Nyolc év után visszatérés a kunyhóhoz

Pazar túrát tettünk a Kelet-Mecsek páratlan szépségű völgyeiben,ám ez a túra mégsem ezekről marad igazán emlékezetes,hanem arról,hogy nyolc év múltán visszatértem szeretett Nyárádi kunyhómhoz egykori mecseki főhadiszállásunkhoz.Na de menjünk szépen sorjában.Tervünk szerint túránkat a Baranya megyei Vékényből inditjuk,majd felmegyünk a Csepegő-árok nevezetű mecseki szurdokon keresztül a Nyárádi kunyhóhoz,onnan pedig felkapaszkodunk a Dobogóra,majd lereszkedünk a Farkas-árokba és a Váraljai-völgybe.Túránkat pedig majd Váralján fejezzük be.

Az utazás ide hasonló volt mint a három héttel ezelötti túránk kiindulópontjához Hosszúheténybe (erről itt lehet olvasni a bejegyzés elején),csak annyi,hogy nem szálltunk le ugyanarról a buszról Hetényben,hanem mentünk tovább Vékényig.Hát nem volt egyszerű,majd írok ezekről az utazási viszonyokról egy külön bejegyzést,most nem részletezem.A lényeg,hogy délelött 10 órakor tudtunk nekivágni a túrának.

Vékényi harangláb

Ahogy elindultunk rögtön bele is botlottunk a zöld+ jelzésbe,ez vezet majd minket a kunyhóig.Ám amilyen gyorsan bele botlottunk olyan gyorsan el is vesztettük a jelzést.Ennek oka pedig a közeli harangláb volt.Ahogy elindultunk megláttuk a távolban a csodás kis építményt,ennek hatása alá kerülve csak arra figyeltünk,hogy elérjük.Közben a jelzés meg elment másfelé,de ezt nem vettük észre.Ott voltunk a haranglábnál egy macsek kiséretében,majd miután kifotózkodtuk magunkat mentünk befelé a településen az egyik utcában.Aztán egyszer csak feltűnt,hogy nincs meg a jel...hoppá!Nem volt mit tenni visszamentünk oda ahol utoljára láttuk.Meg is leltük,ám ez 20 perc késést okozott.Na de sebaj.Innentől jobban figyeltünk és nem volt többé gondunk a jelzésekkel a túrán.Mecsek révén kitünöen voltak felfestve! (olvasod ezt Budaörs?)

Mező a lovakkal,háttérben a kezdödő Mecsek

Kiérve Vékényből egy mezőn találtuk magunkat egy lovardával.Szép lovak és szamarak élték itt mindennapi életüket.Egy-kettő üdvözölt minket.Aranyosak voltak.Az út itt nehezen járható volt a kerítés mellett.Aztán lassan elkezdett a hegyek felé fordulni.A távolban gyermek és ifjú korom egyik meghatározó települése Szászvár vigyorgott ránk.Lassan elértük a Kelet-Mecsek északi lejtőjét és beléptünk a szentélybe.Azaz a Mecsekbe.

Földöntúlian szép réten találtuk magunkat.Ha létezik mennyország akkor én valami ilyesminek képzeltem mindig is.Nagyon nem is akartam innen tovább menni.

Csodás réttel fogadott a Mecsek

Ezen a réten ment át a zöld+ jelzés,aztán beértünk az erdőbe a Csepegő-árokba.Elöző nap nagy eső esett országszerte,ez a terület sem úszta meg,így az utak sárosak és csúszosak voltak,a patakok pedig megduzzadtak.Az út keresztezte a patakot és a megduzzadt medren át nem volt egyszerű átmenni,de azért persze sikerült.Aztán a völgy vagy ha jobban tetszik a szurdok a Csepegő-árok kezdett elképesztően szép lenni és egy pont után már úgy éreztem ez a Mecsek legszebb völgye!Ez pedig abban a hegységben ahol olyan völgyek vannak mint az Óbányai,a Hidasi,vagy a Melegmányi,igen nagy szó!Az út ugyan a hegyoldalban ment,de lelehetett látni a mederbe és egy ponton fentről meg is pillantottuk az első elképesztő szépségű vízesést!Lereszkedtünk hozzá.Érdemes volt!

A völgy első vízesése fentről...

...és lentről

Elképesztő vízhozammal és hanggal zúdult alá a víz.Gyönyörü volt!Itt is fotózkodtunk persze egy sort.Volt itt egy forrás a Csepegő-forrás,de nem adott vízet,ez meglepő volt ekkora esőzések után.Mondták és olvastam is,hogy igazából a mederben lenne jó haladni,mert úgy igazán szép a völgy,de lehetetlenség volt,hisz alaposan megduzzadt a patak.Visszamentünk az útra amely elkezdett szívatni minket,ugyanis hol lejött a hegyoldalról a mederig keresztezte azt,majd a másik oldalon ment fel a hegyoldalba,ahol aztán újra lejött keresztezni a patakot,hogy újra felemelkedhessen ezen az oldalon.Ezt párszor eljátszotta velünk.Közben megláttuk a második vízesést is,ez is szép volt,de közel menni hozzá lehetetlenség volt.

A második vízesés

Tovább haladtunk le-fel,keresztezve a patakot,le-fel... elértük a harmadik vízesést is.Ez sem volt semmi,ereszkedés közben a hegyről Gergő seggre is csüccsent,de hamarosan ott voltunk a vízesénél.A három közül ezt lehetett legjobban megcsodálni.Meg is csodáltuk és ekkorra már biztos voltam benne,hogy valóban ez a Mecsek legszebb völgye.A dolog pikantériája,hogy sok-sok éven keresztül a közeli Nyárádi kunyhó volt a főhadiszállásunk a mecseki túráinknál és hiába,hogy a kunyhó ide kb.mindössze 2,5km lehet,ide sohasem jöttünk le.Egyszerüen ezt a mostani fejemmel nem is tudom megérteni.Ez a hely mindvégig itt volt a közelünkben és mindig kihagytuk...Érthetetlen...

A harmadik vízesés

Gergő a harmadik vízesésnél

Zoli a harmadik vízesésnél

A vízesés után kezdett csitulni és szelidülni a pompás völgy,aztán kiértünk belőle.Szép hegyoldalon vezetett tovább a jelzés.Egy ponton őzek húztak el a közelünkben és erre megint nem voltam kellően felkészülve,hiszen mire előbányásztam a kamerát már rég messze jártak... Aztán egyszer csak ott voltunk... Ott!Megállt a vér ereimben mikor megpillantottam szeretett kunyhómat.Szívetmelengető érzés volt újra látni.Aki esetleg elöször olvassa soraimat nem érti,nem értheti mi ez a hirtelen "felindultság" nekik itt egy bejegyzés arról,hogy mi is fűz engem ide: itt olvashatsz az okokról.A lényeg az,hogy újra itt voltam!

A pillanat amikor újra megpillantottam a kunyhót.

 Most,hogy újra itt voltam eszméltem csak rá,hogy nyolc éve nem jártam itt!A gondolat elborzasztott... hogy lehetséges ez amikor 1982-től 2009-ig ez volt számomra a túrázás temploma...Hogy kerülhettem én ezt el nyolc éven keresztül...Persze sok-sok dolog megváltozott,a legszomorúbb persze Sándor halála volt.Aztán a haverok is akikkel ide jártam messze elkerültek az elmúlt években,Sándor hozzátartozói sem szeretnek úgy mint Sándor szeretett és a mi útjaink sem vezettek igazán erre.De nem fog többé 8 év eltelni,hogy újra eljöjjek ide az is biztos!Szóval ott álltam a kunyhó előtt földbe gyökerezett lábbal és csak néztük egymást a kis házikóval.Szomorúan tekintett felém,mintha csak azt kérdezte volna: - hát hol voltál eddig?

Most is gyönyörü...

Közelről látszik a szomorúsága...

A kunyhó meglehetősen rossz állapotban volt,szinte láttam rajta,hogy "szenved".A kunyhónak lelke volt és szenvedett,de éreztem azt is,hogy örül nekem,örül,hogy újra láthat...Be nem tudtunk menni,nem volt itt senki (hál isten) nekem meg nem volt kulcsom.A terasz nem a régi volt a falakon pedig repedések tucatjai jelezték a ház romló állapotát.Engem pedig megrohantak az emlékek...a sok innen induló,vagy ide érkező túra...Sándorral,a haverokkal... csodás idők emlékei.... Meghitt hangulat lett rajtam úrrá,kicsit pihentünk is itt.Eleve úgy kalkuláltam be a túrát,hogy lesz itt egy nagy pihenő,tudtam nem lesz könnyü innen újra elindulni... Kajaszünetet tartottunk egy csomó képet és videót csináltam,emlékeztem még kicsit a boldog időkre aztán eljött a búcsú ideje.Menni kellett tovább...

Búcsú a kunyhótól (a másik ház a  Vörösfenyő kulcsosház)

Az út innen induló szakaszát a Dobogóig Gergővel egyetértésben szeretett túra atyámnak Sándornak ajánlottuk.Mivel rengeteget jártunk erre Sándorral és a halála óta nem nagyon voltunk itt,ezért ez a szakasza a túránknak Sándor emléktúra lett...

Sáros szakasza következett az útnak,de tudtam ez a rész esőzés után mindig sáros.Már a sárga jelzésen haladtunk a zöld+ a kunyhónál elment a Vár-völgy felé.Emelkedő következett felfelé,jöttek a hegyek a Somlyó és a Dobogó.Nem voltak ezek vészes emelkedők csak a sár miatt volt most a szokásosnál nehezebben járható.Nem volt messze a Dobogó,így hamar elértük.Most is szép volt a Dobogó erdeje,egy helyről még kilátásunk is volt észak felé.Aztán felmentünk a csúcsára.Ez a Mecsek ötödik legmagasabb pontja,egyben itt van a megyehatár is.Tolna és Baranya megye határa és ez Tolna megye legmagasabb csúcsa.Mindezt a csúcson egy kopjafa jelzi.

A Dobogó csúcsán

A Dobogó után már ereszkedés következett,de az út továbbra is sáros volt.A Szószék következett amely 18 méterrel alacsonyabb a Dobogónál.Az út nem a csúcsnál halad,hanem jó magasan a hegyoldalon.Egy ponton gyönyörü kilátásunk nyilt dél,dél-nyugat felé.Feltünt a Zengő és kicsit odébb a Misina a Tv-toronnyal.Ez a kilátás régen nem volt,a tar vágásoknak volt köszönhető,hogy most létezik.Szép hely volt.A Szószék után következett a Dögkút-tető,de odáig már nem mentünk el.Letértünk a sárgáról a Farkas-árok felé a kék+ -ra,azaz észak-keleti irányba.

Kilátás a Szószékről a Zengőre

Úgy tünt sima utunk lesz,aztán a jelzés letért a sima utról,be valami dzsungelszerüségbe,helyenként szinte járhatatlanná téve a haladást.Ez lenne a Farkas-árok?Gergő megnyugtatott aztán,hogy ez még nem az,majd egy-két kilométer múlva lesz az...Valóban aztán kezdett jól járhatóvá válni az út.Négy forrás van ebben a vögyben,ezek közül az első a Lendület-forrás úgy tünt mintha valaki szétbarmolta volna...így persze vízet sem adott.Kezdett a völgy látványos lenni,az út haladt lefelé,a patak egyre hangosabb lett.A második forrás egy kis mellékvölgyben volt pár méterre az uttól.Vadvirág névre hallgatott és ez végre adott vízet!Tovább haladva kezdödtek a kis vízesések,zubogók.Hasonlított az Óbányai-völgyre.Látványos kis vízesések sora követte egymást.Élvezetes szakasz volt.

A Farkas-árok egyik vízesése

Az időnk jó volt,hol előbújt a nap,hol beborúlt,de ettől függetlenül nagyon jó idő volt.Szép erdőkön vezetett az út a Farkas-árokban és lassan-lassan javult is.Már nem volt oly sáros,persze ez rajtunk már nem segitett,hisz a nadrágunkra térdig bizony rátapadt a sár,amely rá is száradt már ekkorra.Elértük a váraljai kulcsosházakat,itt is volt vízesés.Innentől a völgyet már Váraljai-völgynek nevezték.Kellemes füves rész volt a házak környékén.Jó lehetett itt egy-egy hétvégét eltölteni.

