Isten óvd a Királynőt!

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...

Előzmények:

Valamikor évmilliókkal ezelőtt...talán egy más világban,egy más dimenzióban...

A sors megajándékozott azzal a lehetőséggel,hogy együtt túrázhattam a Királynővel.

A Királynőt ha jól emlékszem akkor 1990 május 26-án koronázták meg,de lehet,hogy 25-én.

Személyesen hívott el az ünnepségre.Ismertük egymást úgy,hogy még soha nem találkoztunk.

Korábban amikor a Pentagont őriztem zsebemben lapult mindig a fényképe amit ő küldött.

Ha rossz időszakokat kellett átélnem,csak elővettem a képet és néztem a csodaszép Királynőt.

A szívek királynőjét.

Reménykedtem,hogy egyszer majd láthatom... így aztán mikor személyesen hívott meg az ünnepségre nem hagytam kihasználhatatlanul ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.

A sors valamiért úgy akarta,hogy ezek a napok aztán csodásan alakultak és ránk köszöntött egy varázslatosan szép időszak.A rózsaszín ködben aztán elérkezett 1991 tavasza.

A Visegrádi hajóállomástól indult a legendás túra

A túra:
Valahogy sikerült megfüznőm a Királynőt,hogy jöjjön el velem egy túrára.Na olyan sokat nem kellett gyözködni,úgy tünt nincs ellenére a dolog.Így aztán ha emlékezetem nem csal,akkor 1991 március 16-án indultunk el a Pest megyei Visegrádra.Királynönk elhozta magával legkedvesebb kuzinját és annak kedvesét.Ismertem már őket még a koronázási ünnepségről.Jó fejek voltak,hamar megszerettem őket.Így tehát azon a csodás kora tavaszi reggelen négyen érkeztünk meg Visegrádra.
Tervünk is volt,pontosabban tervem.Nem bíztam semmit a véletlenre,eleve egy olyan túrát választottam amelyen már voltam.Nem akartam lebőgni a Királynő előtt.Szinte napra pontosan két évvel ezelött voltam ugyanezen a túrán.Szóval a terv az volt,hogy a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Fellegvárhoz,onnan pedig a hegyek ormán legyalogolunk Pilisszentlászlóig.Nem tünt vészes távnak,tán olyan 14km lehetett.

Salamon torony

Emlékeimben halványan él,hogy itt a Salamon toronynál fényképezkedtünk.Aztán az már nem annyira maradt meg,hogy a várig hogyan jutottunk fel.Alighanem a kék+ jelzésen.Az sincs már meg,hogy a várban mitcsináltunk...halványan dereng persze,hogy körbenéztünk.Az már világosabb emlék,hogy a Királynő valahol a vár alatt a parkolóban egy padon ült.Nagyon szép volt ott ültében is.A vár után nekem ismerösnek tünt a terep,nem volt más dolgunk mint ráállni az országos kékre.
Valóban a hegyek ormán haladtunk,hisz itt-ott kivillant a kilátás a csodás Dunakanyarra.
Féltve a Királynőt,mindig rajta tartottam a szemem,nehogy valami baj érje,de szemmel láthatóan állta a sarat és a túrát is teljesen jól birta.Biztam benne,hogy élvezi is.

Csodás rétek,utak a tavaszi erdőben

Bár már március közepét mutatott  naptár a télből még itt 500 méter körüli magasságban maradt valami.Hófoltok voltak itt-ott és néhány helyen az út is sáros volt,de azért többnyire jól járható.Királynőm valahol apró erdei virágokat talált,azt hozta magával,néhány szállat.Egy ponton aztán hiába valónak bizonyult a gondos tervezés a túrát illetöen,ugyanis majdnem eltévedtünk.Majdnem sikerült leégnem,de a kuzin kedvesével karöltve visszataláltunk a helyes útra.A gond amúgy az volt,hogy egy útjelző tábla elvolt forgatva...de megoldottuk a problémát.Jó idő volt,már polóra vetköztünk.

Eredeti kép a túráról kissé elhomályosítva,védve ezzel is az esetleges személyességi jogokat.A képen a Királynő.

Hamarosan elértük a Moli pihenőt.Itt tartottuk meg az erdei lakománkat.Ha emlékezetem nem csalt,csodás kilátásunk volt észak-nyugat felé.Talán még innen is látszodott a Dunakanyar egy része?Hát ez már nem nagyon van meg elmémben...Talán félórát pihenhettünk majd folytattuk a kék jelzésen tovább.Magasan jártunk továbbra is,500 méter felett.Elhaladtunk az Őr-hegy és az Urak asztala mellett is.Majd lassan elkezdett ereszkedni az út lefelé.Hamarosan randevúztunk a piros jelzéssel amely mostmár kisért minket tovább a kékkel együtt.

A Moli pihenő

Lereszkedtünk a Pap-rétre amelyre már totál nem emlékszem milyen volt,de biztosan klassz.Ha jól emlékszem valami kulcsosház féle azért volt itt.A rét után megkellett mászni egy 590 méteres hegyet mégpedig a Szent László hegyet.Amennyire emlékszem nem jelentett gondot.Birtuk jól a terepet.Na persze fiatalok voltunk...Ezután már ereszkedés volt a csodás Pilisszentlászlóra amelyen azóta sem voltam,pedig sokszor elhatároztam,hogy visszatérek.Talán majd egyszer igen...
Valahol a központban fejeztük be a túrát,de azt,hogy mitcsináltunk még,vagy csináltunk-e egyáltalán valamit a településen az már nincs meg az emlékeimben,de nem is ez a lényeg.

Pilisszentlászló

Utózönge:
Hát az élet talán leggyönyörübb túráján nem nagyon kellett óvni a Királynőt sem Istennek,sem nekem,mert rendkivül ügyes volt.Túráztam aztán a jövőben egy-két királynő jelölttel még életem során,de egyikük sem volt ennyire ügyes mint a Királynő.Egyetlen egy nyavajgás,panasz vagy ilyesmi sem hagyta el csodás ajkát,sőt talán mint írtam élvezte is a kirándulást.A mai napig elöttem van az aranyos kép ahogy ballag a kis virágokkal a kezében...

Az évek aztán elvették tőlem a szívek királynőjét.Más utakra ment...
Ez volt az egyetlen közös túránk.Bizom benne,hogy tényleg jól érezte magát legalább annyira mint én.Nagyszerü társaság volt,csodás tájakon,így ez a túra ott van nálam a valaha volt legjobbak között.
Némi mesével fűszereztem ennek a túrának a történetét,de ez egy túranapló és itt a túra a lényeg.
Ami megmaradt belőle azt le is írtam.

Hálás vagyok a sorsnak,hogy ha csak egy rövid időre is,de együtt lehettem a Királynővel és,hogy átélhettem vele ezt a napot.Alighanem ő már rég el is felejtette ezt,én biztos,hogy soha nem fogom.
Talán volt legalább egyetlen egy nap amikor szeretett engem a Királynő.
Talán ez volt az a nap...

A legendás túra útvonala

Túra szoknyában - Egy másik Királynő

Réges régen egy messzi messzi galaxisban..

Királynők jöttek - mentek,ami örök az a túrázás (...) .Bár évmilliók teltek el azóta az emlékek édesek.Nem olyan régen írtam életem egyik legszebb túrájáról az Isten óvd a Királynőt bejegyzésemben ( itt olvasható ). Közben eszembe jutott egy másik túra amely szintén egy szépséges Királynővel tettem meg.Persze ezt túrának hívni túlzás,sétának meg kevés.Talán valahol a kettő között van a dolog.Persze sétának indult az egész,azt meg nem tudhattuk hol kötünk ki... A történetem Veszprém városában játszódik egy valaha volt édes szeptemberi napon.

Kilátás Gizella erkélyéről

A Királynőt ekkor már talán két éve ismerhettem,egy év meg egy pici óta,hogy a szívébe fogadott.Sétára indultunk a városban,kellemes jó idő volt még tartott a nyár.A Királynő ennek megfelelően nem öltözött túl,kis blúzocska és egy szoknya volt rajta.Édesen szép volt... Útunk Veszprém belvárosában vezetett fel a várnegyedbe.Persze nem minden emlék tiszta,de sokminden megmaradt.Azthiszem felmentünk a Tűztoronyba,megnéztük a híres Zsuzsi szobrot és kimetünk Gizella erkélyére,ahonnan pompás a kilátás a város egy részére és a közeli Bakonyra.Majd ezután az alattunk elterülö dombos fensikra mentük ki,egészen a keresztig.Innen is szép volt a táj,már láttuk a közeli híres viaduktot is.Úgy döntöttünk elmegyünk arra.

Szent István völgyhíd

A viadukt alulról

A dombról leereszkedtünk ha jól emlékszem a névre akkor a Séd-patak völgyébe.Azthiszem ez a patak a Balatonba ömlik.Csodás hely volt,közelitettünk a Vidaukthoz.Amely amúgy Szent István híd névre hallgat és ha jól tudom az 1930-as években épült.Alatta voltunk,elneveztük mi Sóhajók hídjának,így hát fel is mentünk rá.Gyönyörü kilátás volt fentről,elsősorban a várnegyedre.Ezt néztük egy darabig.

Ezt látni a Viaduktról

Mivel a Királynő ismerte a várost,megfüzött,hogy újra menjünk le és menjünk be a Betekints-völgybe.Hát persze,hogy nem volt ellenemre,szépen betekintünk majd a völgybe aztán majd máshova is... Emlékeim szerint vezetett le egy lépcső a viaduktról valahol,ezen jöttünk fel és mentünk le.Szinte azonnal a Betekints-völgyben találtuk magunkat ahol egy jól kiépitett sétány vezette az erre járókat.A völgy az én fogalmaim szerint nem teljesen volt völgy,hiszen csak az egyik oldalán volt domboldal,a másik ugyan enyhén emelkedett,de nagyon enyhén és ott házak voltak,persze kicsit távolabb.A dombos oldal gyönyörü volt,végig csodás sziklafalakkal.

Betekints-völgy sziklafalai

Itt a Betekints-völgyben volt hajdanán a veszprémi vidám-park,ebből persze semmi sem maradt.Gáz,hogy mindenhol az országban eltüntek a vidám-parkok...A sétányon padok is voltak,az egyiken megpihentünk mert elég sokat mentünk már amúgy.Persze egy Királynővel a pihenés is édes volt... de aztán mentünk tovább ám a völgy egy ponton véget ért.Lehetett választani mert a sétány ment tovább sima útként.Vagy tovább megyünk az ismeretlenbe,vagy visszafordulunk vagy...a sziklafalas rész is véget ért,vezetett egy út fel a dombra (vagy inkább hegyre) arra is lehetett menni.A Királynőre biztam a döntést.Meglepetésemre a felfelé írányt választotta!

Betekints-völgy a sétánnyal és a sziklafallal

 Az út felfelé és tovább már olyan volt mintha egy igazi túrán lennénk és hát meglepett a döntése,hogy felfelé menjünk mert ugye szoknyában volt,nem éppen túrázáshoz öltözve.Persze nem ellenkeztem,szokták mondani összekötjük a kellemest a hasznossal.Felfelé ő ment elöl a szűk úton én utána.Csak néztem milyen szexi ahogy a szoknyában mássza a domboldalt.Hamarosan felértünk,de az út nem szélesedett viszont legalább már szinten haladt.Én meg hálás voltam a sorsnak,hogy nem izzadtszott meg a felfelé menet,égésnek véltem volna.

A Királynő egy másik helyen,de ezen
a túrán ugyanez a ruha volt rajta.
A kép minöségén szándékosan
rontottam.

Egy kellemes erdőben találtuk magunkat,persze jelzett turistajelzésű út nélkül.

Ketten az erdőben egy Királynővel...igy hát meg-meg álltunk itt-ott és nem éppen pihenni...Alighanem nézve a térképet a Gúlya dombon járhattunk,ezt ekkor még nem tudtam.Később a jövőben aztán már jelzett út is vezetett erre.Kiértünk egy lovarda féléhez.Az már nincs meg,hogy itt mit is csináltunk,de valószinüleg körbenéztünk.Az sincs már meg hogyan jutottunk vissza a városba,de valahogy sikerült mert egyszer csak ott voltunk,alighanem egy útat követhettünk ami oda vezethetett.Így aztán a túrázással egybekötött szexi séta véget ért.Nagy kár...

Az a bizonyos erdei szakasz

Az évek folyamán aztán ez a gyönyörü Királynőm is más útakra ment.Nem tudhatom,hogy él-e még emlékeiben ennek a sétának a történései,bevallom nekem sem mindig jutott eszembe,de most valahonnan előjött.Így tartoztam annyival az egésznek,hogy leírom,mint ahogy tettem azt a másik egykori Királynőm esetében is.

Hát Királynők jöttek-mentek,sajnos olyan sokáig nem maradtak.

Az emlék édes és maradandó,de csak a túra örök.

Királynői séta Komárnoban

Az évek ködfátyolán át eszembe jutott egy kiránduláska életem egyik nagy szerelmével akit e blog berkein belül csak Királynőként emlegetek (olvashatsz róla még: ezen a helyen ).

Megvallom az öszintét: ha a feledés homályába nem is merültek ezek az emlékek,azért már rég nem gondoltam rá...de most egy véletlennek köszönhetően eszembe jutottak.

Akkor ott erről sajnos semmiféle fénykép nem készült,nem is készülhetett,mert nem volt nálunk fényképező.Azóta már van annyi sütnivalóm,hogy bárhová is megyek viszek fotó eszköszt.Na,de akkor nem készült ugye semmi,így e sztorit kénytelen vagyok az interneten talált képekkel illúsztrálni,napok óta keresgéltem,de nagyon olyant sem találtam ami visszaadja azokat a helyeket ahol pont jártunk,ráadásul nagy hó is volt,ilyeneket meg nagyon nem találtam...szóval bekell most érni azokkal amiket felleltem.

Akkor üljünk be az időgépembe és utazzunk vissza.

Az időpont 1990 december közepe táján.Nem emlékszem pontosan...

talán december 8.?

Komárno a hóban

Vonattal érkeztünk meg Komáromba.Nem tudom már mi volt az elképzelés,azt sem,hogy mi volt a kiruccanás célja és miért éppen Komárno volt az úticél.Arra viszont igen,hogy a Királynő gyakran megfordult ez idő tájt a Felvidéknek ezen a részein,így valahogy biztos köze volt ehhez a dolognak.Nagy hó volt,akkoriban még december volt a december....Egy hónappal voltam a seregből való leszerelésem után.Leszállva a vonatról a komáromi vasútállomáson,azonnal a közeli Duna felé vettük az irányt.Kisebb kis dombocska volt a Duna partján,tán több száz méteren húzodott a határ (mert ugye az is itt volt a Duna közepén) magyar oldalán Komáromban.A Királynőnek ezt látva kedve szottyant csúszkálni (....),egye fene csúszkáljunk....Így seggre csücsülve a dombocskán csúszkáltunk lefelé a jelentéktelen lejtőn.Miután a csúszkálástól némiképp megfájdult fenséges kis pópója hógolyózásba kezdtünk...Na így teltek a kirándulás vagy inkább kiruccanás első percei.

Jégzajlás valahol Komáromnál,akkoriban nem volt ennyire durva

Ezután mentünk fel a komáromi hídra,mi is a neve?Erzsébet híd?Alighanem.Akkoriban még nem lehetett csak úgy átmenni a két ország határán,kellett útlevél.Az volt nálunk,de a túlparton a komárnoi határörök figyelemre sem méltattak.Mentünk hát be az ekkor még csehszlovák városba.Elözöleg persze váltottunk cseh koronát,az euro ekkor még nem létezett erre.A hóban egy kellemes kis városkára leltünk,rendkivül hangulatos volt amennyire emlékszem belőle.Egy hangulatos utcában mentünk épp és arra világosan emlékszem,hogy azt éreztem:mintha valamiféle Holle anyó mese helyszínén járnánk.Nagyon tetszett ez a rész.Aztán bementünk egy áruházba azt,hogy minek már nem tudom.Ami megvan ebből az az,hogy a táskákat még azelőtt lekellett rakni,hogy bementünk a vásárlói térbe...Akkoriban csehszlovák barátaink még nem tartottak ott ahol manapság,a fejlödésnek ekkor még nem igazán volt nyoma.Például nem lehetett nálunk kapni csokoládét...viszont a Királynő elmondása alapján a konzerveik finomak voltak,így vettünk hát párat.

Talán ez a kép emlékesztet legjobban az akkori hangulatra

Valamerre még sétálhattunk de,hogy merre azt már nem tudom,ami megvan még:egyre inkább kiértünk a belvárosból egy lakótelepre ahol elképesztően szürke panelrengeteg fogadott.Itt már nem volt tapasztalható a belvárosi varázslatos Holle anyós hangulat.Itt is egy boltra leltünk,bementünk valamit venni mert már éhesek kezdtünk lenni.A bolt leginkább egy mai Pennyre emlékeztető valami volt,annak színvonalától ekkor persze messze elmaradva.Csokoládé itt sem volt.Volt viszont valami elképesztő fonomságú kifli és franciasaláta.Ezeket vettem kajcsizni.Valóban elképesztően finomak voltak.

A szürke panelek között már nem volt kedvünk sétálni,így visszafele vettük az irányt a belvárosba.Nem nagyon lakhattunk jól,mert kedvünk támadt egy hamburgert is megenni.Találtunk is egy hamburgerezőt.Nem kellett volna...A hamburger nem sokkal maradt el az elöző bejegyzésemben emlitett szerbiai hot-dogtól...na ennek még azért normális íze volt,de így festett akkor egy csehszlovák hamburger: zsömle,benne a hús és némi pirosarany...Na ehhez képest hozzáteszem mára már óriásit fejlödtek,hiszen 26 évvel később a szlovákiai Párkányban fiammal rálelünk majd a világ legfinomabb hamburgerjére...

Talán itt is voltunk?A jó ég tudja...

Mi ezek után a híd fel vettük az irányt és átjöttünk a magyarországi Komáromba.Lehet,hogy itt ettünk aztán normális hamburgert,már nem emlékszem,csak halványan rémlik valami.Itt is bementünk a belvárosba,itt is volt valami áruház,de aztán,hogy bementünk-e,meg merre mentünk az nincs már meg...A vasútállomásra visszaérve megvártunk egy vonatot azzal távoztunk erről a helyről.Hát durván ennyi ami megmaradt ebből.Fura,hogy évek óta eszembe sem jutott,de egy véletlen most előhozta.Ezek szerint ott volt ez valahol a szív nagyon mélyén...mintahogy a Királynő is ott van az összes többi Királynővel együtt.Ha valami előhoz még emlékeket bármelyikükkel kapcsolatban,azokat leírom majd ide.

A Királynő előtt két évvel

Talán akad rendszeres olvasó,az biztosan emlékszik arra a bejegyzésemre ahol a jó Istennek az volt a dolga,hogy óvja a Királynőt (ha nem tudod miről van szó itt megnézheted ).Úrunk és teremtőnk megfelelően végezte a dolgát akkor bár túl nehéz dolga nem akadt,főleg úgy,hogy a dologra én is rásegítettem anno.Mégpedig azzal,hogy a Királynő számára egy olyan túrát választottam amelyen én már előtte két évvel jártam.Ez a bejegyzés ennek a két évvel ezelőtti túrának az eseményeit foglalja össze.Persze alig-alig emlékszem már belőle valamire.A képek nem az eredetiek,de ezeken a helyszíneken készültek!

Visegrád

Persze mit tudtam én akkor még belőle,hogy két év múlva lesz egy Királynő... Nem ezért vágtunk neki,hogy majd előkészítjük a terepet,egyszerűen egy klassz túrát akartunk tenni egy klassz útvonalon.Akkori legjobb cimborámmal vágtunk neki a túrának.Budapesten még az Árpád-hídi buszállomásról indultak Visegrádra a buszok.Hamar kiértünk a festői Dunakanyarba.Úgyanúgy mint ahogy majd két évvel később is,a helyi hajóállomásról indítottuk a túrát.A palotára most sem szántunk időt.Fura,de ezen sorok írása közben döbbenek rá,hogy a palotában csak egyszer jártam,utána mindig minden egyes túrán kihagytuk...na jó legközelebb ha erre járok bemegyek.

A Salamon torony

A Salamon torony viszont kihagyhatatlan volt,annál is inkább mivel itt vezet át az út.Jut eszembe magába a toronyban fent még sohasem voltam...ennek is ideje lenne már.Aztán,hogy innen,hogy jöttünk fel a várig az nincs már meg elmémben,de valami halványan dereng,hogy nem a jelzett útakon.A várba benéztünk persze,ezt viszont sose hagyom ki ha erre járok!Ekkor voltam másodszor a várban.Március közepe volt és jó volt az idő is.Még a régi Szmena fényképezőkkel fotózkodtunk.Még gondolatban sem léteztek digitális gépek...ja ha nem mondtam volna,az időpont 1989 március...A vár után sokat nem kellett variálni,rááltunk az országos kékre amely majd elvisz útunk végcéljáig Pilisszentlászlóig.

A vár után adja magát a kék jelzés

Az út addig nagyban a gerincen vezet,persze hol le,hol fel,de igazán le és fel nem kell menni.Végig olyan 4-500 méteres átlag magasságokon haladunk.Végig jól járható és akkoriban ugyan voltak problémáink a Visegrádi-hegység jelzéseit illetően,ez az út mégis végig kifogástalanul fel volt festve.Már akkor.Mi ekkor március közepén még nem fedeztünk fel hóvirágot,ez azért furcsa mer két év múlva ugyanekkor amikor majd a Királynővel járok erre,ő csokor számra szedi...Halványan emlékszem az útvonalra,amely sokszor az erdőben haladt.Amire emlékszem az a Moli pihenő,úgy mint majd a Királynővel két év múlva,most is itt tartottuk a kajaszünettel egybekötött pihenőnket.

Erdei pihenő (nem a Moli)

Innen emlékezem szerint valamennyire belátni a környéket.Nem igazán emlékszem rá miket láthattunk,de valószinüleg szembe köszönhetett a Prédikálószék (ahova majd 28 év múlva jutok csak el) és a Dunakanyar egy szelete.A Moli pihenőnél lévő hely/hegy amúgy a Barát-halom és 526 méteres magasságban vagyunk itt.Ezután következett az Őr-hegy és az Urak asztala amelyek mellett csak elhaladtunk igaz meglehetősen magasan.Aztán jöttek a rétek: az Ötszögű-rét,a Palócki-rét és a Pap-rét.A Palócki-rétnél csatlakozott be a piros jelzés is,így a két jelzés innentől kezdve együtt haladt.A Pap-réthez már lekellett ereszkedni a hegyről valamelyest.

Itt jön be a piros

Pap-rét

Volt amúgy egy pont túraközben ahol eltévedtünk kicsit.Semmi más oka nem volt,mint az,hogy valaki elforgatott egy útjelző táblát és az nem a megfelelő irányba mutatott.Hamar rájöttünk a turpisságra...Érdekes mert két évvel később úgyanígy jártunk,de az,hogy pont ugyanitt-e arra nem emlékszem már.A Pap-rét után következett egy újabb ezúttal kicsit tekintélyesebb emelkedő az 590 méteres Szent László-hegyre.Akkor fiatalon ez nem jelentett különösebb problémát.Majd miután felértünk jött a végső ereszkedés Pilisszentlászlóra.

Már együtt a pirossal

Pilisszentlászlóból nem sok minden van meg.Ekkor jártam itt elöször majd a Királynővel két évvel később.Azóta se...Ezt is ideje lenne már frissiteni...Szóval szinte semmi sincs meg emlékeimben a faluról,talán csak egy buszmegálló képe ahol felszálltunk a busza.Alighanem a túra ennél a buszmegállónál végződhetett.A túlnyomó rész a gerincen haladó túra ekkor nem jelentett különösebb nehézséget és látványokban gazdag volt.

Pilisszentlászló

Így hát kellemes emlékekkel tértünk haza,sokáig bennem volt ez a túra.Tudtam,hogy egy egészen jó,látványos útvonal ez itt.Így amikor két évvel később a sors megajándékozott egy Királynői túrával,tudtam már,hogy melyiket kell választani.Jól sikerült ez is az is.Azóta nem jártam ezen a túrán,talán mostanság egyszer Gergővel is elvetödünk erre,ő  még nem jár itt úgysem,nekem meg jóleshet majd kicsit visszaemlékezni az örökre emlékezetes túrákra...

Az útvonal 89 és 91 márciusában is
ugyanaz volt

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz és egy találkozó harminc év után...

 Szinte napra pontosan négy éve jártunk a Sorrento szikláknál Gergővel.Akkor hó volt és egy kicsit hideg,ám a túra mégis nagyon szuper volt.Az akkori kalandokról ide kattíntva olvashatsz amennyiben esetleg érdekelne...Aztán a sors (?) valamiért újra visszavezetett erre.Na és ha mindez még nem lett volna elég egy régi cimborám írt rám,majd hívott fel az elmúlt hetekben.Harminc éve(!) nem találkoztunk,ő volt egykori szerelmemnek a sógora.Ha annak a kapcsolatomnak ideje korán vége is szakadt,ővele természetesem semmi nézet eltérésem sem volt soha.Ő volt a királynő sógora ebben a történetemben .Úgy alakult,hogy jelezte eljönne erre a túrára.Korábban is szóba került,hogy összehozunk majd valamikor egy túrát,hát ennek most jött el az ideje.Pistivel a Széll Kálmán téren találkoztunk,mi ugye Dunaújvárosból érkeztünk Zolival és a Tizedessel.Harminc év múltán is megismertük egymást,majd a 22-es busszal kihúztunk Budakeszire.Innen indult a túra.

A Tizedes,Pisti és én útra készen

Kegyetlen hideget jósoltak mára kedvenc időjósaink,természetesen most is mellé durrantottak...Közel sem volt olyan hideg mint amit beígértek nekünk,nagyjából fagypont környékén mozoghatott a hőmérséklet.Tervünk az volt,hogy kihúzva Budakesziről a zöld+ jelzésen bemegyünk a Mária szurdokba,majd onnan a Makkos rétre.Ezután megyünk beljebb az erdőbe és a sárga jelzésbe becsatlakozva megyünk fel a Sorrento sziklákhoz.Onnan pedig az egykori vitorlázó repülőtér érintésével le Budaörsre.Olyan 12km-nek ígérkezett a terv és azt szinte tökéletesen el is találtuk.Pistivel harminc év után természetesen volt miről beszélgetni,így a buszon útközben Budakeszire abszolúlt nem figyeltem.Elöször jártam amúgy itt,ugye anno a mi Sorrentos túránk Gergővel Budaörsről indult.Na de nem sokára elértük a szurdokot.Örömmel láttam,hogy az erdei utak havasak voltak,így hosszú idő után kerülhetett ismét sor egy havas túrára.

A kegyhely a szurdokban

A Mária szurdok egy szépséges kis völgy völgy Budakeszi valagában.A jelzések jók voltak,több is akadt erre,de mi a zöld+-ra figyeltünk leginkább.Szép havas volt az erdő,az első komolyabb látnivaló egy szikla volt.Ez nem volt más mint egy kegyhely.Ezt megcsodálva egy rövid ideig még szép sziklás volt a szurdok,aztán lájtosabbra váltott.A telkek alatt haladt az út,a portákon itt-ott régi autók gyújteményébe szaladtunk bele és ezeket csodáltuk.Érdekes volt,de egy erdőben azért nem ilyesmit akarok elsősorban látni.Kanyargott a telkek alatt az út,mígnem elértük a Makkos rétet.Egy gyönyörű kellemes rét volt Budakeszi és az erdő találkozási pontjánál.Középpontjában egy nagy szép templommal,de voltak itt asztalkák,padok,pihenők.Na és rengeteg ember.Gyerekek szánkóztak,felnőttek túráztak,sétáltak.Míg meg úgy döntöttünk megreggelizünk.

A Makkos-rét egy szelete

Pistinél volt egy kis pálinka,mielőtt enni kezdtünk volna,lenyomtunk egy-egy felest.Ez jól jött,mert bár az a kegyetlen hideg nem volt,azért csak fagypont körül volt most is.Jót ettünk,majd visszamentünk a zöld+ jelzésre,amely már csak néhány méteren át kellett.Ugyanis a sárga jelzés keresztezte azt,mi pedig letértünk jobbra a sárgára.Ez vitt fel a Sorrento sziklákhoz.Persze addig még volt egy-két kilométer.Rengetegen mozogtak az erdőben.Az út enyhén emelkedni kezdett,egy tábla jelezte a Magoskői kőfejtőt.Kérdeztem a többieket kitérjünk-e megnézni,persze mondták,így megnéztük az igen közeli kőfejtőt ami szintén egy kis emlékhely volt.Nem tudtam megítélni kiknek az emlékhelye.Három oszlopon kis táblákba gravírozva sorra ott voltak a nevek egymás alatt.Zolika aztmondta túrázók emlékére.Nem vagyok biztos benne,valóban így volt-e,de akkor gondoltam Gergőnek is kéne oda egy kis táblácska...

A kőfejtőnél a többiek nézik az emlékhelyet

Zavaró tömeg kezdett itt lenni.Gyerekek rohangásztak,kamaszok fenhangon nevetgéltek.Ha már emlékhely,akkor talán nem így kéne itt viselkedni... Mint kőfejtő semmi extra nem volt,egy fal volt csak ott,ami talán leginkább lösznek tűnt.Egy tábla még jelezte a Magoskői kilátópontot,mivel nem volt túl messze oda is felmentünk.A kamaszok meg rögtön utánunk jöttek,három srác egy lánynak csapta a szelet.Mi meg felértünk a kilátópontra.Szép kilátásunk volt dél felé,minimálisan ugyan,de bezavartak a fák,de azért élvezhető volt.A kamaszok jelenléte azonban zavaró volt,így nem töltöttünk sok időt itt.Mentünk vissza a sárgára.

A Magoskői kilátópont

A sárga enyhén kapaszkodott.Elértünk egy kereszteződéshez,amiben megismertem azt a helyet ahol Gergővel jártunk éppen négy éve...Itt ment fel az út Csillebércre,amerre akkor mentünk és itt volt az a tábla amely akkor útbaigazított minket... Hát igen...mentünk tovább a sárgán,pont szemből jöttünk akkor Gergővel...így ezek már ismerős részek voltak.Az út következő szakasza pedig a Csodalány ösvény volt,amelyet egy tábla jelzett.Ez viszont nem volt itt négy éve,azóta nevezték el ezt a szakaszt.Szép völgy felett kanyargott az út.A Tizedes kicsit meglépett a mezőnytől,Zolika pedig megkezdte a csúszkálodását,amiből én viccet űztem kicsit.Ezt nem vette jónéven,így aztán olyanokat is mondott amit talán nem kellett volna,sajna ez elbaszta a további hangulatomat,de mentünk tovább.

A Csodalány ösvény

Jött az út első komolyabb emelkedője.Szerencsére nem volt hosszú.Egy pár jött lefelé,a lány ügyesen a fiú bénázva.El is esett.Nekem pedig eszembe jutott Gergő,hogy milyen ügyesen ment itt le akkor négy éve... De mi most felfelé mentünk.Nem volt túl köptető és mint mondtam nem volt hosszú,így viszonylag simán felmentünk.Itt már fentvoltunk a szirten és nem volt már messze a Sorrento.Viszont itt fenn már érezni lehetett a hideg kellemetlen szelet.Óriási tömeg volt a Sorrento szikláknál,ezt azért éreztem furcsának mert négy éve amikor itt jártunk Gergővel akkor csak mi voltunk itt.Négy év alatt ennyire megkedvelték az emberek a túrázást,ennyire megismerték ezt az amúgy nem túl ismert helyet?Némi fekete humorral,arra gondoltam biztos a mi akkori filmünk segített ebben.Persze természetesen nem így volt.Annak ellenére,hogy havas túrán voltunk,a sziklák mellett nem volt most hó.Bezzeg akkor régen...Nehezn tudtam csak fotózgatni az embertömegtől,de azért tudtam.A többieknek úgy tűnt tetszik a hely.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz

Körbejártuk megvizsgáltuk,felmentünk,lementünk,szétnéztünk.Kivéve Zolikát aki végig lennmaradt... Egy csoport megkért,hogy fotózzam le őket is.Közben a mieink úgy el-el tűntek,hogy engem nem volt senki aki lefotózzon,így egy szelfit voltam kénytelen készíteni.Vagy húsz percet kobászolgattunk a kővek között a hideg szélben,mire újra összegyűlt a társaság.Megittuk a pálinka maradékát Zolika kivételével,ő nem kért...Azért örültem,hogy ide is sikerült visszatérni,így újra elmondhattam,hogy Gergő nyomában vagyok most is.Nagyon nagy kár volt,hogy ő most nem volt itt velem,ekkora már sajnos semmi hangulatom nem maradt,így jobban rám is tört Gergő hiányérzete.Na de mentünk tovább.

Búcsú Sorrentotól,visszajövök még!

Ugye akkor rég a sárgán jöttünk Budaörsről,hiba volt mert így kimaradt az egykori vitorlázó repülőtér.Most azonban nem hagytuk ki.Búcsút vettünk a sárgától és letértünk balra egy jelzetlen útra,ez vitt el a budaörsi kopárokhoz ahol az egykori repülőtér is volt.A pálinka ezen a részen kicsit kiizzasztott annál is inkább mert enyhén emelkedtünk.Rengetegen mozogtak erre is.Végül aztán elértük a kopárokat.Ugye a kopár hegyeket ahol nem igazán volt fa,nemhogy erdő...így aztán minden eddiginél erősebb és hidegebb szél fújt itt.Ez már kellemetlen volt.A látvány próbálta feledtetni velünk a hideg szelet,mert amúgy egy gyönyörű helyen voltunk.A kellemetlen szél ellenére itt is sok ember volt.Körbenéztünk itt is.A kilátás pazar volt délre és Budaörsre.

A kopárokon

Megnéztük a vitorlázó emlékművet és még a kilátást csodáltuk,aztán elindultunk lefelé most a piros+ jelzésen immár.Itt ott jeges,de jól járható út vitt le a városba.Olyan ismerős helyek köszöntek szembe mint az Odvas-hegy,ahová szintén szívetmelengető emlékek fűznek...Simán leértünk a városba,az út a városházához vezetett.Megkérdeztem a többieket van-e kedvük elmenni a közeli Kőhegyre ahol a szép kápolna is állt.Nem volt.Így busszal visszamentünk Kelenföldre ahol elköszöntünk Pistitől,abban maradtunk,hogy egy új találkozásig ne várjunk újabb harminc évet,ha erre túrázunk a jövőben szóljunk neki.

Elérjük Budaörst

Kelenföldön nem kellett sokat várni jött a vonatunk,még világosban négy órára haza is értünk.A túra távját majdnem eltaláltam,hiszen 11.6km-et mentünk.Szép volt minden,szél csak fenn a hegyen volt.Nem volt túl megerőltető túra,elvoltunk,bár Zolika kirohanását nem értettem,mert máskor is mindig is viccelődtünk.Hát azt ígérte letilt és töröl a facebookon,ezt majd meglátjuk,.Így a következő túra most kérdéses,hol és mikor és kivel,vagy kikkel...de sosem adom fel!

Az ígéret földjein

Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek nem sok értelme van.Csak mint érdékességet említeném meg na és számomra ha majd egyszer visszaolvasom,hogy ilyen is volt.A legutóbbi túránkon amikor is valóra sikerült váltani Gergő egyik régi álmát és eljutottunk a Cseszneki várhoz végre,érintettük a számomra talán két legkedvesebb várost a múltamból.Na nem túra közben,hanem az odaút és a visszautazás alkalmából.Így először az életemben voltam egy napon abban a két városban amelyben talán a legboldogabb voltam az életem során.Persze vannak még ilyen városok ezeken kivül is,de mindbe egy napon lehetetlenség ott lenni.Tervezem amúgy majd egy olyan utazást a jövőben,hogy elmegyek majd a számomra legkedvesebb helyekre egy heti utazás kereteiben,de mondom ez még a jövő titka.

Veszprémi vár,igaz ez a kép nem most készült

A túrára menet érintettük Veszpémet,igaz csak nagyon érintőlegesen és csak pár percre,de érintettük...Ez is elég volt,hogy eszembe jussanak az itt megélt élmények.Egy nagy szerelem emléke(Zsuzsi) ami ide fűz,ami három évig tartott anno...De vannak barátok is innen...Maya akinél a második chat találkozó volt és aki nagyon jó barátom volt...Eli aki a mai napig barátom,igaz jelenleg nem itt él,de innen származik.Aztán Gergővel is jártam itt,majd érintette még egy-két túránk a várost.Mindenképp tehát sok-sok nagyszerű boldog pillanat fűz ide.Mindig szívesen jövük ide,jó olyankor itt lenni.Talán a legszebb magyar város amúgy.

Veszprém mindig közel áll a szívemhez...

Hazafelé pedig Győrt érintettük,ott szálltunk át a Savaria IC-re.Volt félóránk...félórám...Az állomáshoz közeli főtérre mentünk ki a pompás városháza elé.Itt is előjöttek az emlékek...Ildikó,a királynő...talán ő volt a legnagyobb szerelem?Nem is tudom,de közel van hozzá az biztos...Sok szép emlék,akár itt a városháza előtt is...Az azóta eltelt időben itt nem igazán voltam,egyszer voltam Győrben egy kézilabda meccsen,de az is nagyon rég volt.Szóval messze nem voltam itt annyit mint Veszprémben,így az ittlét hatása ha lehet nagyobb is volt.Ott a győri estében nagyon kedvem lett volna sétálni a régi boldog utcákon,de az a félóra hamar tovaszállt és a varázs elmúlt...

A városházánál Győrben

Így hát egy napon lehetettem a számomra talán két legkedvesebb városban (persze mondtam már,vannak még hasonló kedves városok).Talán ez az egy ilyen alkalom volt ez az életben,talán lesz még ilyen az életben.Ki tudja?Egykor ezek a városok voltak számomra a világ közepéi,az ígéret földjei egy szép élet reményei.De ezek aztán nem válhattak valóra,nekem Gergővel volt dolgom,neki kellett élményeket adni rövidke kis életébe.Így vagy úgy,jó érzés volt érinteni egy napon az ígéret földjeit...

Győri varázs...

