A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ebéd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ebéd. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 7., csütörtök

Pöfeteg túrán Sándorral

Annyi sok kalandunk van Sándorral,már néhányat leírtam ebben a blogban is.Most is eszembe jutott egy,bár az évek ködfátyolán át alig-alig emlékszem már rá.Próbálom azért összerakni a történetet.Mostanra kiderülhetett már a blogomból,hogy mi köt engem Sándorhoz.Mielőtt valaki rosszra gondolna,ő az én nagybátyám volt akit apámként tiszteltem és szerettem.Ő szoktatott rá a túrázásra és a természet szeretetére.Amikor csak tehettem lementem hozzájuk a Mecsekbe,mert egy jó kis túra többet ért mindennél...Sajnos ő 2008-ban elhunyt,de a sok-sok kaland az emlékek,a túrák az élmények azok mind-mind itt maradtak!

Nyári erdei idill valahol a Mecsekben
Az egyik nyáron szokásunkhoz híven a Nyárádi kunyhóban pihengettünk.Persze a pihenés az a túra elötti alvás volt max.Úgy döntöttünk vasárnap ebédre rántott gombát fogunk enni.Méghozzá pöfeteg gombát.Vajmi keveset értek a gombákhoz azaz a vajmi kevés az a szinte semmi.Fogalmam sem volt róla milyen egy pöfeteg gomba.Sándor aztmondta ne aggódjak majd észre fogom venni.Így hát egy szombat délutánon elindultunk pöfeteg gombákat beszerezni,mégpedig a Mecseki Somos-hegyre és környékére.A kunyhótól indulva a már ismert zöld+ jelzésen indultunk el.Hamar elhaladtunk a Nyomákói-kút mellett.Majd nem sokkal ezután letértünk a jelzett turistaútról és behatoltunk a rengetegbe!

A rengetegben
Valószinüleg átkelhettünk a Somosi-patakon is,bár ezt illetően az emlékeim homályosak.Aztán fekapaszkodtunk a Somosra.Valamiféle ösvény volt itt fent,jól járható is volt.Rövidesen megpillantottam életem első pöfetegét!Emberi fej nagyságú labdaszerű valami volt elöttünk a fűben,elsőre meg nem mondtam volna,hogy ez egy gomba.Nagy gömszerű fehér volt.Innentől kezdve nem volt nehéz észrevenni őket.Ahogy Sándor mondta észre is vettem őket.Még a hegyen vagy tucatnyit sikerült begyüjteni.Persze nem mindegyik volt emberi fej nagyságú,volt amelyik csak olyan teniszlabda méretű lehetett.Mindenesetre egyre jobban élveztem a dolgot.Boldogan haladtunk a hegyen.Én és Sándor.

Valami fehérlik...de nem egy labda...
Rövidesen egy sziklafalhoz értünk.Jó hosszú volt és mi voltunk felül.Sándor aztmondta,itt bizony le kell menni...Fogalmam sem volt róla,ez hol és hogy fog sikerülni,ez olyan hivatalos sziklamászóknak szánt sziklafal volt.Persze Sándor hazai pályán volt,ismerte az erdő minden zegét-zúgát,vakon is eltalált volna itt mindenhova.Így könnyen megtalálta azt a vájatot ahol viszonylag egyszerüen letudtunk ereszkedni azon a sziklafalon.Emlékezetem szerint itt még találtunk egy-két gombát,majd elértük a Somosi-kútat.

Valahol a Mecsekben,tán a Somos oldalában
Itt újra rátértünk egy jelzett útra mégpedig a sárga+ -ra.Ez hamarosan rávezetett a zöld+ -ra amin a kunyhótól jöttünk.Gyerekjáték volt már innen visszamenni a kunyhóhoz.Alapos munkát végeztünk,teljesen feltankolva gombából érkeztünk vissza a föhadiszállásra.Sándor felesége Margit néném és a többiek már vártak ránk.Az összegyüjtött gombából másnap aztán isteni ebédet rittyentettünk.Csodás volt.Ha jól emlékszem aztán a következő évben és az azutániban újra megismételtük a gombás túrát.

Út a gombákhoz
Az ebéd minden alkalommal megismételhetetlen csoda volt,örökre az emlékezetembe vésve.Bármit megadnék ha most meglehetne ismételni,persze a megelöző túrával együtt...Nem mehettünk sokat,talán egy 6km-es kört,de nem kell mindig sokat menni,hogy jól érezzük magunkat.Persze Sándorral bárhova is mentem mindig jó volt.Sose felejtem el ott a Somosi-kút friss hideg vízénél ültünk,én izlelgettem a csodás vízet,Sándor addig jó szokásához híven a sörét hörpintette le...Fantasztikus idők voltak...

Rántott gombás utánozhatatlan csodás ebéd...

A gombás túra útvonala


2017. március 25., szombat

Ősklasszikus Óbányára

Ismét a Kunyhó,ismét a baráti társaság.
Mint már írtam,számtalan alkalommal a Kelet-Mecsekben található Nyárádi kunyhó számitott mecseki túráink főhadiszállásának.Innen idult ki és ide érkezett sok-sok túránk.Ez ezuttal is így volt.A jó szokás szerint itt töltöttünk néhány napot a haverokkal és mivel nem csak itt akartunk lenni útra indultunk a csodás Óbányára.Egy gyönyörü reggelen kipihenve az elöző esti ivászat fáradalmait vágtunk neki az útnak,ha jól emlékszem hatan.
A kunyhótól a sárga sáv jelzés vezetett minket jó sokáig.

Indulás a Nyárádi kunyhótól

Útba igazitás még a kunyhónál,mi a Cigány-hegy felé megyünk most
A kunyhó utáni rész pár kilométeren át lényegében egy nem túl durva,de erős kaptató,hisz megkell másznunk olyan helyeket mint a Szószék vagy a Tolna megye legmagasabb csúcsának számító Dobogó.A Dobogó csúcsán van amúgy a megyehatár,de alatta a sárga jelzésű út még Baranya megyében van.Közben röviddel az indulás után egyik cimborámra rájött a szarás.A kunyhónál valahogy elfelejtette,de utána 1-2km múlva már nem tudta elfelejteni,így valahol a sűrűben talált magának egy megfelelő helyet,mi meg addig várakoztunk a turistaúton gyönyörü környezetben.Rövidesen végzett az emberünk haladhattunk tovább.Mondhatni kicsit ingerszegény erdőkön vezetett át az út,ám a fáitól részben megkopaszitott Dobogóról itt-ott csodás kilátás bonakozott ki.

Erdő a Dobogón
A Dobogó után aztán már ereszkedés volt  és részben szinten is ment az út,500 méter körüli magasságokban mozogtunk.Hamarosan elértünk a Dögkút-tetőt,itt keresztezett minket a Vár-völgyből jövő és Mecseknádasd felé tartó piros jelzés.Innen már látni lehetett a 524méter magas Cigány-hegyet,mivel eleve magasan voltunk ennek megmászása nem volt túl nagy kihívás.A Cigány-hegy tetején található az én egyik kedvenc kilátóm,amit ekkori ittjártunkkor újitottak fel éppen.A helyzet az volt,hogy a régi formájában a kilátó már nem tudta azt szolgálni amiért épült,mert a környező fák akkorára nőttek,hogy már magasabbak voltak a kilátónál.Így azt megkellett magasítani.Ezen munkálatok közepébe botlottunk éppen bele,bár szombat révén,nem dolgozott itt senki.(két hónappal utánunk adták át aztán a felújított kilátót).

Cigány-hegyi kilátó,amikor a felújitás folyt
Azért még így is felmentünk a kilátóba és igy is azért még volt kilátásunk.Innen a Mecsek jelentős része látható és szemet gyönyörködtető.Látszik a Zengő,a Hármashegy,távolban a Misina,látszodnak az innen törésvonalaknak tünő mecseki völgyek,ellátni a Vár-völgy felé és mögöttünk tornyosuló Dogobó is látszik ugye.Sokszor voltam már itt ezelött és azóta is,de ez a kilátás itt mindig rabul ejt.Pihentünk is itt a kilátást csodálva,kellemes lágy szellő törte meg a meleget.Majd egy órai itt tartozkódás után folytattuk az utat.

Mögöttünk a Dobogó

Kilátás a Cigány-hegyről

Túrán a csapat
Lereszkedtünk a Cigány-hegyről és a sárgát keresztező országos kékre tértünk le.Ez vezetett tovább minket.Továbbra is ereszkedtünk és hamarosan feltünt a festői Kisújbánya.
A festöi üdülöfalucskának állandó lakossága nincs.Elsősorban sváb és holland családok tartanak itt fent nyaralókat amelyeknek stílusa idézi a sváb-német stílust.A faluban teljes a nyugalom és ekkor amikor ez a túra zajlott (2007) még nagyobb volt a nyugalom mint manapság.A kis templom sem volt még akkor felújitva,ezután csinálták meg azt is.A falucska amúgy nem önálló település hanem Hosszúhetény része.
Na mi meg alaposan körbe kobászoltunk itt is.

A kék jelzés Kisújbányára

A Kisújbányai Szent Mártont templom bejárata,még a felújitás elött

Bementünk a templomba is
Megnéztük a templomot kivül-belül,az emlékműveket a kézművest a falu főterén.felmetünk egy vendéglátóhelyre ami nem a szokványos vendéglátóhely volt,az egyik ház hátsó kertjében volt kialakitva rendkivül kellemes környezetben.Itt ittunk egy sört/üditőt meg megettünk egy jégkrémet,aztán folytattuk a túrát.Következett az elképesztő szépségű Óbányai-völgy.Ugye itt a falu keleti végében kezdödik az Óbányai-völgy (vagy ha amonnan jön az ember akkor itt végzödik).Itt hatol be az országos kék a bliriáns szépségű völgybe,amelynek Óbányáig tartó szakasza a legszebb,ez olyan 3km-et jelent.
Behatoltunk hát.

Zubóg a patak a völgyben
A völgyben kis zubogók,vízesések sora kiséri a vándort,ezek legnagyobbika és leglátványosabbja a Ferde-vízesés,amelyről már többször is volt szó e blog keretein belül.Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén félig folyva félig vízesésszerűen átbukva rohan a kis patak vize.Gyönyörü látnivaló.Ezután van a kis híd amely átvezet a patakon,majd következik a híres Csepegő szikla amely tulajdonképpen egy pici cseppkőbarlang.A közel 30 méter hosszú mésztufa-lerakódás 4-6 méterrel a völgytalp fölött található.A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered,számukat az igen intenziv mészkiválás és a dús mohaszönyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni.Rendkivül látványos szakasza ez az útnak!

A Ferde vízesés egy része
A két fő látványosság után sem csökken a völgy szépsége,továbbra is zubogók sora kisér minket,míg el nem érünk az Óbánya határában található két kis pisztrángós tavacskákig.Rendkivül szép hely ez is!Ekkor mikor itt voltunk 2007-ben még minden rendben volt itt.Ezt csak azért írom,mert aztán 2013-14 körül nem kicsi tájrombolást hajtott végre Óbánya önkormányzata megóvva a falut a patak esetleges áradásától.A patakot egy szakaszon részben új mederbe terelték,az alját lebetonozták (!) a tavacskákat elkeritették és épült már a faluban egy csodás háromlyukú híd amelynek pusztán csak az a baja,hogy esőzésekkor,áradáskor megakadnak itt az uszadékok,fatörmelékek és a víz bizony ilyenkor elönti Óbányát... Na de ez egy más történet,most még 2007-ben járunk amikor itt még minden jó volt.

Óbánya
Beérve a faluba végigmentünk azon,nem tértünk be ezuttal sehova,a falu végénél (pontosabban az igazából eleje) található kis vendéglőbe igyekesztünk,ahol aztán megebédeltünk.Emlékeztem,hogy itt isteni a bagulyás,ez ezuttal is igy volt.Egy kis söröcske kiséretében fantasztikus ebédet tartottunk itt.Aztán indultunk vissza,most ugyanazon az útvonalon amin jöttünk,így ha valami kimaradt idefelé azt most pótolhattuk.
Óbáyáról is írtam már ebben a blogban,most külön nem nagyon térek ki rá.Egy utcás zsáktelepülés aminek végénél kezdödik az Óbányai-völgy látványos része.Maga a település is ebben a völgyben van.Nem lakják sokat,tán 170-en zömében svábok.Jellegzetes házainak köszönhetően a magyar Svájcként is emlegetik.

Ebéd Óbányán
A visszafele úton a többség már fáradt volt,én ekkor is élveztem a túra örömeit.Visszafelé újra a Cigány-hegyen tartottunk egy nagyobb pihenőt,majd a kunyhóig vezető szakaszon alaposan szétszéledt a társaság akik bírták hamar ott voltak,akik lemaradtak azok az élboly után jó félórával érkeztek csak meg!Kellemesen elfáradt mindenki,nem igazán kellett esti mesét mondani,hogy eltudjunk aludni.

Kifáradtak a srácok

Őt sem kellett altatni

Ő teljesen kész
A táv a Nyárádi kunyhótól Óbányáig és vissza 16km-es volt.
Nekem gyerekjáték,viszont a többiek alaposan elfáradtak.

Túránk útvonala