Tulajdonképpen most véletlen jutott eszembe.Évek óta nem gondoltam úgy rá,de most előhozta valami.November 14.szerda.Akkor is november 14.volt,szerda...igaz nem volt ilyen jó idő mint ami most az ablakból kitekintve tűnik,sőt ködös volt némileg a délelött,ja hát és 1990-et írtunk.Azon a napon szereltünk le a hadseregből és az a nap lett életem egyik legjobb napja,ha nem is a legjobb,de top10-es mindenképp.Most megpróbálom felidézni annak a napnak a történéseit,hogy is követték egymást az események.
 |
| Az irgalom kapuja.Sárbogárdi laktanya napjainkban.... |
Mi még 1989 augusztusának végén vonultunk be,éppen egy nyaralásból hazatérve várt a behívó parancs.Úgy tűnt mi leszünk az utolsó 18 hónapra bevonuló társaság.Nekem a behívóm a Sárbogárdi laktanyába szólított,így ott kezdtem azon a cseppet sem kellemes augusztus végi hétfő reggelen katonai szolgálatomat.Kemény másfél év várt rám,a becsukodó laktanya kapu mögött maga a borzalom volt ebbe akkor ott belegondolni.Aztán áthelyeztek tíz hét kiképzésre Debrecenbe,majd visszakerülve Sárbogárdra egy hónap múltán pedig Mezőfalvára.Az első nap elkeseredésésének aztán nem volt különösebb érteleme,hiszen egy klassz kis eseménydús kaland várt rám.Maga a katonaidőm egész jó volt,persze akadtak keményebb napok,de -főleg ma már visszagondolva rá - egészen jó volt.Rengeteg sok jó haverral akadtam össze és végigkisérte és megkönyitette katonaidőmet egy szerelem is.Igen akkortájt jártam a Királynövel (lásd még:ide katt ),aki megvárta,hogy leszereljek.
 |
| A mezőfalvi laktanya |
Aztán mégsem kellett 18 hónapot bent tölteni,hanem csak 15-öt!Tehát szerdán 14-én szereltünk le,de csak elötte lévő hétvégén hozták tudomásunkra.Mondjuk ennél nagyobb baj sose érjen úgy voltunk vele.Sikerült még hétfőn értesiteni a Királynőmet a dologról,aki megígérte,hogy szerda este jön és miénk lesz az angyalok éjszakája...
Odabent meg a leszerelökkel megbeszéltük,hogy a leszerelés után mindenki bejön Dunaújvárosba,a helyiek elviszik haza a cuccukat,azt találkozunk majd a helyi buszpályaudvaron és úgy megyünk Fehérvárra a személyiért és majd iszunk valahol pár sört.Mivel hirtelen jött a leszerelö parancs a személyinket akkor nem tudták odaadni azért kellett felmennünk Fehérvárra a had.kieg.-re.Ivászat után aztán elbúcsúzunk és mindenki megy a saját útjára...
 |
| Az utolsó eligazítás |
Hazaérve Dunaújvárosba elvittem a lakásunkra én is a cumot,mivel még ekkor anyámmal éltem,így szegény is örült,hogy leszerelek.Két évvel voltunk apám halála után amúgy.Mielött még visszamentem volna a srácokhoz a megbeszélt talira a buszállomásra kávéztunk egyet muterral a nagy örömre.Aztán egyszer csak kopogtattak.El nem tudtam képzelni,hogy kilehet,tán muter egyik barátnöje vagy egyik haverom aki megtudta,hogy leszereltem.Bár ez szerda kora délelött valószinütlennek tűnt,hisz dolgozott mindenki.Anyám ment ajtót nyitni én még szürcsöltem a kávémat.Aztán a konyhából hallottam,hogy nagyon kedvesen örvendezve üdvözölt valakit.El nem tudtam képzelni kilehet,de aztán kiabálta,hogy Zoli,Zoli gyere már!Kimentem az előszobába és ott állt az én gyönyörü Királynőm...életem egyik legszebb pillanata volt...
 |
| Az elbocsájtó szép üzenet |
Sajnos nekem azonban menni kellett Fehérvárra a személyiért,így az örömködés után indulnom kellett.Gond nem volt belöle.,anyám nagyon szerette a Királynőmet,így mondták menjek nyugodtan,addig ők ellesznek.Jöjjek majd,azt ők idehaza várnak.Így nyugodt szívvel mentem ki a fehárvári buszhoz.Felérve Fehérvárra elöször elmentünk a személyinkért,majd kinéztünk egy jó kis kocsmát.Már nem emlékszem mennyien lehettünk,tán húszan,azt sem tudom már hol volt az a kocsma,de valahol a színház környékén.Beültünk hát és utolsókat beszélgetve meg ökörködve lehúztunk pár sört.Néhány srác nagyon a szívemhez nött emlékszem és nem volt egyszerű elbúcsúznunk egymástól,annyi sok közösen átélt élmény után.De a katona sors ilyen,várt az élet minket.
Elindultam vissza a fehérvári buszmegbe és indultam haza.
 |
| Az utolsó sör a srácokkal |
Hazaérve aztán a nap további részében anyám megértően hagyott minket kibontakozni a szobámba,nem nyitott be.Mi meg csak élveztük egymás társaságát a Királynövel,végre szabadon együtt lehettünk,nem kellett azon izgulni,hogy mikor kell visszamenni.Aztán persze következett egy varázslatos éjszaka...és így ért véget az a fantasztikus nap.
1990 november 14.volt,28 évvel ezelőtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése