A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nyugati. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nyugati. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. november 18., szombat

Vecsésen értünk fel a csúcsra

Esős szombat reggelen keltünk útra.Semmi sem ígérte,hogy a végén jó időnk lesz.Pedig az lett és nem csak az időjárásra értem.Ebben az idényben a második meccstúrára indultunk.A Dunaújváros PASE csapata Vecsésen játszott bajnoki mérközést és mivel a múlt héten egy kis félreértés következtében lemaradtunk a hazai meccsről,úgy döntöttünk most elmegyünk idegenbe.Az előjelek kedvezőek voltak.A csapat a szezon eleji vergődés óta nagyszerű formába lendült,a meccs előtt a harmadik helyen álltunk és győzelem esetén,na és a többi csapat eredményeinek  függvényében,szerencsés körülmények esetén az első helyre is odaérhetünk...

Margit.hídról a világ
Vonattal mentünk Budapest felé.Mivel a Délibe érkeztünk a vonatunk Vecsésre meg a Nyugatiból indult és mivel volt még időnk,gyalog mentünk át.A két pályaudvar között nem vészes a távolság és látványos is.Egy óra alatt simán teljesíthető.Az idő is kezdett javulni.A Vérmező után a Széll Kálmán tér érintésével a Margit körúton találtuk magunkat.Egy héttel ezelött is pontosan itt sétáltunk.Hamar elértük a Margit-hídat.Alighanem ez volt a legszebb rész.Pont egy éve voltunk a hídtúrán is jut eszembe.Elképesztő forgalom volt mind a körúton,mind a hídon.Sose tudom ezt megszokni,de legalább a Margit-hídról szép volt a világ.

Találkozás Colomboval
Pesti oldalon elöször Colombo hadnagyba botlottunk.Csináltunk vele pár közös képet.Egy héten belül két nagyágyú azért....Puskás és Colombo,na ez már valami.Hamar elértük a Nyugati teret,mivel még mindig volt idő a vonatig,bementünk a West Endbe.Ott elidöztünk egy kicsit,de ez a pláza világ teljesen távol áll tőlünk...Aztán úgy értesültünk az egyik McDonald's-ba Shing Viki ad valami müsort benéztünk kettőbe is,de egyikbe sem volt ott.Ideje volt aztán a vonathoz menni,mert lassan közeledett az indulás ideje.Közben egyre jobb idő lett.

A gözös...
A Nyugatiba az aluljáró felöl közelítettünk.Már lent hallatszott valami pöfékelö hang egyre erősebben...Gergő már tudta miről van szó,rohant föl a lépcsőn.Felérve láttam,hogy egy gőzmozdony pöfékel és egy régi vonatot tart.Na gondoltam biztosan ezzel megyünk majd Vecsésre,de nem erről volt szó.Egy filmforgatás kellős közepébe csöppentünk és a csarnok szélső vágányánál lévő területet le is zárták.Sokan fotózkodtak,hát akkor mondom én is.Valami náci Németországot varázsoltak oda arra a területre,horogkeresztes zászlókkal...én csak egy csinos színésznőt véltem látni,akiről nem tudtam kicsoda...
Na de indult a mi vonatunk,nem volt több idő nézegetésre.

Ez már Vecsés,az első látnivaló
 Vecsésre hamar kiért a vonat amely nem éppen Budapest legszebb részein ment keresztül.
Továbbra is javult az idő,a pálya is közel volt a vasútállomáshoz.Mivel ez a harmadosztály és ellenfelünk az utolsó előtti helyen állt ezért aztán nem nagyon gyülekeztek a nézők.
Még jobb idő lett és a nap is kezdett kisütni.Aztán melegités után a meccs is elkezdödött,valóban nem volt sok néző,talán ha 100... de mi mindennek ellenére élveztük.
Hamar megszereztük a vezetést.

Zajlik a meccs
Szorongattak a hazaiak,két nagy helyzetük is volt,de gólt nem tudtak szerezni.Egy nullás vezetéssel zárult a félidő.A második félidőben több tetszetős támadást is vezettünk,de gólt nem sikerült szereznünk.Az ellenfélnek nem volt nagy helyzete,de az utolsó negyedórára beszorítottak minket,de nagyon veszélyeztetni így sem tudtak.Mi öriztük egy gólos elönyünket,bár a vége fele izgultam,de összejött a győzelem!Aztán a ráadás meg az volt,hogy fő riválisaink botlottak,így minden szerencsésen alakult és felléptünk a tabella első helyére!Persze könnyen le is kerülhetünk innen,messze még a vége,de így az idény felénél ez nem rossz...

A Hösök ligetje
Meccs végére nagyon jó volt már az idő.Elindultunk a meccs után kicsit körülnézni Vecsésen,hisz a település eddig nem sokat mutatott magából.Kis séta után egy csodás Trianoni emlékműre leltünk.Nagyon szép volt,egy piros pontot rögtön adtunk a településnek ezért.Az emlékmű két oldalán a magyar történelem nagyjai sorakoztak.Ha jól tudom ezt a helyet Hösök ligetjének nevezik.Méltán.Nagyon szép tényleg.A liget után felmentünk a vasút fölé egy átjáróra,bízva valami jó kilátásba.Volt is kilátás,ha nem is a legeslegjobb,de élvezhető.

Kilátás nyugat felé az átjáróról
Valamennyire kilehetett látni a településre és a környékre.Számomra az volt a legmegkapóbb,hogy átlehetett látni nyugat felé a szomszédos Gyálra.Ez meg azért tetszett mert Gyálon él jelenleg is egy réges-régi exem.Azthiszem a szakitás óta nem is lehettem még ennyire közel hozzá...(talán 1km).Lejövet még szétnéztünk kicsit a településen,alighanem a főtérre bukkantunk,takaros,szép épületek sorakoztak itt és egy szép tér is,valamint egy hatalmas víztorony.Ember alig.Nyugis volt a kisváros a szombat délutánon.

Takaros épületek

A főtér

A víztorony
Mivel kezdtünk alaposan belemenni a délutánba elindultunk vissza a vasútállomásra.A vonatra nem kellett sokat várni,az pedig hamar visszarepitett minket a Nyugatiba.Ott állt még a gözös és a régi vonat,valószinüleg a forgatás nem egy napos...Innen már nem gyalog mentünk vissza a Délibe,mert nem értünk volna el a hazafelé menő vonatunkat.Villamossal elstartoltunk a Széll Kálmán térig,majd onnan gyalog a közeli pályaudvarra.Elértük a vonatot este hétre itthon voltunk.

Alagút a Széll Kálmán téren
Még este beszélgetve messengeren az ismerös körrel,úgy néz ki Gergő fiam fog kapni a csapattól egy mezt.Azthiszem ez igen nagy és értékes ajándék lesz majd neki...!
Klassz nap volt.Jó idő,győzelem,első hely!

2017. március 8., szerda

Túra a Gellért-hegyre

A pilisi túra után (amelyről itt olvashatsz) döntöttünk úgy,hogy hazafelé még felmegyünk a Gellért-hegyre.Volt még időnk,bár október vége volt hamar kezdett sötétedni.De éppen ezt akartuk,sötétben megcsodálni Budapestet a hegy csúcsáról.Pilisvörösvárról visszafele jövet vonatunk a Nyugati-pályaudvarra érkezett be.Onnan gyalog eljöttünk a Jászai Mari térig ahol felszálltunk a 2-es villamosra.A Fővám térig mentünk,itt pedig a Szabadság-hídon át megkezdtük a túrát.
Különösebb tervünk az útvonalat illetően nem volt,a Szabadság szoborhoz akartunk felmenni.Jelzett turistaútak itt nincsenek,de nem ig igazán szükségesek,meg amúgy is.Jártunk már erre.

Lentről a kereszt
A Gellért térnél kezdtük meg kapaszkodásunkat a hegyre.Késő délután volt,de sötétedésig még volt vagy 40 perc.Így lassitottunk a tempón,úgy akartuk mire felérünk már sötét lesz.A Sziklatemplomnál lévő keresztnél bontakozott ki elöször a kilátás.Még nem volt benne semmi különös,persze a lemenő nap fényében is szép volt a főváros ezen szakasza.Rengetegen voltak a hegyen és főleg külföldiek.Itt kértek meg minket elöször,hogy fényképezzük le őket.Mentünk felfelé csiga tempóban.Fokozatosan értünk egyre feljebb és feljebb a betonjárdákon/utakon.Több helyről is egyre szebb és szebb kilátás bontakozott ki.

Felfelé a keresztnél
Lassan kezdett egyre jobban sötétedni a felfelé vezető lépcsökön meg alig lehetett elférni a sok turistától.Végül sikerült feljutni úgy a szoborhoz,hogy pont akkorra sötétedett be.Többen voltak a szobornál mint egy jobb MTK meccsen,de élvezhető volt a dolog,főleg a kilátás a fényekben úszó Budapestre,Egy évvel ezelött a várból is láttunk már valami hasonlót,az is megkapó szépségü volt,de ez is...

Budapest alkonyatkor
Magyar szót hallani sem lehetett és valóban ahogy körülnéztem csupa-csupa külföldi volt,főleg alighanem kínaiak.De mindenki tudta hogyan kell egy ilyen helyen viselkedni.A kilátópontokhoz nem volt egyszerü odaférközni,de azért sikerült.Innen főleg dél és dél-kelet,kelet felé nyílt kilátásunk.Élveztük a dolgot vagy félórát biztosan,majd elsétáltunk a hegy északi része felé.Erre sem volt kevesebb a turista az esti hatórás időpont ellenére sem.A hegy északi oldalán persze főleg észak felé csodálhattuk a kilátást elsősorban a Budai várra.Ez is lenyügöző volt!

Fényfürdő
Vonatunk a Déli pályaudvarról hétkor indult,így több időt már nem akartunk a hegyen eltölteni,megkezdtük az ereszkedést a hegy észak-keleti oldalán a korom sötét erdőben.Leérve a Gellért szoborhoz újra külföldi turistákat kellett fotóznunk.Aztán lassan leértünk az Erzsébet-híd budai hídfőjéhez,itt megvártuk az 56-os villamost amelyen elmentünk a Délibe ahol elértük a vonatunkat.A nagy túra után ez a kis kiruccanás is jó volt,ráadásul látványos is volt,így fáradtságot nem is éreztünk.

A Szabadságszobor