A szürkülő novemberben a mecseki Szászvárra vezetett az utam.Nem túrázni sajnos.Sándor látogattuk meg a testvéremmel.Sándort aki ekkorra már igencsak beteges volt,de azért igyekezett jól tartani magát.Úgy emlékszem elénk jött a főtérre.Oda futott be a buszunk amivel érkeztünk a reggeli órákban.Gyalog baktattunk fel a házhoz ahol laktak.Ez a főtértől olyan másfél kilométerre volt.Sándor jól bírta.Annak ellenére,hogy betegeskedett nem hazudtolta meg magát.Hisz egész életében túrázgatott,nem ez a másfél kilométer fogott ki rajta...Ezt jó jelnek vettem.
 |
| Az örök kedvenc:Szászvár és a mögötte tonyosuló Mecsek |
Hazaérve Sándorékhoz,természetesen megvendégeltek.Ettünk egy jót.Itt ettem mindig is a legjobb szalámit amit valaha is ettem.Nem tudom hogyan,de az itteniek nagyon eltudták találni az ízét.Sehol máshol nem ettem sem elötte sem azóta ilyen finom szalámit.Valószinű nem is fogok...A szokásos tiszteletkörök és egy jó dumcsi után természetesen elindultunk oda ahová mindig is,amikor itt voltam: a legközelebbi hangulatos kis kocsmába amely ha emlékeim nem csalnak Pacskeros névre hallgatott.Arra már nem emlékszem,hogy valóban így hívták-e a kocsmát vagy a helyiek becézték el így.Az biztos,hogy az emlékeimben így él a hangulatos hely.
 |
| A Pacskeros |
Itt természetesen lement egy jó sör.Sándor is lehúzott egyet.Csak nem lehet olyan nagy a baj,gondoltam.Vagyis inkább reméltem...Ami mégjobb volt,elkezdtünk tervezgetni egy következő évi kirándulást.Elvégre még mindig maradtak olyan helyek amerre nem jártunk és külömben is az örök nagy túra amit terveztünk.A misinai Tv-Toronytól a Nyárádi kunyhóig tartó túra a maga 30km-vel.Ezt még megkellett,hogy valósítsuk.Annyit beszéltünk róla és annyit tervezgettük már idejének tűnt,hogy valóra váltsuk.Szép terveink voltak hát a következő esztendöre is.Bár ekkortájt én már a haverokkal jártam a Mecseket,Sándor egyre kevesebbszer jött el velünk... érezhető volt egyre romló állapota...
 |
| Sándorék háza |
Visszamentünk Sándorék házához.Jókat dumáltunk mígnem eljött az ebéd ideje.Sándor felesége Margit néném ismét nagyszerű ebédet hozott össze mint mindig.Mikor az ebéd körüli hercehurca lezajlott elmentünk egy másik kocsmába.Ennek nem emlékszem a nevére mert ide nem nagyon szoktunk járni.Messzebb volt mint a Pacskeros,viszont a teraszáról pazar kilátás nyílt a Mecsekre.Bár november révén inkább a belső térbe ültünk le.Itt már legalábbis én üditőztem,hisz este készültünk vissza.Hosszú busz út várt még ránk és a sör engem sok vízelésre késztet,így nem kockáztattam.Sándorék még lehúztak egyet.Visszaballagtunk aztán Sándorékhoz.
 |
| Örök kedvencem Szászvár napjainkban |
Jó társaságban repül az idő,így alig vettük észre,de kezdett délutánba hajlani a dolog.A visszamenő busszal kapcsolatban annyi szerencsénk volt,hogy az nem a főtérről indult,hanem onnan Sándorék szomszédságában lévő buszmegállótól.Ez közel volt nagybátyámékhoz,talán ha 250 méterre.Így kikisért bennünket,ahogy azt mindig is tette valahányszor itt voltunk náluk.A busz nem soká jött.Elbúcsúztunk Sándortól,megbeszélve,hogy akkor jövőre jövünk és majd elmegyünk ide-oda.A busz elindult és mi integettünk ahogy azt Sándor is tette.A busz ment ő pedig egyre távolodó pontnak tűnt mígnem teljesen eltünt a látókörünkből.
Nem láttam soha többé...
 |
| Sándor...1938-2008 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése