Tíz éves mérföldkő

 Volt már erről szó ebben a blogban bőven,de mivel ma van a tizedik évfordulója illő megemlékeznem róla.Ugyanis ettől a túrától számoltuk a bakancslistánkat.Voltak persze túráink előtte is bőven,de nem foglalkoztam úgy vele mint azóta.Ez volt az a buli,amelytől kezdve igazán komolyan vettem az egészet.Pontosan megtervezve alakultak innentől fogva a túráink,minden részlet gondosan kidolgozva és egyre jobban és több mennyiségben dokumentálva.Még boldog voltunk.Álmomban sem fordult meg olyan gondolat,hogy alig három és fél év múlva Gergő elmegy...Bár éjszakás műszak után,de boldogan indultunk útnak Vácra 2015 augusztus 8-án a reggeli,délelőtti órákban...

Gergő a Nyugatiban,várjuk a csatlakozást

Nincs már meg minden részlet az emlékezetemben arról a napról,de ami megvan azt most felidézem.Vácon játszotta következő mérkőzését az akkor NB I.-ből kiesett csapatunk.Mi persze kitartottunk az NB II.-ben is a csapat mellett (mint később az NB III.-ban is).Úgy döntöttünk elkisérjük Vácra a csapatot,mivel alapból kiváncsiak voltunk a városra is,mert még soha nem jártunk itt.Délután volt a meccs de mi reggel elindultunk,így kényelmesen oda érhettünk.Éjszakás műszakot tudtam le,de nem érdekelt.Az volt a lényeg,hogy jól érezzük magunkat.Majd a vonaton pihenek úgy döntöttem.Így is lett.Felérve a Délibe még bőven volt időnk,Vác meg már nem volt messze.Úgy döntöttünk Gergővel gyalog megyünk át a Nyugatiba.Ez volt az első alkalom,hogy gyalog mentünk így át,de utána mindig így csináltuk akárhányszor így volt csatlakozásunk.Ez is ekkor alakult tehát ki.Átérve nem kellett sokat várni és mehettünk is tovább Vácra.

Vác szebb volt mint gondoltuk,a képek az akkori technikánk szinvonalát tükrözik...

Nagyon hamar odaértünk,talán dél esetleg egy óra lehetett.Böven volt még időnk az ötkor kezdödő mérkőzésig.Indulhatott az ismerjük meg Vácot túránk.Közbe itt-ott ettünk ittunk és a nagy kánikulában gyakorlatilag bejártuk Vác java részét.Egyszerűen nem tudom azt az életérzést elmondani,mennyire jó volt,hogy milyen remekül elvoltunk Gergővel.Vác kellemes meglepetés volt,hatalmas meleg volt,de tíz évvel fiatalabb voltam és remekül bírtam.A meccsig csavarogtuk a szép városban.A stadionhoz meg időben érkeztünk.Gergő is bírta és jól érezte magát.A stadionban meg a vendégszektorba mentünk ahová megérkeztek a mi ultráink is.Kezdődhetett a meccs.

Ekkor voltam először a Diadalívnél

A meccs jó volt és izgalmas.Vert helyzetből álltunk fel azaz 0-1-es állásról nyertünk 2-1-re és végigszurkoltuk a meccset az ultrákkal.Így kellemes élményekkel távoztunk a stadionból.Könnyen megtaláltuk a vasúti megállót Vác alsót vagy nem tudom mi volt már a neve,mert meccs előtt ezt is feltérképeztük Gergővel.Hazafelé a Népligetnél meg megnéztük az akkor frissen épült Grupama arénát,na persze csak kivülről.Busszal jöttünk haza amelyen kellemesen járt a levegő és pihenhettem én is.Valamikor este 11 tájban értünk haza kellemes emlékekkel.Akkor még nem tudtam,hogy ez a túra ez a meccstúra lesz a mérföldkő.De annyira jól éreztük magunkat,hogy ezt követően határoztuk el,hogy nem csak úgy hébe-hóba járkálunk el túrázni hanem tervszerűen gondosan megtervezve.

A székesegyház

Eltelt tíz év és annyi minden történt...Megtörtént a lehető legrosszabb és ezt aztán semmiféle jó sem tudta kompenzálni...de soha nem adtam fel,ahogy most sem.Most amikor megszenvedtem a nyarat is alaposan.Megfogadtam a 10-ik jubileumi évben visszatérek ide,ez megtörtént,de sajna Mónival jöttem.Nem a személyével volt bajom,dehogy is,csak betegsége lévén nem tudott sokat sétálni velem Vácon.Részben ugyan elmentünk arra amerre Gergővel is tíz éve és sokkal jobb időnk is volt,de Móni két és félóra elteltével nem nagyon bírta tovább.Na,de így rendeltetett.Legalább sikerült visszatérni.

A váci meccstúra emléke végigkiséri az életem.Mérföldkő volt és egy csodás nap.

Gergő bohóckodik

A meccs

Visszatérés Vácra

 Tíz évvel ezelőtt volt az a meccstúránk Vácra amely mérföldkőnek számított.Gergővel voltam aznap is és kisértük el a csapatot Vácra.Ott játszottunk bajnoki mérkőzést.Mi meg ahogy mindig is,meccs előtt jóval korábban érkeztünk és körülnéztünk azon a településen ahol éppen volt a mérkőzés.Így volt ez ekkor is és egy remek napot töltöttünk akkor itt Gergővel.Bejártuk Vácot keresztül-kasul.Innentől váltak aztán tervszerűvé a túrázásaink.Ezért lett ez mérföldkő.Eddig csak úgy mentünk bele mindig a vakvilágba,innentől azonban mindig gondos tervezés és szervezés előzte meg a túrákat.Ennek tíz éve...Az idei bakancslista megtervezésénél mindenképp számoltam azzal,hogy visszatérek idén Vácra már csak Gergő iránti tiszteletből is és elmegyek arra amerre vele is jártam azon a tíz évvel ezelőtti szép napon.Na persze erre most kevés esély volt,hiszen Zolika ezúttal nem jött velem.Jött viszont Móni,Gergő édesanyja aki mint ismert 21 őszén kapott stroke-ot.Azóta sem gyúgyult fel teljesen és valószínűleg soha nem is lesz teljes értékű ember,azonban kis mozgásra,kirándulásra így is képes,persze túl nagyra nem,így nem volt esély,hogy mindent bejárjunk ahogy annak idején Gergővel is.De legalább visszatértem,visszatérhettem...

Sétáló utca Vácon

A reggeli fél hetes vonattal indultunk Dunaújvárosból.Budapesten átkellett menni a Déliből a Nyugati pályaudvarra.Így a Széll Kálmán térig elgyalogoltunk,onnan meg villamossal mentünk el a Nyugatiba.Innen aztán félóra alatt kiért a vonat Vácra,így nem volt egy különösebben megerőltető az út.Kellemes tavaszi idő volt Vácon,ahol belevetettük magunkat a belvárosba vezető sétáló utcába.Pontosan erre mentünk akkor rég is Gergővel...Egy fagyizónál megálltunk fagyizni,Móni örült is a pihinek.Kérdezte hova tartunk,mondtam a Diadalívig biztosan elmegyünk,azt látni akarom.Fagyizás után a belváros központi terén néztünk szét,eddig minden úgy volt mint tíz éve...

Vác nagyon szép!

Fotó annál a pavilonnál ahol tíz éve is!

A tágas tér Vácon

Móninak tetszett a tágas váci tér,megnéztünk egy szökőkútat,egy kisvonatot a szép pázsitokat és épületeket a tágas téren,majd elindultunk arra amerre emlékezetem szerint a diadalív állt.Messzebb volt mint amire emlékeztem.Volt útközben egy kőkapu szerűség,erre emlékeztem.Aztán az egyik udvarban voltak hasonló esernyők mint Szentendrén.Végül aztán feltűnt a diadalív mellette a börtön.Éppen időben mert Móni kezdett fáradni.Idáig jöttünk kb.két és fél kilométert.Itt (is) fotózkodtunk,minden szemszögből lefotóztam a híres építményt,engem nagyon megfogott.Nem emlékszem,hogy írtam volna már róla részletesen,de a közeljövőben szentelek neki majd egy bejegyzést,hiszen csodás látnivaló.A közelben volt egy pad,Móni megpihent míg én fényképezgettem.

Móni is,itt és most Gergő nyomában!

Az a bizonyos városkapu vagy mi ez...

Az esernyők

Végre feltűnik a diadalív!

Szóval én aztán alaposan lefotózgattam most a diadalívet,ki tudja mikor jövök el ide újra.Bár agyamban van egy olyan gondolat,hogy még idén egyedül,végigjárni pontosan azokat a helyeket amerre Gergővel mentem,de ez még csak egy kósza gondolat...Móni kipihente magát és indultunk vissza irányba,majd a börtön melletti utcába lementünk a Dunához.Még mindig úgy volt minden mint tíz évvel ezelőtt Gergővel is.Maga a börtön sem volt egy mindennapi épület,persze most elvonatkoztatva fő funkciójától.Úgy rémlett,hogy feljításon eshetett át valamikor az elmúlt tíz év folyamán,mert emlékezetemben úgy élt,hogy nem ennyire szép...

A börtön épülete

Sajna valamiért se Móni,se Zoli nem tud jól fotózni,Hogy a fenébe sikerült ilyen ferdére a diadalív?

Egy Kolotkó szobor itt is,talán Sissi?

Innen nézve még nem volt fotóm a remek építményről

A Duna Vácnál is szép volt,remek sétányok vezettek a part mentén.Szépen feltűntek szemben a Visegrádi-hegység vonulatai.Északra meg kivehető volt a Dunakanyar kezdete,azon túl pedig a Börzsöny.Szemben a Szentendrei-sziget.Eszembe jutott a pár nappal ezelőtt íródott pokoli stadionos bejegyzésem.Na az ott lehet valahol szembe és egyre jobban körvonalazódik egy oda vezető túra terve...na de majd ha megszünik a susnyás,mert most aztán mindent benőhetett a természet.Mentünk a sétányon,már 4 km is lehetett mögöttünk,Móni újra megpihent egy padnál.Nem volt olyan ügyes mint egy éve a Bürühídas túránkon...A kompig mentünk csak el,az éppen jött-ment.Kérdeztem Mónit menjün-e tovább mert vannak arra lejjebb is remek sétányok.Mondta nem,neki elég ennyi.Így aztán balra mentünk fel,vissza a belvárosba.

Sétány a parton

Ahol a Dunakanyar kezdődik

Szemben a Szentendrei-sziget,azon túl a Visegrádi-hegység

Visszaértünk a tágas térre.Móninak már nem sok ereje maradt,pedig hát alig mentünk...Egy pékségnél még megkajáltunk,majd kérdeztem Mónit mi legyen.Mondta vasútállomás,azt írány haza...Így hát elsétáltunk az állomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Ugyanaz a verzió volt mint idefelé.Nyugatiból villamamos,majd kis gyaloglás a Déliig.Ott megettünk még egy-egy pizzaszeletet,majd beszálltunk a vonatunkba.Háromnegyed ötkor már itthon is voltunk...Hát mit mondjak?Móni nem javult,hanem inkább visszaesett.Bár azt ígérte,hogy majd bírni fogja,de hamar feladta...Elég volt neki,jó ha mentünk öt és fél kilométert...Mondtam szendje össze magát mert ez így nem lesz jó.Meg három - három és félóráért kár elmenni bárhova...Na így jártunk.Legalább visszatértem,de ez lófing volt,így jön szembe az a gondolat,hogy majd eljövök egyedül,de lehet majd csak a 15 éves évfordulón.Meglátjuk.Ez nem minősül olyan túrának amilyenekre menni szoktunk,így ezt a pár kilométert nem adom hozzá az eddigiekhez.

Búcsú Váctól

Visszatérés Shíva menedékébe

 Decemberben jártunk Shíva menedékében az árva kutyák karácsonyán.Akkor nagyon megfogott az esemény és mivel követjük a menedék közösségi oldalát,innen értesültünk a következő eseményről.Nevezetesen a menedék két kis tagjának a születésnapjáról.Úgy döntöttünk akkor eljövünk újra Shíva menedékébe,hiszen sok-sok kis állat a szívünkhöz nőtt.A menedéket sérült és másoknak nem kellő kutyák lakják.Van még egy helye kutya segélyszolgálatnak mégpedig Budapesten a Dézsma utcában,ám a szülinapi bulira itt került sor Shíva menedékében Ercsiben ahol három hónappal ezelőtti karácsonyi összejövetel is volt,

Shíva mendéke a bejárat

Március 15-re tették a születésnapi bulit.Úgy döntöttünk Zolikával,hogy Mónit is elvisszük,hiszen ő is követi a menedék közösségi oldalát és szereti az állatokat.Nehezítette a dolgunkat,hogy mindössze három nappal az esemény előtt hírdették meg a dolgot,természetesen nem kibaszásból hanem nekik is rengeteg dolguk van (kutyák mentése,azok kórházba juttatása,kezelése stb.) így nem tudhatták biztosra,hogy megtudják-e egyáltalán tartani.Szombatra esett 15-e,így péntek délután tudtunk némi adományt összeszedni a kutyáknak.Mi hat konzervet vettünk Mónival (nem a legolcsóbb fajtából) és egy zacsi jutifalatot még.Zolika kb.ugyanezzel a készlettel jött talán több jutifalatos csomaggal.Így összeraktuk az árut és így vittük Ercsibe Shíva menedékébe.

Sanyika az első akivel találkozunk!

A március 15.előtti napokban meglehetősen esősre váltott a kibontakozó tavasz.Megkérdeztük Gyurit a házigazdát,hogy eső esetén is meg lesz-e tartva az esemény.Azt válaszolta igen,akkor a menedék fő épületében a padlástérben,mivel eleve nem számítottak most sok látogatóval.Még elindulás előtti éjszaka is szakadt az eső,nem tudtam eljöjjünk-e,bár jeleztük részvételünket.Aztán reggelre végül is elállt.Egy órakor kezdődött a buli Ercsiben,elég volt a fél tizenkettes vonattal elindulni,hiszen Ercsi eleve nincs messze tőlünk.A menedék a vasútállomástól meg egy kilométerre van.Simán 12.20-ra ott is voltunk Ercsibe,de nem tudtam,hogyan tudunk haladni a nehezen és bottal járó Mónival a menedékig vezető dagonyás utakon.Végül is tűrhetően tudtunk menni Mónival is,annyira nem volt vészes Ercsi itt található pár földes utas utcája.Lehangoló volt viszont a vasútállomás melletti jó nagy terület,ami leginkább egy lepra telephez hasonlított...Ennyi szemétről azt sem gondoltam,hogy létezik ennyi..Mindegy,háromnegyed egy körül oda is értünk a menedékhez.

Móni először járt itt,mi másodszor

Abeba

Kicsit késett a házigazda,addig a menedék előtt várakoztunk,valóban nem sokan jöttünk talán harmincan.Közben megérkezett István,Gyuri jobbkeze egy furgonnal és pár kutyával.Így találkoztunk többek között Sanyikával és pár palota pincsivel.Bentről meg már sasolt a két ünnepelt Girma Vilma (aki egy vizsla) valamint Diána a savval löntött pit-bull.A kapuhoz érkezett még belülről Gedeon papó is az egyik legbetegebb kutyus,de ő is kivánszorgott fogadni minket.Közben befutott Gyuri is ő is hozott pár kutyát: A kétlábú Bogárkát,Nimánt és Abebát na és a menedék névadóját Shívát.Pár kutya a legbetegebbek,legrászorulobbak Gyurinál laknak ugyanis.Kérdezte miért nem mentünk be,nyugodtan bemehetünk volna...

Zoli Gedeon papóval

Shíva

Gyuri Bogárkával

Végül nem kellett a padlástérben tartani a szülinapi bulit.Hátul a ház mögött volt kis esőbeülő is.Gyuri és munkatársai remek munkát végeztek.Hagymás zsíroskennyérrel,pogácsával,tortával vártak minket.A kutyáknak mi meg hoztuk az adományokat,mire elkezdődött az esemény már lehettünk talán negyvenen is.Aztán Gyuri odaállt a két ünnepeltel,bele is kezdett egy ünnepi beszédbe,de közben Girma Vilma kishíján lepisilte.De aztán mondott néhány szót,majd nekiálltunk falatozgatni.Móni is letudott szerencsére ülni aztán pont Girma Vilmával barátkozgatott,mi meg elmentünk pár kutyust megsétáltatni.

Gyuri próbálkozik egy ünnepi beszéddel,de kevés sikerrel...

Végül csak összejön valami

Girma Vilma az egyik ünnepelt,Mónival nagy barátságba került!

Hátramentünk a kenelekhez Zolival,pár kutyát meglehetett nézni,aztán választani is lehetett melyiket hozzuk ki sétálni.Mi Zarát egy belga juhászt választottunk.Viszonylag szépen jött miközben körözgetett előttünk.Majd Zoli fényképezőjét vette el,azzal akart játszani.Elmentünk vele jó 150 méterre a menedéktől és vissza.Természetesen mások is hoztak ki kutyákat sétálni.Visszavittük Zarát majd rábeszéltek még egy kutyára,hogy hozzuk ki.Pandát választottuk,ő egy kisebb kutyus volt fekete-fehér mint egy panda.Ő is jól jött kicsit néha leakart feküdni a betonra,ahogy észrevettem valami viszketett neki és azt akarta úgy megvakarni.Minimálisan húzott,de ari volt.Majd zárásként Majára beszéltek rá ő nem tudom,talán német juhász féle kutyus volt az egyik kedvencem.Ő keményebben húzott,de ehhez hozzávagyok szokva,hiszen a saját kutyám Rexi is van,hogy húz.Zoli rámbízta a dolgot,ő nem nagyon merte még sétáltatni őket.Jó kis móka volt az egész!

Zoli Zarával

Jómagam Pandával

Maja is eleven volt!

Visszahozva Maját,még láttuk,hogy Móni a keneleknél nézelődik.Aztán befejeztük,bár még szóltak,hogy kivihetünk kutyákat sétálni,de elég volt.Lassan indulni kellett haza,várt otthon Rexi is.Búcsúzoul még váltottunk pár szót Gyurival,mondta nyáron lesz egy hatalmas buli Shíva születésnapján,ha tudunk jövünk.Majd a távozó István köszönt nekünk.Remek emberek!Mi meg visszasétáltunk a vasútállomásra,a vonat jött pontosan,símán hazaértünk fél hat után.Még Rexit is levittem sétálni.Nagyon jó kis móka volt ez a rendezvény,jól éreztük magunkat úgy is,hogy nem volt jó idő.Móni is hálás volt,hogy elhoztuk,Zolika ragyogott a boldogságtól ő nagyon jól érzi magát kutyák társaságában.Szóval remekül elvoltunk és szerintem jövünk még!

Zoli és Móni búcsúzik Girmától

Visszatérés Annáért

 Három év kényszerszünet után e hét szerdáján voltunk újra tenisz mérkőzésen.Szeretjük ezt a sportágat,de sajna nem olyan gyakoriak a mérkőzések mint mondjuk fociban,nem jut minden hétvégére.Természetesen élveztük a meccseket és milliőt,a fillinget az egésznek a hangulatát.Az már csak hab volt a tortán,hogy végre volt is kinek szurkolni.Magyarország nem tenisz nagyhatalom,ritkán tud kitermelni jó játékosokat.Pontosabban ki tud termelni jó játékosokat,de sikereseket nem nagyon.Akadnak itt tehetségek,de ritkán viszik sokra.Szóval akadt egy hölgyemény akit jómagam már a tenisztorna előtt is kedveltem,de a tornán ez csak fokózodott!Bondár Anna személyisége magával ragadó.A szép lánnyal nem szaladt el a ló,szerényen csendben teszi a dolgát.Nem az instagramon pózolgat mint egyes társai,tényleg odaadóan csinálja,nyilatkozatainál is látszik,hogy csendes és szerény na és rendkivül intelligens és kedves.Már nem csak én hanem Zoli is megkedvelte a magyar női tenisz jelenlegi legjobbját.Anna hozta is szépen a meccsét szerdán.Úgy döntöttünk Zolival,ha bejut a szombati elődöntőbe akkor visszajövünk megnézni és szurkolni neki.Ám addig neki még volt egy negyeddöntője pénteken az olasz Trevisan ellen aki a torna második kiemeltje volt és idén elődöntőt játszott a Roland Garroson ami azért nem semmi.Nem várt tehát könnyű feladat Annára.

Anna akiért érdemes drukkolni!

A negyeddöntőt pénteken a tévé előtt izgultam végig.Azaz csak izgultam volna,mert Anna gondoskodott róla,hogy nagyon ne kelljen izgulni.Nem tudok rá jobb szót,de egyenesen szarrá verte az esélyesebbnek vélt olasz lányt.Így természetesen tartottuk magunkat ígéretünkhöz és szombat reggel elindutunk szurkolni neki a Római teniszakadémiára.Hab volt a tornán,hogy párosban is magyarok jutottak be az elődöntőbe,így őket is láttuk.Három meccs volt a napi program 11-kor a páros elődöntő,aztán az egyéni másik elődöntő és végül Annáék elődöntője.Rendben megérkeztünk háromnegyed 11 körül a stadionhoz.Úgy döntöttünk Zolival,hogy most a pálya végén lévő lelátó alsó sorában foglalunk helyet,így közelebb leszünk a játékosokhoz,közelebbről láthatjuk őket,elsősorban persze Annát.Viszont a nap ide rendesen odabaszott,fenn állt a veszélye,hogy szarrá égünk.Szerencsére Zoli hozott ötven faktoros naptejet és nap folyamán többször is felhők takarták el a napot,így ezt megúsztuk.

Helyfogalalás a lelátón

Jöhetett a páros elődöntő, a magyar páros Babos Timi és Stollár Fanni volt.Mindkettejöket láttuk már korábbi WTA tornákon,Fannit kétszer is.Ellenfelük egy belga-lengyel páros volt,számunkra ismeretlenek.Jó kis meccset vívtak,az első játsztmát hozta is a belga-lengyel páros.Fanniék ezután megemberelték magukat elsősorban Babos jó teljesitményének köszönhetően és kiegyenlítették a mérközést.Következhetett a párosban ilyenkor szokott szuper trie break.Amelyben tíz pontig kell eljutni.Sajnos a mieink vesztettek 10-6-ra így nem jutottak be a vasárnapi fináléba.Ettől függetlenül jó meccs volt.Láttuk Fannit újra közelről,most is megállapítottuk,hogy jó csaj.Babos pedig a játékintelliganciájával tűnt ki.Róla tudni kell,hogy nem akárki,négyszeres GS győztes és háromszoros világbajnok!

A páros meccs,háttal a mieink

Fanni most is jól nézett ki

Amúgy mint kiderült Fanni apukája mellett ültünk a lelátón aki (ki tudja,hogy) behozott egy kiskutyát is aki mondjuk megfelelően tűrte a dolgokat igaz hála a lelátó építésének ő végig hűvősben is volt.Az is kiderült,hogy ez bizony Fanni kutyája volt...Na mivel mondta a helyi müsorközlő,hogy az első egyéni elődöntő csak egy óra múlva kezdődik,így elmentünk ebédelni a már ismert helyünkre ahol szerdán is ettünk.A kaja a halászlé most is jó volt a sör viszont ihatatlan.Agyonra vízezett fos.Azért mivel nem volt más megittuk,de egész biztos,hogy itt soha többé nem sörözünk.Mivel elhúzodott a rendelés,vagy is inkább a kiszolgálás az első elödöntőből már lement pár gém mire visszaértünk a stadionba.Egy szerb kiscsaj Aleksandra Krunic játszott a torna tavalyi győztesével a kazah Yulia Putintsevával.A kazah rendkivül un.szimpatikusnak bizonyúlt.Egész mecsen hisztizett,mindenbe belekötött még Zoli fényképezőjének pittyegésébe is (ugye csendben kell lenni a labdamenetek alatt),ütőt tört.Nem is drukkoltunk neki.De így nem is lehetett meccset nyerni.A sokkal szimpatikusabb szerb lány tönkre is verte a hiszti gépet és bejutott a döntőbe!

Alighanem életünk legrosszabb söre...

A szimpatikus szerb kislány

Következhetett a várva várt meccs Anna és egy amerikai lány Bernarda Pera között.A mérkőzésre már megtelt a stadion!Anna pedig fergeteges bíztatást kapott,szinte az egész meccs folyamán!Jól is kezdte a meccset,hiszen elhúzott 3-0-ra!Ezután azonban történt valami.Valahogy nem lelte a mérkőzés ritmusát és egyre többet hibázott.Talán most jött ki rajta a heti fáradtság.Sajna az amerikai megfordította a mérkőzés menetét és behúzta az első játszmát 6-3 arányban.Persze ettől nem szerettük kevésbé Annát drukkoltunk neki,ahogy az egész stadion is.Az amerikai lánnyal amúgy nem volt gond,tette a dolgát.Szép is volt és nem hisztizett mint a kazah,nem is volt mire,ő vezetett.

Kezdődik a meccs,a zöld szoknyás az amerikai,szemben Anna

Annát látva közelről,azért láttuk,hogy igen kisportolt és izmos lány.Persze szép.A második játszma nem a legjobban kezdődött,hiszen most az amerikai ment el 3-0-ra,ekkor szerzett Anna először pontot kilenc(!) elvesztett játék után... 3-1 oda,jött tovább a dolog 4-1 oda,4-2 majd 5-2...Közel került a mérkőzés megnyeréséhez az amerikai.Anna mindent megpróbált és feljött 5-4-re (ugye 6-ig tart a játszma).Elképesztő bíztatás közepette mindent megpróbált és közel volt az egyenlítéshez,azonban egy kettős hiba megpecsételte sorsát.A amerikai megnyerte a játszmát 6-4-re és ezálltal a mérkőzést is.Anna sajnos nem jutott be az döntőbe.

Megtelt a lelátó!

A vereség ellenére hősként ünnepeltük Annát,aki az egész heti teljesitménye nyomán erre rá is szolgált.Ő megköszönte a közönségnek a nem mindennapi támogatást.Láthatóan nem volt boldog,de kétségbe sem esett azért a vereség miatt.Lesz szeptemberben ugyanitt egy 125-ös verseny,azt mondta azon jelenleg még nem tudja,hogy elindul-e (ha igen,természetesen jövünk).Ennyi volt,vastaps kiséretében hagyta el a pályát.A amerikai még nyilatkozott,elnézést kért,hogy a közönség álltal támogatott magyar versenyzőt győzte le.A döntőben ő találkozik a szerb kislánnyal.Erre már nem jövünk el,ahogy várhatóan teltház sem lesz a meccsen.A tévében majd megnézem.Annának pedig nincs oka elkeseredésre.A tornán négy meccset nyert és csak egyet veszített el.Ezzel pedig top ötvenes játékossá vált ami nem kis teljesítmény a teniszben!

Búcsú a pályától

Mi pedig hazafelé vettük az irányt.Különösebb probléma nélkül ez  meg is történt.Hévvel a Margit-hídig,onnan villamos,majd gyalog a Déliig.Aztán vonattal haza.Most fél kilencre már itthon is voltunk.Jó volt ez a hét a tenisztorna bővületében.Jól elvoltunk,remek mecseket láttunk és nagyon jó,hogy van már kinek szurkolnunk annak aki kedvencünké is vált az elmúlt időkben.Reméljük jövőre újra megrendezésre kerül a torna!Sőt szeptemberre esélyes a 125-ös kis torna is.Azonban sokmindentől függ.A jelenlegi politikai helyzetben a túráink is veszélybe kerültek.Sajnos elképesztő világot élünk egy velejéig hazug politikai vezetés miatt...

Búcsú a stadiontól

utóírat: Az amerikai lány nyerte végül is a tornát az aki Annát is legyőzte.Bernarda Pera.Azt kell mondjam teljesen megérdemelten.Gratulálunk neki!

Régi utakon,új álmokért - Téli tervek

 A tél tervei már egy ideje megvannak a fejemben.Ám nincs egyszerű dolgom.Az életünket megkeserítő koronavírus miatt,nem egyszerű a téli túrák megtervezése.Ezen sorok írásakor nem tudni még mi lesz.Meddig tart ki a vírus,még erősebb lesz-e vagy enyhít a szoritásán?A szigoritások maradnak,esetleg súlyosabbak,vagy enyhébbek lesznek?Vagy végleg eltűnnek?Ez utóbbira a tél folyamán még kevés esélyt látok.A túrák megtervezésénél mindenesetre az volt a fő szempontom,hogy a jelenlegi esti 8 órási kijárási tilalom idejére hazaérjünk.Tehát ennek tükrében terveztem meg a tél túráit.A dolog kellemesebb oldala az útvonalak a célpontok kiválasztása volt.Úgy döntöttem ezen a télen megpróbálok néhány olyan helyre is visszatérni amik Gergőhöz köthetők,azokra a helyekre ahol boldogok voltunk a kisfiammal.Hogy ebből mennyi valósulhat meg,mint írtam sokmindentől függ.Ha télen nem sikerül valami,azt a következő évszakban igyekszem bepótolni.

Bátorkő,ahol Gergő távozása előtt félévvel jártunk

A túrák nincsenek igazán időponthoz kötve.Bármikor a télen amikor úgy jön össze megyünk,amelyikre a kedvünk tartja.Egy sorrendet mégis felállítok,valamennyire próbálok is e szerint haladni majd,de mondom nincs sorrendi vagy időbeni korlátozás,lehet amit elsőnek írok az lesz az utolsó túra a télen,vagy fordítva.Nézzük hát akkor merre is szeretnék,szertnénk menni.Jó választásnak tűnhet visszatérni a Bakonyba Bátorkő várához,pontosabban annak romjaihoz.A Várpalota közelében található romhoz,remek túra tehető.Én ezt egy körtúrának szánom Várpalotáról indulva.Manó barátommal egyeztetve azonban ő Ösküi kezdéssel inditaná a túrát.Ezt majd meglátjuk és egyeztetünk ez ügyben,ha egyáltalán eljön Manó erre a túrára,mindenesetre érdeklődést mutat.

A Dinnyési fertő szép emlékű útján

Mezőfödli túrákkal folytatnám a sort.Szintén két visszatérés lenne korábbi szép emlékű helyekre.Az egyiken a Dinnyési fertőn szeretnék végigmenni újra.Ide nagyon jó lenne egy havas túra,de erről nem mi döntünk.A túrát most is mint a legszebb időkben Seregélyesről indítanánk,de most nem Pákozd lenne a végcél,hanem Agárdon szeretném befejezni ezt a túrát.Hát majd meglátjuk,hogy sikerülhet.

Szintén egy mezőföldi túra lehetne visszatérni Lussoniumba.Ide is szép emlékek fűznek,hiszen kétszer is jártunk itt Gergővel.Ugyanaz az útvonal lenne mint az első itteni túránkon.Dunakömlödről indulhatna a túra,amely érintené Lussoniumot és Paksra mennénk tovább.Talán ott ahogy régen most is meglehetne nézni a pincefalvas részt a Sárgödör teret.

Lussonium is visszavár

Manó és a Tizedes barátaim terveznek egy téli túrát két ünnep között a Gerecsébe.Ez a túra abból a szempontból neccesnek tűnhet,hogy nem tudni hazaérünk-e este 8-ra,főleg Manó aki nem is Dunaújvárosban lakik,hanem az egyik környékbeli faluban.Tardost emlegetík a srácok,de az útvonalat illetően nem kaptam infókat.Ez a tél legbizonytalanabb terve,ezt a túrát rájuk bízom,ha megyünk megyünk,ha meg nem hát nem.Meglátjuk.

Tardos és a Gerecse

Hasonlóan bizonytalan egy mecseki túra terve is.Ez is Manó ötlete volt amelyet én jónak ítéltem és támogattam.Erre a túrára mindenképp sort fogunk keríteni ha nem a télen,hát majd máskor.Ugye az a baj ezzel a túrával is,hogy nem boritékolható a 8 órai hazatérés.Hidasról indulna a túra amely a Mecsek legkeletibb még általam is ismeretlen részére vezetne.Átmennénk Ófalun és Mecseknádasdra érkeznénk vissza,ahol a helyi látnivalókat nem hagynánk ki.Tehát ez a túra is nagyban függ a korlátozásoktól,de amint feloldják azokat erre a túrára sor fog kerülni!

Ófalu a Mecsek keleti szélén

Egy teljesíthető túra a terv január közepére (de ha előbb vagy később az sem baj).Szintén egy visszatérés lenne egy kedves emlékű helyre,méghozzá a Sorrento sziklákhoz a Csiki hegyekben,azaz a Budai-hegység nyugati részén.Ám maga az útvonal nem az lenne amelyet Gergővel is megcsináltunk.A túra Budakesziről indulna érintenénk a Makkosi rétet és a Magaskői kőfejtőt,majd a Sorrento sziklákat és a Budaörsi vitorlázórepülőteret és végül Budaörsön fejeznénk be a bulit.Nem tudom ki tart majd velem ezen a túrán,de Budaörsön az Odvas-hegy újra megmászása esélytelennek tűnik,viszont a Kőhegy benne lehet a pakliban.Ez a túra nem fog elmaradni.Egyfelöl teljesíthető úgy,hogy este nyolcra hazaérjünk,másfelöl ha a télen ez nem is jön össze,az éves bakancslistában szerepelni fog!

Sorrento sziklái is visszavárnak

Szintén egy visszatérés lehetne egy Duna menti túra keretében,a százhalombattai Sánc-hegy újbóli felkeresése.Itt ugye Gergővel még nem jártam,csak terveztük.Mónival voltam itt 19 nyarán,hogy most ki jön velem,azt még nem tudom.A túra nem teljesen ugyanaz lenne mint a korábbi.Érintenénk az érdi Beliczay-szigetet,nem hagynánk ki most sem az érdi Ófalut.Végül pedig felkeresnénk Érden a Kutyavárat.Jó hosszú túra lenne,de közelsége révén ez is teljesíthető este nyolcas hazatéréssel.

Kilátás a Sánc hegyről

Februárra is maradhat egy visszatérés.A Vértesben szeretnék visszamenni a Körtvélyesi temetőhöz és a Vitányvárhoz,ahová szintén a Gergővel megélt túrák emlékei fűznek.Most is mint egykor Szárligetről indulna a túra,de most ide is térne vissza.Talán ez a túra is teljesíthető este nyolcra.Mindenképp szeretném februárra tolni ezt a bulit,amikor már egy picivel tovább is világos van.De ha máskor sikerül az sem baj.

A Vitányvárhoz is visszahúz valami...

Ugye az elmúlt két évben három kisérletet tettünk rá,hogy elérjük Németkért egy túra keretében,mindhárom alkalommal nem sikerült a dolog,ilyen vagy olyan okokból,ez most mindegy.Ha összejön teszek egy próbát negyedszerre is,mert nem hagy nyugodni a dolog.Ám mostmár nem Dunaföldvárról inditanánk a túrát,hanem Alapról,tehát nem kelet,hanem észak felöl tennénk most egy próbát,hátha sikeresebbek lehetünk majd.Ez a túra tél végére tolodhat,de majd meglátjuk.

Elérhető-e valaha is Németkér?

Hát ezek a tél tervei.Aki esetleg nyomonkövet az láthatja,hogy akad pár túra amely régi utakra,régi helyekre vezethet vissza és én úgy gondolom ezeket a terveket valaki súgallta nekem odaátról...így mindenképp azon leszek,hogy ezek összejöjjenek.Természetesen semmi sem boritékolja,hogy minden terv valóra válik,de ha tudom követni a nyár és az ősz iránymutatását,akkor most is összejöhet néhány.Ezeken kivül is bármikor bármi felütheti a fejét,egy hirtelen dolog,egy véletlen vagy bármi.Persze próbálok a saját terveim szerint haladni.Hát akkor kezdödjön a téli szezon!

Befejezésül még legyen itt az első Lussoniumi túra videója: