Pazar túrát tettünk a Kelet-Mecsek páratlan szépségű völgyeiben,ám ez a túra mégsem ezekről marad igazán emlékezetes,hanem arról,hogy nyolc év múltán visszatértem szeretett Nyárádi kunyhómhoz egykori mecseki főhadiszállásunkhoz.Na de menjünk szépen sorjában.Tervünk szerint túránkat a Baranya megyei Vékényből inditjuk,majd felmegyünk a Csepegő-árok nevezetű mecseki szurdokon keresztül a Nyárádi kunyhóhoz,onnan pedig felkapaszkodunk a Dobogóra,majd lereszkedünk a Farkas-árokba és a Váraljai-völgybe.Túránkat pedig majd Váralján fejezzük be.
Az utazás ide hasonló volt mint a három héttel ezelötti túránk kiindulópontjához Hosszúheténybe (erről
itt lehet olvasni a bejegyzés elején),csak annyi,hogy nem szálltunk le ugyanarról a buszról Hetényben,hanem mentünk tovább Vékényig.Hát nem volt egyszerű,majd írok ezekről az utazási viszonyokról egy külön bejegyzést,most nem részletezem.A lényeg,hogy délelött 10 órakor tudtunk nekivágni a túrának.
 |
| Vékényi harangláb |
Ahogy elindultunk rögtön bele is botlottunk a zöld+ jelzésbe,ez vezet majd minket a kunyhóig.Ám amilyen gyorsan bele botlottunk olyan gyorsan el is vesztettük a jelzést.Ennek oka pedig a közeli harangláb volt.Ahogy elindultunk megláttuk a távolban a csodás kis építményt,ennek hatása alá kerülve csak arra figyeltünk,hogy elérjük.Közben a jelzés meg elment másfelé,de ezt nem vettük észre.Ott voltunk a haranglábnál egy macsek kiséretében,majd miután kifotózkodtuk magunkat mentünk befelé a településen az egyik utcában.Aztán egyszer csak feltűnt,hogy nincs meg a jel...hoppá!Nem volt mit tenni visszamentünk oda ahol utoljára láttuk.Meg is leltük,ám ez 20 perc késést okozott.Na de sebaj.Innentől jobban figyeltünk és nem volt többé gondunk a jelzésekkel a túrán.Mecsek révén kitünöen voltak felfestve! (olvasod ezt Budaörs?)
 |
| Mező a lovakkal,háttérben a kezdödő Mecsek |
Kiérve Vékényből egy mezőn találtuk magunkat egy lovardával.Szép lovak és szamarak élték itt mindennapi életüket.Egy-kettő üdvözölt minket.Aranyosak voltak.Az út itt nehezen járható volt a kerítés mellett.Aztán lassan elkezdett a hegyek felé fordulni.A távolban gyermek és ifjú korom egyik meghatározó települése Szászvár vigyorgott ránk.Lassan elértük a Kelet-Mecsek északi lejtőjét és beléptünk a szentélybe.Azaz a Mecsekbe.
Földöntúlian szép réten találtuk magunkat.Ha létezik mennyország akkor én valami ilyesminek képzeltem mindig is.Nagyon nem is akartam innen tovább menni.
 |
| Csodás réttel fogadott a Mecsek |
Ezen a réten ment át a zöld+ jelzés,aztán beértünk az erdőbe a Csepegő-árokba.Elöző nap nagy eső esett országszerte,ez a terület sem úszta meg,így az utak sárosak és csúszosak voltak,a patakok pedig megduzzadtak.Az út keresztezte a patakot és a megduzzadt medren át nem volt egyszerű átmenni,de azért persze sikerült.Aztán a völgy vagy ha jobban tetszik a szurdok a Csepegő-árok kezdett elképesztően szép lenni és egy pont után már úgy éreztem ez a Mecsek legszebb völgye!Ez pedig abban a hegységben ahol olyan völgyek vannak mint az Óbányai,a Hidasi,vagy a Melegmányi,igen nagy szó!Az út ugyan a hegyoldalban ment,de lelehetett látni a mederbe és egy ponton fentről meg is pillantottuk az első elképesztő szépségű vízesést!Lereszkedtünk hozzá.Érdemes volt!
 |
| A völgy első vízesése fentről... |
 |
| ...és lentről |
Elképesztő vízhozammal és hanggal zúdult alá a víz.Gyönyörü volt!Itt is fotózkodtunk persze egy sort.Volt itt egy forrás a Csepegő-forrás,de nem adott vízet,ez meglepő volt ekkora esőzések után.Mondták és olvastam is,hogy igazából a mederben lenne jó haladni,mert úgy igazán szép a völgy,de lehetetlenség volt,hisz alaposan megduzzadt a patak.Visszamentünk az útra amely elkezdett szívatni minket,ugyanis hol lejött a hegyoldalról a mederig keresztezte azt,majd a másik oldalon ment fel a hegyoldalba,ahol aztán újra lejött keresztezni a patakot,hogy újra felemelkedhessen ezen az oldalon.Ezt párszor eljátszotta velünk.Közben megláttuk a második vízesést is,ez is szép volt,de közel menni hozzá lehetetlenség volt.
 |
| A második vízesés |
Tovább haladtunk le-fel,keresztezve a patakot,le-fel... elértük a harmadik vízesést is.Ez sem volt semmi,ereszkedés közben a hegyről Gergő seggre is csüccsent,de hamarosan ott voltunk a vízesénél.A három közül ezt lehetett legjobban megcsodálni.Meg is csodáltuk és ekkorra már biztos voltam benne,hogy valóban ez a Mecsek legszebb völgye.A dolog pikantériája,hogy sok-sok éven keresztül a közeli Nyárádi kunyhó volt a főhadiszállásunk a mecseki túráinknál és hiába,hogy a kunyhó ide kb.mindössze 2,5km lehet,ide sohasem jöttünk le.Egyszerüen ezt a mostani fejemmel nem is tudom megérteni.Ez a hely mindvégig itt volt a közelünkben és mindig kihagytuk...Érthetetlen...
 |
| A harmadik vízesés |
 |
| Gergő a harmadik vízesésnél |
 |
| Zoli a harmadik vízesésnél |
A vízesés után kezdett csitulni és szelidülni a pompás völgy,aztán kiértünk belőle.Szép hegyoldalon vezetett tovább a jelzés.Egy ponton őzek húztak el a közelünkben és erre megint nem voltam kellően felkészülve,hiszen mire előbányásztam a kamerát már rég messze jártak... Aztán egyszer csak ott voltunk... Ott!Megállt a vér ereimben mikor megpillantottam szeretett kunyhómat.Szívetmelengető érzés volt újra látni.Aki esetleg elöször olvassa soraimat nem érti,nem értheti mi ez a hirtelen "felindultság" nekik itt egy bejegyzés arról,hogy mi is fűz engem ide:
itt olvashatsz az okokról.A lényeg az,hogy újra itt voltam!
 |
| A pillanat amikor újra megpillantottam a kunyhót. |
Most,hogy újra itt voltam eszméltem csak rá,hogy nyolc éve nem jártam itt!A gondolat elborzasztott... hogy lehetséges ez amikor 1982-től 2009-ig ez volt számomra a túrázás temploma...Hogy kerülhettem én ezt el nyolc éven keresztül...Persze sok-sok dolog megváltozott,a legszomorúbb persze Sándor halála volt.Aztán a haverok is akikkel ide jártam messze elkerültek az elmúlt években,Sándor hozzátartozói sem szeretnek úgy mint Sándor szeretett és a mi útjaink sem vezettek igazán erre.De nem fog többé 8 év eltelni,hogy újra eljöjjek ide az is biztos!Szóval ott álltam a kunyhó előtt földbe gyökerezett lábbal és csak néztük egymást a kis házikóval.Szomorúan tekintett felém,mintha csak azt kérdezte volna: - hát hol voltál eddig?
 |
| Most is gyönyörü... |
 |
| Közelről látszik a szomorúsága... |
A kunyhó meglehetősen rossz állapotban volt,szinte láttam rajta,hogy "szenved".A kunyhónak lelke volt és szenvedett,de éreztem azt is,hogy örül nekem,örül,hogy újra láthat...Be nem tudtunk menni,nem volt itt senki (hál isten) nekem meg nem volt kulcsom.A terasz nem a régi volt a falakon pedig repedések tucatjai jelezték a ház romló állapotát.Engem pedig megrohantak az emlékek...a sok innen induló,vagy ide érkező túra...Sándorral,a haverokkal... csodás idők emlékei.... Meghitt hangulat lett rajtam úrrá,kicsit pihentünk is itt.Eleve úgy kalkuláltam be a túrát,hogy lesz itt egy nagy pihenő,tudtam nem lesz könnyü innen újra elindulni... Kajaszünetet tartottunk egy csomó képet és videót csináltam,emlékeztem még kicsit a boldog időkre aztán eljött a búcsú ideje.Menni kellett tovább...
 |
| Búcsú a kunyhótól (a másik ház a Vörösfenyő kulcsosház) |
Az út innen induló szakaszát a Dobogóig Gergővel egyetértésben szeretett túra atyámnak Sándornak ajánlottuk.Mivel rengeteget jártunk erre Sándorral és a halála óta nem nagyon voltunk itt,ezért ez a szakasza a túránknak Sándor emléktúra lett...
