Elérkezett az Essegvári túra napja.Ezt a túrát márciusra terveztük eredetileg,de járványügyi intézkedések,korlátozások miatt halasztanunk kellett.Vártunk vele a megfelelő időpontra.Ez elkérkezett és végül is nem bántuk meg a halasztást,hiszen elképesztően szép,gyönyörű arcát mutatta a természet május elején.Ráadásul remek időt is fogtunk ki.A túrára úgy volt,hogy négyen jövünk a megszokott csapattal.Ám a megbeszélt találkozón csak hárman gyűltünk össze.Tízedes barátunk nem volt sehol.Ez nem kicsit tűnt furának,hiszen négyünk közül,talán ő tűnt a legmegbízhatóbbnak és egész héten készült is a túrára.A nap folyamán megpróbáltuk utolérni,de nem értük el és ez aggasztó.Rosszat sejtünk,de ne legyen igazunk.Előző este még posztolt a facebookra is.Nem értjük mi történhetett...Így tehár Zolikával és Manóval vágtunk neki az útnak.Már reggel nyolcra elértük a álmok napfényes városát:Veszprémet.Innen indult a túra.Terveink szerint Veszprém ismert és látványos részein áthaladva elmegyünk Csatárhegyre.Majd onnan tovább Bándra az Essegvárhoz.Úgy terveztük három kilátót is érintünk,a már ismert és kedvelt Gizella királyné kilátón kivül felmegyünk a Csatárhegyibe is valamint a Bánd fölé emelkedő hegy csúcsán található Mayer Antal kilátóba is.Azán az élet némiképpen átírta a forgatókönyvet.Na,de haladjunk szépen sorjában.
Veszprémi főutca,jó ide visszatérni
Fura érzés mindig olyan helyekre visszatérni ahol egykor boldog voltam.Egyfelől kellemes,de ott van az érzés,hogy jó lenne itt lenni abban az időben és azokkal akikkel ezt megéltem.Veszprém városához nagyon sok csodás élmény fűz és így vagy úgy,de jó ide mindig visszatérni.Na és rosszul most sem éreztük magunkat,de egyre jobban aggasztott minket,hogy nem tudtuk,hogy Tizedes barátunkkal mi történhetett.A napot egy kávéval kezdtük egy a buszállomáshoz közeli csehóban.Innen aztán felkapaszkodtunk a várba,ami különösebb nehézséget nem jelentett.Ismertük ezeket a részeket és ugye én már többször is jártam itt,de itt voltunk kilenc hónapja is a Veszprém várfokán nevezetű túránkon.Akkor halál nyugi volt itt,most viszont valami rendezvényre készültek,így volt némi zaj és sok ember.A Tűztoronyhoz most sem tudtunk felmenni,a korai időpontnak hála az még zárva volt.Így úgy ahogy szeptemberben is,most is Gizella erkélyénél kötöttünk ki,ahonnan pompás kilátás volt a város északi részére és a Bakony vonulataira.
A Tűztorony most is kimaradt
Gizella erkélye
Gizella erkélyénél azonban igen élénk és kellemetlen szél fújt.A többiek és a hétköznapi szleng ezt már "cúg"-nak nevezi (szerintem elég fos egy elnevezés,amikor ott a szép magyar nyelvünk).Sokat így nem időztünk most itt,lereszkedtünk a várnegyed alatti Benedek-hegyre.Itt már egy fokkal jobb volt a helyzet,nem volt olyan kellemetlen szél.Meglepetés volt,hogy a hegy közepén álló kereszt környékén most nem volt szemét.Szeptemberben amikor legutóbb erre jártunk,gyakorlatilag itt volt az egész McDonalds árúkészlet...de most örvedtünk neki vala,hogy tiszta a környék.Manó itt még nem járt és nagyon teszett neki az egész hely varázsa.Valóban egy szép hely amúgy.Visszanézve innen a várnegyedre az fenséges.Nyugat felé látni a viaduktot,minden más irányba meg a várost.Észak felé távolabb pedig a Bakony uralja a látképet.Én már sokat jártam itt,megannyi szép emléket őrzök innen is.
Ez a lépcső vezet le a várból a Benedek-hegyre
A vár a Benedek-hegyről
Miután kigyönyörködtük magunkat,leereszkedtünk a Séd-patakhoz.Itt már a piros jelzésen voltunk ami túránkon szinte végig fog vezetni majd.Nem volt messze a híres viadukt,hamar elértünk alá.Zolika egy új kedves havercsaja is idevaló Veszprémbe,ám most nem idehaza dolgozik,így nem volt itt,de mivel találtak valami közös témát,így lereszkedtünk a patakhoz és útnak engedett egy papírhajót!A buszon hajtogatta még össze.A kis hajó rendületlenül szelte a habokat és elindult a Balaton felé.Ezután figyelmünk már a viadukt felé terelődött.Manónak nagyon tetszett és mivel nem járt még itt,úgy döntöttünk felmegyünk.Vezetett fel egy lépcső a domboldalban,azon kapaszkodtunk fel.Természetesen a kilátás odafentről most is lenyügöző volt!Én ugye itt is jártam már sokszor,Zolika is volt már itt egyszer,Manónak viszont minden új volt.Élvezte is.Persze mi is.
A viadukt
Szemben a vár,alattunk a Séd
A kilátás megcsodálása után visszamentünk a völgyhíd alá,majd ráálltunk immár a piros turistajelzésre.Ez hamarosan megkezdte emelkedését a Gulya-dombra.Ugye ez az a domb (hegy?) ami a veszprémi állatkert fölé emelkedik.Sőt az állatkert felújítását követően,annak egy része már magán a dombon van.A turistaút éppen az állatkert mellett a gerincen kacskázott végig.Erre jöttünk Zolikával szeptemberben és erre járhattam egykori régi exemmel is,aki annak idején ide szoknyában kapaszkodott fel és járta végig velem a dombot!Szóval szép emlékek innen is.Hamarosan elértük egy eredei pihenős részhez,ez is ismerős volt.Mivel voltak padok,asztalok úgy ítéltük meg ez a hely jó lesz megreggelizni.
A reggeli színhelye
Reggeli után folytattuk a túrát,nagyon szép zöld volt erre az erdő.Friss zöld ami még kellemesebbé tette.Az erdőben több helyen is voltak pihenők,jobbak mint ahol reggeliztünk.Furcsa mert ezekre nem emlékeztünk.Lehet,hogy tavaly még nem is voltak itt.Egy letérést eszközöltünk a piros3 jelzésre,mert tudtam ez visz el a Gizella királyné kilátóhoz.Meg is találtuk könnyen.Ugye a kilátóról már volt szó a blogban.Nem mindennapi remekmű!Úgy van megépítve,hogy a vándor aki erre jár,úgy látja,hogy görbe,alul és felül széles a közepén keskeny.Miközben a valóságban tök egyenes!A nem mindennapi érdekességről részletesen írtam a Kedvenc kilátóink sorozatomban.Ha érdekel,keresd meg a Gizella királynő kilátós részt!Most viszont itt voltunk,csodáltuk a kilátót majd megtámadtuk.
Az emberi szemet becsapó kilátó
A kilátó belülről
Természetesen teljes körpanorámánk van odafönn.Nagyjából 20 km-es körzetbe mindenhova ellátni.Azért csak nem tovább,mert a hegyek útját állják a kilátásnak.Ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt a nem mindennapi kilátót.Nagyszerű élményt nyújt,nem mindennapi érdekességű és Veszprém minden részéről rendkivül könnyen elérhető!A kilátó után folytattuk a túrát.Még a Gulyadombon voltunk.Nem egyértelmű amúgy hogyan írják helyesen: Gulyadomb,vagy Gulya-domb.Ilyent is,olyant is láttam az internet világában.A külső nyugati szirtről még remek kilátásunk volt.Látni véltük a szemközti Csatárhegyet és az az mögötti,de föléje magasodó Bándnál lévő hegyet,amelynek a csúcsán állt a Mayer Antal kilátó.Ekkor még úgy gondoltuk,hogy a soron következő célpontjaink...
Szemben a két csöcs a Csatárhegy,oda tartottunk
Közben megpróbáltuk felhívni Tizedes barátunkat,de nem vette fel.Ez már nagyon aggasztónak tűnt és ez nem töltött el jó érzésekkel bennünket.Tuti valami baj van...ő nem ilyen aki nem reagál ilyesmire,nem olyan aki nem szól,hogy ha nem jön,főleg ha négyünk közül talán ő várta legjobban ezt a túrát... Szóval nincsenek éppen jó gondolataink ezzel kapcsolatban...Megkezdtük ereszkedésünket a csodás Gulyadombról.Odalenn pedig hamarosan elértük a Laczkó-forrást.Ám az nem folyt.Kellemetlen meglepetés volt,hiszen emlékeztünk szeptemberben ontotta a vízet.Így most különösebben nem is pihentünk itt,mentünk tovább.A 8-as utat kereszteztük,itt meg egy motoros banda tartott éppen pihenőt,de nem voltak zavaróak.Átérve pedig lényegében kiértünk Veszprém területéről.
A Laczkó-forrás
A 8-as út túloldalán egy erdős részbe ért az út,majd ezen átkelve csodás zöld rétek köszöntek szembe.Egy rész hasonlított a vékényi Csepegő-árok előtti részhez.Ezen átmenve újra erdős rész jött,majd azon átkelve újra zöld rétek.Erre jöttünk Zolikával szeptemberben és ennél a pontnál fordultunk vissza Veszprém felé.Most azonban mentünk tovább.Tehát idáig a túránk lényegébe megegyezett a szeptemberivel.Egy kövekből kirakott írás víritott az egyik domboldalban "csak veled" hm...érdekes.Biztos látta akinek szólt.Mentünk tovább,hatalmassá nőtt a rét,immár nem is rét volt hanem mező.Ám úgy tűnt a piros jelzést valahol elvesztettük.Térkép nélkül voltunk ugye,ahogy újabban mindig.Ám egy idő után bebizonyosodott,hogy mégis jól jövünk,ez a piros jelzés ahol vagyunk.Egyre közelebbinek tűnt már a Csatárhegy.
Csak veled
Éppen egy vidám parkot rakosgattak össze a cigányok a Csatárhegy előtt.Hát itt biztos nagy forgalomra számíthatnak majd... Beérve Csatárhegyre az nem falu volt hanem Veszprémnek a szőlőhegy része.Noha maga a hegy is Csatárhegy névre hallgatott.Takaros és rendezett telkek sora köszönt szembe.Némelyiknél szép házak is voltak.Aztán feltünk egy kis kápolna,majd egy nagyobb.Szép zöld volt minden és a nagyobb kápolnánál már kilátásunk is volt ha jól speklizek akkor kelet felé,Veszprémre és a mögöttünk hagyott mezőkre.Mindkét kápolna nagyon szép volt és beleillett ebbe a milliőbe ami itt a Csatárhegyen érezhető volt.
A kis kápolna
A nagy kápolna,ami lehet már inkább templom
A kápolnák után újra magára hagytuk a piros jelzést és a piros3-ön kapaszkodtuk fel a hegy csúcsára,hiszen újabb kilátó várt ránk,mégpedig a Csatárhegyi-kilátó!Ám odaérve jött a feketeleves.A kilátót lebontották!Nem volt sehol,csak a négy tartó vas,ami tarhatta egykor.Hát ez meg mi?Minek bontanak le egy kilátó?Miért?Ennek majd megpróbálok utánajárni és ha jutok valamire akkor majd megírom a blogban.A kilátó hiány ellenére is volt némi kilátásunk innen,főleg kelet és észak felé.Csodásnak tűntek innen a Bakony nyúlványai.Mivel itt voltak padok és asztalkák,megpihentünk kicsit.Egy-egy almát majszolgatva.Kissé csalódottak voltunk,de a hely így is szép volt.Nem tudom miért lett a kilátónak ilyen szomorú sorsa...
Kilátó nincs,pad van
A hegy túloldalán már erdőben ereszkedtünk le a hegyről.Itt szembesültünk vele,hogy ez nem is volt olyan kicsi hegy.Aztán Manó mondta,hogy 375 méter magasságú volt.Egy túrázó jött szembe velünk,beszélgettünk vele pár szót.Ő mondta,hogy a kilátót már két éve lebontották.Fura mert az online térkép a mai napig jelzi,hogy ott van.Leérve is csodás zöld erdőben haladtunk.Feltűnt mellettünk a kristálytiszta Séd patak és egy-két kilométeren nem is tágított mellölünk.Egy rétre értünk,ahonnan csodás rálátásunk volt a magunk mögött hagyott Csatárhegyre.Ha még nem mondtam volna,természetesen visszatértünk a piros jelzésre.
Mögöttünk a Csatárhegy
Még egy darabig ilyen erdős,patakos jellegű volt az út.Majd belefutottunk a piros+ jelzésbe.Azthittem már Bánd településnél járunk,de még csak Márkónál voltunk.Ez megtévesztett bennünket és rossz útra tértünk le.Belefutottunk egy lezárt magánterületbe.Szerencsére sikerült korrigálni a bakit és újra a piros jelzésen voltunk.A táj jellege viszont megváltozott.Szép zöld rétes szakaszok köszöntek szemben arébb a csodásan emelkedő hegyekkel.Rendkivüli szépségű táj volt!Tartott is pár kilométeren keresztül,cseppet sem bántuk.Viszont kezdett egyértelművé válni ha felakarunk menni a Mayer Antal kilátóba akkor alighanem kevés időnk marad az Essegvárra.Pedig túránk elsődleges célja maga az Essegvár volt.Némi tanácskozás után úgy döntöttünk a kilátóba akkor nem megyünk fel.Így lett tehát a három kilátót ígérő túrából egy kilátós túra.Viszont így bőven fog maradni időnk az Essegvárra.Azt beszéltük majd alkalom adtán visszatérünk megnézni a kilátót,egy más túrával ötvőzve.Hiszen az ország legnagyobb tiszafás területe is itt van!
Csodás tájakon keresztül
Elértük az alá a hegy alá amelyen a Mayer Antal kilátó állt.Mint kiderült ez a Miklós,Pál-hegy.Az út egy patakon vitt át,ezt már nem a Séd pataknak véltük.Egy jó kis hídon mentünk át amelyet szokásunkhoz híven elneveztünk Sóhajok-hídjának.Nagyonak is sóhajtottunk ráérve.Újra elértünk egy piros+ jelzést.Ez már eljött a hegy lábától és Bánd falu irányába fordult.Kissé kezdtünk fáradni.Mi lett volna ha megmásszuk ezt a hegyet?Már innen feltűnt a dombon az Essegvár megmaradt tornya.Jól nézett ki távolról is.A falu a hegytől egy kilométernyire lehetett.Már meleg volt.Én és Manó nekivetköztünk,de Zolika is levett egy réteg ruhát.A faluba érve láttuk,hogy valami rendezvényközpont épül.Talán időben jöttünk.Lehet a jövőben belépős lesz az Essegvár is?Most azonban ingyenesen látogatható volt.Megkezdtük a kapaszkodást a piros L jelzésen.
Elöször túrázásaim történetében: az Essegvár!
Az Essegvárból nem sok maradt meg,de így is klassz volt.Egy torony úgy ahogy még ép volt és néhány falmaradvány volt még itt.A területen ásatások is folytak.Valamint volt itt egy kettőskereszt és egy kálvária is,amiből viszont csak a három kereszt volt meg.A stációkat nem láttuk.Egy fensíkon voltunk a dombtetőn ahonnan remek kilátásunk,mondhatni körpanorámánk volt.Szép tájon voltunk,semmi kétség nem volt felőle.Elöször bementünk a toronyba és felmentünk rá.Egy létraszerűség vezetett fel,ráadásul szűk volt a feljáró.Éppen,hogy felfértem.Odafent az északi és a nyugati toronyfal magas volt így onnan ezekbe az irányokba nem lehetett kilátni.Dél és kelet felé viszont igen.
A torony
A feljáró
Fent
A torony után még a várudvart jártuk végig,a kereszteket és a kilátást néztük meg.Bánd szinte összeér Herenddel,így a híres települést is láthattam életemben elöször.Meglepően sokan mozogtak itt.Ahhoz képest,hogy egy kis vár és nem sok dolog maradt meg belőle,elég sokan voltak itt.A kálvária keresztnél ez zavaró is volt,mert nem tudtam úgy fényképezni,hogy ne lógtak volna be a képbe.Egy jó órát eltöltöttünk a várban és mondom,annak ellenére,hogy nem sok maradt meg belőle,kivételes élmény volt!Örülök,hogy ide is sikerült eljutni.Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nélkül... Még felmásztunk egy falra,majd lassan búcsút vettünk ez Essegvártól,amelynek történetéről elöző bejegyzésemben írtam.Most erre nem térek ki.
Pihi a várnál
Essegvár
Leereszkedtünk a faluba,ahol találtunk egy éttermet.Nem volt olcsó,de elfogadták a szép kártyát.Így befaltunk egy jó sört (Manó fröccsöt) és kajáltunk egy hatalmasat.Jó volt.Ezzel fejeztük be a mai túrát.Elindultunk a közeli buszmegállóba.Kétszeri átszállással tudtuk hazajönni.Veszprémben és Székesfehérváron kellett átszállni.Ennek ellenére az út kellemes volt,a kényelmes és gyors buszokon.Kilenc előtt értünk haza.Az elmaradt kilátók ellenére is jó kis túra volt,jól éreztük magunkat.Viszont aggaszt minket,hogy semmi hír Tizedes barátunkról.Most e sorok írásakor sincs semmi mozgás a facebook oldalán,félő valami nagyon nagy baj történt vele....de ne legyen igazam.
utó írat: Jó hír.Tizedes barátunk jólvan.Persze azért kis baj van,de ahhoz képest,hogy mi már rémképeket láttunk elenyésző.Kiújult neki a lágyéksérve ezmiatt nem tudott velünk jönni.Ez oké,de a mai világban egy rövidke üzike (...) Büntiből jön egy körrel és a legmegbízhatóbb jelzőt innentől fogva egy másik versenyzőnk kapja meg.
Ebben a sorozatomban a kedvenc kilátóinkkal kapcsolatos élményeink elevenednek fel és ahol természetesen bemutatom eme nagyszerű építményeket.Túrázásaim lassan negyven éve alatt számtalan kilátóban jártam,majd jártunk Gergővel együtt is.Mindig is imádtuk ezeket a csodákat,ha utunkba került egy sosem hagytuk ki,de voltak olyan túrák amelyeknek kifejezett célja volt egy-egy kilátó.
A mai októberi részben a nem régiben meglátogatott Gizella királyné kilátót vesézzük ki.
A kilátó amely ívesnek látszik,de valójában egyenes!
Az alapoktól újjáépített, horganyzott acélból készült Gizella királyné kilátó 22 méter magas, 7 szintes és 51 tonna össztömegű. Korábban a Gulya-dombi kilátó állt ezen a helyen, amely megrongálódott, ezért 2015-ben le kellett zárni.
Felépítése gyártással, szereléssel együtt 4 hónapot vett igénybe. Az 1615 db, összesen 51 tonna össztömegű, különböző méretű alkatrészt 7500 db csavar fogja össze. A szerkezet 22 méter magas, a hetedik, egyben legmagasabb kilátószintje 17,5 méter magasan van, innen egyedülálló körpanoráma nyílik, belátható az egész város és a környék. A kilátó érdekessége a formája, úgynevezett parabolikus hiperboloid, azaz ívesnek látszik, de egyenes - egy igazi matematikai bravúr.
A feljáró
A kilátóból teljes 100%-os körpanoráma élvezhető.Hiszen maga a város mellett a Bakony hegyvonulata is jól kivehető,sőt jól látszik a hegység második legmagasabb csúcsa is a Papod-hegy,valamint a Csatár hegyi kilátó is.De akár a 8-as főút forgalmát is csodálhatjuk odafentről.
A veszprémi Gulya-dombon épült kilátó 2016-ban került átadásra.A parkerdei utakon jól elérhetjük akár az állatkert,akár a Betekints-völgy felől.A veszprémi tömegközlekedési pályaudvarokról pedig jelzéssel ellátott utak vezetnek el ide.
A kilátószínt
A kilátó,főleg köszönhetően annak mert még újnak számít,kiváló állapotoknak örvend.Csak remélni tudom,hogy ez így is marad még jó sokáig.
Sajnos Gergővel nem sikerült ide eljutnunk,bár szerepelt egy távlati tervünkben.Sajnos ez nem tudott már valóra válni.
A közelmúltban jártam itt Zoli barátommal,e sorok írásakor nincs még egy hónapja sem.Nagyon nagy élmény volt,bátor szívvel ajánlom mindenkinek!
Kilátás a Bakonyra
Kilátás a városra
Érdekességként említem még meg - bár valószinűleg ez csak számomra bír érdekességgel - ,hogy a kilátóból jól látható az egyik jelenlegi legjobb barátomék háza (ő most külföldön dolgozik),valamint az egykori nagy szerelmem háza is.Az előbbi társasház,az utóbbi pedig családi.
Benne van a pakliban,hogy jövök még/jövünk még ide.
Számomra egy különösen kedves városba és környékére tértünk vissza az elmúlt hétvégén.Veszprémhez nagyon sok kedves emlék és élmény fűz.Szinte felsorolni is nehéz.Hol is kezdjem,csak dióhéjban: itt volt az első chat találkozónk 2003-ban,akkoriban még ezerrel nyomtuk a chatet és egy jó kis csapat gyűlt akkor itt össze,amelyből úgy tűnt akár életreszóló barátságok szövödnek.Aztán ide fűz egy édes szerelem emléke is,egy kapcsolatom egy itteni leányzóval több mint három évig tartott.De jártam itt Gergővel is.Lakik itt egy nagyon jó barátom,aztán idevaló a jelenlegi legjobb barátom(nőm) is,ő azonban ő jelenleg külföldön él/dolgozik,így most nem tudott velünk lenni.Szóval mindig is szívesen térek ide vissza,a várost nagyon szeretem,nem mellékesen meg talán az ország egyik legszebb városa is egyben.Ide terveztem a soron következő túrát egy kis városnézéssel egybekötve.Zolika tartott velem ezúttal is.Átszállás nélküli busszal érkeztünk és már reggel nyolc előtt le is szálltunk róla a napfényes Veszprémben.
