A Sorrento sziklás túráink története

 Még egy kicsit várni kell az idei első túránkra (bár tavaly is februárban kezdtünk),így addig is valamivel el kell ütni az időt itt a blogban is.Mivel mostanában voltak a Sorrento sziklás túráink évfordulói,így adja magát a téma,hogy összefoglaljam az eddigi itteni élményeinket.Tulajdonképpen a Sorrento sziklák akár az ikonikus helyek sorozatomban is szerepelhetnének és alighanem fognak is.Hiszen immár ikonikus helyszíne túrázásainknak.

A Sorrento sziklákat a Budai-hegység legdélibb rögvonulatán a Csiki-hegyekben találjuk meg Budörstől északra,Budakeszitől enyhén dél-keletre.Nevüket ha jól emlékszem az olaszországi Sorrentoról kapta amit a legenda szerint a turisták neveztek el így a táj hasonló szépsége és adottságai okán.

Az első találkozás

Én először 2016 vége felé szereztem róla tudomást,egészen addig a létezésükről sem tudtam.Egy a you tube-n fellelhető amatör túrafilmben láttam.Nagyon tetszett a film és megfogott a dolog.A film készítője meg nagyban inspirált abban,hogy magam is ennek a hobbinak hódoljak aztán a jövőben.Sajnos idővel a film és az alkotója is eltűnt a videómegosztóról,de én már tudtam,hogy elfogok jönni ide.Annál is inkább,mert nincs igazán vészes távolságra az otthonunktól.

Gergővel való terveink megbeszélésén már szerepelt is a 2017-es bakancslistánkban és,hogy-hogy nem ez lett az év első túrája.Akkor még nem tudtam,hogy valahányszor erre járok,az mindig csak télen lesz.Aztán 2017 január közepén útra is keltünk Gergővel és egy havas,de fantasztikus körtúrát tettünk Budaörsről a Sorrento sziklák érintésével.Az élet egyik legjobb túráján még érintettük Csillebércet és az Odvas-hegyet.Örök emlékként vonult be a szívünkbe mind a hely,mind a túra.

Gergő a szikláknál 2017-ben

Jómagam első alkalommal az ikonikus helyen

Megfogadtuk Gergővel,hogy egyszer majd jó időben visszatérünk.Sajnos aztán ezt az élet nem adta már meg.Közel két év múlva Gergő már egy ennél is szebb helyre ment túrázni..Teltek a hónapok az évek,valahol mélyen mindig is ott volt bennem a Sorrento sziklák,de nem vezetett erre semmi,egészen 2021 januárjáig.Ekkor találkoztam újra harminc év múltán Pisti barátommal,akivel megbeszéltünk egy túrát.Mivel itt lakott a környéken,adta magát a dolog,hogy visszatérhessek (újfent télen) a Sorrento sziklákhoz.A túrára elcsaltam még Zolikát és a Tizedes barátomat is.Szintén egy havas,látványos dolog kerekedett a dologból,el is voltunk,míg Zolikát addig-addig basztattam,hogy megelégelte.Kicsit bénázgatott ezen a túrán én meg oda-oda szóltam amit aztán nem vett jó néven.Így kicsit fagyos hangulatban zárult a túra.Pedig szép volt magával a Sorrentóval és sok-sok eddig számomra ismeretlen hellyel.Budakesziről indultunk amúgy és Budaörsön fejeztük be,tehát ez nem körtúra volt már.

Másodszorra itt,napra pontosan négy évvel az első alkalom után

Gyönyörű hely!

Harmadjára 2023 december végén voltunk itt,újra télen.Most csak Zolikával jöttem és Budaörsről szándékoztunk menni a sziklák érintésével a Normafáig.Így is lett.Amikor megérkeztünk Budaörsre úgy tűnt kitünő napos túraidőnk lesz.Aztán ahogy mentünk bele a túrába és haladtunk fel a hegyen egyre inkább rákapcsolt a szél.Ennek az lett a vége,hogy a szikláknál már viharos szél fújt.Kapaszkodni kellett,hogy le ne vigyen minket a szél a mélységbe,valamint féltünk,hogy nehogy egyik fát kicsavarja és az ránk dőljön.Ennek ellenére megcsináltuk a túrát amelyen méterről méterre lett egyre szarabb és ocsmányabb az idő.A sziklák most is szépek voltak,de a hatalmas szélben nem nagyon volt élvezhető...

A harmadik alkalommal

Ez a három alkalom volt,hogy eljutottam ide.Érdekes,hogy mindhárom alkalommal télen sikerült ez.Pedig Gergővel és Zolikával is megfogadtuk,hogy egyszer végre jó időben is eljövünk ide,mert valószínűleg akkor jobban élvezhetőek a hely és a táj addotságai.Ez eddig nem sikerült,de ha egészségem is engedi akkor ezer százalék,hogy jövünk még ide.Az sem baj ha télen,mert azért ez télen is nagyon szép,ezt el kell ismerni.Nagyon jó túrák tehetők erre,ezerféleképpen kombinálva,rengeteg a turistaút a környéken a látnivaló.Nagyon-nagyon király környék ez.A szívemhez is nőtt,kedvelem is és hát sok immár az élmény innen is.Mindhárom túra jó volt ami erre vitt,de persze az elsőt amit Gergővel csináltunk,azt nem tudja überelni semmi.Remélem és hiszem,hogy Gergő is magával vitte annak a fantasztikus túrának a csodáját és emlékét...

A harmadik alkalom,lesz-e negyedik?

Ezekről a túrákról is készültek filmjeim.Hogy-hogy nem ezek nem éppen a legjobb minőségűek lettek,de legalább vannak.Ezeket én most nem teszem be ide.Benne vannak a blogban az adott helyen már és ott van a you tube csatornámon.Rákesel ha érdekel a Zolee&Gergő túrák csatornára és ott a Sorrentos videókat keresed.Meglesz az.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz és egy találkozó harminc év után...

 Szinte napra pontosan négy éve jártunk a Sorrento szikláknál Gergővel.Akkor hó volt és egy kicsit hideg,ám a túra mégis nagyon szuper volt.Az akkori kalandokról ide kattíntva olvashatsz amennyiben esetleg érdekelne...Aztán a sors (?) valamiért újra visszavezetett erre.Na és ha mindez még nem lett volna elég egy régi cimborám írt rám,majd hívott fel az elmúlt hetekben.Harminc éve(!) nem találkoztunk,ő volt egykori szerelmemnek a sógora.Ha annak a kapcsolatomnak ideje korán vége is szakadt,ővele természetesem semmi nézet eltérésem sem volt soha.Ő volt a királynő sógora ebben a történetemben .Úgy alakult,hogy jelezte eljönne erre a túrára.Korábban is szóba került,hogy összehozunk majd valamikor egy túrát,hát ennek most jött el az ideje.Pistivel a Széll Kálmán téren találkoztunk,mi ugye Dunaújvárosból érkeztünk Zolival és a Tizedessel.Harminc év múltán is megismertük egymást,majd a 22-es busszal kihúztunk Budakeszire.Innen indult a túra.

A Tizedes,Pisti és én útra készen

Kegyetlen hideget jósoltak mára kedvenc időjósaink,természetesen most is mellé durrantottak...Közel sem volt olyan hideg mint amit beígértek nekünk,nagyjából fagypont környékén mozoghatott a hőmérséklet.Tervünk az volt,hogy kihúzva Budakesziről a zöld+ jelzésen bemegyünk a Mária szurdokba,majd onnan a Makkos rétre.Ezután megyünk beljebb az erdőbe és a sárga jelzésbe becsatlakozva megyünk fel a Sorrento sziklákhoz.Onnan pedig az egykori vitorlázó repülőtér érintésével le Budaörsre.Olyan 12km-nek ígérkezett a terv és azt szinte tökéletesen el is találtuk.Pistivel harminc év után természetesen volt miről beszélgetni,így a buszon útközben Budakeszire abszolúlt nem figyeltem.Elöször jártam amúgy itt,ugye anno a mi Sorrentos túránk Gergővel Budaörsről indult.Na de nem sokára elértük a szurdokot.Örömmel láttam,hogy az erdei utak havasak voltak,így hosszú idő után kerülhetett ismét sor egy havas túrára.