Vác a meglepetés

Kirándulásunk a Cserhát legmagasabb csúcsa a Naszály lábánál található Vácra vezetett.Még nem jártunk ebben a kisvárosban,így mivel itt játszott kedvenc focicsapatunk,összekötöttük a kellemest a hasznossal.Már a délelötti órákban a városba érkeztünk.Mivel a meccs csak délután öt órakor kezdödött,volt időnk megismerni a Dunakanyar legnagyobb települését.Vonattal érkeztünk és már az első benyomások is kellemesek voltak.Egy szép,részben még felújitás alatt lévő vasútállomásra érkeztünk.Innen indult tehát egy városnéző séta,nem tudtuk merre,mentünk amerre a lábunk vitt.

Sétáló utca Vácon

Aztán a séta első méterein nyilvánvalóvá vált,hogy egy gyönyörü szép városba csöppentünk.Kellemes meglepetésként hatott ránk a település.Nem sokkal az állomás után egy klassz kis sétáló utca félében találtuk magunkat.Elindultunk ezen.Szép fák,épületek,fagyizók,cukrázdák sora kisérte sétánkat.Szombati nap lévén mégsem voltak itt olyan sokan.Kényelmesen lehetett sétálni.Az utca egy gyönyörü térbe torkolott bele.

Szép házak sora

Ha jól tudom ez volt a város főtere a Március15. tér,amelyet 2006-ban újitottak fel és akkor nyerte el mai formáját.Szép volt a tér.Szintén sok szép épület volt itt,várfalakra emlékeztető romok,templom,szobrok és vendéglátó helyek sora.Azonban erre sem jártak sokan.

Egyetlen negatívumként kell megemlitenem,hogy a tér szélén egy sétáló részen bizony bejártak a helyi járatos autóbuszok,így nem ártott azon a részen kicsit figyelni.Itt körülnéztünk,fotózgattunk,sétálgattunk.Kellemes volt.

A gyönyörü tér

Zoli a téren

A téren sétálgatva megláttuk a nem túl messze lévő híres diadalívet.Természetesen elindultunk közelebbről is szemrevételezni.A pompás épitményhez közelitve megdöbbentő dologra lettünk figyelmesek.A diadalív egy börtön mellé épült... Szürreálisnak tűnt...

A váci diadalív vagy ahogy a helyiek emlegetík Kőkapu,Magyarország egyetlen diadalíve,mely Mária Terézia tiszteletére épült 1764-ben.Migazzi Antal váci püspök rendelte el az építést a fogadásra.Az anekdota szerint,mivel mindössze két hét alatt építették fel,a királynő nem mert kocsijával elhajtani alatta.Mikor néhány héttel késöbb távozott,látva,hogy még mindig áll,már nyugodtan haladt át alatta.A szabadon álló építményt ma felújitott állapotban,diszkivilágítással szemlélhetik meg a látogatók.

Csodás épitmény és ha valóban két hét alatt épitették fel,akkor valóságos remekmű.

Diadalív a börtön árnyékában

Csodás épitmény

Innen visszafelé a tér felé folytattuk sétánkat,mivel a stadion is erre azaz a város déli részén van,úgy döntöttünk fokozatosan haladunk arra.Ott a tér környékén megebédeltünk egy étteremben,majd csodás utcákon haladva jutottunk le a váci dunapartra,amely méltóan a városhoz szintén nagyon szép volt.Csodás zöld ligetek,parkok kisérték a partot,ahonnan észak felé elpillantva feltűnt a Naszály csúcsa is.Szemben pedig a Szentendrei-sziget,azon túl pedig a Visegrádi-hegység.

Hangulatos váci utcák

A kompállomás

Itt jó sokat sétáltunk,aztán visszamentünk még egy ponton a városba,szintén hangulatos utcákon keresztül és egyszer csak a váci székesegyháznál találtuk magunkat.

Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa 16 éven keresztül épült 1761 és 1777 között.

Az impozáns épületnél éppen esküvö zajlott,így nem mentünk közelebb,nem akartunk bezavarni.Az utca másik oldaláról csodáltuk a katedrálist.

A katedrális

Innen egy másik utcán aztán megint visszamentünk a Dunához ahol hamarosan feltünk a váci vár!Ismét egy szenzációs látnivaló.A várat elsősorban a dunapart felöl csodáltuk meg,volt rajta egy szobor amely kitárta a karját.Ez a vár védte a dunai átkelőhelyet,jó ideig a három részre szakadt ország határterületét és fokozta jelentöségét az is,hogy a királyi városokhoz közeli támaszpontot jelentett birtoklójának.1686-ban foglalták vissza végleg a töröktől,akkor már romként.Néhány évtizede kezdödött régészeti feltárása és rekonstrukciója.

A vár

A szobor

Ide már közel volt a stadion és az idő is kezdett a mérközés kezdetéhez érkezni.Így elsétáltunk oda.A stadion mellett volt a helyi kálvária egy erdős ligetes részen,ez is megkapóan szép volt!A mérközésen aztán 2-1-es győzelmet arattunk,de ez a kirándulás nem ettől maradt emlékezetes.

Vác városa óriási meglepetést okozott,hisz bátran leírhatom,az egyik legszebb város volt amelyben valaha is jártam.Az első pillanattól az utolsóig rabul ejtett és hamar megkedveltem.Ajánlom mindenkinek akik nyugalmas kisvárosban szeretnének sétálgatni,úgy,hogy ott rengeteg a látnivaló.

Voltunk már itt azóta és egész biztosan jövünk is még.

Kálvária

Még annyit,hogy autóval és tömegközlekedéssel is talán a legjobban,legkönyebben elérhető település az országban.