Veszprém sétáló utcáján
Már az első métereken szembeköszöntek az emlékek,hiszen bármerre néztem is,mindenhonnan eszembe jutott egy-egy kellemes élmény.Úgy döntöttem elöször felnézünk a várba,hiszen az nem semmi szépségű és az ottani kilátás is megéri,hogy arra menjünk.Szerettem volna,ha feltudunk menni a Tűztoronyba is,ám gondoltam,hogy eme korai órán az még zárva lesz.Sebaj,a vár egyéb részei kárpotólnak majd.Útközben a várnegyedhez megálltunk a híres Zsuzsi szobornál,löttünk pár fotót,majd felkapaszkodtunk a nem igazán magas várnegyedhez.Ami meglepő volt,hogy a vár utcáin rajtunk kivül ekkor nem volt az égvilágon senki.Mondjuk ezt annyira nem bántunk.Annak fényében volt meglepő,hogy aztán majd napközben meg nem lehet itt elférni a tömegtől.Jut eszembe újra koronavírusos idők járnak,ez azonban az embereket már úgy tűnik nem hatja meg.Tehát nem ezért volt,hogy nem volt senki a várnegyed utcáin,csupán korán volt még.
Csend és nyugalom az utcákon
Itt aztán Gizella erkélye felé vettük az irányt,emlékeztem,hogy onnan pompás a kilátás.Ezt pofon egyszerü megtalálni,hiszen a várnegyed fő utcája egyenesen belefut Gizella erkélyébe.Veszprém ugye a királynék városa és itt minden Gizelláról szól,aki mint köztudott István király hitvese volt és itt élt jó ideig Veszprémbe.Az egykori first lady rendkivül népszerű itt.Valóban nem kellett csalódnunk a kilátásban,el is voltunk itt egy darabig.Zolika elöször járt Veszprémben és lenyügőzték az eddigi látnivalók.Nem bánta meg,hogy eljött erre a kirándulásra.Gizella erkélyéről nem csak a város északi részére és a nem túl távoli Bakonyra volt kilátásunk,hanem a vár alatti Benedek-hegyre is.Mivel eleve arra szándékoztunk menni így még csak nem is kellett úgy dönteni,hogy lemegyünk oda.Adta magát a dolog.
Gizella erkélye
A kilátás,alattunk a Benedek-hegy
Szép lépcsősor vezetett le a várból a Benedek-hegyre,ezen már jártam mindenkivel aki számít... A Benedek-hegy egy amolyan sziklás szirt,tetején egy fensíkkal,amelynek központjában egy feszület van.Ide mentünk le.A sétányon padok vannak amelyek megpihenhet az ember és csodálhatja a kilátást a szélrózsa minden irányában.Sajnos a kereszt környéke meglehetősen szemetes volt,a helyi fasztarisznyák úgy látszik tiszteletüket tették itt... Erre nem is tudtunk már mit mondani,inkább csodáltuk a kilátást.Ezen a helyen érezhető talán leginkább,hogy Veszprém városa milyen gyönyörű...
Benedek-hegyről a vár és Gizella erkélye
Kigyönyörködve magunkat megkezdtük ereszkedésünket a Séd-patak völgyébe,ahová szintén egy pazar lépcsősor vezetett le.A patak bővízű volt és szépen folydogált a Balatonba tovább.Aztán feltünt Veszprém talán leghíresebb szimbolúma a viadukt,azaz a Szent István-völgyhíd.Persze ezt már Gizella erkélyéről is látni lehetett.Most közelitettünk már hozzá.Hát itt is (rajta) jártam már nem egyszer,nem kétszer sok jelentős személlyes az életemből...Zoli ezt is most látta elöször is.Ámuldozott is vala... a Séd patakon kis híd vezetett át a viadukt alatt.Megkapóan kellemes hely volt.A túlparton láttunk kis dzsindszást,így végre feltudtuk festeni a sárga turistajelzéseket is,mert már igen bajban kezdtünk lenni...A pisiszünet után pedig elkezdtünk felkapaszkodni a viaduktra,egy kis lépcsősor vezetett erre is fel.Ez már olyan szép nem volt mint a vári lépcsők,de a célnak megfelelt.
A Séd-patak és a viadukt árnyékában
Zolika a Séd-patak kis hídján
Mondanom sem kell,hogy a viaduktról is szép volt a kilátás.Szépen rálehetett látni a várra a Benedek-hegyre,a város észak-keleti részére a felettünk lévő városrészre és az alattunk húzódó völgyre is.Ezt is megcsodáltuk természetesen,átmentünk a híd túlsó oldalára is,majd onnan is vezetett le lépcső,azon pedig megkezdtük visszaereszkedésünket a völgybe,hisz a piros jelzés ami vezetett minket az itt haladt el.A vidaukt alatt is voltak padok,ráadásul kellemes árnyékban.Így itt megpihentünk és elfogyasztottuk a reggelinket.Ezt letudva indultunk tovább.Maga az út bevezetett az állatkerthez,a piros jelzés azonban jobbra letért.Vagyis inkább feltért.Ugyanis egy újabb lépcsősoron megkezdte emelkedését a Gulya-dombra.Erre kellett tovább menni.
Kilátás a viaduktról
Elöször túránk során erdei szakasz következett.Az út fenomenálisan kellemes volt!A dombon haladt,hol le,hol fenn,hol szinten.Itt-ott kibontakozott a kilátás is,erre-arra.Az állatert felső kerítése mentén haladtunk el.A jelzések felfestése elérte a megfelelő szintet.Szép rétre értünk ki,ahol padok,asztalkák is voltak,valamint egy fa korláttal bíztosított kilátás is.A nagy meleg ellenére itt ráadásul a klima is kellemes volt.Itt is elidőztünk egy kicsit.
Pihi a korláton
Zolika Titanicost játszott
Indultunk tovább.Apróbb emelkedő következett,majd letértünk a kilátóhot vezető piros3 jelzésre.Tudtam itt van a közelben a Gulya-dombi kilátó,amely azóta épült,hogy én utoljára itt jártam.(ekkor ) Kellemes útszakasz után egy-két száz méter múlva valóban feltünk a kilátó,amelynek neve szintén az egykori frist ladyhez volt köthető: Gizella királyné-kilátó.Már külsőre is nagyszerű épitménynek tűnt és ránézésre is érzékelhető volt,hogy nagyon is rendben van.Egy bácsi az unokájával játszott rajta,majd lejövet útbaigazitást kértek tőlem,mivel hiába voltam itt életemben másodszor,tudtam mi merre meddig,így útbaigazitottam őket.Ezután pedig célba vettük a kilátót!
A Gizella királyné kilátó
A vasszerkezetű több szintes kilátó valóban nagyon rendben volt.Szinte kifogástalan állapotban találtuk.Felmentünk hát a lépcsőkön.A kilátószint a hetedik szint volt,amely 17 méter magasan állt.Teljes 100%-os körpanorámánk volt.Kicsit az acélszerkezet azért akadályozott a maradéktalan kilátásban,de ezért rendben volt nagyon is a dolog.Teljes rálátásunk volt magára Veszprémre,a Bakony vonulatát is jó darabig követni lehetett,ahogy a 8-as út forgalmát is,na és persze a környező településeket,tájakat.Megérte feljönni!
A kilátó szerkezete
Kilátás Veszprémre
Lejövet pedig folytattuk utunkat,a piros3 visszatért a piros jelzésbe,amely levezetett a dombról egy szép eredi szakaszon át.Előtte egy szirten újra meglehetett csodálni a kilátást,elsősorban nyugat felé.Ezután tértünk tehát le a völgybe amely még szerintem a Betekints-völgy volt.Itt hamar utunkba került egy forrás,amely nem kis meglepetésemre teljesen jól ontotta magából a vízet!A forrás mellett padok,asztalok és esőbeálló is volt.Megálltunk itt ebédelni és inni a friss forrásvízből is.
A forrás
Az ebéd végeztével mentünk tovább a piroson.Szép erdei szakaszon vezetett keresztül,de különösebb látnivaló nélkül.Aztán kereszteztük magát a 8-as utat.Amelynek túlfelén egy cigánynő ült egy pókrocon...Gondoltam valami útszéli prosti lehet aki épp megpihen.Hozzánk szólt,szalonna és sokna felöl érdeklödött,hogy van-e nálunk.Hát mondtam nálunk csak szenyó van,az meg a mienk.Sorsára hagyva mentünk tovább a piroson,amely itt hol beért az erdőbe,hol ki egy-egy nagy rétre.Ez így ment kilométereken keresztül.Végül is szép részek voltak ezek is.
Lelket nyugtató táj Veszprémtől nyugatra
Sziklás részeket érintettünk,ezek leglátványosabb eleme az Ördögszikla volt.Majd elvesztettük a jelzést.A piros után a piros+ - ba kellett volna belefutnunk,amely visszavitt volna a 8-as úthoz.De egyik jelzés sem volt sehol...Elővettem az alkalmazást amely azt mutatta,hogy valóban letértünk a jelzett útakról,de semmi vész,mert amely uton épp vagyunk az majd belevisz a piros+-ba ráadásul úgy,hogy vagy egy kilométer meg is sporól nekünk.Na nem mintha siettünk volna...Így akkor maradtunk ezen az úton.A helyzet változatlan volt,hol erdő,hol egy-egy nagy rét....
Ördögszikla
Aztán valóban belementünk a piros+ - ba,amely levitt vissza a 8-as úthoz,átmenve a piros jelzés pedig visszavitt a forráshoz,ahol újra pihentünk egyet.Ezután kellett volna visszakapaszkodnunk a Gulya-dombra,ám úgy döntöttem maradunk a völgyben és azon megyünk végig.Az itteni út is tudtam ugyanoda visz ahova a piros jelzés.A völgyet egy tábla Séd-patak völgyének jelezte,én Betekints-völgynek ismertem.Azthiszem mindkét elnevezés helyes.Megérte erre jönni,mert a völgy felülmúlhatatlan szépségű volt!
A Betekints-völgy
Ahogy emlékeztem is a Betekints-völgyben egy jól kiépitett sétány vezetett végig.Füves részeken lehetett még pihenni,sétálni.A völgyet persze ketté szelte a Séd-patak amelyen több helyen is volt híd.Amott kis templom volt,körülötte ásatásokkal,itt-ott vendéglátó egységek várták,hogy betérjünk egy italra.Voltak wc-k is!Majd egy kis tavacska is,amelyen egy kis cölöpökre épült sétény vezetett át.Itt volt az egykori veszprémi vidám-park is,amelynek főbejáratát meghagyták mementóként.Arébb pedig csodás sziklafalak volt,ahol sziklamászók gyakorlatoztak éppen.Valóságos mesevilágba csöppentünk!
Híd a Séd patak felett
Az egyik vendéglátóhelynek aztán nem tudtunk ellenállni,beültünk egy kávéra.Majd folytatva az utat a völgyben visszaértünk a viadulthoz.Adta magát a lehetőség:vagy menjünk várostnézni még,vagy menjünk be az állatkertbe.Zolira bíztam a döntést mivel nekem oly mindegy volt,jártam már itt is,ott is.Zolika végül is az állatkert mellett döntött,így elmentünk oda,nem volt messze talán kétszáz méterre.A belépő viszont meglehetősen magas volt: 3500Ft koponyánként,szerencse,hogy a szép kártyát elfogadták.Úgy terveztük,hogy bár volt még időnk max egy esetleg másfél órát töltünk benn.Ám ember tervez - Isten végez.Három óra alatt amig bentvoltunk se tudtuk végigjárni az egészet!
Az egyik gyönyörüség
Pedig amit csak lehetett megnéztük.Igaz meglepödve tapasztaltam,hogy legútóbbi ittjártam óta ami 17 éve volt,az állatkert mérete csaknem triplájára nőtt!Rendkivül klasszul megnagyobbították,jól járható sétányokkal és az állatok számára is nagyobb mozgástérrel.Viszont ha az ember beakarja ezt az egészet járni,akkor áldozzon rá egy teljes napot.Nekünk a három óra kevés volt ehhez.Igaz tartottunk egy kajaszünetet,mert szerencsére az állatkerten belül bőven voltak büfék,éttermek,vendéglátóhelyek.Na és még az állatkerten kivül volt egy dinópark is,persze oda is betértünk.Így utólag már aztmondom,hogy a borsos belépő ellenére az ember itt nagyon nagy élményt kap cserébe és ritkán látogatok állatkerteket,de véleményem szerint ez lehet az ország jelenlegi legjobb állatkertje.Szóval pazar élmény volt!
Ebédosztás
Nekem kellett Zolikát noszogatni,hogy induljunk ha elakarjuk érni az utolsó hazajutást bíztosító buszt.Tudtam az állomás nincs közel,így arra is kell idő,hogy kiérjünk oda.Nagynehezen vette a lapot,de akkor meg a kijáratot találtuk meg alig.Aztán végül is meglett.Innentől sovány disznó vágtába fogtunk,hogy elérjük a buszt.A város szép részein mentünk át,de már nem álltunk meg semmiért.Végül is aztán negyedórával a busz indulása elött kiértünk a helyi állomásra.Jött is a busz .Hazafelé ugyan átkellett szállni Székesfehérváron,de összeségében kellemes utunk volt.
Búcsú Veszprémtől
Azhiszem egy remek napot zártunk,amelyben volt városnézés,túra és állatkert látogatás is.Minden belefért az időnkbe,egy percet sem unatkoztunk,viszont repült is az idő rendesen.Megérte eljönni.Kedvenc városom most is hozta a tőle elvárható színvonalat.Ha az egészségem is megsegit,ide egészen biztosan jövök még!