A kegyhely a szurdokban

A Mária szurdok egy szépséges kis völgy völgy Budakeszi valagában.A jelzések jók voltak,több is akadt erre,de mi a zöld+-ra figyeltünk leginkább.Szép havas volt az erdő,az első komolyabb látnivaló egy szikla volt.Ez nem volt más mint egy kegyhely.Ezt megcsodálva egy rövid ideig még szép sziklás volt a szurdok,aztán lájtosabbra váltott.A telkek alatt haladt az út,a portákon itt-ott régi autók gyújteményébe szaladtunk bele és ezeket csodáltuk.Érdekes volt,de egy erdőben azért nem ilyesmit akarok elsősorban látni.Kanyargott a telkek alatt az út,mígnem elértük a Makkos rétet.Egy gyönyörű kellemes rét volt Budakeszi és az erdő találkozási pontjánál.Középpontjában egy nagy szép templommal,de voltak itt asztalkák,padok,pihenők.Na és rengeteg ember.Gyerekek szánkóztak,felnőttek túráztak,sétáltak.Míg meg úgy döntöttünk megreggelizünk.

A Makkos-rét egy szelete

Pistinél volt egy kis pálinka,mielőtt enni kezdtünk volna,lenyomtunk egy-egy felest.Ez jól jött,mert bár az a kegyetlen hideg nem volt,azért csak fagypont körül volt most is.Jót ettünk,majd visszamentünk a zöld+ jelzésre,amely már csak néhány méteren át kellett.Ugyanis a sárga jelzés keresztezte azt,mi pedig letértünk jobbra a sárgára.Ez vitt fel a Sorrento sziklákhoz.Persze addig még volt egy-két kilométer.Rengetegen mozogtak az erdőben.Az út enyhén emelkedni kezdett,egy tábla jelezte a Magoskői kőfejtőt.Kérdeztem a többieket kitérjünk-e megnézni,persze mondták,így megnéztük az igen közeli kőfejtőt ami szintén egy kis emlékhely volt.Nem tudtam megítélni kiknek az emlékhelye.Három oszlopon kis táblákba gravírozva sorra ott voltak a nevek egymás alatt.Zolika aztmondta túrázók emlékére.Nem vagyok biztos benne,valóban így volt-e,de akkor gondoltam Gergőnek is kéne oda egy kis táblácska...

A kőfejtőnél a többiek nézik az emlékhelyet

Zavaró tömeg kezdett itt lenni.Gyerekek rohangásztak,kamaszok fenhangon nevetgéltek.Ha már emlékhely,akkor talán nem így kéne itt viselkedni... Mint kőfejtő semmi extra nem volt,egy fal volt csak ott,ami talán leginkább lösznek tűnt.Egy tábla még jelezte a Magoskői kilátópontot,mivel nem volt túl messze oda is felmentünk.A kamaszok meg rögtön utánunk jöttek,három srác egy lánynak csapta a szelet.Mi meg felértünk a kilátópontra.Szép kilátásunk volt dél felé,minimálisan ugyan,de bezavartak a fák,de azért élvezhető volt.A kamaszok jelenléte azonban zavaró volt,így nem töltöttünk sok időt itt.Mentünk vissza a sárgára.

A Magoskői kilátópont

A sárga enyhén kapaszkodott.Elértünk egy kereszteződéshez,amiben megismertem azt a helyet ahol Gergővel jártunk éppen négy éve...Itt ment fel az út Csillebércre,amerre akkor mentünk és itt volt az a tábla amely akkor útbaigazított minket... Hát igen...mentünk tovább a sárgán,pont szemből jöttünk akkor Gergővel...így ezek már ismerős részek voltak.Az út következő szakasza pedig a Csodalány ösvény volt,amelyet egy tábla jelzett.Ez viszont nem volt itt négy éve,azóta nevezték el ezt a szakaszt.Szép völgy felett kanyargott az út.A Tizedes kicsit meglépett a mezőnytől,Zolika pedig megkezdte a csúszkálodását,amiből én viccet űztem kicsit.Ezt nem vette jónéven,így aztán olyanokat is mondott amit talán nem kellett volna,sajna ez elbaszta a további hangulatomat,de mentünk tovább.

A Csodalány ösvény

Jött az út első komolyabb emelkedője.Szerencsére nem volt hosszú.Egy pár jött lefelé,a lány ügyesen a fiú bénázva.El is esett.Nekem pedig eszembe jutott Gergő,hogy milyen ügyesen ment itt le akkor négy éve... De mi most felfelé mentünk.Nem volt túl köptető és mint mondtam nem volt hosszú,így viszonylag simán felmentünk.Itt már fentvoltunk a szirten és nem volt már messze a Sorrento.Viszont itt fenn már érezni lehetett a hideg kellemetlen szelet.Óriási tömeg volt a Sorrento szikláknál,ezt azért éreztem furcsának mert négy éve amikor itt jártunk Gergővel akkor csak mi voltunk itt.Négy év alatt ennyire megkedvelték az emberek a túrázást,ennyire megismerték ezt az amúgy nem túl ismert helyet?Némi fekete humorral,arra gondoltam biztos a mi akkori filmünk segített ebben.Persze természetesen nem így volt.Annak ellenére,hogy havas túrán voltunk,a sziklák mellett nem volt most hó.Bezzeg akkor régen...Nehezn tudtam csak fotózgatni az embertömegtől,de azért tudtam.A többieknek úgy tűnt tetszik a hely.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz

Körbejártuk megvizsgáltuk,felmentünk,lementünk,szétnéztünk.Kivéve Zolikát aki végig lennmaradt... Egy csoport megkért,hogy fotózzam le őket is.Közben a mieink úgy el-el tűntek,hogy engem nem volt senki aki lefotózzon,így egy szelfit voltam kénytelen készíteni.Vagy húsz percet kobászolgattunk a kővek között a hideg szélben,mire újra összegyűlt a társaság.Megittuk a pálinka maradékát Zolika kivételével,ő nem kért...Azért örültem,hogy ide is sikerült visszatérni,így újra elmondhattam,hogy Gergő nyomában vagyok most is.Nagyon nagy kár volt,hogy ő most nem volt itt velem,ekkora már sajnos semmi hangulatom nem maradt,így jobban rám is tört Gergő hiányérzete.Na de mentünk tovább.

Búcsú Sorrentotól,visszajövök még!

Ugye akkor rég a sárgán jöttünk Budaörsről,hiba volt mert így kimaradt az egykori vitorlázó repülőtér.Most azonban nem hagytuk ki.Búcsút vettünk a sárgától és letértünk balra egy jelzetlen útra,ez vitt el a budaörsi kopárokhoz ahol az egykori repülőtér is volt.A pálinka ezen a részen kicsit kiizzasztott annál is inkább mert enyhén emelkedtünk.Rengetegen mozogtak erre is.Végül aztán elértük a kopárokat.Ugye a kopár hegyeket ahol nem igazán volt fa,nemhogy erdő...így aztán minden eddiginél erősebb és hidegebb szél fújt itt.Ez már kellemetlen volt.A látvány próbálta feledtetni velünk a hideg szelet,mert amúgy egy gyönyörű helyen voltunk.A kellemetlen szél ellenére itt is sok ember volt.Körbenéztünk itt is.A kilátás pazar volt délre és Budaörsre.

A kopárokon

Megnéztük a vitorlázó emlékművet és még a kilátást csodáltuk,aztán elindultunk lefelé most a piros+ jelzésen immár.Itt ott jeges,de jól járható út vitt le a városba.Olyan ismerős helyek köszöntek szembe mint az Odvas-hegy,ahová szintén szívetmelengető emlékek fűznek...Simán leértünk a városba,az út a városházához vezetett.Megkérdeztem a többieket van-e kedvük elmenni a közeli Kőhegyre ahol a szép kápolna is állt.Nem volt.Így busszal visszamentünk Kelenföldre ahol elköszöntünk Pistitől,abban maradtunk,hogy egy új találkozásig ne várjunk újabb harminc évet,ha erre túrázunk a jövőben szóljunk neki.

Elérjük Budaörst

Kelenföldön nem kellett sokat várni jött a vonatunk,még világosban négy órára haza is értünk.A túra távját majdnem eltaláltam,hiszen 11.6km-et mentünk.Szép volt minden,szél csak fenn a hegyen volt.Nem volt túl megerőltető túra,elvoltunk,bár Zolika kirohanását nem értettem,mert máskor is mindig is viccelődtünk.Hát azt ígérte letilt és töröl a facebookon,ezt majd meglátjuk,.Így a következő túra most kérdéses,hol és mikor és kivel,vagy kikkel...de sosem adom fel!