Elázás a Szalajka-völgyben

Mivel a közeli Tarnaleleszen nyaraltunk természetesnek tűnt,hogy nem fogjuk kihagyni a közeli Szalajka-völgyet és a híres Fátyol-vízesés felkeresését.Légvonalban nem lehettünk messzebb 12km-nél Szilvásváradtól,azonban autó nem lévén csak úgy tudtuk elérni,hogy busszal lementünk Egerbe,onnan pedig elvonatoztunk Szilvásváradra,így persze már 60km volt a táv...de ez nem szegte kedvünket.A nyaralás alatt sokfelé mentünk megnéztük a környék érdekességeit,látnivalóit,a negyedik napra terveztük be a Szalajka-völgyet.Halasztani nem tudtunk mert másnapra is volt programunk.Így aztán egy erősen felhős sok jóval nem kecsegtető reggelen vágtunk neki az útnak.Elöször ugye Egerbe.

Baljós árnyak a Bükk felett

Egerig nem is volt gond,felhős volt ugyan az ég,de nem esett.Egerben gyalog mentünk át a buszpályaudvartól a vasútállomásra és ahogy a kis piroska vonatunk elindult bizony elkezdett esni az eső.Nem mindennap jutok el erre a környékre,így eszembe sem jutott,hogy feladjuk,visszaforduljunk.Nem érdekel az sem ha bőrig ázunk,én a Fátyol-vízesést akarom biza látni.Gyönyörü tájakon ment át a vonat ám a rossz időjárás miatt ebből nem sokmindent láttunk.Megérkezve Szilvásváradra sem csökkent az eső mennyisége.Hamarosan a Szalajka-völgy felé fordultunk,ahol a parkolóban vagy mi volt az (már nem teljesen emlékszem) mindenféle bazár volt és hál isten nyitva is tartottak,az egyiknél tudtunk esőköpenyegeket venni.Így talán nem lesz annyira vészes az út.

Esik Szilvásváradon

Ha jól emlékszem a zöld jelzést követve mentünk enyhén felfelé a Szalajka-völgyben szakadó esőben.Öszintén szólva nekem eleinte a Szalajka-völgy csalódást okozott,messze nem volt olyan szép mint a leírásokban.A mecseki Óbányai-völgy kenterbe verné egy szépségversenyen.Persze lehet csak a szakadó eső miatt volt ez és talán a túlzott elvárásaimnak...ki tudja.Aztán elhaladtunk egy nagyobb tó mellett,talán ez volt a Pisztrángos alighanem.Jut eszembe ugye kisvasúttal is fellehet jönni,de a franc sem akart.Túrázni jöttem nem vonatozni.Emlékeim szerint jó darabig aszfaltozott betonúton jöttünk felfelé.

A tónál is esik még

Majd a zöld jelzés elágazott,jobbra ment a zöld3 jelzés pedig balra az ösemberbarlang irányába.Az eső még mindig szakadt és nem is kicsit...nem is volt arra rajtunk kivül senki...,de már itt is voltunk a Fátyol-vízesésnél.Ebben nem csalódtam,szép volt mint a képeken,a leírásokban.Áhitattal néztem,sajnos nem olyan sokáig,mert rendkivül zavaró volt már az eső.Úgy terveztük még idehaza,hogy felmegyünk majd egészen az ősember barlangig,de erről a tervünkröl letettünk aztán a szakadó esőben.Szóval a vízesés gyönyörü volt valóban,fájó szívvel ugyan,de nem volt mit tenni - visszafordultunk.Ki tudja mikor jutok el újra ide? 

Nem javultak a körülmények a vízesésnél sem

Aki esetleg jobban benne van a túrázási témákban az észreveheti,hogy a Fátyol vízesés mennyire hasonlit a Mecsekben a Melegmányi-völgyben található Mésztufa-vízesésre.Mindkettő ugyanilyen lépcsős,talán a Fátyol jobban elnyúlik,de mintha testvérek lennének.Na,de mi meg ballagtunk lefelé.Esőköpeny ide vagy oda már zavaró módon eláztunk.Kellemetlen,kényelmetlen volt a mozgás a vízes göncökben.Ugyanarra jöttünk lefelé is mint fel.Így az esőre fogva a dolgot azt kell mondjam nem volt egy sikeres kirándulás,túra.Legalább azért elmondhatom,hogy jártam az ország leghíresebb vízesésénél is.

Eső után az erdő

Aztán leértünk oda a bazárokhoz és...egyszer csak elállt az eső!Hát mit is mondjak az idegbaj kerülgetett...így megszívtuk,azt mikor meg visszaérünk eláll...és nem csak,hogy elállt,de még a nap is kisütött...átkozodtam ám rendesen....de már nem mentünk vissza.El voltunk ázva,kellemetlen volt.Valahol leültünk kicsit száradni talán sikerült is,mert visszafelé Egerbe a vonaton már egy fokkal kellemesebb volt.Egerbe meg sétáltunk egy nagyot,persze az hagyján,hogy elötte nap is itt voltunk,mert akkor Eger volt a programunkban.A séta után pedig visszatértünk szállásunkra Tarnaleleszre.

Hát nem kis szívás volt,de legalább eljutottam ide is.Van amikor bekell válalni egy kis szopatósdit a cél érdekében.Ez a túra már jó régen volt amúgy és azóta sem tudtam visszatérni ide,talán még egyszer majd ez is összejön.

Talán ha 8km-et gyalogolhattunk...

A túra útvonala,oda-vissza ugyanaz

Ősklasszikus Óbányára

Ismét a Kunyhó,ismét a baráti társaság.

Mint már írtam,számtalan alkalommal a Kelet-Mecsekben található Nyárádi kunyhó számitott mecseki túráink főhadiszállásának.Innen idult ki és ide érkezett sok-sok túránk.Ez ezuttal is így volt.A jó szokás szerint itt töltöttünk néhány napot a haverokkal és mivel nem csak itt akartunk lenni útra indultunk a csodás Óbányára.Egy gyönyörü reggelen kipihenve az elöző esti ivászat fáradalmait vágtunk neki az útnak,ha jól emlékszem hatan.

A kunyhótól a sárga sáv jelzés vezetett minket jó sokáig.

Indulás a Nyárádi kunyhótól

Útba igazitás még a kunyhónál,mi a Cigány-hegy felé megyünk most

A kunyhó utáni rész pár kilométeren át lényegében egy nem túl durva,de erős kaptató,hisz megkell másznunk olyan helyeket mint a Szószék vagy a Tolna megye legmagasabb csúcsának számító Dobogó.A Dobogó csúcsán van amúgy a megyehatár,de alatta a sárga jelzésű út még Baranya megyében van.Közben röviddel az indulás után egyik cimborámra rájött a szarás.A kunyhónál valahogy elfelejtette,de utána 1-2km múlva már nem tudta elfelejteni,így valahol a sűrűben talált magának egy megfelelő helyet,mi meg addig várakoztunk a turistaúton gyönyörü környezetben.Rövidesen végzett az emberünk haladhattunk tovább.Mondhatni kicsit ingerszegény erdőkön vezetett át az út,ám a fáitól részben megkopaszitott Dobogóról itt-ott csodás kilátás bonakozott ki.

Erdő a Dobogón

A Dobogó után aztán már ereszkedés volt  és részben szinten is ment az út,500 méter körüli magasságokban mozogtunk.Hamarosan elértünk a Dögkút-tetőt,itt keresztezett minket a Vár-völgyből jövő és Mecseknádasd felé tartó piros jelzés.Innen már látni lehetett a 524méter magas Cigány-hegyet,mivel eleve magasan voltunk ennek megmászása nem volt túl nagy kihívás.A Cigány-hegy tetején található az én egyik kedvenc kilátóm,amit ekkori ittjártunkkor újitottak fel éppen.A helyzet az volt,hogy a régi formájában a kilátó már nem tudta azt szolgálni amiért épült,mert a környező fák akkorára nőttek,hogy már magasabbak voltak a kilátónál.Így azt megkellett magasítani.Ezen munkálatok közepébe botlottunk éppen bele,bár szombat révén,nem dolgozott itt senki.(két hónappal utánunk adták át aztán a felújított kilátót).

Cigány-hegyi kilátó,amikor a felújitás folyt

Azért még így is felmentünk a kilátóba és igy is azért még volt kilátásunk.Innen a Mecsek jelentős része látható és szemet gyönyörködtető.Látszik a Zengő,a Hármashegy,távolban a Misina,látszodnak az innen törésvonalaknak tünő mecseki völgyek,ellátni a Vár-völgy felé és mögöttünk tornyosuló Dogobó is látszik ugye.Sokszor voltam már itt ezelött és azóta is,de ez a kilátás itt mindig rabul ejt.Pihentünk is itt a kilátást csodálva,kellemes lágy szellő törte meg a meleget.Majd egy órai itt tartozkódás után folytattuk az utat.

Mögöttünk a Dobogó

Kilátás a Cigány-hegyről

Túrán a csapat

Lereszkedtünk a Cigány-hegyről és a sárgát keresztező országos kékre tértünk le.Ez vezetett tovább minket.Továbbra is ereszkedtünk és hamarosan feltünt a festői Kisújbánya.

A festöi üdülöfalucskának állandó lakossága nincs.Elsősorban sváb és holland családok tartanak itt fent nyaralókat amelyeknek stílusa idézi a sváb-német stílust.A faluban teljes a nyugalom és ekkor amikor ez a túra zajlott (2007) még nagyobb volt a nyugalom mint manapság.A kis templom sem volt még akkor felújitva,ezután csinálták meg azt is.A falucska amúgy nem önálló település hanem Hosszúhetény része.

