Salabasina varázsa

 Ha november 3. akkor emlékezünk,mint minden évben.Ma öt éve 2018 november 3-án volt az utolsó túránk Gergővel és ez olyan horderejű esemény amiről minden évben megemlékezem.Azonban sok újat nem tudok már erről írni,hiszen mindent,de mindent megírtam erről a napról,erről a túráról.De a mai nap az emlékezésé és ha olyan valami kerül be a bejegyzésbe ami már volt,hát istenem.Valószinű ha nem ez az utolsó túránk,akkor is úgy került volna be életünk történetébe mint a valaha volt legjobb túránk.Végigmenni a Salabasinán,a magyar Rém-szakadékon.Életere szóló élmény volt!

Neked csak egy igénytelen brutális semmit mondó hely,nekünk életünk kaladjának színhelye!

Elsőnek akkor merült fel ennek a túrának az ötlete amikor azt egy you tubes túratársam videójában láttam.Úgy gondoltam,hogy egy itteni túra a maga extrém mivoltával hatalmas élmény lehet.Igazam is lett,mert valóban az volt!Ezt követően próbáltunk Gergővel újabb filmeket keresni a szurdokról,képeket,leírásokat.Találtunk is,de mind arról győzőtt meg,hogy a Visegrádi-hegység déli oldalán futó szurdok valóban a magyar Rém-szakadék.Extrém kürölmények,rendkivül nehezen járható nem is létező út benne,a hely szépsége azonban vonzotta a tekintetünket és egyre inkább kezdtük úgy érezni,hogy ide elkell jönni,meg kell csinálni!Talán már egy jó évvel a túra előtt agyalgattunk rajta,aztán többször is toltuk magunk előtt és végül alighanem az utolsó lehetőséget kihasználva megcsináltuk!Utolsó,mert öt hétre rá Gergő meghalt... és ha én ezt a túrát kitolom még két hónappal,akkor nem válhatott volna valóra.

Az odavezető út is fantasztikus volt!

Már az odavezető alig ismert út is fantasztikus volt a gyönyörű őszben.Amikor meg odaértünk meghökkentünk a látványtól,de vonzott a kaland.És érdemes volt,nagyon érdemes volt belevágni mert nincs szó rá ami kifejezhetné mennyire jó volt.Gergő és én ahogy mindig,most az utolsó nagy kalandon,persze ezt akkor még nem tudhattuk.Olyan varázsa volt a helynek a túrának az időnek amit én szavakkal nem tudok visszaadni.Éreztem a csodálatos életérzést azt.hogy valami fantasztikusat élünk át ezzel a nem mindennapi túrával.Az egész szurdok talán másfél kilométer hosszú volt,de ez volt túrázásaim történetének legjobb,legemlékezetesebb szakasza.Pedig voltam pár helyen az életben...

Életünk kalandján

A szurdok vége felé mindketten azt kívántuk,hogy ne legyen még vége.Olyan kaland volt,hogy nem akartuk,hogy vége legyen.Az extrém útszakasz azonban véget ért.Megfogadtuk,hogy pár év múlva majd visszatérünk újra átélni mindezt.Öt év telt el.Azóta nem jártam itt...a túra amúgy folytatódott és rendkivül szép volt végig,de ez a salabasinai szakaszt nem lehetett már felülmúlni.Boldogok voltunk még,nagyszerű élményekkel gazdagodva.De aztán Gergő elment és minden összedőlt...

Öt év telt el és nem tértem vissza.Gergő nélkül?Hogyan?Szóba kerül néha egy ide vezető túra ötlete,de pl.Zolikával nem merem megcsinálni,ő nem olyan ügyes és bátor mint Gergő volt,mi van,ha a szurdok közepén blokkol le?Manó barátom említi legtöbbet tán az ötletet,de az ő meg a Tizedes barátom tempójához már én érzem azt,hogy kevés vagyok.Vikinek és Tominak sem tűnhet ez a túra egyszerűnek.Így tehát félő,hogy már nem térek vissza (persze nincs kizárva) hiszen én is öregszem már napról napra,nem vagyok abban a formában mint amikor Gergővel nyomtuk itt.

A varázs egy szelete

Öt éve már és erről minden november harmadikán meg kell,hogy emlékezzem.Salabasina varázsa olyan élményt adott ami felejthetetlen.Alighanem 2018 november 3-a lehetett életem legjobb napja.Bízom benne,hogy Gergő is magával vitte ennek a csodának az emlékét és abba mégjobban,hogy egy következő életben majd visszatérhetünk és megcsinálhatjuk újra és újra...A Salabasinai varázs örök,végigkiséri életemet.A szurdok pedig őrzi lépteink.