Valamikor réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...
Na szóval 2016 november 13-án indult útjára ez a blog,így tehát most van éppen a hetedik születésnap.Nem hiszem,hogy volna még olyan dolog amit nem írtam volna meg ezzel kapcsolatban.A blog ötlete már jóval a 2016-os dátum előtt felvetődött,de nem tudhattam,hogy képes lehetek tartalommal megtölteni.De kellett egy hely ahol a túráink emlékét életben tartom.Mindezt megírtam már.Ahogy azt is,hogy Gergő halálakor kishíján feladtam.Semmi értelmét nem láttam ennek a blognak Gergő nélkül tovább,de aztán jött egy ötlet,vagy nevezzük bárminek.Nevezetesen itt már nem csak a túráink emlékét tarthatom életben,de Gergő emlékét is,sőt ha úgy tetszik szinte magát Gergőt is.Így tehát a blog nem maradhatott abba,de ekkor 2018 decemberében volt a blog történetének legkritikusabb időszaka.
2016 november 13...mintha csak tegnap történt volna,de az évek közben elrohantak.Szinte észrevétlenül.Szerencsére ez a hét év amelett,hogy elvesztettem Gergőt,rendkívül gazdag élményeket tartogatott.Nagyon sok és szép helyeken jártunk,eleinte még Gergővel,aztán a többiekkel.Manapság viszont pokoli nehéz helyzetben voltunk és tán még vagyunk is.Ez az év katasztrófálisan alakult elsősorban anyagi értelemben.Na és még azért is izgulnunk kell,hogy a munkahelyünk megmaradjon.Ha még mindez nem elég,Móninak újra kórházba kellett mennie három hétre így a kutyát nem tudom kire hagyni ami azzal jár,hogy a hetekben nem tudtunk túrázni menni.Az évek tehát rohannak,de az élet nem lett könnyebb.
Mára már több mint 174 ezren pillantottak bele a blogba legalább pár másodpercig,persze ez valószínűleg nem 174 ezer külömböző személy,hiszen lehetnek bőven akik rendszeresen visszajárnak.De ez akkor is tekintélyes szám.Azt is tudom,hogy olyanok is belenéznek akik aztán a végtelenségig tagadnák,hogy ez érdekelné őket.Mi olyan ciki ebben,nem tudom.A legnépszerűbb bejegyzést pedig már több mint 11500-an nézték meg.Annak ellenére,hogy a blog saját szórakoztatásból jött létre ezek a számok azért legyezgetik a hiúságomat.
A folytatást illetően,igyekszem folytatni amíg lehet.A cél az,hogy a blog legalább annyit éljen mint amennyit Gergő élt,ha ez bejön akkor van még 12 év.Na,de mint írtam nem alakulnak jól a dolgok,az én egészségemmel is egyre több a gond.Elmúltam ötven és nem tudom még meddig írható a történet.Amíg bírom addig a blogban továbbra is megelevednek azok a csodák amiket átélünk és persze tartom Gergő emlékének irányvonalát és ápolását ahogy eddig is.Rohannak az évek a blog hét éves.Nyugi,ha unnád,gyorsan eljön majd a vége is.De ma még egy kis ünnep...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése