Újra Shíva menedékében jártunk

 A múlt heti nagy fociláz közepette is akadt azért más program.Szombaton Shíva menedékébe tértünk vissza immár harmadik alkalommal.Magának Shívának a menedékhely névadó kutyájának volt a szülinapi bulija és társának Abebának.Könnyed kis laza programnak ígérkezett a vasárnapi 24 órás szombathelyi kaland előtt.Mivel Móni is nagy rajongója lett az ercsi kutyamenhelynek,így elvittük magukkal őt is Zolikával.Ám aztán maga az esemény kissé csalódást okozott.

Gólya a kéményen

Mivel nem volt más,így a fél tízes vonattal mentünk Ercsibe ami fél tizenegykor már ott is volt.A buliig még volt másfél óránk.Mivel közel,kb.olyan 1 km-re van az állomástól Shíva menedéke így úgy döntöttünk egy kisebb kerülővel tesszük meg az utat,ami így jó három kilométeres utat jelentett.A nehezen közlekedő Mónival ez több mint egy órás utnak ígérkezett.Így nagyjából nyitásra majd ott is lehetünk.El is indultunk az ercsi vasútállomásról akkor tehát kerülőúton.Már az elején kezdett meleg lenni.Ez így természetes ilyenkor június közepén.Az első látnivaló egy kémény tetején fészkelő gólya volt akihez rövidesen megérkezett a társa is.Üditő látvány volt ebben a rút világban...

A szinpad

Útközben volt egy bolt ahol hideg itallal tudtuk magunkon frissiteni.Aztán üggyel-bajjal valóban több mint egy órás séta után odaértünk Shíva menedékéhez.Még nem volt dél,de már megnyitottak.Az udvaron ahogy télen is az Árva kutyák karácsonyán egy szinpad állt.Két oldalt sátrak,benne padokkal-asztalokkal.Lehetett hűsölni.Ide kicsit le is ültünk,majd körülnéztünk.Hátra a kutyákhoz most nem engedtek be,itt az udvaron meg csak egy kutyus volt a tavalyi év kutyája a kinyomott szemű Anika.Őt üdvözöltük,egy kerekeskocsis lány ölébe fészkelte be magát.Más kutya nem akadt.Márciusban kutyák serege üdvözölt minket mikor megérkeztünk,most Anikán kivül egyet sem hoztak ki.

Szerintem bántóan kevesen voltunk...

Bár büfé volt,de hiányoltam az udvarról egy vízcsapot...Ebben a melegben lehet nem lett volna rossz ötlet..Lassan gyűlt csak a nép.Bár a szervezők megvoltak elégedve a létszámmal,szerintem kevesebben voltunk mint az Árva kutyák karácsonyán.Megjelent Gyuri a kutyák örangyala és a menhely vezetője.Előadta a színpadon az üdvözletet és elmondta a programot is.Majd Móni elindult autogrammot vadászni tőle.Ám folyton annyian körülvették - csak nők- ,hogy nem lehetett odaférni hozzá.Pedig Móni egész rendezvény alatt próbálta levadászni,de nem sikerült.Közben kihoztak más kutyákat is.Girnyút akivel márciusban haverkodtunk össze.Most úgy tűnt a háta közepére sem kívánja ezt az egészet.Gondolom melege volt.A szinpadon meg ment a müsor.Bográcsos kaját ígét Gyuri.

Megy a müsor

Csak Girnyút és Anikát tudtuk látni és megsimogatni...

A müsor a szinpadon nem volt túl érdekes.Mazsorettek szerepeltek éppen.Mikor vége lett akkor megemlékeztünk egy percre a nem rég elhunyt Gedeon papóról.Ez mondjuk meghitt és szívetmelengető volt.Majd ezután megérkezett Tóth Tünde mulatós énekesnő.Feltűnően csinos jelenség volt így őt szívesen néztük a tűző napon.A Boldog születésnapot dalánál hozták ki az ünnepelt kutyusokat Shívát és Abebát.Láthatóan egyikük sem érezte jól magát a melegben és a hátuk közepére sem kívánták az egészet.Gyuri nem soká vissza is vitte őket.Tünde müsora meg véget ért.Sajna továbbra sem jutottunk hideg italhoz..

Megy Tünde müsora

Tombola következett amelyen nem nyertünk.A bográcsos kaja pedig annyiból állt,hogy kaptunk egy kicsi merőkanállal,mindenféle körités és kenyér nélkül a pörköltből...és savanyú sem volt hozzá már.A tüző napon meg kezdtünk kitikkadni.Persze hoztunk adományokat mi is,amit még a belépéskor leadtunk a megfelelő helyre.A kutyákhoz továbbra sem engedtek be,az enni-inni való így gyakorlatilag meg nem érte el az elégséges szintet,a szinpadon meg ment a nagy semmi.Nem láttuk értelmét tovább maradni,így három előtt elindultunk a vasútállomásra vissza.

Gyuri kezében az ünnepelt Shíva

Azok után,hogy a karácsonyi,meg a márciusi buli tök jó volt,ezt most csalódásként éltük meg.Úgy éreztük ez most nem a kutyákról szól,hanem egy marketing volt önmaguk reklámozására,lényegébe kutyák nélkül.Óriási baklövésnek éreztem a vízcsap hiányát,a nesze semmi fogd meg jól bográcsozást és drágán árult dolgokat mint p. a bögrék,hütőmágnesek.Azért egy kutyás bögre ne legyen már ötezer forint főleg az itt tartozkodó támogatóknak,egy hütőmágnes meg ne kétezer forint legyen.Na és jusson bőségesen kaja ha már egyszer beharangoztuk előtte...

Na,de persze nem haragudtunk csak az előző két bulihoz képest ez kapta a jóval nagyobb reklámot és ehhez képest egy kissé csalódás volt.Ez van.Valószinű karácsonykor azért majd újra jövünk!

Újabb átkelő a szivárványhídon

„Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák, beéri egy útszélen talált bottal… Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött a kutyádnak mindegy! Ő csak szeretet kér és ad!
Hány emberről mondhatod ezt el?!
Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?!?
Hány ember mellett érzed azt, hogy ami TE vagy az különleges?!”

(Marley meg én) 

Egy-egy kutya halálakor mindig valahogy szóba kerül a szivárványhíd.Oké,de igazából sosem tudtam mi is az,hogy kell elképzelni mit is jelent pontosan.Valami olyasminek képzeltem mint az embereknél a "fényt".Nagyon sokat nem tévedhettem,hiszen így írnak róla nálam okosabbak:

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket."

Sajnos a Szivárványhídnak a mai napon egy újabb átkelője akadt.Talán megfigyelhető ebben a blogban sok egyéb más mellett az is,hogy ha ilyen van akkor rendre megemlékezem egy számomra kedves állatról is.Talán lehet még emlékezni Zoknira a gólyára,vagy a volt kutyámra Buksira,vagy mint legutóbb alig pár hete elhunyt Zénóra a munkahelyi kutyára.De nagyon aggódtam a közelmúltban Albáért is akit egy hideg patakban találtak összefagyva és lebénulva.Szerencsére az ő állapota azóta javult.De sajnos itt van a következő veszetség...

Gedeon papó is az ercsi Kutyasegélyszolgálat egyik mentett kutyája volt akit szeptemberben mentettek.Válságos állapotban került a segélyszolgálathoz,ráadásul rákot is diagnoziáltak nála és legjobb esetben is egy hetet adtak neki.

Shíva menedékének kutyáinál azonban nem ritka vendég a csoda.A csoda amelyet szeretet és gondoskodás táplál.Gedeon ennek köszönhetően pedig elkezdett javulni.Sajnos meggyógyulni már nem tudott soha,de amit még meglehetett tenni érte azt itt megtették.Ennek köszönhetően tíz hónap szeretet és gondoskodás jutott az öreg papónak,olyan amit korábban életében még nem tapasztalhatott.

Gedeon papó,a kapuban üdvözölt márciusban

Gedeonnal először az Árva kutyák karácsonyán találkoztunk Ercsiben.A már akkor is beteg kutya láthatóan jó volt és élvezte a felhajtást ami körülötte volt.Fennállt persze a veszély,hogy bármelyik pillanatban rosszabbra fordulhat az állapota,de Gedeon boldog volt és kitartott.

Az ország kutyája választáson pedig második helyezést ért el.De ez csak minket embereket érdekelt.Teltek a hetek és márciusban újra találkoztunk Gedeon papóval,Diana és Girnyó születésnapi buliján szintén Ercsiben.Mindkét eseményről amúgy van külön behegyzést a blogban.Itt már úgy tűnt,hogy Papóka fogyott ugyan,de még azért elvolt remekül,békésen,nyugisan.Ekkor láthattuk őt utoljára.Ez a két találkozás is elég volt,hogy belopja magát a szívünkbe.

Az elmúlt hetekben,napokban aztán sorra érkeztek a hírek a segélyszolgálat közösségi oldalán állapotának rosszabbra majd válságosra fordulásáról.Egy egész ország szívszorítóan izgult és aggódott érte.

Az utolsó találkozás

Az elmúlt napokban sokat kellett kórházba vinni,de sem a szolgálat munkatársai,sem az orvosok nem mondtak még le róla,hiszen evett-ivott és néha láthatóan jól is volt.Ám volt olyan is,hogy rosszabbul lett és rohanni kellett vele a kórházba.De még tegnap is hazaküldték mert jobban lett...

Ma aztán már a haláláról posztolt a segélyszolgálat és egy emberként döbbent le a szolgálat közösségi oldalának több mint 400 ezer követője....Gedeon papó a mai nap elment és átkelt a szivárványhídon.Hatalmasat küdött és győztesként méltósággal távozott.Szeretetért jött és szeretetet vitt.Élete utolsó tíz hónapjában megkapta mindazt amit korábban sosem adott meg neki az élet.Ezrek szívébe lopta be magát.Szerénységével,alázatával,kedvességével elérte azt,hogy a mai nap több ezren megsíratták.Köztük én is.Nyugodjon békében papóka és ne félj a csodák most ott várnak rád a szivárványhídnál!

Visszatérés Shíva menedékébe

 Decemberben jártunk Shíva menedékében az árva kutyák karácsonyán.Akkor nagyon megfogott az esemény és mivel követjük a menedék közösségi oldalát,innen értesültünk a következő eseményről.Nevezetesen a menedék két kis tagjának a születésnapjáról.Úgy döntöttünk akkor eljövünk újra Shíva menedékébe,hiszen sok-sok kis állat a szívünkhöz nőtt.A menedéket sérült és másoknak nem kellő kutyák lakják.Van még egy helye kutya segélyszolgálatnak mégpedig Budapesten a Dézsma utcában,ám a szülinapi bulira itt került sor Shíva menedékében Ercsiben ahol három hónappal ezelőtti karácsonyi összejövetel is volt,

Shíva mendéke a bejárat

Március 15-re tették a születésnapi bulit.Úgy döntöttünk Zolikával,hogy Mónit is elvisszük,hiszen ő is követi a menedék közösségi oldalát és szereti az állatokat.Nehezítette a dolgunkat,hogy mindössze három nappal az esemény előtt hírdették meg a dolgot,természetesen nem kibaszásból hanem nekik is rengeteg dolguk van (kutyák mentése,azok kórházba juttatása,kezelése stb.) így nem tudhatták biztosra,hogy megtudják-e egyáltalán tartani.Szombatra esett 15-e,így péntek délután tudtunk némi adományt összeszedni a kutyáknak.Mi hat konzervet vettünk Mónival (nem a legolcsóbb fajtából) és egy zacsi jutifalatot még.Zolika kb.ugyanezzel a készlettel jött talán több jutifalatos csomaggal.Így összeraktuk az árut és így vittük Ercsibe Shíva menedékébe.

Sanyika az első akivel találkozunk!

A március 15.előtti napokban meglehetősen esősre váltott a kibontakozó tavasz.Megkérdeztük Gyurit a házigazdát,hogy eső esetén is meg lesz-e tartva az esemény.Azt válaszolta igen,akkor a menedék fő épületében a padlástérben,mivel eleve nem számítottak most sok látogatóval.Még elindulás előtti éjszaka is szakadt az eső,nem tudtam eljöjjünk-e,bár jeleztük részvételünket.Aztán reggelre végül is elállt.Egy órakor kezdődött a buli Ercsiben,elég volt a fél tizenkettes vonattal elindulni,hiszen Ercsi eleve nincs messze tőlünk.A menedék a vasútállomástól meg egy kilométerre van.Simán 12.20-ra ott is voltunk Ercsibe,de nem tudtam,hogyan tudunk haladni a nehezen és bottal járó Mónival a menedékig vezető dagonyás utakon.Végül is tűrhetően tudtunk menni Mónival is,annyira nem volt vészes Ercsi itt található pár földes utas utcája.Lehangoló volt viszont a vasútállomás melletti jó nagy terület,ami leginkább egy lepra telephez hasonlított...Ennyi szemétről azt sem gondoltam,hogy létezik ennyi..Mindegy,háromnegyed egy körül oda is értünk a menedékhez.

Móni először járt itt,mi másodszor

Abeba

Kicsit késett a házigazda,addig a menedék előtt várakoztunk,valóban nem sokan jöttünk talán harmincan.Közben megérkezett István,Gyuri jobbkeze egy furgonnal és pár kutyával.Így találkoztunk többek között Sanyikával és pár palota pincsivel.Bentről meg már sasolt a két ünnepelt Girma Vilma (aki egy vizsla) valamint Diána a savval löntött pit-bull.A kapuhoz érkezett még belülről Gedeon papó is az egyik legbetegebb kutyus,de ő is kivánszorgott fogadni minket.Közben befutott Gyuri is ő is hozott pár kutyát: A kétlábú Bogárkát,Nimánt és Abebát na és a menedék névadóját Shívát.Pár kutya a legbetegebbek,legrászorulobbak Gyurinál laknak ugyanis.Kérdezte miért nem mentünk be,nyugodtan bemehetünk volna...

Zoli Gedeon papóval

Shíva

Gyuri Bogárkával

Végül nem kellett a padlástérben tartani a szülinapi bulit.Hátul a ház mögött volt kis esőbeülő is.Gyuri és munkatársai remek munkát végeztek.Hagymás zsíroskennyérrel,pogácsával,tortával vártak minket.A kutyáknak mi meg hoztuk az adományokat,mire elkezdődött az esemény már lehettünk talán negyvenen is.Aztán Gyuri odaállt a két ünnepeltel,bele is kezdett egy ünnepi beszédbe,de közben Girma Vilma kishíján lepisilte.De aztán mondott néhány szót,majd nekiálltunk falatozgatni.Móni is letudott szerencsére ülni aztán pont Girma Vilmával barátkozgatott,mi meg elmentünk pár kutyust megsétáltatni.

Gyuri próbálkozik egy ünnepi beszéddel,de kevés sikerrel...

Végül csak összejön valami

Girma Vilma az egyik ünnepelt,Mónival nagy barátságba került!

Hátramentünk a kenelekhez Zolival,pár kutyát meglehetett nézni,aztán választani is lehetett melyiket hozzuk ki sétálni.Mi Zarát egy belga juhászt választottunk.Viszonylag szépen jött miközben körözgetett előttünk.Majd Zoli fényképezőjét vette el,azzal akart játszani.Elmentünk vele jó 150 méterre a menedéktől és vissza.Természetesen mások is hoztak ki kutyákat sétálni.Visszavittük Zarát majd rábeszéltek még egy kutyára,hogy hozzuk ki.Pandát választottuk,ő egy kisebb kutyus volt fekete-fehér mint egy panda.Ő is jól jött kicsit néha leakart feküdni a betonra,ahogy észrevettem valami viszketett neki és azt akarta úgy megvakarni.Minimálisan húzott,de ari volt.Majd zárásként Majára beszéltek rá ő nem tudom,talán német juhász féle kutyus volt az egyik kedvencem.Ő keményebben húzott,de ehhez hozzávagyok szokva,hiszen a saját kutyám Rexi is van,hogy húz.Zoli rámbízta a dolgot,ő nem nagyon merte még sétáltatni őket.Jó kis móka volt az egész!

Zoli Zarával

Jómagam Pandával

Maja is eleven volt!

Visszahozva Maját,még láttuk,hogy Móni a keneleknél nézelődik.Aztán befejeztük,bár még szóltak,hogy kivihetünk kutyákat sétálni,de elég volt.Lassan indulni kellett haza,várt otthon Rexi is.Búcsúzoul még váltottunk pár szót Gyurival,mondta nyáron lesz egy hatalmas buli Shíva születésnapján,ha tudunk jövünk.Majd a távozó István köszönt nekünk.Remek emberek!Mi meg visszasétáltunk a vasútállomásra,a vonat jött pontosan,símán hazaértünk fél hat után.Még Rexit is levittem sétálni.Nagyon jó kis móka volt ez a rendezvény,jól éreztük magunkat úgy is,hogy nem volt jó idő.Móni is hálás volt,hogy elhoztuk,Zolika ragyogott a boldogságtól ő nagyon jól érzi magát kutyák társaságában.Szóval remekül elvoltunk és szerintem jövünk még!

Zoli és Móni búcsúzik Girmától

Shíva menedéke

 Talán sokaknak ismerös lehet ez az elnevezés,hiszen ez a neve az ország talán legnépszerűbb kutyamenedékhelyének Ercsiben.A Wegera Gyuri vezette menhely az elmúlt években hatalmas népszerűségre tett szert,hozzáteszem méltán!Így aztán rendkivül sok az irigyük is elsősorban a konkurenciától,de a sok negatív beállítottságú rosszhiszemű emberektől is kapnak hideget és meleget is.De ők az élő példa rá,hogy ami nem öl meg az megerősít.Pont ezeknek a támadásoknak is (részben) köszönhetik,hogy támogatottságúk egyre nő.Immár hatalmas támogatottságú táborral azt kell mondjam,hogy ők a legerősebbek és állják a sarat a sok negatív támadás pedig lepattan róluk.Betérve hozzájuk körül lehet nézni.Tisztaság.ápoltság és megfelelő gondozásban van részük a menedék kis lakóinak.Most nem kívánok ezekbe a támadás sztorikba belemenni mert ez a bejegyzés nem erről szól.Hanem arról,hogy hogyan jutottunk el Shíva menedékházába és hogyan lettünk szerelmesek az otthon lakóiba.

Gyuri a menedék két legnépszerűbb lakójával

Első alkalommal egy munkahelyi beszélgetés alkalmával hallottam először Shíva menedékéről.Munkatársaim Zolika (igen ő akivel túrázni szoktunk) és Brigi beszélgettek róla.Az ő tanácsukra kerestem fel aztán a közösségi oldalukat és követtem be őket.Ám a sok megosztás a kutyák saranyú sorsa egyre inkább megviselt lelkileg.Shíva menedékházában persze már menedékre,szeretetre és gondoskodára leltek a kutyusok,de az odáig vezető út sok szerencsétlen kutyánál olyan volt amit az én lelkem már nehezen bírt elviselni.Így nem követtem napi szinten Wegeráék oldalát,de be-be néztem azért.Talán fordulópont volt idén Anika története.A bűbájos kis kutyus szemeit kinyomták valami embernek nevezett szarházi büdös trógerek.Ez már olyan érzelmeket szabadított fel magamban,amin már én is meglepődtem.Egyfelől mérhetetlen düh az ilyen férgek iránt,másfelől elképesztő sajnálat Anika iránt.Rendre megsírattam az álltalam még sohasem látott kiskutyát.Aztán képeken láttam,hogy Gyuriék megkülömbőztetett figyelemmel gondozzák és vigyáznak rá,így ha nem is teljesen,de valamennyire az én lelkem is kezdett megnyugodni.

Shíva a menedék királynője,nagyon jó fej kutyus!

Gyuriéknál több mint száz megkinzott,beteg,balesetet szenvedett vagy kidobott kutya lelt menedékre.A legeslegnagyobb tisztelettel gondoltam Gyurira és társaira mindig is.Zolika rendre megosztotta az itteni érdekesebb dolgokat és beszélt róluk egyre többet.Mígnem gyakorlatilag már nem volt más témája.Néha kicsit már-már sok volt,máskor meg érdeklődve hallgattam.Aztán híre jött,hogy Gyuriék megrendezik az árva kutyák karácsonyát.Némi hezitálás után belementem Zolika invitálásába és elmentünk erre az eseményre Ercsibe.Gyuriék persze némi támogatás gyanánt hozták létre az eseményt,de ebben nincs semmi rossz.Iszonyat költségeket emészthet fel a menedék fentartása és a kutyák gondozása.Így mi sem üres kézzel érkeztünk,egy teli szatyor mindenféle kutyakaját hoztunk és tettük az udvar közepén álló karácsonyfa alá.A kutyusok fenyőfája alá.

Másfélmillió értékű ajándék gyűlt össze a kutyusoknak!

A facebookon meghírdetetten eseményre kb.250-en gyűlhettünk össze.Az udvaron fogadták az embereket.Balra egy színpad volt,körüskörül pedig lehetett fogyasztani mindenfélét és inni teát,forralt bort,üditőt.Lehetett venni bögréket,hütőmágneseket,falinaptárat a kutyusok képeivel.Jobbra volt egy ház,hogy laktak-e benne nem tudom,de olyasmik lehettek benne mint konyha vagy melegedő az itt dolgozók számára.Kicsit arébb voltak a kenelek,ketrecek a kutyák helyei.Megérkezett Gyuri Shívával a menhely egyik ha nem a legnépszerűbb kutyájával.Ő lebénult,de egy kerekesszékkel tudhatott járni.Persze rögtön körülvette a tömeg.A menhely amúgy Ercsi talán legdélibb utcájában található amely a 6-os útból ágazik ki,így autóval jól elérhető.A vasútállomás valamint egy közeli buszmegálló nagyjából egyforma távolságra van,jó 1-1 kilométerre,így tömegközlekedéssel sem okozhat különösebb gondot elérni.Az esemény vasárnap délben kezdődött és nagyjából négy órásnak ígérkezett.

Meghozták Anikát

Anika gyönyörű...

Shíva után aztán sorra hozták ki az udvarra az otthon legnépszerűbb lakóit,természetesen mindegyik láttán megszakadt a szívem.Sorra megtudtam őket simogatni,aztán meghozták Anikát...A kinyomott szemű kis ártatalan láttán eltört bennem a mécses és sűrűn potyogtak a könnyeim.Anika gyönyörű volt...nagyon aranyosan tűrte,hogy fogták és azt is,hogy simogatták,puszilgatták.Szerencsére én is megtudtam simogatni,aztán a nap folyamán még többször is.De megszakadt a szívem...soha nem sajnáltam még állatot ennyire mint őt.Bárcsak tehettem volna érte valamit..Megkértek,hogy most ne etessük őket így még egy juti falatot sem tudtam neki adni,de a simogatásomba belevittem a legeslegnagyobb szeretetemet...Aztán jöttek a többiek.A két lábú Bogárka,a nagyon beteg Gedeon papa,a savval leöntött Diana...és a többiek is.A sok kis ártatlan.Nagyon bíztam benne,hogy abból amit hoztunk legalább pár kutya jóllakik.

Diana a savval leöntött kutyus,szerencsére ő már jólvan!

A sok-sok simi után Gyuriék felmentek a színpadra,megköszönték a sok ajándékot,majd közölték hamarosan kezdetét veszi az év kutyája megválasztás.Erre a facebookon lehetett szavazni,én nem szavaztam,de egyértelmű volt,hogy én Anikának adnám a szavazatom.A legnépszerűbb kutyák is felmentek a színpadra,majd öttöl jött a visszaszámlálás.A harmadik lett az előző évek négyszeres bajnoka Shíva.Az ezüstérmes a nagy beteg Gedeon papa.Következett a győztes.Nagy fölénnyel nyerte az év kutyája címet természetesen ki más mint Anika.Na ezt is sikerült megkönnyezni.Mindegyik kutyus kapott a nyakába egy érmet és egy kupát,sajna Anika ezt nem láthatta... Ezután belehetett menni a menhely többi részébe és megnézhettük a többi kutyust.Ez is kivételes élmény volt!

Az év kutyája választás

Szinte mindegyik kutya ketrecéhez,keneljéhez oda lehetett menni.A betegebb kutyusokat elkülönitették a melegedőbe.Nagyon hídeg szél fújt,de mindegyik kutya helye úgy volt kialakítva,hogy egyik se fázzon!Mindegyik hely tiszta volt és mindegyik kutya ápolt volt.De ami szívet melengető volt,hogy mindegyik kutyából önzönlött a szeretet!Soha ilyenbe nem volt még részem.És annyira,de annyira hálásak voltak minden szeretetért,egy kis simiért,egy kis kedvességért,hogy az szavakkal el ne mondható.Volt amelyik oda tolta a kis testét,hogy simogassuk,volt amelyik lefeküdt és úgy produkálta magát,volt amelyik felállt úgy nyalizgatott minket.De mindegyik kuyta megnyalta a kezem,mindegyiket megtudtam simogatni.Két kivétel volt,az egyik nagyon félt a másik meg vad volt,hozzá nem is engedtek oda.A többi mind-mind iszonyat jó fej volt és végtelenül kedves.Óriási élmény volt az egész!Kedvenceim is akadtak rögtön: a végtelenül kedves Maya amely ha jól speklizek egy németjuhász volt és Spartacus aki egy pit-bull volt,na ő feküdt el és úgy produkálta magát.Zolinak is akadtak kedvenceim,elsősorban a hatalmas macihoz hasonlító Léna a menhely legjámborabb kutyája.

Bogárka a első lábak nélküli kedves kutyus

Maya,őt imádtam!

Spartacus,akit ütöttek vertek mégis tele volt szeretettel...

Mindegyik kutyának megvolt a maga története miért került ide (ezekről olvashatsz Wegeráék facebook oldalán),volt amelyiket összevertek,amelyiket állandóan vertek,megrúgdostak,savval leöntötték,szétmaradták a fejét,volt amit vonat ütött el,volt amit autó,volt amelyiket kidobták.Mindegyik kutya története mélyen megdöbbentő és lehangoló.Vígasz az embertelenségben Gyuriék törődése,gondoskodása amelynek hála a legtöbb kutyus a körülmények ellenére boldog életet él.Napota többször is kiviszik őket,elnegedik az udvaron megfelelő ételt és italt kapnak és nem fáznak!Na és olyan fokú szeretet van bennük amilyenhez foghatót még nem nagyon tapasztaltam!

Még kilehetett vinni a kutyákat sétáltatni tetszés szerint amelyiket éppen szerették volna.Mi most ebből még kimaradtunk,kicsit bántam mert Mayát kivihettem volna.Majd legközelebb kifogjuk,mert ezekután eljövünk jövőre is.

Samu a husky

Zoli kedvencével Lénával

Természetesen nem tudok minden kutyáról szót ejteni,de mindegyik iszonyat aranyos volt.Sanyi aki folyton a tökeit mutogatta,Samu a nagyon okos husky,vagy akár Amália a jámbor bernáthegyi.És még sokan mások.Három óra után jöttünk el,még ittunk a végén egy forralt bort.Elköszöntünk Gyuritól majd a közeli vasútállomásra mentünk és fél ötre már itthon is voltunk.

Úgy érzem felejthetetlen élményben volt részünk.A sok kis ártatlan belopta magát a szívünkbe.Gyuriról pedig a legnagyobb tisztelet hangján tudunk csak beszélni miként a segítőiről is.Jó tudni,hogy vannak még ilyen emberek,meg olyanok aki a sok ajándékot hozták az ország minden részéből és még Felvidékről is.Kicsit visszaadta az emberekbe való hitem ez az egész.

A sok kis ártatlan remélem boldog lesz és boldogan telnek majd a napjaik (örökbe is lehet őket fogadni és úgy tudjuk egyet el is vittek valakik).Tudjuk Gyuriék mindent megtesznek ezért.Mi egész biztos legközelebb is jövünk és lehet még ennél is több dolgot hozunk majd.

Shíva menedéke az ártatlan szerencsétlen sorsú kutyák biztos mentsvára.Áldott legyen minden ember aki hozzátett bármi kis dolgot azért,hogy ezek a kutyák minél boldogabb életet élhessenek!

Ő volt aki félt,vajon mit kaphatott korábban életében...?