Séta Samuval az esőben

 2024 karácsonya óta immár rendszeres látogatói vagyunk Shíva menedékének,azaz a kutyamenhelynek Ercsiben.Most is egy születésnapi ünnepség került megrendezésre,ahogy egy éve is.Okulva az egy évvel ezelőtti szerintem nem túl fényesre sikeredett buliból,nem igazán volt most kedvem eljönni.Ám Móni kegyetlen nagy követőjük és rajongójuk lett,kénytelen voltam őt elvinni,hiszen az ő állapotában egyedül nem volt szabad elengedni.Így elkisértem.Gondoltam három órás lesz ez az esemény is mint a tavalyi,elüldögélek ott,míg Móni ellesz ott valahogy.Így vasárnap a fél 11-es vonattal vágtunk neki Ercsinek és éppen a déli harangszó előtt,már ott is voltunk a kutyamenhelyen úgy,hogy az állomástól Mónival legalább félórás séta.Mindegy ott voltunk,be is engedtek.Ami örvendetes volt,két dolog is.Az egyik,hogy nem volt olyan meleg mint tavaly,sőt esernyőt is hoztunk,mert erősen lógott az eső lába.A másik,hogy kb.fele annyian voltak mint tavaly.Ami viszont nem volt örvendetes az az,hogy a házigazda majd egy órát késett.Addig néztük a kutyákat amiket látni tudtunk,sütiztünk,pihentünk.Végül befutott a házigazda is.

Samu

Ami még feltünő volt,hogy nem volt színpad mint tavaly,vagy mint a karácsonyi ünnepségen.Gondoltam végre nem a marketing hanem a kutyák lesznek végre fontosak.És lőn csoda valóban így is lett.A házigazda körülvitt minket a menhelyen,bemutatva a frissen vásárolt területeket és az új keneleket.Ezt letudván ugyan volt egy mazsorett bemutató,színpad nélkül.Közben az eső kezdett rájönni,szegény mazsorettes lányok áztak ott,de végigcsinálták a müsort.Közben mi a frissen felhúzott sátrakban üldögélve néztük őket.A müsor végén újra belehetett menni a kutyákhoz és tetszés szerint kihozni egyet-egyet sétáltatni.Hát gondoltam akkor bemegyek kihozok egyet.Nem volt elképzelésem melyikük lenne jó,végül hogy.hogy nem Samu jutott nekem.Ő pedig már egy régi ismerös volt.Zolika most nem jött velünk,de ha tujda,hogy kihozhatom Samut bánhatja majd.Így hát gyors küldtem neki képeket hagy egye a penész amiért nem jött el..

Samu és én,az első ilyen fotónk

Samu egy gyönyörű husky féle kutyus volt,fehér és aranyszőrű.Egyik szeme kék,másik barna.Nem tudom mi történt vele,valószínű csak az egyik szemére láthatott.Ismertük már egymást,hiszen a kenelje mindig közel volt ahhoz a placchoz ahol a tömeg volt és mi mindig megnéztük őt valahányszor itt voltunk.Mindig ugrált,ugatott,hogy vigyük már ki.Hát most végre ez is összejött.Választanom sem kellett volna jobb kutyát.Megvoltak a kedvenceink és ő volt az egyik.Közben eleredt az eső,szerencsére csendesen esett.Kivive Samut,Móni jött velünk egy darabig,de aztán mivel nem tud rendesen járni,Samu tempója már sok volt neki.Így mehettem egyedül Samuval.Persze sokan mások is kihoztak kutyákat.A gondozók annyit kértek tartsunk kis távolságot egymástól.

Örültem neki!

Samut vitte a lendület,örült,hogy mehet.Ugyanolyan bolond módjára sétált mint odahaza az én Rexim,csak nem húzott annyira.Így jóval könnyebb dolgom volt.Meg aztán öt lépésenként megállt,megfordult megvárt és felállt hozzám,mancsait a polómra téve és a pofámat nyalva.Tiszta kosz volt már a polóm,meg a kezem,de a fene bánta.Samu remekül érezte magát az egyre jobban hulló eső sem zavarta.Jó kétszáz méterre jöttünk el a menedéktől az utcában ami itt már nem is utca volt,hanem egy út a pusztában.Ott megfordultunk és indultunk vissza,ahogy mindenki más is.Samu továbbra is úgy viselkedett mint eddig,így aztán meglehetősen koszosan értünk vissza a menedékhez.Samut mindenki észrevette,hiszen az egyik legszebb kutya volt.Végül bevittem a keneljéhez (már egy új volt),átadtam a gondozójának majd érzékeny búcsút vettem tőle.Hát jó volt kihozni.Nem számoltam vele,hogy lehetséges lesz most kutyát kihozni.Így aztán ez a buli már eleve sokkal jobb volt mint a tavalyi és a slusszpoén még hátra volt.

A gulyás

Eltelt az idő és sokan hazamentek,mi maradtunk páran.A gulyás amit a tömegnek főztek meg most lett kész,így aztán bőven jutott.Tavaly ezt hiányoltuk ugye,most viszont nem lehetett panaszom.Olyan adagot kaptam ami egy lónak is elég lett volna és nagyon finom is volt.Ezt a sátorba beülve fogyasztottuk el Mónival.Közben tisztességesen esett már az eső.Nekünk a kaja végeztével indulni kellett,hogy elérjük a vonatot.Elfelejtettem mondani,hogy adományt természetesen most is vittünk a kutyáknak.Búcsút vettünk a gondozóktól aztán indultunk az állomásra az esőben.Szerencsére hoztam esernyőt.Útközben még Sanyikával szintén az egyik kedvenc kuytusunkkal és gondozójával találkoztunk,ők még ilyenkor is sétáltak.Mi meg trappoltunk az állomásra,de félúton aztán elállt az eső!Így kényelmesen elértük a vonatot és még kényelmesebben haza is értünk.Ötre már itthon is voltunk.

Spartacussal is találkoztunk,ő is nagy kedvenc!

Ez most azt kell mondjam jó volt.Nem számitottam rá,hogy jó lesz,de ez most jó volt.Végre a kutyák voltak fontosak és még kaja is jutott bőven.Na ez nem volt tavaly.Most viszont igen.Így hát kellemes emlékekkel lettünk gazdagabbak úgy érzem.

Shíva menedéke

 Talán sokaknak ismerös lehet ez az elnevezés,hiszen ez a neve az ország talán legnépszerűbb kutyamenedékhelyének Ercsiben.A Wegera Gyuri vezette menhely az elmúlt években hatalmas népszerűségre tett szert,hozzáteszem méltán!Így aztán rendkivül sok az irigyük is elsősorban a konkurenciától,de a sok negatív beállítottságú rosszhiszemű emberektől is kapnak hideget és meleget is.De ők az élő példa rá,hogy ami nem öl meg az megerősít.Pont ezeknek a támadásoknak is (részben) köszönhetik,hogy támogatottságúk egyre nő.Immár hatalmas támogatottságú táborral azt kell mondjam,hogy ők a legerősebbek és állják a sarat a sok negatív támadás pedig lepattan róluk.Betérve hozzájuk körül lehet nézni.Tisztaság.ápoltság és megfelelő gondozásban van részük a menedék kis lakóinak.Most nem kívánok ezekbe a támadás sztorikba belemenni mert ez a bejegyzés nem erről szól.Hanem arról,hogy hogyan jutottunk el Shíva menedékházába és hogyan lettünk szerelmesek az otthon lakóiba.

Gyuri a menedék két legnépszerűbb lakójával

Első alkalommal egy munkahelyi beszélgetés alkalmával hallottam először Shíva menedékéről.Munkatársaim Zolika (igen ő akivel túrázni szoktunk) és Brigi beszélgettek róla.Az ő tanácsukra kerestem fel aztán a közösségi oldalukat és követtem be őket.Ám a sok megosztás a kutyák saranyú sorsa egyre inkább megviselt lelkileg.Shíva menedékházában persze már menedékre,szeretetre és gondoskodára leltek a kutyusok,de az odáig vezető út sok szerencsétlen kutyánál olyan volt amit az én lelkem már nehezen bírt elviselni.Így nem követtem napi szinten Wegeráék oldalát,de be-be néztem azért.Talán fordulópont volt idén Anika története.A bűbájos kis kutyus szemeit kinyomták valami embernek nevezett szarházi büdös trógerek.Ez már olyan érzelmeket szabadított fel magamban,amin már én is meglepődtem.Egyfelől mérhetetlen düh az ilyen férgek iránt,másfelől elképesztő sajnálat Anika iránt.Rendre megsírattam az álltalam még sohasem látott kiskutyát.Aztán képeken láttam,hogy Gyuriék megkülömbőztetett figyelemmel gondozzák és vigyáznak rá,így ha nem is teljesen,de valamennyire az én lelkem is kezdett megnyugodni.

