Volt,nincs finálé

 Az egész ősz,de talán az egész év csúcspontja volt mindig is az őszi finálé.Alighanem ilyenkor legszebb az ősz,legszebb a természet.Előszeretettel jártunk ilyenkor mindig ki a természetbe Gergővel.Minden idők legszebb fináléját 2017 októberében láttuk a Rácalmási-szigeten.Soha olyan szépnek nem láttam a természetet.Az őszi finálékor éri el az ősz a csúcspontját,ilyenkor a legszínesebbek a fák.Innentől kezdve kezdődik igazán az őszi elmúlás és hullnak le egyre erőteljesebben a levelek,míg aztán az adott évre elvégzi a természet a munkáját és elmegy téli álmot aludni.A 2017-es finálé óta egy sem volt olyan igazi...18-ban még kimentünk Gergővel az Adonyi-szigetre,de nem volt olyan szép mint előtte egy évvel a Rácalmási-szigeten.Aztán 19-ben egyedül trappoltam szintén a Rácalmási-szigeten,de későn érkeztem és a finálé már lezajlott és amúgy is...az,hogy nem volt velem már Gergő szinte depis állapotba sodort...

Szép,szép,de valahogy nem az igazi...

20-ban itt a mi erdőkben láttam teljesen véletlenül meg a finálét,mert nem úgy készültem,hogy én azt nézem meg,de lementünk a kutyussal sétálni a finálé meg éppen zajlott.21-ben szintén a kutyussal mentünk le a Duna erdősebb partjára,velünk volt még Zolika.Mind a 20-as,mind 21-es finálé fogjuk rá,hogy szép volt.22-ben pedig a Holdvilág-árkos túra ért fel a fináléval amelyre szintén Zolikával mentünk.Nagyon szép túra volt az őszi csúcspontját élő erdőben.Aztán most 23-ra úgy rendesen finálé nélkül maradtam.Sajna túrázni nem tudtunk a hetekben menni,továbbra is kritikus helyzetben vagyunk és ráadásul Móninak is bekellett menni három hétre a kórházba újfent.Nincs kire hagyni a kutyámat...így nem tudtunk mást tenni ismét lementünk ide hozzánk a közeli erdőbe.

Na hol is tartunk finálé szinten?

Az erdő ugyan szép volt,de valahogy sehogyan sem emlékeztetett őszi fináléra a dolog.Kezdve azzal,hogy nem lehetett eldőnteni,hogy hol tart a természet.Az erdőn belül is más és más volt a helyzet.Volt ahol szemmel láthatóan egyszerűen késésben volt a természet,hiszen csupa zöld volt még minden,akkor amikor már sárgára kellett volna váltani...Máshol emlékeztetett némi fináléra a helyzet,de nem volt olyan látványos mint az előző években.Aztán megint máshol meg már úgy tűnt,hogy régen lezajlott a finálé...és mindez a mi 2x2 km-es kis erdőnkben...Szép volt mint írtam,de a finálé érzés nem kerített hatalmába.

Máskor Gergő rétje is színesebb...

Az a bizonyos régi finálé érzés amúgy is ott maradt a 2017-es Rácalmási-szigeten és hiába próbálkozom az év legszebb csúcspontját rendre megnézni valahogy sosem adja vissza úgy a dolog mint akkor és ott...Elsősorban ebben talán nem is a természet a hibás,hanem az a baj,hogy Gergő már nem lehet velem ahogy az a régi finálés hangulat sem.Idén tehát nem lesz vagy nincs finálés túra,tekintsük ezt a mai erdei sétámat annak.Volt,nincs finálé...

A 2017-es feledhetetlen finálé filmje a végére:

Túra a Janitsáry-Szávits kúriához

Egy közeli kis túrára készültünk,vagy nevezhetjük inkább kiruccanásnak,hisz a táv oda-vissza talán ha volt 8km.Nem is olyan régen jártunk itt a közelünkben Sándorházán a Sigray kúriánál itt a bejegyzés róla .Már akkor tudtuk,hogy létezik egy "testvére" éppen az ellenkező irányban,innen pár kilométernyire mégpedig a Janitsáry-Szávits kúria.Egyértelműnek tűnt,hogy hamarosan majd felkeressük azt is.Most jött el ennek ideje.Ugye erre az egész kúriás érdeklődésre,még egy kedves ismerösöm Horváth Tamás hívta fel a figyelmemet,neki van egy Dunaújváros történetével foglalkozó web és közösségi oldala is.Nagy örömömre most Tamás is velünk tartott,rajta kívül még Zoli barátom társaságát élveztük.A túrát pedig lényegébe a dunaújvárosi vasútállomásról kezdtük és mentünk ki arra amerre oly sokszor a múltban,Nagyvenyim és Baracs felé vezető úton,amely ugye elvileg megkapta a sárga "m" jelzést,igaz maga a felfestések egy idő után abbamaradtak.

Amikor megpillantjuk a kúriát

Ezen az uton mentünk tehát,ám most nem mentünk át az M6-os autópálya felett átívelő hídon ahogy azt álltalában szoktuk,hanem éppen a sztráda szervízútjára tértünk le dél felé.Kicsit kezdett már meleg lenni,noha mikor indultunk még picikét hüvős volt.Jól elvoltunk hárman és elbeszélgettünk útközben.Nem mondhatnám,hogy nagyon messze volt a kúria,hisz a szervízútra letérve nagyjából egy kilométer múlva meg is pillantottuk a tetejét.Nem volt nehéz odatalálni.Odaérve elöször körbenéztem a körülölelő tájon ami nem is volt csúnya,sőt...!Kifejezetten tetszett.Egy-két kilométernyire voltunk Dunaújvárostól,de itt még speciel én magam nem jártam.Na de,közben meg is érkeztünk a kúriához amit a természet igencsak kezdett magáévá tenni.

A kúria

Éreztük az ilyen helyeken már-már megszokott érzést,azt a bizonyos "itt megállt az idő"-t,bár sajnos rosszkor állt meg.Mielőtt behatoltuk volna a kúriába,Tamás még drónt röptetett,hogy fentről is legyenek képeink.Ezeket még ezen sorok írásakor nem kaptam meg,illetve nem osztotta meg,ha ez megtörténik megpróbálok ide becsempészni legalább egyet.Miután megvolt a drónröptetés,behatoltunk a kúriába.Nem volt egyszerű,hisz az oda bevezető ösvények is alaposan bevoltak nőve mindenféle giz-gazzal,de végül is sikerült.

A természet lassan magáévá teszi...

Belépve ilyen világ fogad...

A kúria amennyire én tudom,valamikor a XIX.század első felében épülhetett,klasszicista stílusban.Az épület jelenlegi formájában földszintes és L alakú.Érdekessége,hogy nádtetős.Ám nem volt mindig az.Hosszú ideig a helyi TSZ tulajdonában volt az épület,majd egy vállalkozó a nyolcvanas években megvette és egy komolyabb szállodát képzelt el ide.Ekkor emelte meg a tetőszintet,hiszen egy 16 szobás fogadót akart ide.Ki tudja miért,ez az elképzelés aztán zúgába dőlt.Mégpedig úgy,hogy az épületben már elkezdődtek a felújítási munkálatok.Ennek nyomait belépve a kúriába fel is fedeztük,hiszen a tetőszerkezeten kivül itt-ott relatíve firss (30 éves) vakolat volt,és itt-ott "új" falazások is.

A "hall"

A belső tér tökéletesen megfelelt volna amúgy egy új Stephen King féle rémtörténet helyszíneként..szürreális volt,egyrész szomorú is,itt-ott félelmetes,de egyben nagyszerű is csodás is.Kiderült,hogy hátulról jöttünk be,mert a másik oldalon ott voltak az oszlopok amelyek az egykori főbejáratot jelezték.Ahonnan mi jöttünk be,gyakorlatilag ott volt a legnagyobb helység amely talán egy hall lehetett egykor.Ebből nyiltík különféle helységek és ágaztak ki külömböző folyosók.A ház észak-nyugati sarkában pedig ott volt egy pince is.Lejárója ugyan már nem volt,de lelehetett lesni és akár menni is.De erről majd később,mielőtt ezt megnéztük volna még alaposan körülnéztünk az épületben.

Az egyik helység

A tetőszerkezet alulról

Különféle helységeket találtunk,némelyik tán szoba lehetett egykor,volt olyan amiről azt gondoltuk,hogy a konyha,sőt mintha külön lett volna a wc és a zuhanyzó(?).Ez utóbbiak gondolom már a felújításkor lettek így kialakitva,hisz ilyesmi a XIX.század első felében aligha létezhetett.Érdekesség volt,hogy mindegyik számottevő helységnek nagy ablaka volt.Az ajtók pedig a régi tömörfából készültek.Volt ahol majd három méter magasak voltak,vastagságúk meg megegyezett a falak vastagságával,ami helyenként ötven centi is volt!A fő falak úgy láttam rendben vannak,a mennyezet gerendáig viszont sok helyen levoltak szakadva.

Állok a hallban,mögöttem még a folyosó előtt látszik egy leszakadt gerenda

Kimentünk megnéztük az egykori főbejáratot.Klassz lehetett fénykorában.Most viszont már-már teljesen megette a természet.A bejárat előtt kisebb fajta erdő alakult már ki.Ettől függetlenül tetszett az egész.Visszamentünk az egyik helységbe.Mivel korábban már láttuk,hogy a tetőtérbe sehogyan sem tudunk felmenni,Tamás úgy döntött,hogy itt is felengedi a drónt egy olyan helységben ahol már nincs mennyezet.Így is lett,így készitettünk felvételeket.Mondom még e sorok írásakor ezek nincsenek meg,úgy döntöttem amint meglesznek a bejegyzés végére befogok tenni egy-kettőt.

A főbejáratnál,invitálnám be a jónépet...

Végül nem maradt már megnéztük a pincét.Valamennyire leereszkedtem,a többiek addig fentmaradtak.Abszolúlt nem volt félelmetes,nem úgy mint a Sigray kúriánál.Egy nagyjából 3x5 méteres helység vigyorgott odalenn rám,szerencsére mindenféle szörny és kisértet nélkül.Ráadásul volt oldalt egy picinyke ablaka is még,ami fényt is árasztott be.Elöször azthittük az egész épület alatt húzodik a pince,így meglepő volt,hogy csupán ekkora.Hát ezzel végződött ennek a nagyszerű épületnek a felfedezése részünkről.Lassan indultunk haza.

Zoli és Tamás fent várnak,míg én odalenn matatok

A pince

Ugyanarra jöttünk haza is mint amerre mentünk.A távolság túra méretekben nézve elenyésző volt.Útközben egy szembejövő házaspárral találkoztunk akik szintén a kúriához mentek.Beszélgetésbe elegyedtünk velük.A hölgy elmondása szerint kicsit nosztalgiázni indult a kúriához,mivel 1966-ban ott laktak...Az nem most volt és azért volt érdekes mert egyáltalán nem tűnt öregnek...de ha akkor született is minimum 54 évesnek kellene lennie,de úgy tünt,hogy egy jó negyvenes...Na mindegy,hamar visszaértünk a vasútállomásra,ahol megittunk egy jó sört a túra zárásaként.Ez volt tehát a kúrás túránk története.

Itt vannak akkor Tamás drónfelvételei közül pár.A kúria,a padlástér és mi magunk.

Ébredő erő

Meglehetősen sokat kellett várni idén az igazi tavaszra,de úgy tűnik így április 10.-e környékén végre megérkezett.
Egyből el is kezdett ébredezni a természet,az őserő.

Az ébredő erő.Jól is esik ilyenkor egy kis séta,vasárnap pedig sort keritünk következő túránkra.
Reméljük végre valahára kabátot már nem kell vinnünk.

Ilyen környékünkön az ébredés első napjai:

Az első igazi tavaszi nap...

Rögtön el is kezd színesedni a természet

Hamarosan újra a zöld az úr!

Minden kellemesebb ilyentájt...

Alakul az erdő

A dunapartunk fenséges

A finálé után

November közepe van,lezajlott a természetben a nagyjából hat hétig tartó őszi színjáték.Mostanra ha még nem is teljesen,de javarészt levetették csodás őszi ruhájukat a fák.A friss avaron járhatunk a kopaszodó erdőkben,miközben szürkére vált a természet.

A színelőadás ezúttal is káprázatos volt mint minden évben.Ilyenkor a legjobb az erdőkben,hegyekben túrázni.Tehát ez az időszak nagyjából szeptember utolsó napjaitól november elejéig,közepéig tart.

Friss avarszőnyeg

Nehéz megmondani,hogy ennek az időszaknak melyik volt a csúcspontja.Ez tájegységtől,időjárástól függ,más és más lehet mindenhol.Számunkra talán a legkáprázatosabb csúcspont a Rácalmási-szigeten lehetett október 21-én.Azthiszem nekünk idén itt és ekkor mutatta legszebb arcát a természet.A sziget amúgy is szép minden évszakban,de az őszi színjáték idején a legszebb.Tavaly a Naszályon lelt ránk a csúcspont szintén ezekben a napokban október 22-én.Tehát alighanem ezek az október 20.-a utáni napok lehetnek a legeslegszebbek.

Tünnek el a színek ahogy olvadunk bele a novemberbe

Ahogy múlik a november,úgy tünnek el a színek és váltja fel a szürkeség.Ennek is megvan a maga szépsége,aki nyitott szemmel jár a természetben,ekkor is megtalálja a szépséget.Persze nem annyira szép,nem is lehet annyira,mint az őszi színjáték idején.Misztikusan szép lehet ilyenkor egy ködös túra,ha nem jártál még ilyenkor kint az erdőben,próbáld ki.Varázslatos hangulata van...de igazából a szürkére váltás fájó a természetet szerető embernek és talán mindenkinek,hiszen ohatatlanul is az elmúlás érzését kelti.Reménykedve várunk ilyenkor a fehérségre a hóra ami feledteti ezt az érzést és idővel elhozza majd az újjászületést,az ébredő zöldet ami majd újra lehetőséget biztosít a következő színjátéknak.A kör bezárul,a kerék forog.Ez minden...

Túl a finálén,lent már több a levél mint fent...

A természet képes a legkáprázatosabb dolgokra,bármikor is mész ki a szabadba élményekkel ajándékoz meg.Ezért is szeretünk túrázni,mert bármikor is szabadulunk ki a természetbe az mindig meghálálja,mindig ad valamit.A sok szép dolog közül idén is az őszi színjáték volt a legszebb.Ám ennek ez évre vége.

A finálé után,még minden szép,de lassan a szürke lesz az úr....

Ősz a völgyben

Bár mi már október 21.-e körül fináléztunk,akkor a Rácalmási-szigeten valóban úgy tűnt,hogy az őszi finálé zajlik.Pedig...itt nálunk a Kádár-völgyben alaposan kitartott az őszi színjáték és úgy tünik most érkezik el lassan az igazi finálé ideje.Hasonlóan az elmúlt évekhez ez november első hetében történik.Az idő pompás,a színek gyönyörüek,alighanem ez lehet az utolsó ilyen hétvégénk az évben.Egy hét múlva valószinüleg a záró jeleneten lesz a sor...

Az utolsó színes hétvége?

Itt a mi völgyünkről nem olyan sok jót írtam tavasszal,nem is linkelem be,mert valóban nem írtam jókat.Vissza lehet keresni,de nem linkelem be.Ám most a völgy is a legszebbik arcát igyekszik mutatni,bár az ember ebben igyekszik gátolni,ezúttal ez nem sikerül neki.A természet az erősebb (mint általában mindig).A színek lenyügözőek,írtam tán egész októberben,hogy mostanság érdemes kimozdulni,ha máshova nem akkor legalább egy közeli parkba.Azthiszem megérte,az ősz most sem okozott csalódást!

Nincsenek szavak az ősz színeire...

Milyen boldogság diót találni, ősszel csősszel találkozni, s tenyerünkbe a világ minden gesztenyéjét összegyűjteni. - A fák és a természet tavaszi, a zöld minden árnyalatát felvonultató üde divatbemutatója és a nyár élénk, harsány színkavalkádja után az ősz átvált a sárga, a narancs, a piros, a vörös és a barna végtelen árnyalataira, hogy előkészítse a tél egyhangú szürkeségét és megnyugtató fehérségét.

A legszebb formában, a legszínpompásabb állapotban tér téli nyugovóra a természet, vesztik el csodálatos lomkoronájukat a fák, hal meg jelképesen minden, ami élet. Szépen készíti elő Isten a halottat a temetésre. És ők mintha dacolva tiltakoznának az elmúlás ellen, amikor büszkén felöltöznek legszebb ruhájukba, mint az éjfélkor színes ruhában megjelenő új asszony. Mert valójában új élet, új szakasz kezdődik. Minden a megújulást, az adventet, az eljövendőt készíti elő. A látványos elbúcsúzás a visszajövetel szép ígéretét hordja magában. 

A szép halál....

Szép ilyenkor a természet. Ha valaki ebben az időben legalább egyszer nem csodálkozik rá a természet csodálatos világára, Isten végtelen gazdagságú színes kreativitására, az elmúlásról való sóhajtozás és a szeretteinkre való gondolás közben nem jut eszébe a szüntelen megújulás, az újraformázás, a visszaalakítás, a helyreállítás őszi üzenete, annak kimarad valami az életéből. Az álljon fel rögvest a képernyő(k) elől, és szaladjon ki a természetbe, engedje magába a nap sugarainak utolsó erejét, gyűjtsön diót, gesztenyét, túrjon bele az avarba, és hallgassa a levelek rezdülését, susogását, haláluk halk tusáját. Tobzódunk a gazdagságban, a sárga, a narancs, a piros, a vörös, a bordó levelek meggazdagítják az életünket, hogy a gyümölcsöket ne is említsük. A szép halál megszépíti életünket. Mert ami mulandó, mind elmúlik. De a halál az életet készíti elő. A halál itt szép. A még szebb életet hívja közel hozzánk. Az öröklétet. 

Isten kreativítása...

Egész gyerekkoromban utáltam az őszt,nem volt annál szomorúbb mint mikor átvette az uralmat a nyár felett...ma már elképzelni sem tudok szebbet az őszi színjátéknál és az már sokkal szomorúbb amikor a tél veszi át az uralmat az ősz felett.Ám ez a szomorúság csak átmeneti,hisz a kör forog,nem áll meg.A természet körforgása örök és a legszebb dolog a Föld létezésében.Nem fog elmúlni semmi úgy,hogy aztán ne szülessen újra...

A körforgás örök

A hegyek,a völgyek,a rétek,a parkok lassan leveszik magukról ezt a szép ruhát.Vess magadra ha ezt nem nézted meg.A mi völgyünk is lassan majd nyugovóra tér és majd átveszi az uralmat a szürkeség és reméljük aztán majd a fehérség is.

A völgybe nem vezetnek jelzett utak,de elárulok egy titkot: nincs mindig szükség jelzett utakra!A mi utjaink sem érnek itt véget,hisz a kör forog,az út örök.Ha egy szép napon el is kell menni egy másik helyre,ott is túrázni fogok.Idén ősszel sok gonddal küzködtem,de az utjaim folytatódnak!

A finálé percei