Hát nem mondom,hogy nem paráztunk tőle,Gergő még akkor is amikor meglátta,de aztán szerencsére feleslegesnek bizonyult a félelmünk,mert hihetlen izgalmakat és kalandokat tartogatott számunkra ez a kevésbé ismert szurdok.Bátran mondhatom,hogy egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.A szurdok felső végén már sajnáltuk,hogy vége.A túra nem ért véget a Salabasina-árokkal,mert még elmentünk a Dera szurdokot és megnézni.Na,de menjünk sorjában az eseményekkel.
 |
| Útban a Salabasinához,visszanézve feltünnek a Kevélyek |
Nem volt egyszerű az utazás,de tudtuk,hogy nem lesz az,ezért meglehetösen korán már fél ötkor elindultunk.A vasúti pályaszakasz felújitási munkáinak hála vonatunk több mint két óra alatt ért fel a Déli pályaudvarra,ahol a metróra is jócskán várni kellett így a 3/4 hétkor Battyhányi térröl induló hévet nem értük el.Negyed nyolckor volt legközelebb,amivel éppen elértük Pomázon a buszt,amin meg tömeg volt.Na,de letudtunk szállni Pankós tetőnél,innen inditottuk el a túrát.Olvastam leírásokat róla,hogyan lehet elérni a Salabasina-árkot.Meglehetösen bonyolúltak voltak a leírások,ehhez képest mi pofon egyszerüen odataláltunk.A Pankós tetői buszmegállótól volt egy bekötő út,majd arról egy balos leágazás,rögtön az elején,ezen az erdőgazdasági úton kellett menni,úgy,hogy amikor volt leágazás róla mi mindig balra mentünk.A szurdokhoz amúgy jelzett út nem vezet,talán ennek is köszönhető,hogy nem annyira felkapott,nem annyira népszerű.Pedig ha tudnátok,hogy szándékosan nem vezet ide jelzés...pont azért,mert a szurdok túlságosan veszélyes egy sima túrázó számára,így hála ennek,ide max.csak a profik jutnak el.
 |
| Ez az út vezet a Salabasina-árokhoz,hála a sorompónak autó nem jöhet be! |
Szóval az erdőgazdasági úton haladva hamar elértünk egy szurdokhoz.Tudtuk a megállótól nagyjából egy kilométer a Salabasina,még nem jöttük annyit.Bár ez a szurdok szelidebbnek tűnt mint a Salabasina-árok a leírások mégis illettek rá.Ugyanúgy ment az út,jobb és bal szélén kögátszerű épitmények,mindkét oldalon a mélység...de mégsem...nem tűnt olyan brutálnak mint a Salabasina.Néztük a térképet,a mi szurdokunknak egy hajtű kanyarban kell lennie,tehát ez itt semmiképpen sem az.A mi térképünk sem jelölte,egy Farkas-gödör felíratot láttam rajta ezen a környéken,de,hogy az pontosan ezt takarja-e vagy valami mást...?Mentünk tehát tovább és hamarosan ott volt a hajtű kanyar és a mi szurdokunk.Tényleg brutális volt és egyben lenyügöző...
 |
| Ülve a gáton,alattunk a mélység.Gergő arcán az izgalom |
Az út mindkét oldalán ott volt a szurdok,maga az út egy kögátra épülve hídat képezve ment át rajta kb.20 méter magasságban a szakadék felett.Ám az alsó rész felé nézve ugyanolyan szelíd szurdoknak tűnt mint az az elöbbi árok,a felső rész felé azonban...Valóban burtal volt.Gergő el is kezdett szorongani,izgulni.Mondtam neki nyugi,minden rendben lesz.Leültünk a kőgátra és megkajáltunk a szurdokot csodálva.Aztán kikellett találnunk hogyan megyünk le.Az alsó részbe könnyen lelehetett menni,a gát alatt lent pedig egy csőben átmenve lehet a felső részbe jutni.Ez tűnt egyszerübb megoldásnak,de semmi sem biztosította,hogy a csőbe beleférünk,ráadásul azt sem,hogy nincs benne víz,vagy esetleg patkány...így lemondtunk erről a lehetőségről,mindenképpen itt a felső részen kell tehát leereszkednünk a szakadékba.