Shíva a menedék királynője,nagyon jó fej kutyus!

Gyuriéknál több mint száz megkinzott,beteg,balesetet szenvedett vagy kidobott kutya lelt menedékre.A legeslegnagyobb tisztelettel gondoltam Gyurira és társaira mindig is.Zolika rendre megosztotta az itteni érdekesebb dolgokat és beszélt róluk egyre többet.Mígnem gyakorlatilag már nem volt más témája.Néha kicsit már-már sok volt,máskor meg érdeklődve hallgattam.Aztán híre jött,hogy Gyuriék megrendezik az árva kutyák karácsonyát.Némi hezitálás után belementem Zolika invitálásába és elmentünk erre az eseményre Ercsibe.Gyuriék persze némi támogatás gyanánt hozták létre az eseményt,de ebben nincs semmi rossz.Iszonyat költségeket emészthet fel a menedék fentartása és a kutyák gondozása.Így mi sem üres kézzel érkeztünk,egy teli szatyor mindenféle kutyakaját hoztunk és tettük az udvar közepén álló karácsonyfa alá.A kutyusok fenyőfája alá.

Másfélmillió értékű ajándék gyűlt össze a kutyusoknak!

A facebookon meghírdetetten eseményre kb.250-en gyűlhettünk össze.Az udvaron fogadták az embereket.Balra egy színpad volt,körüskörül pedig lehetett fogyasztani mindenfélét és inni teát,forralt bort,üditőt.Lehetett venni bögréket,hütőmágneseket,falinaptárat a kutyusok képeivel.Jobbra volt egy ház,hogy laktak-e benne nem tudom,de olyasmik lehettek benne mint konyha vagy melegedő az itt dolgozók számára.Kicsit arébb voltak a kenelek,ketrecek a kutyák helyei.Megérkezett Gyuri Shívával a menhely egyik ha nem a legnépszerűbb kutyájával.Ő lebénult,de egy kerekesszékkel tudhatott járni.Persze rögtön körülvette a tömeg.A menhely amúgy Ercsi talán legdélibb utcájában található amely a 6-os útból ágazik ki,így autóval jól elérhető.A vasútállomás valamint egy közeli buszmegálló nagyjából egyforma távolságra van,jó 1-1 kilométerre,így tömegközlekedéssel sem okozhat különösebb gondot elérni.Az esemény vasárnap délben kezdődött és nagyjából négy órásnak ígérkezett.

Meghozták Anikát

Anika gyönyörű...

Shíva után aztán sorra hozták ki az udvarra az otthon legnépszerűbb lakóit,természetesen mindegyik láttán megszakadt a szívem.Sorra megtudtam őket simogatni,aztán meghozták Anikát...A kinyomott szemű kis ártatalan láttán eltört bennem a mécses és sűrűn potyogtak a könnyeim.Anika gyönyörű volt...nagyon aranyosan tűrte,hogy fogták és azt is,hogy simogatták,puszilgatták.Szerencsére én is megtudtam simogatni,aztán a nap folyamán még többször is.De megszakadt a szívem...soha nem sajnáltam még állatot ennyire mint őt.Bárcsak tehettem volna érte valamit..Megkértek,hogy most ne etessük őket így még egy juti falatot sem tudtam neki adni,de a simogatásomba belevittem a legeslegnagyobb szeretetemet...Aztán jöttek a többiek.A két lábú Bogárka,a nagyon beteg Gedeon papa,a savval leöntött Diana...és a többiek is.A sok kis ártatlan.Nagyon bíztam benne,hogy abból amit hoztunk legalább pár kutya jóllakik.

Diana a savval leöntött kutyus,szerencsére ő már jólvan!

A sok-sok simi után Gyuriék felmentek a színpadra,megköszönték a sok ajándékot,majd közölték hamarosan kezdetét veszi az év kutyája megválasztás.Erre a facebookon lehetett szavazni,én nem szavaztam,de egyértelmű volt,hogy én Anikának adnám a szavazatom.A legnépszerűbb kutyák is felmentek a színpadra,majd öttöl jött a visszaszámlálás.A harmadik lett az előző évek négyszeres bajnoka Shíva.Az ezüstérmes a nagy beteg Gedeon papa.Következett a győztes.Nagy fölénnyel nyerte az év kutyája címet természetesen ki más mint Anika.Na ezt is sikerült megkönnyezni.Mindegyik kutyus kapott a nyakába egy érmet és egy kupát,sajna Anika ezt nem láthatta... Ezután belehetett menni a menhely többi részébe és megnézhettük a többi kutyust.Ez is kivételes élmény volt!

