Tíz évvel ezelőtt volt az a meccstúránk Vácra amely mérföldkőnek számított.Gergővel voltam aznap is és kisértük el a csapatot Vácra.Ott játszottunk bajnoki mérkőzést.Mi meg ahogy mindig is,meccs előtt jóval korábban érkeztünk és körülnéztünk azon a településen ahol éppen volt a mérkőzés.Így volt ez ekkor is és egy remek napot töltöttünk akkor itt Gergővel.Bejártuk Vácot keresztül-kasul.Innentől váltak aztán tervszerűvé a túrázásaink.Ezért lett ez mérföldkő.Eddig csak úgy mentünk bele mindig a vakvilágba,innentől azonban mindig gondos tervezés és szervezés előzte meg a túrákat.Ennek tíz éve...Az idei bakancslista megtervezésénél mindenképp számoltam azzal,hogy visszatérek idén Vácra már csak Gergő iránti tiszteletből is és elmegyek arra amerre vele is jártam azon a tíz évvel ezelőtti szép napon.Na persze erre most kevés esély volt,hiszen Zolika ezúttal nem jött velem.Jött viszont Móni,Gergő édesanyja aki mint ismert 21 őszén kapott stroke-ot.Azóta sem gyúgyult fel teljesen és valószínűleg soha nem is lesz teljes értékű ember,azonban kis mozgásra,kirándulásra így is képes,persze túl nagyra nem,így nem volt esély,hogy mindent bejárjunk ahogy annak idején Gergővel is.De legalább visszatértem,visszatérhettem...
Sétáló utca Vácon
A reggeli fél hetes vonattal indultunk Dunaújvárosból.Budapesten átkellett menni a Déliből a Nyugati pályaudvarra.Így a Széll Kálmán térig elgyalogoltunk,onnan meg villamossal mentünk el a Nyugatiba.Innen aztán félóra alatt kiért a vonat Vácra,így nem volt egy különösebben megerőltető az út.Kellemes tavaszi idő volt Vácon,ahol belevetettük magunkat a belvárosba vezető sétáló utcába.Pontosan erre mentünk akkor rég is Gergővel...Egy fagyizónál megálltunk fagyizni,Móni örült is a pihinek.Kérdezte hova tartunk,mondtam a Diadalívig biztosan elmegyünk,azt látni akarom.Fagyizás után a belváros központi terén néztünk szét,eddig minden úgy volt mint tíz éve...
Vác nagyon szép!
Fotó annál a pavilonnál ahol tíz éve is!
A tágas tér Vácon
Móninak tetszett a tágas váci tér,megnéztünk egy szökőkútat,egy kisvonatot a szép pázsitokat és épületeket a tágas téren,majd elindultunk arra amerre emlékezetem szerint a diadalív állt.Messzebb volt mint amire emlékeztem.Volt útközben egy kőkapu szerűség,erre emlékeztem.Aztán az egyik udvarban voltak hasonló esernyők mint Szentendrén.Végül aztán feltűnt a diadalív mellette a börtön.Éppen időben mert Móni kezdett fáradni.Idáig jöttünk kb.két és fél kilométert.Itt (is) fotózkodtunk,minden szemszögből lefotóztam a híres építményt,engem nagyon megfogott.Nem emlékszem,hogy írtam volna már róla részletesen,de a közeljövőben szentelek neki majd egy bejegyzést,hiszen csodás látnivaló.A közelben volt egy pad,Móni megpihent míg én fényképezgettem.
Móni is,itt és most Gergő nyomában!
Az a bizonyos városkapu vagy mi ez...
Az esernyők
Végre feltűnik a diadalív!
Szóval én aztán alaposan lefotózgattam most a diadalívet,ki tudja mikor jövök el ide újra.Bár agyamban van egy olyan gondolat,hogy még idén egyedül,végigjárni pontosan azokat a helyeket amerre Gergővel mentem,de ez még csak egy kósza gondolat...Móni kipihente magát és indultunk vissza irányba,majd a börtön melletti utcába lementünk a Dunához.Még mindig úgy volt minden mint tíz évvel ezelőtt Gergővel is.Maga a börtön sem volt egy mindennapi épület,persze most elvonatkoztatva fő funkciójától.Úgy rémlett,hogy feljításon eshetett át valamikor az elmúlt tíz év folyamán,mert emlékezetemben úgy élt,hogy nem ennyire szép...
