Az elveszett útlevél

Az elöző bejegyzésem írásakor eszembe jutá még egy sztori,alig korábban egy héttel mielött a havas Mecsekbe indultunk,lementünk a szerbiai (akkor még jugoszláv) Szabadkára.A hírhedt piacra terveztünk egy bevásárló utazást.El is indultunk,én a bátyám annak havarja és két nő,egy régi 1500-as Ladával...Tesóm ült elöl a haverjával,én hátul a két csajszi között.Aligha kívánhat kellemesebb utazást magának az ember...

Semmi jele nem volt azon az október végi napon,hogy egy hét múlva hatalmas hó lepi el az országot.Még viszonylag jó időben vágtunk neki az útnak.

A Tompai határátkelő

Keresztül vágtunk az Alföldön,főleg az 53-as főútvonalon haladva.A Lada öt emberrel is szinte repült.Viszonylag hamar elértük az akkoriban még nyugis Tompai határátkelőt.Még jóval a jugoszláv háború előtt voltunk,migránsokról sem hallott ez idő tájt még senki.A határra érve azonban így is kellemetlen meglepetés ért.A határőr ki tudja miért engem nézett ki magának.Ki kellett mászni az autóból és bemenni az őrszobára vagy mi volt az.Kipakoltatta velem a zsebeim és átmotozott.Nem volt mibe belekötnie,így visszamehettem a kocsiba.Amúgy ekkor én legalábbis 300 márkát hoztam magammal (euro még képzeletben sem létezett).Ezt szándékoztuk majd beváltani valahol Szabadkán.

A határ jugoszláv oldalán csak legyintettek a határörök,mehettünk simán tovább.

Szabadka október vége felé

Az út a határtól Szabadkáig,hát nem igazán kötött le,keresztül mentünk egy falun (talán Kelebiján?) amelyben semmi szépséget nem fedeztem fel.Beérve Szabadkára,első látásra a város sem nyerte el tetszésemet.Leparkoltunk a piac közelében,aztán rögtön találtunk megfelelő embereket a márka beváltása ügyében.Akkor a 300 márkáért kaptam 1 millió dínárt.Elöször életemben milliomos voltam!Na persze sokat nem ért,de odakinn jóval olcsóbb volt minden.Így a piacot végig böngészve alaposan sikerült bevásárolnom úgy,hogy félmillió dínárom még maradt is.Vettem egy csomó polót,farmert,zoknit,vettem kabátot na és a helyi specialitást rízses csokit.Két órát kobászoltunk a piacon ahol aztán minden környékbeli nemzet fiát meglehetett találni...Mivel még mindenkinek maradt pénze,úgy döntöttünk a belvárosban is szétnézünk.

Szabadka belvárosa

A belvárosnak már voltak olyan részei amik tetszettek.Végül is hiába hívták ezt itt ekkor Jugoszláviának,ez egy régi magyar város volt...A belvárosban is sikerült bevásárolni.Itt vettem meg ekkor életem legjobb cípőjét (ezt ekkor még nem tudtam) egy simodot,amely 8 évig szolgált aztán engem.Bevásárlás után megéheztünk.Elmentünk hot-dogot enni.Miután beleharaptam a kivülröl jól kinéző hot-dogba határozottam az az érzésem támadt,a hús fura íze után,hogy kutyát eszem...nem tudom az volt-e valóban,de nem kellett többet beleharapnom a hot-dogba...ment a kukába.Fura volt az utcákon szerbek között járni,de semmi gond nem volt.Még egy élelmiszer boltba benéztünk,itt kaptunk végre valami ehető kaját is.

Szabadka szép arca

Mikor mindennel végeztünk és a pénzünk nagy része elfogyott,ideje volt visszaindulni haza.El is indultunk.A határ előtt centiméterekkel jött a feketeleves...a soförünk,tesóm haverja ekkor döbbent rá,hogy az útlevelét elhagyta...Miután végigfutott rajtunk az első döbbenet,elkezdtünk gondolkodni,hogy mi is legyen,hol veszhetett el az útlevél.Ha nem lesz meg hogyan jutunk haza?Lekell menni Belgrádba a magyar követségre ideiglenes papírokért,hogy áttudjunk menni a határon?Aztán az agyalások közepette eszébe jutott a pilótánknak,hogy valószinüleg a szabadkai piacon veszhetett el az útlevél,amikor egy farmert próbált fel kitette az asztalra...Na akkor irány vissza a szabadkai piacra!Rekord idő alatt odaértünk...

A nemzetközi piac

Némi keresgélés után ráleltünk arra a helyre ahol a farmert próbálgatta a pilótánk.Szerencsére az eladók magyarok voltak és még nagyobb szerencsére náluk volt az elveszett útlevél!Látták,hogy valaki otthagyta az útlevelét,elrakták,gondolták majd csak hiányolja azt visszajön...Hát így lett meg nem kis szerencsére az útlevél...Mi van ha ezek az emberek nem magyarok?Vagy ha idő elött összapakolják az árujukat,mondván mára ennyi volt...sose találjuk meg őket,azt lehet még a mai napig valahol Szerbiában keverünk...

A jó istenke ekkor tán még szeretett és fogta a kezem,kezünket,így aztán rendesen hazaértünk a kalandos nap után.Jól bevásároltam életem első milliójából...

Rövid ideig milliomos lehetettem...