Az év kutyája választás

Szinte mindegyik kutya ketrecéhez,keneljéhez oda lehetett menni.A betegebb kutyusokat elkülönitették a melegedőbe.Nagyon hídeg szél fújt,de mindegyik kutya helye úgy volt kialakítva,hogy egyik se fázzon!Mindegyik hely tiszta volt és mindegyik kutya ápolt volt.De ami szívet melengető volt,hogy mindegyik kutyából önzönlött a szeretet!Soha ilyenbe nem volt még részem.És annyira,de annyira hálásak voltak minden szeretetért,egy kis simiért,egy kis kedvességért,hogy az szavakkal el ne mondható.Volt amelyik oda tolta a kis testét,hogy simogassuk,volt amelyik lefeküdt és úgy produkálta magát,volt amelyik felállt úgy nyalizgatott minket.De mindegyik kuyta megnyalta a kezem,mindegyiket megtudtam simogatni.Két kivétel volt,az egyik nagyon félt a másik meg vad volt,hozzá nem is engedtek oda.A többi mind-mind iszonyat jó fej volt és végtelenül kedves.Óriási élmény volt az egész!Kedvenceim is akadtak rögtön: a végtelenül kedves Maya amely ha jól speklizek egy németjuhász volt és Spartacus aki egy pit-bull volt,na ő feküdt el és úgy produkálta magát.Zolinak is akadtak kedvenceim,elsősorban a hatalmas macihoz hasonlító Léna a menhely legjámborabb kutyája.

Bogárka a első lábak nélküli kedves kutyus

Maya,őt imádtam!

Spartacus,akit ütöttek vertek mégis tele volt szeretettel...

Mindegyik kutyának megvolt a maga története miért került ide (ezekről olvashatsz Wegeráék facebook oldalán),volt amelyiket összevertek,amelyiket állandóan vertek,megrúgdostak,savval leöntötték,szétmaradták a fejét,volt amit vonat ütött el,volt amit autó,volt amelyiket kidobták.Mindegyik kutya története mélyen megdöbbentő és lehangoló.Vígasz az embertelenségben Gyuriék törődése,gondoskodása amelynek hála a legtöbb kutyus a körülmények ellenére boldog életet él.Napota többször is kiviszik őket,elnegedik az udvaron megfelelő ételt és italt kapnak és nem fáznak!Na és olyan fokú szeretet van bennük amilyenhez foghatót még nem nagyon tapasztaltam!

Még kilehetett vinni a kutyákat sétáltatni tetszés szerint amelyiket éppen szerették volna.Mi most ebből még kimaradtunk,kicsit bántam mert Mayát kivihettem volna.Majd legközelebb kifogjuk,mert ezekután eljövünk jövőre is.

Samu a husky

Zoli kedvencével Lénával

Természetesen nem tudok minden kutyáról szót ejteni,de mindegyik iszonyat aranyos volt.Sanyi aki folyton a tökeit mutogatta,Samu a nagyon okos husky,vagy akár Amália a jámbor bernáthegyi.És még sokan mások.Három óra után jöttünk el,még ittunk a végén egy forralt bort.Elköszöntünk Gyuritól majd a közeli vasútállomásra mentünk és fél ötre már itthon is voltunk.

Úgy érzem felejthetetlen élményben volt részünk.A sok kis ártatlan belopta magát a szívünkbe.Gyuriról pedig a legnagyobb tisztelet hangján tudunk csak beszélni miként a segítőiről is.Jó tudni,hogy vannak még ilyen emberek,meg olyanok aki a sok ajándékot hozták az ország minden részéből és még Felvidékről is.Kicsit visszaadta az emberekbe való hitem ez az egész.

A sok kis ártatlan remélem boldog lesz és boldogan telnek majd a napjaik (örökbe is lehet őket fogadni és úgy tudjuk egyet el is vittek valakik).Tudjuk Gyuriék mindent megtesznek ezért.Mi egész biztos legközelebb is jövünk és lehet még ennél is több dolgot hozunk majd.

Shíva menedéke az ártatlan szerencsétlen sorsú kutyák biztos mentsvára.Áldott legyen minden ember aki hozzátett bármi kis dolgot azért,hogy ezek a kutyák minél boldogabb életet élhessenek!

Ő volt aki félt,vajon mit kaphatott korábban életében...?