A börtön épülete
Sajna valamiért se Móni,se Zoli nem tud jól fotózni,Hogy a fenébe sikerült ilyen ferdére a diadalív?
Egy Kolotkó szobor itt is,talán Sissi?
Innen nézve még nem volt fotóm a remek építményről
A Duna Vácnál is szép volt,remek sétányok vezettek a part mentén.Szépen feltűntek szemben a Visegrádi-hegység vonulatai.Északra meg kivehető volt a Dunakanyar kezdete,azon túl pedig a Börzsöny.Szemben a Szentendrei-sziget.Eszembe jutott a pár nappal ezelőtt íródott pokoli stadionos bejegyzésem.Na az ott lehet valahol szembe és egyre jobban körvonalazódik egy oda vezető túra terve...na de majd ha megszünik a susnyás,mert most aztán mindent benőhetett a természet.Mentünk a sétányon,már 4 km is lehetett mögöttünk,Móni újra megpihent egy padnál.Nem volt olyan ügyes mint egy éve a Bürühídas túránkon...A kompig mentünk csak el,az éppen jött-ment.Kérdeztem Mónit menjün-e tovább mert vannak arra lejjebb is remek sétányok.Mondta nem,neki elég ennyi.Így aztán balra mentünk fel,vissza a belvárosba.
Sétány a parton
Ahol a Dunakanyar kezdődik
Szemben a Szentendrei-sziget,azon túl a Visegrádi-hegység
Visszaértünk a tágas térre.Móninak már nem sok ereje maradt,pedig hát alig mentünk...Egy pékségnél még megkajáltunk,majd kérdeztem Mónit mi legyen.Mondta vasútállomás,azt írány haza...Így hát elsétáltunk az állomásra.Nem kellett sokat várni a vonatra.Ugyanaz a verzió volt mint idefelé.Nyugatiból villamamos,majd kis gyaloglás a Déliig.Ott megettünk még egy-egy pizzaszeletet,majd beszálltunk a vonatunkba.Háromnegyed ötkor már itthon is voltunk...Hát mit mondjak?Móni nem javult,hanem inkább visszaesett.Bár azt ígérte,hogy majd bírni fogja,de hamar feladta...Elég volt neki,jó ha mentünk öt és fél kilométert...Mondtam szendje össze magát mert ez így nem lesz jó.Meg három - három és félóráért kár elmenni bárhova...Na így jártunk.Legalább visszatértem,de ez lófing volt,így jön szembe az a gondolat,hogy majd eljövök egyedül,de lehet majd csak a 15 éves évfordulón.Meglátjuk.Ez nem minősül olyan túrának amilyenekre menni szoktunk,így ezt a pár kilométert nem adom hozzá az eddigiekhez.
Kirándulásunk a Cserhát legmagasabb csúcsa a Naszály lábánál található Vácra vezetett.Még nem jártunk ebben a kisvárosban,így mivel itt játszott kedvenc focicsapatunk,összekötöttük a kellemest a hasznossal.Már a délelötti órákban a városba érkeztünk.Mivel a meccs csak délután öt órakor kezdödött,volt időnk megismerni a Dunakanyar legnagyobb települését.Vonattal érkeztünk és már az első benyomások is kellemesek voltak.Egy szép,részben még felújitás alatt lévő vasútállomásra érkeztünk.Innen indult tehát egy városnéző séta,nem tudtuk merre,mentünk amerre a lábunk vitt.
Sétáló utca Vácon
Aztán a séta első méterein nyilvánvalóvá vált,hogy egy gyönyörü szép városba csöppentünk.Kellemes meglepetésként hatott ránk a település.Nem sokkal az állomás után egy klassz kis sétáló utca félében találtuk magunkat.Elindultunk ezen.Szép fák,épületek,fagyizók,cukrázdák sora kisérte sétánkat.Szombati nap lévén mégsem voltak itt olyan sokan.Kényelmesen lehetett sétálni.Az utca egy gyönyörü térbe torkolott bele.
Szép házak sora
Ha jól tudom ez volt a város főtere a Március15. tér,amelyet 2006-ban újitottak fel és akkor nyerte el mai formáját.Szép volt a tér.Szintén sok szép épület volt itt,várfalakra emlékeztető romok,templom,szobrok és vendéglátó helyek sora.Azonban erre sem jártak sokan.
Egyetlen negatívumként kell megemlitenem,hogy a tér szélén egy sétáló részen bizony bejártak a helyi járatos autóbuszok,így nem ártott azon a részen kicsit figyelni.Itt körülnéztünk,fotózgattunk,sétálgattunk.Kellemes volt.
A gyönyörü tér
Zoli a téren
A téren sétálgatva megláttuk a nem túl messze lévő híres diadalívet.Természetesen elindultunk közelebbről is szemrevételezni.A pompás épitményhez közelitve megdöbbentő dologra lettünk figyelmesek.A diadalív egy börtön mellé épült... Szürreálisnak tűnt...
A váci diadalív vagy ahogy a helyiek emlegetík Kőkapu,Magyarország egyetlen diadalíve,mely Mária Terézia tiszteletére épült 1764-ben.Migazzi Antal váci püspök rendelte el az építést a fogadásra.Az anekdota szerint,mivel mindössze két hét alatt építették fel,a királynő nem mert kocsijával elhajtani alatta.Mikor néhány héttel késöbb távozott,látva,hogy még mindig áll,már nyugodtan haladt át alatta.A szabadon álló építményt ma felújitott állapotban,diszkivilágítással szemlélhetik meg a látogatók.
Csodás épitmény és ha valóban két hét alatt épitették fel,akkor valóságos remekmű.
Diadalív a börtön árnyékában
Csodás épitmény
Innen visszafelé a tér felé folytattuk sétánkat,mivel a stadion is erre azaz a város déli részén van,úgy döntöttünk fokozatosan haladunk arra.Ott a tér környékén megebédeltünk egy étteremben,majd csodás utcákon haladva jutottunk le a váci dunapartra,amely méltóan a városhoz szintén nagyon szép volt.Csodás zöld ligetek,parkok kisérték a partot,ahonnan észak felé elpillantva feltűnt a Naszály csúcsa is.Szemben pedig a Szentendrei-sziget,azon túl pedig a Visegrádi-hegység.
Hangulatos váci utcák
A kompállomás
Itt jó sokat sétáltunk,aztán visszamentünk még egy ponton a városba,szintén hangulatos utcákon keresztül és egyszer csak a váci székesegyháznál találtuk magunkat.
Magyarország egyik legnagyobb katedrálisa 16 éven keresztül épült 1761 és 1777 között.
Az impozáns épületnél éppen esküvö zajlott,így nem mentünk közelebb,nem akartunk bezavarni.Az utca másik oldaláról csodáltuk a katedrálist.
A katedrális
Innen egy másik utcán aztán megint visszamentünk a Dunához ahol hamarosan feltünk a váci vár!Ismét egy szenzációs látnivaló.A várat elsősorban a dunapart felöl csodáltuk meg,volt rajta egy szobor amely kitárta a karját.Ez a vár védte a dunai átkelőhelyet,jó ideig a három részre szakadt ország határterületét és fokozta jelentöségét az is,hogy a királyi városokhoz közeli támaszpontot jelentett birtoklójának.1686-ban foglalták vissza végleg a töröktől,akkor már romként.Néhány évtizede kezdödött régészeti feltárása és rekonstrukciója.
A vár
A szobor
Ide már közel volt a stadion és az idő is kezdett a mérközés kezdetéhez érkezni.Így elsétáltunk oda.A stadion mellett volt a helyi kálvária egy erdős ligetes részen,ez is megkapóan szép volt!A mérközésen aztán 2-1-es győzelmet arattunk,de ez a kirándulás nem ettől maradt emlékezetes.
Vác városa óriási meglepetést okozott,hisz bátran leírhatom,az egyik legszebb város volt amelyben valaha is jártam.Az első pillanattól az utolsóig rabul ejtett és hamar megkedveltem.Ajánlom mindenkinek akik nyugalmas kisvárosban szeretnének sétálgatni,úgy,hogy ott rengeteg a látnivaló.
Voltunk már itt azóta és egész biztosan jövünk is még.
Kálvária
Még annyit,hogy autóval és tömegközlekedéssel is talán a legjobban,legkönyebben elérhető település az országban.
