A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Somos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Somos. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 7., csütörtök

Pöfeteg túrán Sándorral

Annyi sok kalandunk van Sándorral,már néhányat leírtam ebben a blogban is.Most is eszembe jutott egy,bár az évek ködfátyolán át alig-alig emlékszem már rá.Próbálom azért összerakni a történetet.Mostanra kiderülhetett már a blogomból,hogy mi köt engem Sándorhoz.Mielőtt valaki rosszra gondolna,ő az én nagybátyám volt akit apámként tiszteltem és szerettem.Ő szoktatott rá a túrázásra és a természet szeretetére.Amikor csak tehettem lementem hozzájuk a Mecsekbe,mert egy jó kis túra többet ért mindennél...Sajnos ő 2008-ban elhunyt,de a sok-sok kaland az emlékek,a túrák az élmények azok mind-mind itt maradtak!

Nyári erdei idill valahol a Mecsekben
Az egyik nyáron szokásunkhoz híven a Nyárádi kunyhóban pihengettünk.Persze a pihenés az a túra elötti alvás volt max.Úgy döntöttünk vasárnap ebédre rántott gombát fogunk enni.Méghozzá pöfeteg gombát.Vajmi keveset értek a gombákhoz azaz a vajmi kevés az a szinte semmi.Fogalmam sem volt róla milyen egy pöfeteg gomba.Sándor aztmondta ne aggódjak majd észre fogom venni.Így hát egy szombat délutánon elindultunk pöfeteg gombákat beszerezni,mégpedig a Mecseki Somos-hegyre és környékére.A kunyhótól indulva a már ismert zöld+ jelzésen indultunk el.Hamar elhaladtunk a Nyomákói-kút mellett.Majd nem sokkal ezután letértünk a jelzett turistaútról és behatoltunk a rengetegbe!

A rengetegben
Valószinüleg átkelhettünk a Somosi-patakon is,bár ezt illetően az emlékeim homályosak.Aztán fekapaszkodtunk a Somosra.Valamiféle ösvény volt itt fent,jól járható is volt.Rövidesen megpillantottam életem első pöfetegét!Emberi fej nagyságú labdaszerű valami volt elöttünk a fűben,elsőre meg nem mondtam volna,hogy ez egy gomba.Nagy gömszerű fehér volt.Innentől kezdve nem volt nehéz észrevenni őket.Ahogy Sándor mondta észre is vettem őket.Még a hegyen vagy tucatnyit sikerült begyüjteni.Persze nem mindegyik volt emberi fej nagyságú,volt amelyik csak olyan teniszlabda méretű lehetett.Mindenesetre egyre jobban élveztem a dolgot.Boldogan haladtunk a hegyen.Én és Sándor.

Valami fehérlik...de nem egy labda...
Rövidesen egy sziklafalhoz értünk.Jó hosszú volt és mi voltunk felül.Sándor aztmondta,itt bizony le kell menni...Fogalmam sem volt róla,ez hol és hogy fog sikerülni,ez olyan hivatalos sziklamászóknak szánt sziklafal volt.Persze Sándor hazai pályán volt,ismerte az erdő minden zegét-zúgát,vakon is eltalált volna itt mindenhova.Így könnyen megtalálta azt a vájatot ahol viszonylag egyszerüen letudtunk ereszkedni azon a sziklafalon.Emlékezetem szerint itt még találtunk egy-két gombát,majd elértük a Somosi-kútat.

Valahol a Mecsekben,tán a Somos oldalában
Itt újra rátértünk egy jelzett útra mégpedig a sárga+ -ra.Ez hamarosan rávezetett a zöld+ -ra amin a kunyhótól jöttünk.Gyerekjáték volt már innen visszamenni a kunyhóhoz.Alapos munkát végeztünk,teljesen feltankolva gombából érkeztünk vissza a föhadiszállásra.Sándor felesége Margit néném és a többiek már vártak ránk.Az összegyüjtött gombából másnap aztán isteni ebédet rittyentettünk.Csodás volt.Ha jól emlékszem aztán a következő évben és az azutániban újra megismételtük a gombás túrát.

Út a gombákhoz
Az ebéd minden alkalommal megismételhetetlen csoda volt,örökre az emlékezetembe vésve.Bármit megadnék ha most meglehetne ismételni,persze a megelöző túrával együtt...Nem mehettünk sokat,talán egy 6km-es kört,de nem kell mindig sokat menni,hogy jól érezzük magunkat.Persze Sándorral bárhova is mentem mindig jó volt.Sose felejtem el ott a Somosi-kút friss hideg vízénél ültünk,én izlelgettem a csodás vízet,Sándor addig jó szokásához híven a sörét hörpintette le...Fantasztikus idők voltak...

Rántott gombás utánozhatatlan csodás ebéd...

A gombás túra útvonala


2017. március 15., szerda

Túra Pécsváradra

Gyönyörű időben érkeztünk meg mecseki túráink egyik fő kiindulópontjára a Baranya megyei Mecseknádasdra.Ugyanazzal a két csajszival jöttem erre a túrára akikkel a szálkai első túrán is voltunk.Egyiküknek ahogy Mecseknádasdon lelépett a buszról,rögtön megérkezett havi rendszerességgel jelentkező piros szinű barátja (...) így egészségügyi szünettel kezdtük túránkat.Terv szerint egy 18km körüli túrát akartunk tenni úgy,hogy Mecseknádasdon ráállunk a piros jelzésre ami felvisz a Kappanvasszer nevezetű részhez,majd aztán elhagyva a pirosat leereszkedünk Óbányára.Végig megyünk az Óbányai-völgyön,Kisújbányán pedig a kék négyzetre fordulunk,megmásszuk a Somos-hegyet,onnan le a Réka-völgybe amit keresztezünk.Majd a Zengő árnyékában érjük el Pécsváradot.A kezdeti kellemetlenség után tehát nekivágtunk.

Start Mecseknádasdról
Mecseknádasd dél-nyugati végénél indult felfelé az út a hegyre,360 méter körüli magasságra mentünk fel,nem volt különösebben nehéz vagy meredek.A Puszta-hegyen jártunk majd következett a Kappenvasszer nevű rész ami ha jól tudom az itteni erdőnek a neve igazából.Az út nagyon szép volt,több helyről is fantasztikus kilátás nyilt Óbánya és az Óbányai-völgy felé és a Mecsek erre húzodó vonulatára.Ez a rész tartott olyan 2-2,5 km-en át.Majd megkezdtük az ereszkedést a völgyben fekvő csodás Óbányára.

Kiérve Mecseknádasdról

Alakuló kilátások

Sokadszorra Óbányán
Óbányán már sokadszorra jártam,imádom ezt a helyet.A festői falucskának a völgyben mindössze egy utcája van,az vezet végig a településen ami aztán bevisz az Óbányai-völgybe és ez már maga a kék jelzés.Ekkori itt jártunkkor még nem volt elkeritve a Pisztrángos-tó sem,igy szabadabban lehetett ott is mozogni.Maga a település pedig hozta a szokásos színvonalát,béke,nyugalom...és ekkor alig-alig is jártak erre.A völgy is nyugis volt,sokadszorra csodáltam meg a Ferde-vízesést,a Csepegő-sziklát és a többi zubogót.Ez a völgy mindig feltölt,érdemes lenne ide mindig eljönni ha az ember maga alatt van,mert itt valóban feltöltödik!A csajok bírták a túrát,jó hát istenem a patakon itt-ott átugorva néha szerencsétlenkedtek egy sort,de tényleg jól bírták.Mondjuk eddig a terep sem volt nehéz.

Csodálatos Óbánya

A feltöltést adó Óbányai-völgy
A völgyben az esőbeállós résznél pihentünk,majd hamarosan elértük Kisújbányát.Nem mentünk be a településre,hisz a mi utunk már az elejénél dél felé fordult és ez már a kék négyzet jelzés volt.Csodálatos zöld réten találtuk magunkat.Sokminden megfordult itt a fejembe,hisz elvégre két nővel voltam... na de mentünk aztán tovább,következett az út legnehezebb szakasza.Megkellett mászni  az 520 méter magas Somos-hegyet.Végül is ha egyszer-egyszer fújtatva is a meredekebbre váltó úton,de elég jól haladva sikerült is elérni a csúcsot,ahonnan semmiféle kilátás nem volt,mert egy erdőben voltunk.Megkezdtük ereszkedésünket a Réka-völgybe.

Réka-völgy
A Réka-völgyet éppen csak kereszteztük,de pont a Réka-kunyhónál ahol forrás is volt meg asztalkák,padocskák,csodás erdei környezet is.Igy tartottunk itt egy óriási pihenőt kajálással egybekötve.Vendégmarasztaló hely volt,kicsit idézte számomra a Kunyhó elötti részt.A Nyárádi kunyhóról beszélek,amiről volt már szó a blogomban,ami mecseki túráim főhadiszállása volt ugymondd... Szóval aztán folytattuk a túrát ismét emelkedő következett,de nem annyira vészes mint amilyen a Somos-hegy elötti szakasz volt.
Majd kiértünk egy erdő gazdasági útra amely már betonút volt (ezeket nem szeretem).A Komlós-völgy és a Zengő árnyékában értünk be aztán Pécsváradra.

A Zengő árnyékában
A településen bementünk megnézni a várat ami tetszett nekünk,majd a központban sétálgattunk a busz indulásáig volt némi időnk még,de már kezdtünk fáradni is.
Hát nagyjából 18km-es volt a túra,különösebben nem volt nehéz,talán a Somos megmászása volt egy kicsit nehéz.Jól bírtuk,de aztán a buszon hazafele kellemeset aludtunk.Remek túra volt,jól megválasztott útvonallal,hiszen csodás helyeken,tájakon vezetett keresztül!

Túránk útvonala