Erdő a Farkas-árokban

A váraljai kulcsosházakhoz érve

A házak után egyre javult az út,csak hát...sok helyen keresztezte a patakot amely ugye felvolt duzzadva itt is,így csak úgy tudtunk átmenni rajtuk ha bele-bele léptünk a vízbe.Ez nem igazán használt,de tudtunk haladni.Lassan elértünk a váraljai tavakhoz,ez is egy szép hely volt.Egy óriási zöld réten pihentünk egyet és kajáltunk újra.Végéhez közeledett a túránk.Csodás rét volt ez is.Sokan voltak itt,fözöcskéztek éppen,a tó túlpartján pedig sétálgattak az emberek a váraljai parkerdőben.Jó félórát pihentünk itt.Már csak a falu volt hátra,amely azonban jó hosszú volt.

Váraljai tavacska

Csodás rét a Váraljai-völgyben

A falu tulsó végén volt a vasúti megáló ahol majd befejezzük és indulunk majd haza.Ám odáig még volt 4km.De volt még majdnem két óránk.Legalább szétnézünk a faluban és keresünk egy jó kocsmát ahol lehörpintek majd egy sört.Imádok ilyen helyeken egy jó sört inni.A település nagyon szép volt,nekem nem volt ismeretlen,sokat jártunk itt Sándorral.Szép házak,templomok,parkok sora jellemezte a kis falut amelyet körül ölelt a Mecsek.Egyetlen negatívum az volt,hogy nem találtunk kocsmát...hát így jártam,sör nélkül maradtam.

Váraljai ház

Váralja templomai

Lassan a falu végéhez értünk ami igazából a falu eleje,csak hát mi ugye a hegyekből jöttünk.A vasúti megállónál még visszanézve is szép volt minden.Belehetett látni a környéket.A megállóban fejeztük be a túrát ami 23 km-es volt,nem volt nagyon nehéz,nem voltak durva emelkedők,bár emelkedők azért voltak.Nehézséget a saras utak jelentették.Élmények és látnivalók tucatjai kerültek utunkba,a kunyhónál pedig el is érzékenyültem.Ez a túra esélyes lehet a 2017-es év legjobb túrája címünkre,bár még sok van év végéig...

Game over

Túránk útvonala

A nagy Zengő túra

Mivel ebben a hónapban (2017 április) bakancslistánk fő célpontja a mecseki Zengő,így pár bejegyzésem a napokban most erre fókuszál.Nem elöször fogunk menni a Mecsek legmagasabb csúcsára (legutóbbi itteni túrámról itt lehet olvasni).Jártunk már itt jópárszor,most az egyik kilencvenes évekbeli túráról írnék,amelyen ha jól emlékszem hatan,de lehet,hogy heten vettünk részt,hisz jött velünk atyai jóbarátom Sándor is.

Természetesen ezúttal is mecseki főhadiszállásunkon a Nyárádi kunyhóban nyaraltunk a díszes társasággal.Eleve a Zengő túrát szántuk a nyaralás fő túrájának,célpontjának.Tudtuk nem lesz egyszerű menet,hisz a Nyárádi kunyhótól a Zengő,majd onnan le Hosszúheténybe,vissza Püspökszántlászlón át a kunyhóhoz az bizony egy kemény 30km-es túrának néz ki.Erre készültünk egész évben.Ehhez képest...

A túra elötti este egy kicsit bulizósra sikerült,alaposan leittuk magunkat és éjjeli (hajnali?) fél3 - 3 körül kerültünk ágyba.Reggel 7 körül pedig várt ránk az indulás..

Mivel Sándorral előre megvolt beszélve ez az időpont nem viszakozhattunk.

Őt szántuk túravezetőknek és nem akartuk megsérteni vele,hogy inkább mégse akarunk mi most menni.Így félig kómásan és másnaposan vágtunk bele a nagy kalandba.

Indulás a kunyhótól ezúttal is.A kunyhó mellett a fehéres épület a Vörösfenyő kulcsosház amúgy,
majd egyszer írok róla is.

Természetesen a Nyárádi kunyhótól indultunk,de előtte még leszaladtunk a forráshoz friss vízért,hisz várható volt a hőség mára,kelleni fog a hűsitő,a legközelebbi forrás meg olyan 10km múlva fog csak jönni.