Na mi meg alaposan körbe kobászoltunk itt is.

A kék jelzés Kisújbányára

A Kisújbányai Szent Mártont templom bejárata,még a felújitás elött

Bementünk a templomba is

Megnéztük a templomot kivül-belül,az emlékműveket a kézművest a falu főterén.felmetünk egy vendéglátóhelyre ami nem a szokványos vendéglátóhely volt,az egyik ház hátsó kertjében volt kialakitva rendkivül kellemes környezetben.Itt ittunk egy sört/üditőt meg megettünk egy jégkrémet,aztán folytattuk a túrát.Következett az elképesztő szépségű Óbányai-völgy.Ugye itt a falu keleti végében kezdödik az Óbányai-völgy (vagy ha amonnan jön az ember akkor itt végzödik).Itt hatol be az országos kék a bliriáns szépségű völgybe,amelynek Óbányáig tartó szakasza a legszebb,ez olyan 3km-et jelent.

Behatoltunk hát.

Zubóg a patak a völgyben

A völgyben kis zubogók,vízesések sora kiséri a vándort,ezek legnagyobbika és leglátványosabbja a Ferde-vízesés,amelyről már többször is volt szó e blog keretein belül.Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén félig folyva félig vízesésszerűen átbukva rohan a kis patak vize.Gyönyörü látnivaló.Ezután van a kis híd amely átvezet a patakon,majd következik a híres Csepegő szikla amely tulajdonképpen egy pici cseppkőbarlang.A közel 30 méter hosszú mésztufa-lerakódás 4-6 méterrel a völgytalp fölött található.A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered,számukat az igen intenziv mészkiválás és a dús mohaszönyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni.Rendkivül látványos szakasza ez az útnak!

A Ferde vízesés egy része

A két fő látványosság után sem csökken a völgy szépsége,továbbra is zubogók sora kisér minket,míg el nem érünk az Óbánya határában található két kis pisztrángós tavacskákig.Rendkivül szép hely ez is!Ekkor mikor itt voltunk 2007-ben még minden rendben volt itt.Ezt csak azért írom,mert aztán 2013-14 körül nem kicsi tájrombolást hajtott végre Óbánya önkormányzata megóvva a falut a patak esetleges áradásától.A patakot egy szakaszon részben új mederbe terelték,az alját lebetonozták (!) a tavacskákat elkeritették és épült már a faluban egy csodás háromlyukú híd amelynek pusztán csak az a baja,hogy esőzésekkor,áradáskor megakadnak itt az uszadékok,fatörmelékek és a víz bizony ilyenkor elönti Óbányát... Na de ez egy más történet,most még 2007-ben járunk amikor itt még minden jó volt.

Óbánya

Beérve a faluba végigmentünk azon,nem tértünk be ezuttal sehova,a falu végénél (pontosabban az igazából eleje) található kis vendéglőbe igyekesztünk,ahol aztán megebédeltünk.Emlékeztem,hogy itt isteni a bagulyás,ez ezuttal is igy volt.Egy kis söröcske kiséretében fantasztikus ebédet tartottunk itt.Aztán indultunk vissza,most ugyanazon az útvonalon amin jöttünk,így ha valami kimaradt idefelé azt most pótolhattuk.

Óbáyáról is írtam már ebben a blogban,most külön nem nagyon térek ki rá.Egy utcás zsáktelepülés aminek végénél kezdödik az Óbányai-völgy látványos része.Maga a település is ebben a völgyben van.Nem lakják sokat,tán 170-en zömében svábok.Jellegzetes házainak köszönhetően a magyar Svájcként is emlegetik.

Ebéd Óbányán

A visszafele úton a többség már fáradt volt,én ekkor is élveztem a túra örömeit.Visszafelé újra a Cigány-hegyen tartottunk egy nagyobb pihenőt,majd a kunyhóig vezető szakaszon alaposan szétszéledt a társaság akik bírták hamar ott voltak,akik lemaradtak azok az élboly után jó félórával érkeztek csak meg!Kellemesen elfáradt mindenki,nem igazán kellett esti mesét mondani,hogy eltudjunk aludni.

Kifáradtak a srácok

Őt sem kellett altatni

Ő teljesen kész

A táv a Nyárádi kunyhótól Óbányáig és vissza 16km-es volt.

Nekem gyerekjáték,viszont a többiek alaposan elfáradtak.

