Számomra egy különösen kedves városba és környékére tértünk vissza az elmúlt hétvégén.Veszprémhez nagyon sok kedves emlék és élmény fűz.Szinte felsorolni is nehéz.Hol is kezdjem,csak dióhéjban: itt volt az első chat találkozónk 2003-ban,akkoriban még ezerrel nyomtuk a chatet és egy jó kis csapat gyűlt akkor itt össze,amelyből úgy tűnt akár életreszóló barátságok szövödnek.Aztán ide fűz egy édes szerelem emléke is,egy kapcsolatom egy itteni leányzóval több mint három évig tartott.De jártam itt Gergővel is.Lakik itt egy nagyon jó barátom,aztán idevaló a jelenlegi legjobb barátom(nőm) is,ő azonban ő jelenleg külföldön él/dolgozik,így most nem tudott velünk lenni.Szóval mindig is szívesen térek ide vissza,a várost nagyon szeretem,nem mellékesen meg talán az ország egyik legszebb városa is egyben.Ide terveztem a soron következő túrát egy kis városnézéssel egybekötve.Zolika tartott velem ezúttal is.Átszállás nélküli busszal érkeztünk és már reggel nyolc előtt le is szálltunk róla a napfényes Veszprémben.
Veszprém sétáló utcáján
Már az első métereken szembeköszöntek az emlékek,hiszen bármerre néztem is,mindenhonnan eszembe jutott egy-egy kellemes élmény.Úgy döntöttem elöször felnézünk a várba,hiszen az nem semmi szépségű és az ottani kilátás is megéri,hogy arra menjünk.Szerettem volna,ha feltudunk menni a Tűztoronyba is,ám gondoltam,hogy eme korai órán az még zárva lesz.Sebaj,a vár egyéb részei kárpotólnak majd.Útközben a várnegyedhez megálltunk a híres Zsuzsi szobornál,löttünk pár fotót,majd felkapaszkodtunk a nem igazán magas várnegyedhez.Ami meglepő volt,hogy a vár utcáin rajtunk kivül ekkor nem volt az égvilágon senki.Mondjuk ezt annyira nem bántunk.Annak fényében volt meglepő,hogy aztán majd napközben meg nem lehet itt elférni a tömegtől.Jut eszembe újra koronavírusos idők járnak,ez azonban az embereket már úgy tűnik nem hatja meg.Tehát nem ezért volt,hogy nem volt senki a várnegyed utcáin,csupán korán volt még.
Csend és nyugalom az utcákon
Itt aztán Gizella erkélye felé vettük az irányt,emlékeztem,hogy onnan pompás a kilátás.Ezt pofon egyszerü megtalálni,hiszen a várnegyed fő utcája egyenesen belefut Gizella erkélyébe.Veszprém ugye a királynék városa és itt minden Gizelláról szól,aki mint köztudott István király hitvese volt és itt élt jó ideig Veszprémbe.Az egykori first lady rendkivül népszerű itt.Valóban nem kellett csalódnunk a kilátásban,el is voltunk itt egy darabig.Zolika elöször járt Veszprémben és lenyügőzték az eddigi látnivalók.Nem bánta meg,hogy eljött erre a kirándulásra.Gizella erkélyéről nem csak a város északi részére és a nem túl távoli Bakonyra volt kilátásunk,hanem a vár alatti Benedek-hegyre is.Mivel eleve arra szándékoztunk menni így még csak nem is kellett úgy dönteni,hogy lemegyünk oda.Adta magát a dolog.
Gizella erkélye
A kilátás,alattunk a Benedek-hegy
Szép lépcsősor vezetett le a várból a Benedek-hegyre,ezen már jártam mindenkivel aki számít... A Benedek-hegy egy amolyan sziklás szirt,tetején egy fensíkkal,amelynek központjában egy feszület van.Ide mentünk le.A sétányon padok vannak amelyek megpihenhet az ember és csodálhatja a kilátást a szélrózsa minden irányában.Sajnos a kereszt környéke meglehetősen szemetes volt,a helyi fasztarisznyák úgy látszik tiszteletüket tették itt... Erre nem is tudtunk már mit mondani,inkább csodáltuk a kilátást.Ezen a helyen érezhető talán leginkább,hogy Veszprém városa milyen gyönyörű...
Benedek-hegyről a vár és Gizella erkélye
Kigyönyörködve magunkat megkezdtük ereszkedésünket a Séd-patak völgyébe,ahová szintén egy pazar lépcsősor vezetett le.A patak bővízű volt és szépen folydogált a Balatonba tovább.Aztán feltünt Veszprém talán leghíresebb szimbolúma a viadukt,azaz a Szent István-völgyhíd.Persze ezt már Gizella erkélyéről is látni lehetett.Most közelitettünk már hozzá.Hát itt is (rajta) jártam már nem egyszer,nem kétszer sok jelentős személlyes az életemből...Zoli ezt is most látta elöször is.Ámuldozott is vala... a Séd patakon kis híd vezetett át a viadukt alatt.Megkapóan kellemes hely volt.A túlparton láttunk kis dzsindszást,így végre feltudtuk festeni a sárga turistajelzéseket is,mert már igen bajban kezdtünk lenni...A pisiszünet után pedig elkezdtünk felkapaszkodni a viaduktra,egy kis lépcsősor vezetett erre is fel.Ez már olyan szép nem volt mint a vári lépcsők,de a célnak megfelelt.
A Séd-patak és a viadukt árnyékában
Zolika a Séd-patak kis hídján
Mondanom sem kell,hogy a viaduktról is szép volt a kilátás.Szépen rálehetett látni a várra a Benedek-hegyre,a város észak-keleti részére a felettünk lévő városrészre és az alattunk húzódó völgyre is.Ezt is megcsodáltuk természetesen,átmentünk a híd túlsó oldalára is,majd onnan is vezetett le lépcső,azon pedig megkezdtük visszaereszkedésünket a völgybe,hisz a piros jelzés ami vezetett minket az itt haladt el.A vidaukt alatt is voltak padok,ráadásul kellemes árnyékban.Így itt megpihentünk és elfogyasztottuk a reggelinket.Ezt letudva indultunk tovább.Maga az út bevezetett az állatkerthez,a piros jelzés azonban jobbra letért.Vagyis inkább feltért.Ugyanis egy újabb lépcsősoron megkezdte emelkedését a Gulya-dombra.Erre kellett tovább menni.
Kilátás a viaduktról
Elöször túránk során erdei szakasz következett.Az út fenomenálisan kellemes volt!A dombon haladt,hol le,hol fenn,hol szinten.Itt-ott kibontakozott a kilátás is,erre-arra.Az állatert felső kerítése mentén haladtunk el.A jelzések felfestése elérte a megfelelő szintet.Szép rétre értünk ki,ahol padok,asztalkák is voltak,valamint egy fa korláttal bíztosított kilátás is.A nagy meleg ellenére itt ráadásul a klima is kellemes volt.Itt is elidőztünk egy kicsit.
Pihi a korláton
Zolika Titanicost játszott
Indultunk tovább.Apróbb emelkedő következett,majd letértünk a kilátóhot vezető piros3 jelzésre.Tudtam itt van a közelben a Gulya-dombi kilátó,amely azóta épült,hogy én utoljára itt jártam.(ekkor ) Kellemes útszakasz után egy-két száz méter múlva valóban feltünk a kilátó,amelynek neve szintén az egykori frist ladyhez volt köthető: Gizella királyné-kilátó.Már külsőre is nagyszerű épitménynek tűnt és ránézésre is érzékelhető volt,hogy nagyon is rendben van.Egy bácsi az unokájával játszott rajta,majd lejövet útbaigazitást kértek tőlem,mivel hiába voltam itt életemben másodszor,tudtam mi merre meddig,így útbaigazitottam őket.Ezután pedig célba vettük a kilátót!
A Gizella királyné kilátó
A vasszerkezetű több szintes kilátó valóban nagyon rendben volt.Szinte kifogástalan állapotban találtuk.Felmentünk hát a lépcsőkön.A kilátószint a hetedik szint volt,amely 17 méter magasan állt.Teljes 100%-os körpanorámánk volt.Kicsit az acélszerkezet azért akadályozott a maradéktalan kilátásban,de ezért rendben volt nagyon is a dolog.Teljes rálátásunk volt magára Veszprémre,a Bakony vonulatát is jó darabig követni lehetett,ahogy a 8-as út forgalmát is,na és persze a környező településeket,tájakat.Megérte feljönni!
A kilátó szerkezete
Kilátás Veszprémre
Lejövet pedig folytattuk utunkat,a piros3 visszatért a piros jelzésbe,amely levezetett a dombról egy szép eredi szakaszon át.Előtte egy szirten újra meglehetett csodálni a kilátást,elsősorban nyugat felé.Ezután tértünk tehát le a völgybe amely még szerintem a Betekints-völgy volt.Itt hamar utunkba került egy forrás,amely nem kis meglepetésemre teljesen jól ontotta magából a vízet!A forrás mellett padok,asztalok és esőbeálló is volt.Megálltunk itt ebédelni és inni a friss forrásvízből is.
A forrás
Az ebéd végeztével mentünk tovább a piroson.Szép erdei szakaszon vezetett keresztül,de különösebb látnivaló nélkül.Aztán kereszteztük magát a 8-as utat.Amelynek túlfelén egy cigánynő ült egy pókrocon...Gondoltam valami útszéli prosti lehet aki épp megpihen.Hozzánk szólt,szalonna és sokna felöl érdeklödött,hogy van-e nálunk.Hát mondtam nálunk csak szenyó van,az meg a mienk.Sorsára hagyva mentünk tovább a piroson,amely itt hol beért az erdőbe,hol ki egy-egy nagy rétre.Ez így ment kilométereken keresztül.Végül is szép részek voltak ezek is.
Lelket nyugtató táj Veszprémtől nyugatra
Sziklás részeket érintettünk,ezek leglátványosabb eleme az Ördögszikla volt.Majd elvesztettük a jelzést.A piros után a piros+ - ba kellett volna belefutnunk,amely visszavitt volna a 8-as úthoz.De egyik jelzés sem volt sehol...Elővettem az alkalmazást amely azt mutatta,hogy valóban letértünk a jelzett útakról,de semmi vész,mert amely uton épp vagyunk az majd belevisz a piros+-ba ráadásul úgy,hogy vagy egy kilométer meg is sporól nekünk.Na nem mintha siettünk volna...Így akkor maradtunk ezen az úton.A helyzet változatlan volt,hol erdő,hol egy-egy nagy rét....
Ördögszikla
Aztán valóban belementünk a piros+ - ba,amely levitt vissza a 8-as úthoz,átmenve a piros jelzés pedig visszavitt a forráshoz,ahol újra pihentünk egyet.Ezután kellett volna visszakapaszkodnunk a Gulya-dombra,ám úgy döntöttem maradunk a völgyben és azon megyünk végig.Az itteni út is tudtam ugyanoda visz ahova a piros jelzés.A völgyet egy tábla Séd-patak völgyének jelezte,én Betekints-völgynek ismertem.Azthiszem mindkét elnevezés helyes.Megérte erre jönni,mert a völgy felülmúlhatatlan szépségű volt!
A Betekints-völgy
Ahogy emlékeztem is a Betekints-völgyben egy jól kiépitett sétány vezetett végig.Füves részeken lehetett még pihenni,sétálni.A völgyet persze ketté szelte a Séd-patak amelyen több helyen is volt híd.Amott kis templom volt,körülötte ásatásokkal,itt-ott vendéglátó egységek várták,hogy betérjünk egy italra.Voltak wc-k is!Majd egy kis tavacska is,amelyen egy kis cölöpökre épült sétény vezetett át.Itt volt az egykori veszprémi vidám-park is,amelynek főbejáratát meghagyták mementóként.Arébb pedig csodás sziklafalak volt,ahol sziklamászók gyakorlatoztak éppen.Valóságos mesevilágba csöppentünk!
Híd a Séd patak felett
Az egyik vendéglátóhelynek aztán nem tudtunk ellenállni,beültünk egy kávéra.Majd folytatva az utat a völgyben visszaértünk a viadulthoz.Adta magát a lehetőség:vagy menjünk várostnézni még,vagy menjünk be az állatkertbe.Zolira bíztam a döntést mivel nekem oly mindegy volt,jártam már itt is,ott is.Zolika végül is az állatkert mellett döntött,így elmentünk oda,nem volt messze talán kétszáz méterre.A belépő viszont meglehetősen magas volt: 3500Ft koponyánként,szerencse,hogy a szép kártyát elfogadták.Úgy terveztük,hogy bár volt még időnk max egy esetleg másfél órát töltünk benn.Ám ember tervez - Isten végez.Három óra alatt amig bentvoltunk se tudtuk végigjárni az egészet!
Az egyik gyönyörüség
Pedig amit csak lehetett megnéztük.Igaz meglepödve tapasztaltam,hogy legútóbbi ittjártam óta ami 17 éve volt,az állatkert mérete csaknem triplájára nőtt!Rendkivül klasszul megnagyobbították,jól járható sétányokkal és az állatok számára is nagyobb mozgástérrel.Viszont ha az ember beakarja ezt az egészet járni,akkor áldozzon rá egy teljes napot.Nekünk a három óra kevés volt ehhez.Igaz tartottunk egy kajaszünetet,mert szerencsére az állatkerten belül bőven voltak büfék,éttermek,vendéglátóhelyek.Na és még az állatkerten kivül volt egy dinópark is,persze oda is betértünk.Így utólag már aztmondom,hogy a borsos belépő ellenére az ember itt nagyon nagy élményt kap cserébe és ritkán látogatok állatkerteket,de véleményem szerint ez lehet az ország jelenlegi legjobb állatkertje.Szóval pazar élmény volt!
Ebédosztás
Nekem kellett Zolikát noszogatni,hogy induljunk ha elakarjuk érni az utolsó hazajutást bíztosító buszt.Tudtam az állomás nincs közel,így arra is kell idő,hogy kiérjünk oda.Nagynehezen vette a lapot,de akkor meg a kijáratot találtuk meg alig.Aztán végül is meglett.Innentől sovány disznó vágtába fogtunk,hogy elérjük a buszt.A város szép részein mentünk át,de már nem álltunk meg semmiért.Végül is aztán negyedórával a busz indulása elött kiértünk a helyi állomásra.Jött is a busz .Hazafelé ugyan átkellett szállni Székesfehérváron,de összeségében kellemes utunk volt.
Búcsú Veszprémtől
Azhiszem egy remek napot zártunk,amelyben volt városnézés,túra és állatkert látogatás is.Minden belefért az időnkbe,egy percet sem unatkoztunk,viszont repült is az idő rendesen.Megérte eljönni.Kedvenc városom most is hozta a tőle elvárható színvonalat.Ha az egészségem is megsegit,ide egészen biztosan jövök még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése