Királynői séta Komárnoban

Az évek ködfátyolán át eszembe jutott egy kiránduláska életem egyik nagy szerelmével akit e blog berkein belül csak Királynőként emlegetek (olvashatsz róla még: ezen a helyen ).

Megvallom az öszintét: ha a feledés homályába nem is merültek ezek az emlékek,azért már rég nem gondoltam rá...de most egy véletlennek köszönhetően eszembe jutottak.

Akkor ott erről sajnos semmiféle fénykép nem készült,nem is készülhetett,mert nem volt nálunk fényképező.Azóta már van annyi sütnivalóm,hogy bárhová is megyek viszek fotó eszköszt.Na,de akkor nem készült ugye semmi,így e sztorit kénytelen vagyok az interneten talált képekkel illúsztrálni,napok óta keresgéltem,de nagyon olyant sem találtam ami visszaadja azokat a helyeket ahol pont jártunk,ráadásul nagy hó is volt,ilyeneket meg nagyon nem találtam...szóval bekell most érni azokkal amiket felleltem.

Akkor üljünk be az időgépembe és utazzunk vissza.

Az időpont 1990 december közepe táján.Nem emlékszem pontosan...

talán december 8.?

Komárno a hóban

Vonattal érkeztünk meg Komáromba.Nem tudom már mi volt az elképzelés,azt sem,hogy mi volt a kiruccanás célja és miért éppen Komárno volt az úticél.Arra viszont igen,hogy a Királynő gyakran megfordult ez idő tájt a Felvidéknek ezen a részein,így valahogy biztos köze volt ehhez a dolognak.Nagy hó volt,akkoriban még december volt a december....Egy hónappal voltam a seregből való leszerelésem után.Leszállva a vonatról a komáromi vasútállomáson,azonnal a közeli Duna felé vettük az irányt.Kisebb kis dombocska volt a Duna partján,tán több száz méteren húzodott a határ (mert ugye az is itt volt a Duna közepén) magyar oldalán Komáromban.A Királynőnek ezt látva kedve szottyant csúszkálni (....),egye fene csúszkáljunk....Így seggre csücsülve a dombocskán csúszkáltunk lefelé a jelentéktelen lejtőn.Miután a csúszkálástól némiképp megfájdult fenséges kis pópója hógolyózásba kezdtünk...Na így teltek a kirándulás vagy inkább kiruccanás első percei.

Jégzajlás valahol Komáromnál,akkoriban nem volt ennyire durva

Ezután mentünk fel a komáromi hídra,mi is a neve?Erzsébet híd?Alighanem.Akkoriban még nem lehetett csak úgy átmenni a két ország határán,kellett útlevél.Az volt nálunk,de a túlparton a komárnoi határörök figyelemre sem méltattak.Mentünk hát be az ekkor még csehszlovák városba.Elözöleg persze váltottunk cseh koronát,az euro ekkor még nem létezett erre.A hóban egy kellemes kis városkára leltünk,rendkivül hangulatos volt amennyire emlékszem belőle.Egy hangulatos utcában mentünk épp és arra világosan emlékszem,hogy azt éreztem:mintha valamiféle Holle anyó mese helyszínén járnánk.Nagyon tetszett ez a rész.Aztán bementünk egy áruházba azt,hogy minek már nem tudom.Ami megvan ebből az az,hogy a táskákat még azelőtt lekellett rakni,hogy bementünk a vásárlói térbe...Akkoriban csehszlovák barátaink még nem tartottak ott ahol manapság,a fejlödésnek ekkor még nem igazán volt nyoma.Például nem lehetett nálunk kapni csokoládét...viszont a Királynő elmondása alapján a konzerveik finomak voltak,így vettünk hát párat.

Talán ez a kép emlékesztet legjobban az akkori hangulatra

Valamerre még sétálhattunk de,hogy merre azt már nem tudom,ami megvan még:egyre inkább kiértünk a belvárosból egy lakótelepre ahol elképesztően szürke panelrengeteg fogadott.Itt már nem volt tapasztalható a belvárosi varázslatos Holle anyós hangulat.Itt is egy boltra leltünk,bementünk valamit venni mert már éhesek kezdtünk lenni.A bolt leginkább egy mai Pennyre emlékeztető valami volt,annak színvonalától ekkor persze messze elmaradva.Csokoládé itt sem volt.Volt viszont valami elképesztő fonomságú kifli és franciasaláta.Ezeket vettem kajcsizni.Valóban elképesztően finomak voltak.

A szürke panelek között már nem volt kedvünk sétálni,így visszafele vettük az irányt a belvárosba.Nem nagyon lakhattunk jól,mert kedvünk támadt egy hamburgert is megenni.Találtunk is egy hamburgerezőt.Nem kellett volna...A hamburger nem sokkal maradt el az elöző bejegyzésemben emlitett szerbiai hot-dogtól...na ennek még azért normális íze volt,de így festett akkor egy csehszlovák hamburger: zsömle,benne a hús és némi pirosarany...Na ehhez képest hozzáteszem mára már óriásit fejlödtek,hiszen 26 évvel később a szlovákiai Párkányban fiammal rálelünk majd a világ legfinomabb hamburgerjére...

Talán itt is voltunk?A jó ég tudja...

Mi ezek után a híd fel vettük az irányt és átjöttünk a magyarországi Komáromba.Lehet,hogy itt ettünk aztán normális hamburgert,már nem emlékszem,csak halványan rémlik valami.Itt is bementünk a belvárosba,itt is volt valami áruház,de aztán,hogy bementünk-e,meg merre mentünk az nincs már meg...A vasútállomásra visszaérve megvártunk egy vonatot azzal távoztunk erről a helyről.Hát durván ennyi ami megmaradt ebből.Fura,hogy évek óta eszembe sem jutott,de egy véletlen most előhozta.Ezek szerint ott volt ez valahol a szív nagyon mélyén...mintahogy a Királynő is ott van az összes többi Királynővel együtt.Ha valami előhoz még emlékeket bármelyikükkel kapcsolatban,azokat leírom majd ide.