Kedvenc kilátóink (45.) - Jókai kilátó

 Bár ez a sorozatom a kedvenc kilátóinkról szól,most mégis egy olyan kilátó következik a sorban amelyik nem tartozik a kedvenceink közé.Úgy is mondhatnám nem lopta be magát a szívünkbe.Bőven vannak rossz tulajdonságai,de akadnak olyan dolgok is amiért mindenképpen érdemes felkeresni.Sorozatom következő alanya a balatonfüredi Jókai kilátó!A képek sajátok,mégha ezek nem éppen a legjobb minőségűre is sikeredtek.

Ilyen a Jókai kilátó

A balatonfüredi Tamás-hegyen áll a háromemeletes, fából készült Jókai-kilátó. A tetejéről csodás panoráma tárul elénk, rálátunk Balatonfüred házaira, jellegzetes épületeire, valamint a teljes Tihanyi-félszigetre, ami a balatoni panorámának kétségkívül egyedi képet ad. A Lóczy-barlangtól vagy a Tamás-hegyi kereszttől is indulhatunk, mindkét irányból jelzett turistaút vezet fel a hegycsúcsra. Akárhonnan is megyünk, azért arra számítsunk, hogy meredek lesz az emelkedő, a barlangtól vezető zöld háromszög jelzésen ráadásul apró kavicsos, ami igencsak csúszós tud lenni.

Fokozott figyelmet felfelé!

Sok leírást nem találni a neten a kilátóról,így most teljesen a saját élményekre hagyatkozom a továbbiakban.A kilátó teljes egészében fából készült.Mivel a magasságáról sem találta adatokat,így csak megbecsülni tudom.Véleményem szerint kb.olyan 12 - 15 méter magas lehet.A felvezető lépcsők igen szűkek is meredekek.Ráadásul nem árt vigyázni,főleg legalulról indulva.Ahogy megy felfelé az ember egy keresztgerendába rendkivül könnyen beverhetjük a fejünket!Mi is így jártunk és hallottam már másoktól is,hogy így jártak.Fokozott figyelme tehát,mert szerintem itt tízből öt ember beveri a fejét.Ha ezt túléljük a kilátószintek sem fognak minket elvarázsolni...Tudniillik azok is kicsik és szűkek,egyszerre ne menjünk fel sokan mert nem férünk el!

Zolika és előtte a ominózus gerenda

Könnyen előfordulhat,hogy sokan vannak a kilátón főleg nyári hónapokban.Ilyenkor várjuk meg mig lejönnek,mert valóban szűk fenn a hely és nem lehet kényelmesen elférni!Ha mások is vannak itt,mi sem legyünk fenn sokáig,adjuk meg a lehetőséget másoknak is!Ha kényelmesebb időkre vágysz,akkor hétköznap vagy ősz végi,téli és tavasz eleji időszakban jöjj ide!A kilátó minden hibája ellenére érdemes felmenni,mert a kilátás viszont sok mindenért kárpotólhat!

A fő kilátás

Nem emlékszem már pontosan,de azt hiszem körpanorámánk van odafenn.Ám elsősorban a Balaton felé néző kilátás az ami érdekes.Alattunk teljes egészében feltűnik Balatonfüred csodás városa,majd a Balaton északi öble központban a Tihanyi-félszigetel.A látvány éppen ezért magával ragadó!

A kilátó ingyenesen látogatható és mindig nyitva tart.Nincs olyan,hogy zárva.

Ide is eljutottam...

A kilátónál,a kilátóba én eddig egyetlen alkalommal jártam,mégpedig 2021 júliusában Zolikával.Sajnos Gergővel kimaradt ez mint ahogy az egész Balaton környék is.Valószínű vele is sorra került volna,de hát úgy alakult az élet ahogy.... A kilátó...hát mint írtam vannak hibái,még csak nem is néz ki jól.Ennek ellenére nem zárható ki,hogy jövünk még ide,jövünk még erre.Vannak Balatonfüred környékén is még terveink.Bár ahogy alakulnak a dolgok,egyre kisebb az esélye,hogy ezek valóra válhatnak...

Még annyit,hogy a kilátót mi közepes állapotban találtuk,nem tudom romlott-e az állaga az álapota 2021 óra.Mondjuk úgy egy felújítás nem ártana neki.Vagy sokkal inkább egy új,tágasabb és magasabb kilátó építése volna ide a legjobb...

Filmünkben 9 perc 35 másodpercnél érjük el a kilátót!

Túra a Janitsáry-Szávits kúriához

Egy közeli kis túrára készültünk,vagy nevezhetjük inkább kiruccanásnak,hisz a táv oda-vissza talán ha volt 8km.Nem is olyan régen jártunk itt a közelünkben Sándorházán a Sigray kúriánál itt a bejegyzés róla .Már akkor tudtuk,hogy létezik egy "testvére" éppen az ellenkező irányban,innen pár kilométernyire mégpedig a Janitsáry-Szávits kúria.Egyértelműnek tűnt,hogy hamarosan majd felkeressük azt is.Most jött el ennek ideje.Ugye erre az egész kúriás érdeklődésre,még egy kedves ismerösöm Horváth Tamás hívta fel a figyelmemet,neki van egy Dunaújváros történetével foglalkozó web és közösségi oldala is.Nagy örömömre most Tamás is velünk tartott,rajta kívül még Zoli barátom társaságát élveztük.A túrát pedig lényegébe a dunaújvárosi vasútállomásról kezdtük és mentünk ki arra amerre oly sokszor a múltban,Nagyvenyim és Baracs felé vezető úton,amely ugye elvileg megkapta a sárga "m" jelzést,igaz maga a felfestések egy idő után abbamaradtak.

Amikor megpillantjuk a kúriát

Ezen az uton mentünk tehát,ám most nem mentünk át az M6-os autópálya felett átívelő hídon ahogy azt álltalában szoktuk,hanem éppen a sztráda szervízútjára tértünk le dél felé.Kicsit kezdett már meleg lenni,noha mikor indultunk még picikét hüvős volt.Jól elvoltunk hárman és elbeszélgettünk útközben.Nem mondhatnám,hogy nagyon messze volt a kúria,hisz a szervízútra letérve nagyjából egy kilométer múlva meg is pillantottuk a tetejét.Nem volt nehéz odatalálni.Odaérve elöször körbenéztem a körülölelő tájon ami nem is volt csúnya,sőt...!Kifejezetten tetszett.Egy-két kilométernyire voltunk Dunaújvárostól,de itt még speciel én magam nem jártam.Na de,közben meg is érkeztünk a kúriához amit a természet igencsak kezdett magáévá tenni.

A kúria

Éreztük az ilyen helyeken már-már megszokott érzést,azt a bizonyos "itt megállt az idő"-t,bár sajnos rosszkor állt meg.Mielőtt behatoltuk volna a kúriába,Tamás még drónt röptetett,hogy fentről is legyenek képeink.Ezeket még ezen sorok írásakor nem kaptam meg,illetve nem osztotta meg,ha ez megtörténik megpróbálok ide becsempészni legalább egyet.Miután megvolt a drónröptetés,behatoltunk a kúriába.Nem volt egyszerű,hisz az oda bevezető ösvények is alaposan bevoltak nőve mindenféle giz-gazzal,de végül is sikerült.

A természet lassan magáévá teszi...

Belépve ilyen világ fogad...

A kúria amennyire én tudom,valamikor a XIX.század első felében épülhetett,klasszicista stílusban.Az épület jelenlegi formájában földszintes és L alakú.Érdekessége,hogy nádtetős.Ám nem volt mindig az.Hosszú ideig a helyi TSZ tulajdonában volt az épület,majd egy vállalkozó a nyolcvanas években megvette és egy komolyabb szállodát képzelt el ide.Ekkor emelte meg a tetőszintet,hiszen egy 16 szobás fogadót akart ide.Ki tudja miért,ez az elképzelés aztán zúgába dőlt.Mégpedig úgy,hogy az épületben már elkezdődtek a felújítási munkálatok.Ennek nyomait belépve a kúriába fel is fedeztük,hiszen a tetőszerkezeten kivül itt-ott relatíve firss (30 éves) vakolat volt,és itt-ott "új" falazások is.

A "hall"

A belső tér tökéletesen megfelelt volna amúgy egy új Stephen King féle rémtörténet helyszíneként..szürreális volt,egyrész szomorú is,itt-ott félelmetes,de egyben nagyszerű is csodás is.Kiderült,hogy hátulról jöttünk be,mert a másik oldalon ott voltak az oszlopok amelyek az egykori főbejáratot jelezték.Ahonnan mi jöttünk be,gyakorlatilag ott volt a legnagyobb helység amely talán egy hall lehetett egykor.Ebből nyiltík különféle helységek és ágaztak ki külömböző folyosók.A ház észak-nyugati sarkában pedig ott volt egy pince is.Lejárója ugyan már nem volt,de lelehetett lesni és akár menni is.De erről majd később,mielőtt ezt megnéztük volna még alaposan körülnéztünk az épületben.

Az egyik helység

A tetőszerkezet alulról

Különféle helységeket találtunk,némelyik tán szoba lehetett egykor,volt olyan amiről azt gondoltuk,hogy a konyha,sőt mintha külön lett volna a wc és a zuhanyzó(?).Ez utóbbiak gondolom már a felújításkor lettek így kialakitva,hisz ilyesmi a XIX.század első felében aligha létezhetett.Érdekesség volt,hogy mindegyik számottevő helységnek nagy ablaka volt.Az ajtók pedig a régi tömörfából készültek.Volt ahol majd három méter magasak voltak,vastagságúk meg megegyezett a falak vastagságával,ami helyenként ötven centi is volt!A fő falak úgy láttam rendben vannak,a mennyezet gerendáig viszont sok helyen levoltak szakadva.

Állok a hallban,mögöttem még a folyosó előtt látszik egy leszakadt gerenda

Kimentünk megnéztük az egykori főbejáratot.Klassz lehetett fénykorában.Most viszont már-már teljesen megette a természet.A bejárat előtt kisebb fajta erdő alakult már ki.Ettől függetlenül tetszett az egész.Visszamentünk az egyik helységbe.Mivel korábban már láttuk,hogy a tetőtérbe sehogyan sem tudunk felmenni,Tamás úgy döntött,hogy itt is felengedi a drónt egy olyan helységben ahol már nincs mennyezet.Így is lett,így készitettünk felvételeket.Mondom még e sorok írásakor ezek nincsenek meg,úgy döntöttem amint meglesznek a bejegyzés végére befogok tenni egy-kettőt.

A főbejáratnál,invitálnám be a jónépet...

Végül nem maradt már megnéztük a pincét.Valamennyire leereszkedtem,a többiek addig fentmaradtak.Abszolúlt nem volt félelmetes,nem úgy mint a Sigray kúriánál.Egy nagyjából 3x5 méteres helység vigyorgott odalenn rám,szerencsére mindenféle szörny és kisértet nélkül.Ráadásul volt oldalt egy picinyke ablaka is még,ami fényt is árasztott be.Elöször azthittük az egész épület alatt húzodik a pince,így meglepő volt,hogy csupán ekkora.Hát ezzel végződött ennek a nagyszerű épületnek a felfedezése részünkről.Lassan indultunk haza.

Zoli és Tamás fent várnak,míg én odalenn matatok

A pince

Ugyanarra jöttünk haza is mint amerre mentünk.A távolság túra méretekben nézve elenyésző volt.Útközben egy szembejövő házaspárral találkoztunk akik szintén a kúriához mentek.Beszélgetésbe elegyedtünk velük.A hölgy elmondása szerint kicsit nosztalgiázni indult a kúriához,mivel 1966-ban ott laktak...Az nem most volt és azért volt érdekes mert egyáltalán nem tűnt öregnek...de ha akkor született is minimum 54 évesnek kellene lennie,de úgy tünt,hogy egy jó negyvenes...Na mindegy,hamar visszaértünk a vasútállomásra,ahol megittunk egy jó sört a túra zárásaként.Ez volt tehát a kúrás túránk története.

Itt vannak akkor Tamás drónfelvételei közül pár.A kúria,a padlástér és mi magunk.