Sáros szakasza következett az útnak,de tudtam ez a rész esőzés után mindig sáros.Már a sárga jelzésen haladtunk a zöld+ a kunyhónál elment a Vár-völgy felé.Emelkedő következett felfelé,jöttek a hegyek a Somlyó és a Dobogó.Nem voltak ezek vészes emelkedők csak a sár miatt volt most a szokásosnál nehezebben járható.Nem volt messze a Dobogó,így hamar elértük.Most is szép volt a Dobogó erdeje,egy helyről még kilátásunk is volt észak felé.Aztán felmentünk a csúcsára.Ez a Mecsek ötödik legmagasabb pontja,egyben itt van a megyehatár is.Tolna és Baranya megye határa és ez Tolna megye legmagasabb csúcsa.Mindezt a csúcson egy kopjafa jelzi.
 |
| A Dobogó csúcsán |
A Dobogó után már ereszkedés következett,de az út továbbra is sáros volt.A Szószék következett amely 18 méterrel alacsonyabb a Dobogónál.Az út nem a csúcsnál halad,hanem jó magasan a hegyoldalon.Egy ponton gyönyörü kilátásunk nyilt dél,dél-nyugat felé.Feltünt a Zengő és kicsit odébb a Misina a Tv-toronnyal.Ez a kilátás régen nem volt,a tar vágásoknak volt köszönhető,hogy most létezik.Szép hely volt.A Szószék után következett a Dögkút-tető,de odáig már nem mentünk el.Letértünk a sárgáról a Farkas-árok felé a kék+ -ra,azaz észak-keleti irányba.
 |
| Kilátás a Szószékről a Zengőre |
Úgy tünt sima utunk lesz,aztán a jelzés letért a sima utról,be valami dzsungelszerüségbe,helyenként szinte járhatatlanná téve a haladást.Ez lenne a Farkas-árok?Gergő megnyugtatott aztán,hogy ez még nem az,majd egy-két kilométer múlva lesz az...Valóban aztán kezdett jól járhatóvá válni az út.Négy forrás van ebben a vögyben,ezek közül az első a Lendület-forrás úgy tünt mintha valaki szétbarmolta volna...így persze vízet sem adott.Kezdett a völgy látványos lenni,az út haladt lefelé,a patak egyre hangosabb lett.A második forrás egy kis mellékvölgyben volt pár méterre az uttól.Vadvirág névre hallgatott és ez végre adott vízet!Tovább haladva kezdödtek a kis vízesések,zubogók.Hasonlított az Óbányai-völgyre.Látványos kis vízesések sora követte egymást.Élvezetes szakasz volt.
 |
| A Farkas-árok egyik vízesése |
Az időnk jó volt,hol előbújt a nap,hol beborúlt,de ettől függetlenül nagyon jó idő volt.Szép erdőkön vezetett az út a Farkas-árokban és lassan-lassan javult is.Már nem volt oly sáros,persze ez rajtunk már nem segitett,hisz a nadrágunkra térdig bizony rátapadt a sár,amely rá is száradt már ekkorra.Elértük a váraljai kulcsosházakat,itt is volt vízesés.Innentől a völgyet már Váraljai-völgynek nevezték.Kellemes füves rész volt a házak környékén.Jó lehetett itt egy-egy hétvégét eltölteni.
 |
| Erdő a Farkas-árokban |
 |
| A váraljai kulcsosházakhoz érve |
A házak után egyre javult az út,csak hát...sok helyen keresztezte a patakot amely ugye felvolt duzzadva itt is,így csak úgy tudtunk átmenni rajtuk ha bele-bele léptünk a vízbe.Ez nem igazán használt,de tudtunk haladni.Lassan elértünk a váraljai tavakhoz,ez is egy szép hely volt.Egy óriási zöld réten pihentünk egyet és kajáltunk újra.Végéhez közeledett a túránk.Csodás rét volt ez is.Sokan voltak itt,fözöcskéztek éppen,a tó túlpartján pedig sétálgattak az emberek a váraljai parkerdőben.Jó félórát pihentünk itt.Már csak a falu volt hátra,amely azonban jó hosszú volt.
 |
| Váraljai tavacska |
 |
| Csodás rét a Váraljai-völgyben |
A falu tulsó végén volt a vasúti megáló ahol majd befejezzük és indulunk majd haza.Ám odáig még volt 4km.De volt még majdnem két óránk.Legalább szétnézünk a faluban és keresünk egy jó kocsmát ahol lehörpintek majd egy sört.Imádok ilyen helyeken egy jó sört inni.A település nagyon szép volt,nekem nem volt ismeretlen,sokat jártunk itt Sándorral.Szép házak,templomok,parkok sora jellemezte a kis falut amelyet körül ölelt a Mecsek.Egyetlen negatívum az volt,hogy nem találtunk kocsmát...hát így jártam,sör nélkül maradtam.
 |
| Váraljai ház |
 |
| Váralja templomai |
Lassan a falu végéhez értünk ami igazából a falu eleje,csak hát mi ugye a hegyekből jöttünk.A vasúti megállónál még visszanézve is szép volt minden.Belehetett látni a környéket.A megállóban fejeztük be a túrát ami 23 km-es volt,nem volt nagyon nehéz,nem voltak durva emelkedők,bár emelkedők azért voltak.Nehézséget a saras utak jelentették.Élmények és látnivalók tucatjai kerültek utunkba,a kunyhónál pedig el is érzékenyültem.Ez a túra esélyes lehet a 2017-es év legjobb túrája címünkre,bár még sok van év végéig...
 |
| Game over |
 |
| Túránk útvonala |