Nem tűnt egyszerű megoldásnak.
 |
| Az út és a gát |
 |
| A gát |
Egy másik lehetőségnek az kinálkozott,hogy a gáton ami a képen is látszik lépcsöszerü,ereszkedünk lefelé fokról fokra.Nem volt veszélytelen,mert a fokok nem voltak valami szélesek,egy rossz lépés és zúgunk lefelé...Újabb lehetöség után néztem,kicsivel odébb a partoldalon kinálkozott egy újabb lehetöség.Lekellett csak ereszkednünk a meglehetösen meredek oldalon,de a fákba,ágakba,gallyakba úgy tünt meglehet kapaszkodni.Persze ez sem tünt veszélytelennek,de valahogy lekellett jutnunk.Erre mentünk hát.Csúszva,bukdácsolva,megkapaszkodva,négykézkáb,épkézláb de végül is sikerült lejutnunk sérülés nélkül.Már ez is óriási kaland volt.Ott voltunk a gát aljában,mögöttünk a cső amiröl írtam,elöttünk a lenyügöző szurdok.Nem volt már visszaút...
 |
| A gát alatti cső,ezen kellett volna átjönnünk |
 |
| Gergő a sziklánál,készül azt megmászni |
Huszonöt méter sem kellett mennünk,már ott volt az első akadály,egy hatalmas szikla.A továbbhaladáshoz ezt megkellett másznunk...A nagyjából valamivel több mint kétméteres szikla megmászása elsöre nem is tünt olyan egyszerü feladatnak,de valaki nagyon hasznosan hagyott itt egy kötelet,ami úgy tünt fent valahol megfelelöen kivan biztosítva.Gergő ment elöre,mögötte voltam ha visszacsúszik megtartsam.Üggyel bajjal de felment.Utána jöttem én és magamat is meglepve sokkal simábban feljutottam mint ő.Kimondhatatlanul klassz élmény volt ez is.Visszanézve pedig ezt láttuk:
 |
| Már a szikla tetején,visszanézve ilyen a szurdok |
Folytattuk az utat a lenyügöző szurdokban,amit úgy is emlegetnek,hogy Rém-szakadék,nos azért semmi rémes nincs itt.Az út tovább is nehezen volt járható,de ezt tudtuk előre.Leszakad,kidölt,bedölt fák és kövek,sziklák nehezitették és tették egyben kalandossá és élménydússá a járást.Egyenlöre azonban olyan brutal szikla mint az az első volt nem került elénk.A szurdok falai két oldalt pedig fokozatosan emelkedtek,nagyjából 20 és 40 méter között mozoghattak...Rendkivül élvezetes volt az egész.Kezdtem azt érezni a híres Rám-szakadék ennek csak valami kistestvére lehet...
 |
| Viszonylag szelidebb részen... |
Egy pont után mintha jobbra fodultunk volna enyhén,ezt az irányt vette fel az árok.Ezen a részen kevesebb volt az akadály,könnyebb a menés,felfelé nézve meg brutálisan szép az őszi szinekben pompázó erdő.Persze nem tartott sokáig az akadálymentes szakasz,jöttek az újabb sziklák és újabb kidölt fák,meg voltak részek ahol összeszükült a járat és éppen,hogy elfértem benne.Szavakat nem találni mennyire klassz volt az egész.Gergő arcáról is fokozatosan tünt el a para és már ő is élvezte és jókat nevetve haladt elöre.Pedig ha tudta volna,hogy az akadályoknak koránt sincs vége...újabb brutal szikla várta jöttünket...
 |
| Én roppantul élveztem... |
 |
| Gergő a szurdok szelidebb részén |
A szurdok ketté ágazott.Olvastam erről.Jobbra hamar kilehet érni különösebb nehézségek nélkül,balra nehéz várnak az újabb akadályok...sziklafalak,fák,szűk járatok...Ti melyiket választanátok?Na mi sem jobbra mentünk.Nem azért jöttünk,hogy hamar meg könnyen vége legyen a kalandoknak.Balra vettük tehát az irányt,rögtön beköszönt egy kb.két és fél méter magasságú sziklácska.Továbbmenni csak úgy lehetett ha megmásszuk.Itt nem volt már kötét,de volt a sziklának támasztott fa ágak.Ezeken és a szikla hasadékain mászva viszonylag könnyen fellehetett mászni.Most én mentem elöre és most is könnyen felkapaszkodtam.Kettönk közül én voltam az akinek jobban mentek ezek a mászások.Ez annak fényében furcsa,hogy anno abban a bizonyos jeges Rám-szakadékban,Gergő vette könnyebben az akadályokat és ő mászta meg könnyebben a jeges vízesést.
 |
| Gergő mászik felfelé szikla falon,láthatóak a sziklának támasztott fák |
Mentünk tovább és hasonlóan nagy akadályok már nem voltak.Helyenként teljesen összeszükült a szurdok máshol kiszélesedtek.A legnagyobb szikla akadályok meg egy méter alá süllyedtek,amiket már könnyedén vettünk.Kezdett szelidülni a szurdok már oldalt egy-egy helyen a partfal szép és érdekes szikla alakzatokban mutatta magát.Egyre könnyebb volt a járás,az árok meg kacskaringós formát vett fel.Egyszer csak egy fiatal pár köszönt szembe.Ők voltak ez elsö emberek akikkel ezen a túrán találkoztunk.Kicsit elbeszélgettünk velük,ők fentröl haladtak lefelé.Nem sok jót ígértem nekik...ők meg útbaigazitottak,hogy a szurdokból kiérve merre kell mennünk tovább.
 |
| Szelidülő szurdok |
Aztán egyszer csak kiértünk.Legnagyobb sajnálatomra persze...Álltunk a szurdok felett én még földbe gyökerezett lábbal.Kellett kis idő mig magamhoz tértem ebből a nem mindennapi élményből.Búcsút vettünk hát az itt fent már teljesen megszelidült Salabasina-ároktól.Túránknak azonban nem volt vége.Az útbaigazitás szerint haladtunk tovább.Kicsit ekkor kezdett szúrni az oldalam,megálltunk hát és pihentünk egy jó tiz percet.Azért kellett némi erő a szurdokhoz ami persze jócskán kivette belölünk a szuszt.A pihenő után hamar ráleltünk a piros jelzésre.Itt éppen valami teljesitmény túra zajlott,sorra jöttek és elöztek meg bennünket a túrázók.
 |
| A szurdok vége... |
Rövidesen odaértünk a Tölgyikrek nevezetű helyhez,itt búcsút intettünk a túrázóknak és a piros jelzésnek.Úgy vettem ki ez itt egy turistaút csomópont.Mi a sárgán folytattuk a túrát a Dera szurdok felé.A sárga jelzés kilencven százalékban az aranyló,sárga erdőn vezetett át.Mondhatni ingerszegény volt,de nem.Roppantul gyönyörü volt az aranyerdő...én viszont kezdtem kidölni...Nem volt ez eddig jellemző rám,de úgy tünt alaposan kimeritette erőmet a szurdok,nagyon nehezen tudtam csak haladni az amúgy könnyű terepen.Többször is rákellett szólnom Gergőre,hogy lassítson.Egyszer meg is álltunk,megettem az almámat és ettől aztán újra erőre kaptam.Már jobb volt,tudtam haladni,azonban a sárga jelzés és az aranyló erdő úgy tünt nem akar véget érni.
 |
| Aranyló erdő |
Kiértünk a zöld Torina rétre,majd továbbhaladva csodás kilátásunk nyílt a Dobogókőre.A legjobb résznél kellett letérnünk a sárga jelzésről mégpedig a sárga+ jelzésre.Itt aztán elkezdett lefelé vezeti az út a hegyről.Nagyjából 470 méter magasságból kezdtük meg az ereszkedést,aztán a sárga+ - ba,belejött a kék+ jelzés is.Ez kellett nekünk a továbbiakban.Közel volt egy Szentkút nevezetű hely,ahol tudtuk van forrás.Bár nem jártunk úgy mint a Bakonyban,a vízkészletünk kitartott mégis jól jött a frissités.Persze odáig meglehetősen kellett lefelé ereszkedni és újfent megálapítottam,hogy lehet lefelé rosszabb menni,mint felfelé...
 |
| Feltűnik a Dobogókő |
 |
| A fákon túl felsejlik a Pilis-tető |
Aztán nagy sokára végre szinten ment az út.A fák között pedig feltünt a Pilis-tető.Itt voltunk hát a Dunántúli-középhegység két legnagyobb királya között.Az út pedig szépen lassan odaért a Szentkúthoz,ahol hatalmas tömeg volt...Egy szabadtéri kegyhely köszönt be és persze a forrás két kifolyó csővel és szerencsére rengeteg pad is.Igy hiába volt tömeg,böven volt még hely.Pihentünk is félórát,mert eddigra már kissé kikészültünk.Megkajáltunk friss vízet vettünk és persze fotózkodtunk ezerrel.Kellemes hely volt és hát gondolom az autót a lenti út mellett hagyó túrázók találkozási helye is ez volt...
 |
| Tömeg a Szentkútnál |
 |
| A kegyhely |
Vagy negyven perces pihi után folytattuk a túrát.Rendkivül kellemes idő volt egész nap méltó az utóbbi évek november elejéhez.Még mindig viszonylag magasan járhattunk,tán 220 méter körül így tovább kellett ereszkedni.Már nem tűnt annyira kellemetlennek a dolog,a pihenő után jó volt haladni lefelé.A kék+ az országút mellé ért és vele párhúzamosan haladt vagy 1km-en át,míg végül keresztezte azt.Az út túloldalán lejebb egy parkolószerüségben autók százai álltak...
 |
| Sokára keresztezte a jelzés az országútat.Háttérben a Pilis-tető |
Lényegében itt volt a Dera szurdok bejárata,a parkoló pedig a sok müanyag túrázó gyüjtőhelyének bizonyúlt...Behatoltunk a Dera szurdokba ami szintén lenyügözően szép volt,de akkora volt itt az embertömeg,hogy az kifejezetten zavaró volt.Visszasírtuk a nyugis Salabasina-árkot...A Dera szurdok jól járható nem kell hegyeket mászni,közel van az országúthoz így vonza a müanyag túrázókat azokat akik még wc-re is autóval járnak..Rendkivül zavaró volt,mert a turistaúton sem lehetett elférni a patakon átivelö hidakra perceket kellett várni,hogy áttudjon menni az ember mert jöttek szembe és elférni nem lehetett.A hatalmas tömegnek hála gyakorlatilag a szurdok élvezhetetlen volt,én meg hálát adtam a sorsnak,hogy ezek a müanyagok a Salabasina-árkot nem ismerik...
 |
| Tömeg a Dera szurdokban |
Pusztán egyetlenegy érdekességet mondanék még ezzel kapcsolatban: a Salabasina-árokban nem volt szemét,a Dera szurdokban volt....ezzel azthiszem mindent el is mondtam.
Azért ha nehezen is megpróbáltunk haladni az amúgy rendkivüli szépségű Dera szurdokban.Gyönyörü volt a patak felett átivelő hidakkal és a hatalmas mészkő sziklás hegyoldallal.Az egész szurdok nem hosszú nagyjából 600 méter és normál körülmények között jól járható.Feltételezem egy téli hétköznapon azért nincs itt ekkora tömeg.Próbáltuk élvezni a völgy szépségét,nem volt persze könnyü.A kék az országos kék vezet amúgy rajta végig.
 |
| Gergő a szurdokban |
 |
| A szurdok egyik hidján,másodperceink voltak csak fotózni mert mindig jöttek valakik... |
A szurdok végén egy kisebb réten is hatalmas volt a tömeg,a Dera patak mellett huzodó kék jelzésen értünk aztán be a már jól ismert Pilisszentkeresztre.Délután háromra értük el túránk végét amit reggel fél kilenckor kezdtünk.A Salabasina-árokban nagyjából két-két és fél órát töltöttünk,ez volt a túra legjobb szakasza.A hegyen aztán a szurdok után meglehetösen fáradtak voltunk,de a Szentkútnál új erőre kaptunk.A Dera szurdok pedig a tömeg miatt szinte élvezhetetlen volt.Ezzel együtt nagyon úgy fest.hogy ez az év top túrája.Ez a 22.-ik túránk az idén és úgy fest ez adta eddig a legnagyobb élményt.
 |
| Az utolsó méterek |
Pilisszentkereszten nem mentünk tovább az első utunkba kerülö buszmegállótól,jó 25 percet kellett várni a buszra.Elképesztő mennyiségű autó és motoros jött lefelé a Dobogókő irányából és az onnan érkezö busz is tömve volt.Vajon mi lehetett odafent?Ha a Dera szurdokban ekkora volt a tömeg mi lehetett a Dobogókőn?Szerencsére nyugodt vagyok,mert ezek a müanyagok a Salabasina-árkon sohasem tudnak majd végigmenni így aztán kárt sem fognak tenni benne.Az megmarad nekünk profiknak :)
Valóban felülmúlhatatlan fantasztikus élmény volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése