Séta Samuval az esőben

 2024 karácsonya óta immár rendszeres látogatói vagyunk Shíva menedékének,azaz a kutyamenhelynek Ercsiben.Most is egy születésnapi ünnepség került megrendezésre,ahogy egy éve is.Okulva az egy évvel ezelőtti szerintem nem túl fényesre sikeredett buliból,nem igazán volt most kedvem eljönni.Ám Móni kegyetlen nagy követőjük és rajongójuk lett,kénytelen voltam őt elvinni,hiszen az ő állapotában egyedül nem volt szabad elengedni.Így elkisértem.Gondoltam három órás lesz ez az esemény is mint a tavalyi,elüldögélek ott,míg Móni ellesz ott valahogy.Így vasárnap a fél 11-es vonattal vágtunk neki Ercsinek és éppen a déli harangszó előtt,már ott is voltunk a kutyamenhelyen úgy,hogy az állomástól Mónival legalább félórás séta.Mindegy ott voltunk,be is engedtek.Ami örvendetes volt,két dolog is.Az egyik,hogy nem volt olyan meleg mint tavaly,sőt esernyőt is hoztunk,mert erősen lógott az eső lába.A másik,hogy kb.fele annyian voltak mint tavaly.Ami viszont nem volt örvendetes az az,hogy a házigazda majd egy órát késett.Addig néztük a kutyákat amiket látni tudtunk,sütiztünk,pihentünk.Végül befutott a házigazda is.

Samu

Ami még feltünő volt,hogy nem volt színpad mint tavaly,vagy mint a karácsonyi ünnepségen.Gondoltam végre nem a marketing hanem a kutyák lesznek végre fontosak.És lőn csoda valóban így is lett.A házigazda körülvitt minket a menhelyen,bemutatva a frissen vásárolt területeket és az új keneleket.Ezt letudván ugyan volt egy mazsorett bemutató,színpad nélkül.Közben az eső kezdett rájönni,szegény mazsorettes lányok áztak ott,de végigcsinálták a müsort.Közben mi a frissen felhúzott sátrakban üldögélve néztük őket.A müsor végén újra belehetett menni a kutyákhoz és tetszés szerint kihozni egyet-egyet sétáltatni.Hát gondoltam akkor bemegyek kihozok egyet.Nem volt elképzelésem melyikük lenne jó,végül hogy.hogy nem Samu jutott nekem.Ő pedig már egy régi ismerös volt.Zolika most nem jött velünk,de ha tujda,hogy kihozhatom Samut bánhatja majd.Így hát gyors küldtem neki képeket hagy egye a penész amiért nem jött el..

Samu és én,az első ilyen fotónk

Samu egy gyönyörű husky féle kutyus volt,fehér és aranyszőrű.Egyik szeme kék,másik barna.Nem tudom mi történt vele,valószínű csak az egyik szemére láthatott.Ismertük már egymást,hiszen a kenelje mindig közel volt ahhoz a placchoz ahol a tömeg volt és mi mindig megnéztük őt valahányszor itt voltunk.Mindig ugrált,ugatott,hogy vigyük már ki.Hát most végre ez is összejött.Választanom sem kellett volna jobb kutyát.Megvoltak a kedvenceink és ő volt az egyik.Közben eleredt az eső,szerencsére csendesen esett.Kivive Samut,Móni jött velünk egy darabig,de aztán mivel nem tud rendesen járni,Samu tempója már sok volt neki.Így mehettem egyedül Samuval.Persze sokan mások is kihoztak kutyákat.A gondozók annyit kértek tartsunk kis távolságot egymástól.

Örültem neki!

Samut vitte a lendület,örült,hogy mehet.Ugyanolyan bolond módjára sétált mint odahaza az én Rexim,csak nem húzott annyira.Így jóval könnyebb dolgom volt.Meg aztán öt lépésenként megállt,megfordult megvárt és felállt hozzám,mancsait a polómra téve és a pofámat nyalva.Tiszta kosz volt már a polóm,meg a kezem,de a fene bánta.Samu remekül érezte magát az egyre jobban hulló eső sem zavarta.Jó kétszáz méterre jöttünk el a menedéktől az utcában ami itt már nem is utca volt,hanem egy út a pusztában.Ott megfordultunk és indultunk vissza,ahogy mindenki más is.Samu továbbra is úgy viselkedett mint eddig,így aztán meglehetősen koszosan értünk vissza a menedékhez.Samut mindenki észrevette,hiszen az egyik legszebb kutya volt.Végül bevittem a keneljéhez (már egy új volt),átadtam a gondozójának majd érzékeny búcsút vettem tőle.Hát jó volt kihozni.Nem számoltam vele,hogy lehetséges lesz most kutyát kihozni.Így aztán ez a buli már eleve sokkal jobb volt mint a tavalyi és a slusszpoén még hátra volt.

A gulyás

Eltelt az idő és sokan hazamentek,mi maradtunk páran.A gulyás amit a tömegnek főztek meg most lett kész,így aztán bőven jutott.Tavaly ezt hiányoltuk ugye,most viszont nem lehetett panaszom.Olyan adagot kaptam ami egy lónak is elég lett volna és nagyon finom is volt.Ezt a sátorba beülve fogyasztottuk el Mónival.Közben tisztességesen esett már az eső.Nekünk a kaja végeztével indulni kellett,hogy elérjük a vonatot.Elfelejtettem mondani,hogy adományt természetesen most is vittünk a kutyáknak.Búcsút vettünk a gondozóktól aztán indultunk az állomásra az esőben.Szerencsére hoztam esernyőt.Útközben még Sanyikával szintén az egyik kedvenc kuytusunkkal és gondozójával találkoztunk,ők még ilyenkor is sétáltak.Mi meg trappoltunk az állomásra,de félúton aztán elállt az eső!Így kényelmesen elértük a vonatot és még kényelmesebben haza is értünk.Ötre már itthon is voltunk.

Spartacussal is találkoztunk,ő is nagy kedvenc!

Ez most azt kell mondjam jó volt.Nem számitottam rá,hogy jó lesz,de ez most jó volt.Végre a kutyák voltak fontosak és még kaja is jutott bőven.Na ez nem volt tavaly.Most viszont igen.Így hát kellemes emlékekkel lettünk gazdagabbak úgy érzem.

Visszatérés Shíva menedékébe

 Decemberben jártunk Shíva menedékében az árva kutyák karácsonyán.Akkor nagyon megfogott az esemény és mivel követjük a menedék közösségi oldalát,innen értesültünk a következő eseményről.Nevezetesen a menedék két kis tagjának a születésnapjáról.Úgy döntöttünk akkor eljövünk újra Shíva menedékébe,hiszen sok-sok kis állat a szívünkhöz nőtt.A menedéket sérült és másoknak nem kellő kutyák lakják.Van még egy helye kutya segélyszolgálatnak mégpedig Budapesten a Dézsma utcában,ám a szülinapi bulira itt került sor Shíva menedékében Ercsiben ahol három hónappal ezelőtti karácsonyi összejövetel is volt,

Shíva mendéke a bejárat

Március 15-re tették a születésnapi bulit.Úgy döntöttünk Zolikával,hogy Mónit is elvisszük,hiszen ő is követi a menedék közösségi oldalát és szereti az állatokat.Nehezítette a dolgunkat,hogy mindössze három nappal az esemény előtt hírdették meg a dolgot,természetesen nem kibaszásból hanem nekik is rengeteg dolguk van (kutyák mentése,azok kórházba juttatása,kezelése stb.) így nem tudhatták biztosra,hogy megtudják-e egyáltalán tartani.Szombatra esett 15-e,így péntek délután tudtunk némi adományt összeszedni a kutyáknak.Mi hat konzervet vettünk Mónival (nem a legolcsóbb fajtából) és egy zacsi jutifalatot még.Zolika kb.ugyanezzel a készlettel jött talán több jutifalatos csomaggal.Így összeraktuk az árut és így vittük Ercsibe Shíva menedékébe.

Sanyika az első akivel találkozunk!

A március 15.előtti napokban meglehetősen esősre váltott a kibontakozó tavasz.Megkérdeztük Gyurit a házigazdát,hogy eső esetén is meg lesz-e tartva az esemény.Azt válaszolta igen,akkor a menedék fő épületében a padlástérben,mivel eleve nem számítottak most sok látogatóval.Még elindulás előtti éjszaka is szakadt az eső,nem tudtam eljöjjünk-e,bár jeleztük részvételünket.Aztán reggelre végül is elállt.Egy órakor kezdődött a buli Ercsiben,elég volt a fél tizenkettes vonattal elindulni,hiszen Ercsi eleve nincs messze tőlünk.A menedék a vasútállomástól meg egy kilométerre van.Simán 12.20-ra ott is voltunk Ercsibe,de nem tudtam,hogyan tudunk haladni a nehezen és bottal járó Mónival a menedékig vezető dagonyás utakon.Végül is tűrhetően tudtunk menni Mónival is,annyira nem volt vészes Ercsi itt található pár földes utas utcája.Lehangoló volt viszont a vasútállomás melletti jó nagy terület,ami leginkább egy lepra telephez hasonlított...Ennyi szemétről azt sem gondoltam,hogy létezik ennyi..Mindegy,háromnegyed egy körül oda is értünk a menedékhez.

Móni először járt itt,mi másodszor

Abeba

Kicsit késett a házigazda,addig a menedék előtt várakoztunk,valóban nem sokan jöttünk talán harmincan.Közben megérkezett István,Gyuri jobbkeze egy furgonnal és pár kutyával.Így találkoztunk többek között Sanyikával és pár palota pincsivel.Bentről meg már sasolt a két ünnepelt Girma Vilma (aki egy vizsla) valamint Diána a savval löntött pit-bull.A kapuhoz érkezett még belülről Gedeon papó is az egyik legbetegebb kutyus,de ő is kivánszorgott fogadni minket.Közben befutott Gyuri is ő is hozott pár kutyát: A kétlábú Bogárkát,Nimánt és Abebát na és a menedék névadóját Shívát.Pár kutya a legbetegebbek,legrászorulobbak Gyurinál laknak ugyanis.Kérdezte miért nem mentünk be,nyugodtan bemehetünk volna...

Zoli Gedeon papóval

Shíva

Gyuri Bogárkával

Végül nem kellett a padlástérben tartani a szülinapi bulit.Hátul a ház mögött volt kis esőbeülő is.Gyuri és munkatársai remek munkát végeztek.Hagymás zsíroskennyérrel,pogácsával,tortával vártak minket.A kutyáknak mi meg hoztuk az adományokat,mire elkezdődött az esemény már lehettünk talán negyvenen is.Aztán Gyuri odaállt a két ünnepeltel,bele is kezdett egy ünnepi beszédbe,de közben Girma Vilma kishíján lepisilte.De aztán mondott néhány szót,majd nekiálltunk falatozgatni.Móni is letudott szerencsére ülni aztán pont Girma Vilmával barátkozgatott,mi meg elmentünk pár kutyust megsétáltatni.

Gyuri próbálkozik egy ünnepi beszéddel,de kevés sikerrel...

Végül csak összejön valami

Girma Vilma az egyik ünnepelt,Mónival nagy barátságba került!

Hátramentünk a kenelekhez Zolival,pár kutyát meglehetett nézni,aztán választani is lehetett melyiket hozzuk ki sétálni.Mi Zarát egy belga juhászt választottunk.Viszonylag szépen jött miközben körözgetett előttünk.Majd Zoli fényképezőjét vette el,azzal akart játszani.Elmentünk vele jó 150 méterre a menedéktől és vissza.Természetesen mások is hoztak ki kutyákat sétálni.Visszavittük Zarát majd rábeszéltek még egy kutyára,hogy hozzuk ki.Pandát választottuk,ő egy kisebb kutyus volt fekete-fehér mint egy panda.Ő is jól jött kicsit néha leakart feküdni a betonra,ahogy észrevettem valami viszketett neki és azt akarta úgy megvakarni.Minimálisan húzott,de ari volt.Majd zárásként Majára beszéltek rá ő nem tudom,talán német juhász féle kutyus volt az egyik kedvencem.Ő keményebben húzott,de ehhez hozzávagyok szokva,hiszen a saját kutyám Rexi is van,hogy húz.Zoli rámbízta a dolgot,ő nem nagyon merte még sétáltatni őket.Jó kis móka volt az egész!

Zoli Zarával

Jómagam Pandával

Maja is eleven volt!

Visszahozva Maját,még láttuk,hogy Móni a keneleknél nézelődik.Aztán befejeztük,bár még szóltak,hogy kivihetünk kutyákat sétálni,de elég volt.Lassan indulni kellett haza,várt otthon Rexi is.Búcsúzoul még váltottunk pár szót Gyurival,mondta nyáron lesz egy hatalmas buli Shíva születésnapján,ha tudunk jövünk.Majd a távozó István köszönt nekünk.Remek emberek!Mi meg visszasétáltunk a vasútállomásra,a vonat jött pontosan,símán hazaértünk fél hat után.Még Rexit is levittem sétálni.Nagyon jó kis móka volt ez a rendezvény,jól éreztük magunkat úgy is,hogy nem volt jó idő.Móni is hálás volt,hogy elhoztuk,Zolika ragyogott a boldogságtól ő nagyon jól érzi magát kutyák társaságában.Szóval remekül elvoltunk és szerintem jövünk még!

Zoli és Móni búcsúzik Girmától