Ahogy az innen induló mecseki túrák többségén ezúttal is a sárga sáv jelzésen vágtunk neki a túrának.Aztán eszméltem,hogy erről le sem kell térni,hisz ez pont a Zengőre vezet.Következtek az emelkedők sora...Szószék,Dobogó,Cigány-hegy.De meglepetésemre az induláskor még elcsigázott társaság kezdett magához térni és erőre kapni.Na meg kedvet kapni a túrához,elvégre erre vártunk egész évben.Sorra vettük viszonylag simán az akadályokat a nehéz kaptatókat.Megfelelő tempóban haladtunk.

A Szószék erdeje

Persze a hegység szépsége most is magával ragadott minket.Jó egy órás út után értük el a Cigány.hegyet ahol ekkor még a régi formájában állt a kilátó,de a kilátás élvezhető volt.Itt tartottuk az első pihenőnket.Meg aztán egyre melegebb lett és nem is az elöző este,hanem a meleg kezdte fogyasztani erőnket.Persze ez korai volt,hiszen szinte még az út negyedénél sem jártunk.Fél órát csodáltuk a Mecseket a régi Cigány-hegyi kilátóról,majd újfent erőre kapva folytattuk a túránkat a sárga jelzésen tovább.

Úton a Cigány-hegyre

A Cigány-hegyi kilátó
még a régi formájában

Innen aztán lefelé vezetett az út,kereszteztük a kék jelzést majd egy gyönyörü zöld réten találtuk magunkat amelyen bárányok legeltek.A Miske-tetőn jártunk.Az út talán legkellemesebb szakasza volt ez,látszott elöttünk a Zengő,mögöttünk pedig a Cigány-hegy.Persze a délelöttbe fordult nap egyre erősebben sütött,kezdett 30 fokhoz közeliteni a hömérséklet,de ez a szakasz könnyű volt,különösebben nem izzadtszott meg egyikünket sem.Persze a víz készlet fogyott,de már nem volt messze a legközelebbi forrás,amelyet  a Hárs-tető megmászásával el is értünk.Itt a Diós-kútnál tartottuk második pihenőnket.

Valahol a Miske-tető környékén

Lefelé jövet a Diós-kúttól Sándor úgy döntött,hogy egy kis időre búcsút veszünk a sárga jelzéstől,de csak azért,hogy leröviditsük az útat.Egy erdő gazdasági útra tértünk le,ezen mentünk 1km-t kb, ahol újra rátaláltunk az elhagyott sárgára,így visszatértünk rá.

Következett az út legnehezebb része.Úgy is mondhatnám brutális szakasz jött.Nyilván voltatok már itt talán páran azok közül akik esetleg betévednek ide és olvassák soraimat.Ők tudják,hogy ez a sárga út itt a Zengő északi oldalában brutális.Ezen lényegében csak lejönni szoktunk,úgy is brutális.Hát akkor felfelé...

Amúgy itt volt velünk az a nőcike is aki ha olvassátok a blogomat akkor nyilván emlékeztek rá,hogy annyi kellemetlenséget okozott egy Visegrádi-hegységi túrámon (ha nem tudjátok miről van szó erről a sztoriról ezen a helyen olvashattok).Itt ellentétben a Visegrádi-hegységgel kitünöen állta a sarat és olyan ügyesen megmászta a rendkivül meredek Zengőt,hogy mindannyiunk elismerését elnyerte odefenn...sőt még évek múlva is dicsérték ezért a teljesitményért a srácok.(bezzeg ha látták volna Visegrádnál...)

Én piszokul szemvedtem itt felfelé,izzadtam mint a ló és a meredek hegyoldal is kezdte kimeriteni erőmet.Óriási erőfeszitéssel tudtam csak megmászni itt a Zengőt.

Na de felértünk.Itt voltunk végre a világ tetején.

Csodáljuk a kilátást a Zengő-kilátón

Felmásztunk az ekkor még jobb állapotban lévő zengői kilátóba ami nem más mint egy geódéziai mérőtorony.Nyilván mindenki látott már ilyent,van jó pár az országban.Na és itt fent csodálva a kilátást tartottunk egy nagy pihenőt.Mindig is szeretek ide feljönni mert a kilátás az gyönyörü.Ezuttal meg tökéletes időnk is volt hozzá,szinte mindent lehetett látni.Ugye eleve a Mecsek csaknem egésze belátható,de én láttam a távolban a Drávát is,a Villányi-hegységet,talán a Dunát is.A Badacsonyt viszont nem (pedig állitólag látni).Szóval fantasztikus volt mint mindig.

Nem tudom meddig lehettünk itt,nem is érdekelt.Jó volt itt lenni.Aztán megkezdtük az ereszkedésünket le Hosszúheténybe a sárga3 jelzést választva (majd a kék3-ön jövünk fel legközelebb).A brutál emelkedő után nagyon kellemes volt lefelé az út,nem soká le is értünk a festői Hosszúheténybe.Ekkor Hetény vezér szobra még nem volt meg,legalábbis nem tudtunk róla,megvolt azonban egy jó kis étterem féle ahol úgy döntöttünk megebédelünk.

Persze ebéd elött az a söröcske életmentő volt...

Püspökszentlászlói-völgy

Hosszúhetényre ezenkivül most nem sok időt vesztegettünk,indultunk mostmár vissza irányba a Püspökszentlászlói-völgyön.Ez a völgy is gyönyörü hisz a két óriás a Zengő és a Hármashegy között helyezkedik el.Nagyon kellemes szakasz!Az út is szinten megy,élvezet erre járni.Mindig szerettem itt túrázni.Hosszúheténytől olyan 2,5km mire elérjük Püspökszentlászlót amely a Mecsek egyik gyöngyszeme.A rendkivül kellemes környezetben elterülő település még Hosszúhetény része,egyik jellemzője,hogy itt csak az egyik felén sütik meg a palacsintát.Ennek pedig az az oka,hogy a falu egyetlen utcáján csak az egyik oldalon vannak házak.Hetény felöl ha jön az ember akkor elöbb egy haranglábbal találkozik,majd a település végén van a kastély és az arborétum.Ekkor a kilencvenes években még nem volt felújítva.

Püspökszentlászlói kastély

A kastély elött van a híres apáca temető amelynek érdekessége,hogy akik itt nyugszanak azok mindegyike megérte legalább a 80-ik életévét,de a többség a 90-et is!A kastély pedig apácazárda volt régen,ekkori ittjártunkkor nem emlékszem,hogy miként funkciónált,manapság pedig látogatható.Itt tartották házi örizetben Mindszenti József biborost is.(ha jól tudom).Az arborétumra ezen túra keretein belül nem vesztegettünk időt,ha emlékezetem nem csal ekkor nem is volt éppen jó állapotban.

 Indultunk vissza a falu végénél újra beköszönő sárga jelzésen.Innen már ugyanaz volt az út mint idefele.Most is megkellett mászni a Hárs-tetőt,a Diós-kútnál frissitettük víz készleteinket amely már elég lesz a kunyhóig.

A Miske-tetőn pihentünk egyet ekkora már fáradt volt a társaság,de ehhez képest jól bírtuk.

Visszafelé már nem mentünk fel a Cigány-hegyi kilátóba.Mentünk tovább,jött a Dobogó,a Szószék majd nagy sokára feltünk végre a Nyárádi kunyhó.

A jó öreg Nyárádi kunyhó,a főhadiszállásunk

"Hazaérve" nagyon elfáradt már mindenki.Sándor pl. a kunyhó elött a fűben aludt egyet azonnal.Rá még várt egy út a faluig.A többiek is elkezdetk pihengetni,én is.Persze egy sört lenyakaltunk.Hát ahhoz képest,hogy az előző esti buli után tán 3 órát sem aludtunk,ehhez képest azt kell mondjam remekül bírta mindenki a túrát,amely nem volt rövid,hisz 30km volt!

Megérte.Az év túrája volt ekkor,nem okozott csalódást.Rendkivül látványos és élménydús volt az egész út,páratlanul szép és érdekes helyekkel.Nem ez volt az első és nem is az utolsó Zengő túrám és örömmel tölt el,hogy e sorok irásakor talán két (max három) hét múlva újra eljövök a Zengőre.Természetesen arról a túráról is lesz beszámoló.

A túra útvonala

Ősklasszikus Óbányára

Ismét a Kunyhó,ismét a baráti társaság.

Mint már írtam,számtalan alkalommal a Kelet-Mecsekben található Nyárádi kunyhó számitott mecseki túráink főhadiszállásának.Innen idult ki és ide érkezett sok-sok túránk.Ez ezuttal is így volt.A jó szokás szerint itt töltöttünk néhány napot a haverokkal és mivel nem csak itt akartunk lenni útra indultunk a csodás Óbányára.Egy gyönyörü reggelen kipihenve az elöző esti ivászat fáradalmait vágtunk neki az útnak,ha jól emlékszem hatan.

A kunyhótól a sárga sáv jelzés vezetett minket jó sokáig.

Indulás a Nyárádi kunyhótól

Útba igazitás még a kunyhónál,mi a Cigány-hegy felé megyünk most

A kunyhó utáni rész pár kilométeren át lényegében egy nem túl durva,de erős kaptató,hisz megkell másznunk olyan helyeket mint a Szószék vagy a Tolna megye legmagasabb csúcsának számító Dobogó.A Dobogó csúcsán van amúgy a megyehatár,de alatta a sárga jelzésű út még Baranya megyében van.Közben röviddel az indulás után egyik cimborámra rájött a szarás.A kunyhónál valahogy elfelejtette,de utána 1-2km múlva már nem tudta elfelejteni,így valahol a sűrűben talált magának egy megfelelő helyet,mi meg addig várakoztunk a turistaúton gyönyörü környezetben.Rövidesen végzett az emberünk haladhattunk tovább.Mondhatni kicsit ingerszegény erdőkön vezetett át az út,ám a fáitól részben megkopaszitott Dobogóról itt-ott csodás kilátás bonakozott ki.

Erdő a Dobogón

A Dobogó után aztán már ereszkedés volt  és részben szinten is ment az út,500 méter körüli magasságokban mozogtunk.Hamarosan elértünk a Dögkút-tetőt,itt keresztezett minket a Vár-völgyből jövő és Mecseknádasd felé tartó piros jelzés.Innen már látni lehetett a 524méter magas Cigány-hegyet,mivel eleve magasan voltunk ennek megmászása nem volt túl nagy kihívás.A Cigány-hegy tetején található az én egyik kedvenc kilátóm,amit ekkori ittjártunkkor újitottak fel éppen.A helyzet az volt,hogy a régi formájában a kilátó már nem tudta azt szolgálni amiért épült,mert a környező fák akkorára nőttek,hogy már magasabbak voltak a kilátónál.Így azt megkellett magasítani.Ezen munkálatok közepébe botlottunk éppen bele,bár szombat révén,nem dolgozott itt senki.(két hónappal utánunk adták át aztán a felújított kilátót).

Cigány-hegyi kilátó,amikor a felújitás folyt

Azért még így is felmentünk a kilátóba és igy is azért még volt kilátásunk.Innen a Mecsek jelentős része látható és szemet gyönyörködtető.Látszik a Zengő,a Hármashegy,távolban a Misina,látszodnak az innen törésvonalaknak tünő mecseki völgyek,ellátni a Vár-völgy felé és mögöttünk tornyosuló Dogobó is látszik ugye.Sokszor voltam már itt ezelött és azóta is,de ez a kilátás itt mindig rabul ejt.Pihentünk is itt a kilátást csodálva,kellemes lágy szellő törte meg a meleget.Majd egy órai itt tartozkódás után folytattuk az utat.

Mögöttünk a Dobogó

Kilátás a Cigány-hegyről

Túrán a csapat

Lereszkedtünk a Cigány-hegyről és a sárgát keresztező országos kékre tértünk le.Ez vezetett tovább minket.Továbbra is ereszkedtünk és hamarosan feltünt a festői Kisújbánya.

A festöi üdülöfalucskának állandó lakossága nincs.Elsősorban sváb és holland családok tartanak itt fent nyaralókat amelyeknek stílusa idézi a sváb-német stílust.A faluban teljes a nyugalom és ekkor amikor ez a túra zajlott (2007) még nagyobb volt a nyugalom mint manapság.A kis templom sem volt még akkor felújitva,ezután csinálták meg azt is.A falucska amúgy nem önálló település hanem Hosszúhetény része.

Na mi meg alaposan körbe kobászoltunk itt is.

A kék jelzés Kisújbányára

A Kisújbányai Szent Mártont templom bejárata,még a felújitás elött

Bementünk a templomba is

Megnéztük a templomot kivül-belül,az emlékműveket a kézművest a falu főterén.felmetünk egy vendéglátóhelyre ami nem a szokványos vendéglátóhely volt,az egyik ház hátsó kertjében volt kialakitva rendkivül kellemes környezetben.Itt ittunk egy sört/üditőt meg megettünk egy jégkrémet,aztán folytattuk a túrát.Következett az elképesztő szépségű Óbányai-völgy.Ugye itt a falu keleti végében kezdödik az Óbányai-völgy (vagy ha amonnan jön az ember akkor itt végzödik).Itt hatol be az országos kék a bliriáns szépségű völgybe,amelynek Óbányáig tartó szakasza a legszebb,ez olyan 3km-et jelent.

Behatoltunk hát.

Zubóg a patak a völgyben

A völgyben kis zubogók,vízesések sora kiséri a vándort,ezek legnagyobbika és leglátványosabbja a Ferde-vízesés,amelyről már többször is volt szó e blog keretein belül.Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén félig folyva félig vízesésszerűen átbukva rohan a kis patak vize.Gyönyörü látnivaló.Ezután van a kis híd amely átvezet a patakon,majd következik a híres Csepegő szikla amely tulajdonképpen egy pici cseppkőbarlang.A közel 30 méter hosszú mésztufa-lerakódás 4-6 méterrel a völgytalp fölött található.A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered,számukat az igen intenziv mészkiválás és a dús mohaszönyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni.Rendkivül látványos szakasza ez az útnak!

A Ferde vízesés egy része

A két fő látványosság után sem csökken a völgy szépsége,továbbra is zubogók sora kisér minket,míg el nem érünk az Óbánya határában található két kis pisztrángós tavacskákig.Rendkivül szép hely ez is!Ekkor mikor itt voltunk 2007-ben még minden rendben volt itt.Ezt csak azért írom,mert aztán 2013-14 körül nem kicsi tájrombolást hajtott végre Óbánya önkormányzata megóvva a falut a patak esetleges áradásától.A patakot egy szakaszon részben új mederbe terelték,az alját lebetonozták (!) a tavacskákat elkeritették és épült már a faluban egy csodás háromlyukú híd amelynek pusztán csak az a baja,hogy esőzésekkor,áradáskor megakadnak itt az uszadékok,fatörmelékek és a víz bizony ilyenkor elönti Óbányát... Na de ez egy más történet,most még 2007-ben járunk amikor itt még minden jó volt.

Óbánya

Beérve a faluba végigmentünk azon,nem tértünk be ezuttal sehova,a falu végénél (pontosabban az igazából eleje) található kis vendéglőbe igyekesztünk,ahol aztán megebédeltünk.Emlékeztem,hogy itt isteni a bagulyás,ez ezuttal is igy volt.Egy kis söröcske kiséretében fantasztikus ebédet tartottunk itt.Aztán indultunk vissza,most ugyanazon az útvonalon amin jöttünk,így ha valami kimaradt idefelé azt most pótolhattuk.

Óbáyáról is írtam már ebben a blogban,most külön nem nagyon térek ki rá.Egy utcás zsáktelepülés aminek végénél kezdödik az Óbányai-völgy látványos része.Maga a település is ebben a völgyben van.Nem lakják sokat,tán 170-en zömében svábok.Jellegzetes házainak köszönhetően a magyar Svájcként is emlegetik.

Ebéd Óbányán

A visszafele úton a többség már fáradt volt,én ekkor is élveztem a túra örömeit.Visszafelé újra a Cigány-hegyen tartottunk egy nagyobb pihenőt,majd a kunyhóig vezető szakaszon alaposan szétszéledt a társaság akik bírták hamar ott voltak,akik lemaradtak azok az élboly után jó félórával érkeztek csak meg!Kellemesen elfáradt mindenki,nem igazán kellett esti mesét mondani,hogy eltudjunk aludni.

Kifáradtak a srácok

Őt sem kellett altatni

Ő teljesen kész

A táv a Nyárádi kunyhótól Óbányáig és vissza 16km-es volt.

Nekem gyerekjáték,viszont a többiek alaposan elfáradtak.

Túránk útvonala