2023. november 12., vasárnap

Volt,nincs finálé

 Az egész ősz,de talán az egész év csúcspontja volt mindig is az őszi finálé.Alighanem ilyenkor legszebb az ősz,legszebb a természet.Előszeretettel jártunk ilyenkor mindig ki a természetbe Gergővel.Minden idők legszebb fináléját 2017 októberében láttuk a Rácalmási-szigeten.Soha olyan szépnek nem láttam a természetet.Az őszi finálékor éri el az ősz a csúcspontját,ilyenkor a legszínesebbek a fák.Innentől kezdve kezdődik igazán az őszi elmúlás és hullnak le egyre erőteljesebben a levelek,míg aztán az adott évre elvégzi a természet a munkáját és elmegy téli álmot aludni.A 2017-es finálé óta egy sem volt olyan igazi...18-ban még kimentünk Gergővel az Adonyi-szigetre,de nem volt olyan szép mint előtte egy évvel a Rácalmási-szigeten.Aztán 19-ben egyedül trappoltam szintén a Rácalmási-szigeten,de későn érkeztem és a finálé már lezajlott és amúgy is...az,hogy nem volt velem már Gergő szinte depis állapotba sodort...

Szép,szép,de valahogy nem az igazi...

20-ban itt a mi erdőkben láttam teljesen véletlenül meg a finálét,mert nem úgy készültem,hogy én azt nézem meg,de lementünk a kutyussal sétálni a finálé meg éppen zajlott.21-ben szintén a kutyussal mentünk le a Duna erdősebb partjára,velünk volt még Zolika.Mind a 20-as,mind 21-es finálé fogjuk rá,hogy szép volt.22-ben pedig a Holdvilág-árkos túra ért fel a fináléval amelyre szintén Zolikával mentünk.Nagyon szép túra volt az őszi csúcspontját élő erdőben.Aztán most 23-ra úgy rendesen finálé nélkül maradtam.Sajna túrázni nem tudtunk a hetekben menni,továbbra is kritikus helyzetben vagyunk és ráadásul Móninak is bekellett menni három hétre a kórházba újfent.Nincs kire hagyni a kutyámat...így nem tudtunk mást tenni ismét lementünk ide hozzánk a közeli erdőbe.

Na hol is tartunk finálé szinten?

Az erdő ugyan szép volt,de valahogy sehogyan sem emlékeztetett őszi fináléra a dolog.Kezdve azzal,hogy nem lehetett eldőnteni,hogy hol tart a természet.Az erdőn belül is más és más volt a helyzet.Volt ahol szemmel láthatóan egyszerűen késésben volt a természet,hiszen csupa zöld volt még minden,akkor amikor már sárgára kellett volna váltani...Máshol emlékeztetett némi fináléra a helyzet,de nem volt olyan látványos mint az előző években.Aztán megint máshol meg már úgy tűnt,hogy régen lezajlott a finálé...és mindez a mi 2x2 km-es kis erdőnkben...Szép volt mint írtam,de a finálé érzés nem kerített hatalmába.

Máskor Gergő rétje is színesebb...

Az a bizonyos régi finálé érzés amúgy is ott maradt a 2017-es Rácalmási-szigeten és hiába próbálkozom az év legszebb csúcspontját rendre megnézni valahogy sosem adja vissza úgy a dolog mint akkor és ott...Elsősorban ebben talán nem is a természet a hibás,hanem az a baj,hogy Gergő már nem lehet velem ahogy az a régi finálés hangulat sem.Idén tehát nem lesz vagy nincs finálés túra,tekintsük ezt a mai erdei sétámat annak.Volt,nincs finálé...

A 2017-es feledhetetlen finálé filmje a végére:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése