantottam a kunyhót.

 Most,hogy újra itt voltam eszméltem csak rá,hogy nyolc éve nem jártam itt!A gondolat elborzasztott... hogy lehetséges ez amikor 1982-től 2009-ig ez volt számomra a túrázás temploma...Hogy kerülhettem én ezt el nyolc éven keresztül...Persze sok-sok dolog megváltozott,a legszomorúbb persze Sándor halála volt.Aztán a haverok is akikkel ide jártam messze elkerültek az elmúlt években,Sándor hozzátartozói sem szeretnek úgy mint Sándor szeretett és a mi útjaink sem vezettek igazán erre.De nem fog többé 8 év eltelni,hogy újra eljöjjek ide az is biztos!Szóval ott álltam a kunyhó előtt földbe gyökerezett lábbal és csak néztük egymást a kis házikóval.Szomorúan tekintett felém,mintha csak azt kérdezte volna: - hát hol voltál eddig?

Most is gyönyörü...

Közelről látszik a szomorúsága...

A kunyhó meglehetősen rossz állapotban volt,szinte láttam rajta,hogy "szenved".A kunyhónak lelke volt és szenvedett,de éreztem azt is,hogy örül nekem,örül,hogy újra láthat...Be nem tudtunk menni,nem volt itt senki (hál isten) nekem meg nem volt kulcsom.A terasz nem a régi volt a falakon pedig repedések tucatjai jelezték a ház romló állapotát.Engem pedig megrohantak az emlékek...a sok innen induló,vagy ide érkező túra...Sándorral,a haverokkal... csodás idők emlékei.... Meghitt hangulat lett rajtam úrrá,kicsit pihentünk is itt.Eleve úgy kalkuláltam be a túrát,hogy lesz itt egy nagy pihenő,tudtam nem lesz könnyü innen újra elindulni... Kajaszünetet tartottunk egy csomó képet és videót csináltam,emlékeztem még kicsit a boldog időkre aztán eljött a búcsú ideje.Menni kellett tovább...

Búcsú a kunyhótól (a másik ház a  Vörösfenyő kulcsosház)

Az út innen induló szakaszát a Dobogóig Gergővel egyetértésben szeretett túra atyámnak Sándornak ajánlottuk.Mivel rengeteget jártunk erre Sándorral és a halála óta nem nagyon voltunk itt,ezért ez a szakasza a túránknak Sándor emléktúra lett...

Sáros szakasza következett az útnak,de tudtam ez a rész esőzés után mindig sáros.Már a sárga jelzésen haladtunk a zöld+ a kunyhónál elment a Vár-völgy felé.Emelkedő következett felfelé,jöttek a hegyek a Somlyó és a Dobogó.Nem voltak ezek vészes emelkedők csak a sár miatt volt most a szokásosnál nehezebben járható.Nem volt messze a Dobogó,így hamar elértük.Most is szép volt a Dobogó erdeje,egy helyről még kilátásunk is volt észak felé.Aztán felmentünk a csúcsára.Ez a Mecsek ötödik legmagasabb pontja,egyben itt van a megyehatár is.Tolna és Baranya megye határa és ez Tolna megye legmagasabb csúcsa.Mindezt a csúcson egy kopjafa jelzi.

A Dobogó csúcsán

A Dobogó után már ereszkedés következett,de az út továbbra is sáros volt.A Szószék következett amely 18 méterrel alacsonyabb a Dobogónál.Az út nem a csúcsnál halad,hanem jó magasan a hegyoldalon.Egy ponton gyönyörü kilátásunk nyilt dél,dél-nyugat felé.Feltünt a Zengő és kicsit odébb a Misina a Tv-toronnyal.Ez a kilátás régen nem volt,a tar vágásoknak volt köszönhető,hogy most létezik.Szép hely volt.A Szószék után következett a Dögkút-tető,de odáig már nem mentünk el.Letértünk a sárgáról a Farkas-árok felé a kék+ -ra,azaz észak-keleti irányba.

Kilátás a Szószékről a Zengőre

Úgy tünt sima utunk lesz,aztán a jelzés letért a sima utról,be valami dzsungelszerüségbe,helyenként szinte járhatatlanná téve a haladást.Ez lenne a Farkas-árok?Gergő megnyugtatott aztán,hogy ez még nem az,majd egy-két kilométer múlva lesz az...Valóban aztán kezdett jól járhatóvá válni az út.Négy forrás van ebben a vögyben,ezek közül az első a Lendület-forrás úgy tünt mintha valaki szétbarmolta volna...így persze vízet sem adott.Kezdett a völgy látványos lenni,az út haladt lefelé,a patak egyre hangosabb lett.A második forrás egy kis mellékvölgyben volt pár méterre az uttól.Vadvirág névre hallgatott és ez végre adott vízet!Tovább haladva kezdödtek a kis vízesések,zubogók.Hasonlított az Óbányai-völgyre.Látványos kis vízesések sora követte egymást.Élvezetes szakasz volt.

A Farkas-árok egyik vízesése

Az időnk jó volt,hol előbújt a nap,hol beborúlt,de ettől függetlenül nagyon jó idő volt.Szép erdőkön vezetett az út a Farkas-árokban és lassan-lassan javult is.Már nem volt oly sáros,persze ez rajtunk már nem segitett,hisz a nadrágunkra térdig bizony rátapadt a sár,amely rá is száradt már ekkorra.Elértük a váraljai kulcsosházakat,itt is volt vízesés.Innentől a völgyet már Váraljai-völgynek nevezték.Kellemes füves rész volt a házak környékén.Jó lehetett itt egy-egy hétvégét eltölteni.

Erdő a Farkas-árokban

A váraljai kulcsosházakhoz érve

A házak után egyre javult az út,csak hát...sok helyen keresztezte a patakot amely ugye felvolt duzzadva itt is,így csak úgy tudtunk átmenni rajtuk ha bele-bele léptünk a vízbe.Ez nem igazán használt,de tudtunk haladni.Lassan elértünk a váraljai tavakhoz,ez is egy szép hely volt.Egy óriási zöld réten pihentünk egyet és kajáltunk újra.Végéhez közeledett a túránk.Csodás rét volt ez is.Sokan voltak itt,fözöcskéztek éppen,a tó túlpartján pedig sétálgattak az emberek a váraljai parkerdőben.Jó félórát pihentünk itt.Már csak a falu volt hátra,amely azonban jó hosszú volt.

Váraljai tavacska

Csodás rét a Váraljai-völgyben

A falu tulsó végén volt a vasúti megáló ahol majd befejezzük és indulunk majd haza.Ám odáig még volt 4km.De volt még majdnem két óránk.Legalább szétnézünk a faluban és keresünk egy jó kocsmát ahol lehörpintek majd egy sört.Imádok ilyen helyeken egy jó sört inni.A település nagyon szép volt,nekem nem volt ismeretlen,sokat jártunk itt Sándorral.Szép házak,templomok,parkok sora jellemezte a kis falut amelyet körül ölelt a Mecsek.Egyetlen negatívum az volt,hogy nem találtunk kocsmát...hát így jártam,sör nélkül maradtam.

Váraljai ház

Váralja templomai

Lassan a falu végéhez értünk ami igazából a falu eleje,csak hát mi ugye a hegyekből jöttünk.A vasúti megállónál még visszanézve is szép volt minden.Belehetett látni a környéket.A megállóban fejeztük be a túrát ami 23 km-es volt,nem volt nagyon nehéz,nem voltak durva emelkedők,bár emelkedők azért voltak.Nehézséget a saras utak jelentették.Élmények és látnivalók tucatjai kerültek utunkba,a kunyhónál pedig el is érzékenyültem.Ez a túra esélyes lehet a 2017-es év legjobb túrája címünkre,bár még sok van év végéig...

Game over

Túránk útvonala