Túránk útvonala

Túra Pécsváradra

Gyönyörű időben érkeztünk meg mecseki túráink egyik fő kiindulópontjára a Baranya megyei Mecseknádasdra.Ugyanazzal a két csajszival jöttem erre a túrára akikkel a szálkai első túrán is voltunk.Egyiküknek ahogy Mecseknádasdon lelépett a buszról,rögtön megérkezett havi rendszerességgel jelentkező piros szinű barátja (...) így egészségügyi szünettel kezdtük túránkat.Terv szerint egy 18km körüli túrát akartunk tenni úgy,hogy Mecseknádasdon ráállunk a piros jelzésre ami felvisz a Kappanvasszer nevezetű részhez,majd aztán elhagyva a pirosat leereszkedünk Óbányára.Végig megyünk az Óbányai-völgyön,Kisújbányán pedig a kék négyzetre fordulunk,megmásszuk a Somos-hegyet,onnan le a Réka-völgybe amit keresztezünk.Majd a Zengő árnyékában érjük el Pécsváradot.A kezdeti kellemetlenség után tehát nekivágtunk.

Start Mecseknádasdról

Mecseknádasd dél-nyugati végénél indult felfelé az út a hegyre,360 méter körüli magasságra mentünk fel,nem volt különösebben nehéz vagy meredek.A Puszta-hegyen jártunk majd következett a Kappenvasszer nevű rész ami ha jól tudom az itteni erdőnek a neve igazából.Az út nagyon szép volt,több helyről is fantasztikus kilátás nyilt Óbánya és az Óbányai-völgy felé és a Mecsek erre húzodó vonulatára.Ez a rész tartott olyan 2-2,5 km-en át.Majd megkezdtük az ereszkedést a völgyben fekvő csodás Óbányára.

Kiérve Mecseknádasdról

Alakuló kilátások

Sokadszorra Óbányán

Óbányán már sokadszorra jártam,imádom ezt a helyet.A festői falucskának a völgyben mindössze egy utcája van,az vezet végig a településen ami aztán bevisz az Óbányai-völgybe és ez már maga a kék jelzés.Ekkori itt jártunkkor még nem volt elkeritve a Pisztrángos-tó sem,igy szabadabban lehetett ott is mozogni.Maga a település pedig hozta a szokásos színvonalát,béke,nyugalom...és ekkor alig-alig is jártak erre.A völgy is nyugis volt,sokadszorra csodáltam meg a Ferde-vízesést,a Csepegő-sziklát és a többi zubogót.Ez a völgy mindig feltölt,érdemes lenne ide mindig eljönni ha az ember maga alatt van,mert itt valóban feltöltödik!A csajok bírták a túrát,jó hát istenem a patakon itt-ott átugorva néha szerencsétlenkedtek egy sort,de tényleg jól bírták.Mondjuk eddig a terep sem volt nehéz.

Csodálatos Óbánya

A feltöltést adó Óbányai-völgy

A völgyben az esőbeállós résznél pihentünk,majd hamarosan elértük Kisújbányát.Nem mentünk be a településre,hisz a mi utunk már az elejénél dél felé fordult és ez már a kék négyzet jelzés volt.Csodálatos zöld réten találtuk magunkat.Sokminden megfordult itt a fejembe,hisz elvégre két nővel voltam... na de mentünk aztán tovább,következett az út legnehezebb szakasza.Megkellett mászni  az 520 méter magas Somos-hegyet.Végül is ha egyszer-egyszer fújtatva is a meredekebbre váltó úton,de elég jól haladva sikerült is elérni a csúcsot,ahonnan semmiféle kilátás nem volt,mert egy erdőben voltunk.Megkezdtük ereszkedésünket a Réka-völgybe.

Réka-völgy

A Réka-völgyet éppen csak kereszteztük,de pont a Réka-kunyhónál ahol forrás is volt meg asztalkák,padocskák,csodás erdei környezet is.Igy tartottunk itt egy óriási pihenőt kajálással egybekötve.Vendégmarasztaló hely volt,kicsit idézte számomra a Kunyhó elötti részt.A Nyárádi kunyhóról beszélek,amiről volt már szó a blogomban,ami mecseki túráim főhadiszállása volt ugymondd... Szóval aztán folytattuk a túrát ismét emelkedő következett,de nem annyira vészes mint amilyen a Somos-hegy elötti szakasz volt.

Majd kiértünk egy erdő gazdasági útra amely már betonút volt (ezeket nem szeretem).A Komlós-völgy és a Zengő árnyékában értünk be aztán Pécsváradra.

A Zengő árnyékában

A településen bementünk megnézni a várat ami tetszett nekünk,majd a központban sétálgattunk a busz indulásáig volt némi időnk még,de már kezdtünk fáradni is.

Hát nagyjából 18km-es volt a túra,különösebben nem volt nehéz,talán a Somos megmászása volt egy kicsit nehéz.Jól bírtuk,de aztán a buszon hazafele kellemeset aludtunk.Remek túra volt,jól megválasztott útvonallal,hiszen csodás helyeken,tájakon vezetett keresztül!

Túránk útvonala