2024 karácsonya óta immár rendszeres látogatói vagyunk Shíva menedékének,azaz a kutyamenhelynek Ercsiben.Most is egy születésnapi ünnepség került megrendezésre,ahogy egy éve is.Okulva az egy évvel ezelőtti szerintem nem túl fényesre sikeredett buliból,nem igazán volt most kedvem eljönni.Ám Móni kegyetlen nagy követőjük és rajongójuk lett,kénytelen voltam őt elvinni,hiszen az ő állapotában egyedül nem volt szabad elengedni.Így elkisértem.Gondoltam három órás lesz ez az esemény is mint a tavalyi,elüldögélek ott,míg Móni ellesz ott valahogy.Így vasárnap a fél 11-es vonattal vágtunk neki Ercsinek és éppen a déli harangszó előtt,már ott is voltunk a kutyamenhelyen úgy,hogy az állomástól Mónival legalább félórás séta.Mindegy ott voltunk,be is engedtek.Ami örvendetes volt,két dolog is.Az egyik,hogy nem volt olyan meleg mint tavaly,sőt esernyőt is hoztunk,mert erősen lógott az eső lába.A másik,hogy kb.fele annyian voltak mint tavaly.Ami viszont nem volt örvendetes az az,hogy a házigazda majd egy órát késett.Addig néztük a kutyákat amiket látni tudtunk,sütiztünk,pihentünk.Végül befutott a házigazda is.
 |
| Samu |
Ami még feltünő volt,hogy nem volt színpad mint tavaly,vagy mint a karácsonyi ünnepségen.Gondoltam végre nem a marketing hanem a kutyák lesznek végre fontosak.És lőn csoda valóban így is lett.A házigazda körülvitt minket a menhelyen,bemutatva a frissen vásárolt területeket és az új keneleket.Ezt letudván ugyan volt egy mazsorett bemutató,színpad nélkül.Közben az eső kezdett rájönni,szegény mazsorettes lányok áztak ott,de végigcsinálták a müsort.Közben mi a frissen felhúzott sátrakban üldögélve néztük őket.A müsor végén újra belehetett menni a kutyákhoz és tetszés szerint kihozni egyet-egyet sétáltatni.Hát gondoltam akkor bemegyek kihozok egyet.Nem volt elképzelésem melyikük lenne jó,végül hogy.hogy nem Samu jutott nekem.Ő pedig már egy régi ismerös volt.Zolika most nem jött velünk,de ha tujda,hogy kihozhatom Samut bánhatja majd.Így hát gyors küldtem neki képeket hagy egye a penész amiért nem jött el..
 |
| Samu és én,az első ilyen fotónk |
Samu egy gyönyörű husky féle kutyus volt,fehér és aranyszőrű.Egyik szeme kék,másik barna.Nem tudom mi történt vele,valószínű csak az egyik szemére láthatott.Ismertük már egymást,hiszen a kenelje mindig közel volt ahhoz a placchoz ahol a tömeg volt és mi mindig megnéztük őt valahányszor itt voltunk.Mindig ugrált,ugatott,hogy vigyük már ki.Hát most végre ez is összejött.Választanom sem kellett volna jobb kutyát.Megvoltak a kedvenceink és ő volt az egyik.Közben eleredt az eső,szerencsére csendesen esett.Kivive Samut,Móni jött velünk egy darabig,de aztán mivel nem tud rendesen járni,Samu tempója már sok volt neki.Így mehettem egyedül Samuval.Persze sokan mások is kihoztak kutyákat.A gondozók annyit kértek tartsunk kis távolságot egymástól.
 |
| Örültem neki! |
Samut vitte a lendület,örült,hogy mehet.Ugyanolyan bolond módjára sétált mint odahaza az én Rexim,csak nem húzott annyira.Így jóval könnyebb dolgom volt.Meg aztán öt lépésenként megállt,megfordult megvárt és felállt hozzám,mancsait a polómra téve és a pofámat nyalva.Tiszta kosz volt már a polóm,meg a kezem,de a fene bánta.Samu remekül érezte magát az egyre jobban hulló eső sem zavarta.Jó kétszáz méterre jöttünk el a menedéktől az utcában ami itt már nem is utca volt,hanem egy út a pusztában.Ott megfordultunk és indultunk vissza,ahogy mindenki más is.Samu továbbra is úgy viselkedett mint eddig,így aztán meglehetősen koszosan értünk vissza a menedékhez.Samut mindenki észrevette,hiszen az egyik legszebb kutya volt.Végül bevittem a keneljéhez (már egy új volt),átadtam a gondozójának majd érzékeny búcsút vettem tőle.Hát jó volt kihozni.Nem számoltam vele,hogy lehetséges lesz most kutyát kihozni.Így aztán ez a buli már eleve sokkal jobb volt mint a tavalyi és a slusszpoén még hátra volt.
 |
| A gulyás |
Eltelt az idő és sokan hazamentek,mi maradtunk páran.A gulyás amit a tömegnek főztek meg most lett kész,így aztán bőven jutott.Tavaly ezt hiányoltuk ugye,most viszont nem lehetett panaszom.Olyan adagot kaptam ami egy lónak is elég lett volna és nagyon finom is volt.Ezt a sátorba beülve fogyasztottuk el Mónival.Közben tisztességesen esett már az eső.Nekünk a kaja végeztével indulni kellett,hogy elérjük a vonatot.Elfelejtettem mondani,hogy adományt természetesen most is vittünk a kutyáknak.Búcsút vettünk a gondozóktól aztán indultunk az állomásra az esőben.Szerencsére hoztam esernyőt.Útközben még Sanyikával szintén az egyik kedvenc kuytusunkkal és gondozójával találkoztunk,ők még ilyenkor is sétáltak.Mi meg trappoltunk az állomásra,de félúton aztán elállt az eső!Így kényelmesen elértük a vonatot és még kényelmesebben haza is értünk.Ötre már itthon is voltunk.
 |
| Spartacussal is találkoztunk,ő is nagy kedvenc! |
Ez most azt kell mondjam jó volt.Nem számitottam rá,hogy jó lesz,de ez most jó volt.Végre a kutyák voltak fontosak és még kaja is jutott bőven.Na ez nem volt tavaly.Most viszont igen.Így hát kellemes emlékekkel lettünk gazdagabbak úgy érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése